Uj Kelet, 1936. május (19. évfolyam, 105-127. szám)

1936-05-01 / 105. szám

2. •URAL ______________ _________________________n J I 1 L ■ I w₪₪₪₪₪₪K₪₪₪₪₪—m₪₪m₪—₪₪mm₪m₪m₪a₪₪₪a₪₪m₪₪₪₪a₪₪₪m₪m Az emberiség üdvhozója és könyörtelen hi­rá­­lya. Cion rajongója, építője meg haragos ostromlója. A béke sóvár álmodója és harc­­nak riadója, messzirevivő harsonája. Mindez egyben. Mint ahogy a napsugárban is benne a spektrum minden színe. A nagy lélek is a Mindenség Úszta, fénylő tükre. Ha szépség néz bele, gyönyörű igé­­retté lesz; ha torz jő elébe, elszomorodik, el­­kedvetlenedig fáradtan odahanyatlik. fis mindent átél egymagában: népe minden dicsőségét s minden keservét, fis minden csók melegebbre forralja az ő vérét és minden tőr mélyebbet hasit a szivén: a jónak minden büszke diadala és minden csúfos veresége. fis merthogy mindent magából merit és mindig magából itél és merthogy mindent magához mér: környezetét, nemzetségét, ve­­zetőit, papjait; ״ és merthogy az örök erkölcsi törvény nehéz ónjával méri a közállapotokat s merthogy magához mérten mindent kicsiny­­nek és gyatrának lát, megtelik a lelke aggo­­dalommal és néha biz gyűlölettel is. S itt állván, árván és egyedül, fáradtan és magábahanyatlón,­­ megszakadó szívvel, ebben a szörnyű tehetetlenségben, ebben a hiábavaló erőfeszítésben, ebben a szégyenle­­tes megcsalatottságban — visszájára fordul az ő megfeszült szere­te­te és az ő sóvárgó szent hite — irtó váddá lesz mindenkivel szemben — mindenekfölött pedig maga­­magával szemben. Szemrehányóan néz ma­­gára: ő tehet mindenért, ő lehet csak az oka minden bajnak, benne fakadhat minden átok, benne lehet gyökere a rettentő kelevénynek. ö tehet róla, hogy oktalan a nép. ״ Az ökör is ösmeri gazdáját, a szamár urának jászlát, csak az én népem nem eszméi“. ö tehet róla, hogy vak a világ, mert ö nem veszi le e hályogot a szeméről. S az önvád mar­­dosó, éles ostorával sebzi meg testét-lelkét. Kis a háborgó lelke nem nyughat meg mind­­addig, mig lelke magasságába nem emelte fel népét, mig szivében emelt oltára elé nem látja borulni a világot. Mikor az ember hallja a próféta szivet­­tépő kiáltását: Al a dm asz ami kóc samir taale. Népem földjén tövis és tüske nő.. . palotái üresek, az ujjongó város szomorú én elhagyott..., a bástyák és őrtornyok bar­­langokká váltak. .. Miglen kiömlik ránk a Magasság szelleme és a puszta termővé lesz, a Karmel meg erdővé, fis a pusztában is ott­­hon a jog, és az igazság a Karmelen lako­­zik. fis az igazság műve béke lesz, biztonság s békesség mindörökre. Ki ne érezné a költői vízióban a legmélyebb honfial­múnak az ölel­­kezését, a zsidós lélek örök, áldó reménysé­­gével ? Ki ne érezné ki a próféta legkeményebb korholó szavából is a gyermekért aggódó, a gyermekében hivő apának oltalmazó szere­­tetét; a csalódott hit, a meghiúsult remény­­ség kesergő bánata mögül is mindig eltötörő hitet meg életet a sötét felhők mögül is a lelkünkbe vágyó napsugarat? Ki ne hallaná ki a fajokból, a kárhozatok­­ból, a lélek sikolyaiból — a nemzetét féltő látnok kétségbeesett vívódását — a pusztító bűnnel, a sors tragédiájával, a kozmikus rosz szál­ megborzadását a nemzeti haláltól, a szégyenletes megsemmisüléstől? Ki ne tudná, hogy fiát korholó, botozó­­anyának fájdalma szászorta nagyobb a gyer­­mek minden szenvedésénél­­ ,hogy dühében ott piheg, ott lélegzik a megbántott anyai büszkeség, aki akkor is gyógyít, meg­sze­­ret, mikor haragszik és büntet; s hogy a próféta a lelkét adná érte, ha népét ott lát­­hatná dicsősége útján! Alighogy kiszakadt vérző szívéből az intő, a feddő szó: ״ Jaj neked, Efrájim részegültjei­­nek büszke koronája, ékeskertje, elhervadó virága... Erőst és hatalmast küld ellened az Úr, aki mint jégeső és pusztító férgeteg, mint hatalmas vizek áradata földhöz sújt nagy erővel.. . Hogy lábbal taposta­tik Efrá­­jim részegeinek büszke koronája..Mintha máris megbánta volna hirtelenségét, legszi­­vesebben visszaszivná és szinte meg­bánón, elérzékenyülten, majdnem ellágyulva zengi: ״ Azon napon az örökkévaló, a Seregek Ura lesz díszes koronája, ékes koszorúja népe maradékának, meg a jog szellemévé a tör­­vénytülöknek, meg győzelmes erővé azoknak, kik hősiesen védik a kapukat. Minden idők egyik legnagyobbján, Ezsajas egyéniségen láttatja meg velünk Kecskeméti ezt az embereszményt, fölséges valóságul, történeti erőül. Küzdőn és szenvedőn. Az idő­­ben elveszejtetve, de a halhatatlanságban diadalmasan élve. Efősajas lelkéből fejti ki Kecskeméti az örök-próféta, a nagy­ emberi eszményeket. Elsőül az igazságot. A fundamentumát min­­den emberi együttélésnek. Azután az alázatosságot. Minden emberi elmélyülésnek, magába­ szálásnak, szárnyalás­­nak, nemnekedésnek az áldott útját. Végül az erkölcsi hitet, amellyel győzzük minden csa­­lódásaink és vereségeink világát, amelyen a brutalitás nem fog, amellyel erőszak nem bír, mert ő egyedül az örökkévalóra, Izrael szent­­jére épít és támaszkodik. Kecskeméti lelkének egy a szerelme Ézsa­­iással: az igazságosságában megbékülő, a szentségében megdicsőülő emberiség, az alá­­zatában megtisztuló ember, a hitében élő zsidóság. Egy az ideáljuk. Ezért tud úgy beléje me­­rülni, hogy megérzi minden titkos érzését, minden eltitkolt szándékát, vívódását, kitörő ujjongását, visszafojtott könnyeit, egy-egy elejtett szava mögül elénk táruló lelki vilá­­gát, szelleme alkatát; ezért tud olyan bol­­dogan ujjongani és hinni vele, vele álmodni, véle szárnyalni minden magasságokba. Egy a lélegzetvételük. Egy a hangjuk. Ezért van az, hogy Ezsai­ás próféciáján ke­­resztül át-áthallik Kecskeméti, aki — még nem látottan is, látnoki megszállottsággal küzd a tiszta vallási kultúra életéért, — az ősi, az eredeti bibliai szellem fejlődéséért, az erkölcsi eszményiség boldog teljesüléséért, amelyben boldogság élni és munkálni. Amely­­ben lehet hinni és bízni — de érte szenvedni is dicsőség. Kecskeméti munkái — ma meg nem értet­­ten is — kutforrásai lesznek az örökkön kutató emberi szellemnek, kincsenházai a vallási eszmék végtelen gazdagságainak. Megihletői a gondolkodásnak, az erkölcsi lel­kisülésnek, a mindig tisztuló hitnek. Út­­mutatói a szépséget, a fenséget kereső em­­bernek. Bibliája az Isten felé induló ember­­nek. De BITOfija lehet e könyv a legmélyebb­­re néző vallástudományi kutatónak is. Kecskeméti olyan hatalmas tudományos készültséggel, olyan elmélyülő szeretettel és gondossággal írta meg Ézsaiásról való mo­­numentáls művét, hogy a nagy bibliakutatók gazdag aratása után is nemcsak új, nemes­­magvakat talál, hanem egész kévékbe való dús, termő kalászokat; fényt derítve a pró­­féta nem egy homályos helyére; egyszer a kutató szellem tudományos alaposságával, de legtöbbször a költő-próféta, a rokonlélek in­­tuitív megérzésével, mélyrenéző, meglátó erejével. És akik elmélyedünk e munkában, a nagy­­szerű tudományos mű mögött egy egész vallásfilozófiai szisztémára, a vallás egy élő forrására bukkanunk. Gyönyörű képét nyerjük annak, hogyan fe­­jezi k­i Isten magát két nagy gyermekében, akiket harmadfélezer esztendő választ el egymástól, de a lelkük, a végtelenbe szegzett pillantásuk m­egy. Valóban csak olyan ember írhatta meg e könyveit, aki tudós, költő, eleven kutató szel­­lem, kritikai elme egyben, csak Kecskeméti. Az emlékezetes vasárnap Tel-Avivban Meszttittai írta: Mayer Elmer Tel-Avivban, 1936. április 19-én. Tegnap, szombaton még elviselhetetlen h­amszin, ma kellemes, hűvös idő, mint ná­­lunk májjusban. Sugárzó, kék ég, üdítő szellő a tenger felé. Lakásom előtt gyermekek ha­­ladnak el héber nótával az ajkukon. Tegnap­­előtt a tüntetők hatalmas menete vonult itt el Chazan temetése után, akit a tulkeremi után arab nacionalisták öltek meg. Reggel 9-kor mondja nekem a szállodatulajdonos, hogy Jaffában nyugtalanság van. Sebesültek­­ről beszélnek. Az autóbuszközlekedés meg­­szakadt. Már működik a ״ Vörös Magén Dá­­vid“.­­Sebesülteket látni. A ״ Hadassa“-ban kötözik őket. Katonaság indult Jaffába. A Herzl-uccán nagy az izgalom. • Mig posta jött Európából. A lengyelországi antiszemita kilengésekről, a ״ Vasgárda“ diákkongresszusáról, a mindenfelé dúló za­­vargásokról olvasok.­­ Oly barátságtalan a zsidó világkép, Tel- Avivban nem érzem a veszélyt. Nemcsak én, de mások sem, akik jönnek és hozzák a hí­­reket. A meggyilkolt spanyol volt és a jaf­fai spanyol zsidók vitába szálltak az arabokkal, ami verekedéshez vezetett. Mindkét részről sebesülések. Úgy látszik, a Jeruzsálembe ve­­zető út sincs a legteljesebb biztonságban. Zsidó autóbuszok ablakait beverték. Bizto­­sítanak, hogy a rendet nemsokára helyreállít­­ják. Tel-Aviv képe nem mutat semmi rend­­kívülit. Mindenki megy a dolga után. Csak a Jaf­fával határos utcákon uralkodik némi ide­­gesség.­­ A zsidó ifjúság Jaffába akar menni. A meggondoltak csillapítólag hatnak. Kis dol­­gokból nagyok keletkezhetnek.­­ Még mindig nem tudok pontosat. A bi­­zonytalanság kiűz a lakásból . . . Egyelőre el­­készítem gondolataimat a zavargások kap­­csán. Leírom őket. • Feltételeztem, hogy a fulkeremi események, amelyek rabláshoz és gyilkoláshoz vezettek, ismertek e lap olvasói előtt. Minden körül­­mény amellett szól, hogy politikai gyilkosság volt ״ expropriációval“ (rablás) állítólagos nacionalista célokra. A péntek esti zsidó tün­­tetések a Nachlat Benjamin utcán, az áldo­­zat temetése után, hatalmas méreteket öl­­töttek. Szemtanuk mondják, hogy menekülni láttak angol rendőröket és utánuk valóságos kőzápor hullott. Az elbeszélők komolysága nem enged kétséget az elmondottak valódi­­ságához. Mondják, hogy a rendőrség erősza­­kosságokat engedett meg magának a tünte­tők ellen és ez okozta a tömeg támadását az angol rendőrségre. Ez valószínű. E pillanat­­ban még nem tudom bizonyosan. A lapokat csak később kapom kézhez. De nem is a bűnösök vagy nem bűnösök ki­­vizsgálása az, amiről szó van, hanem r a tény hogy ez az egész komplexum, gyilkosság, tüntetés rendőrséggel való összeütközés, a Jaf­fában hirtelen kitört zavargások, mindez alapjában különbözik attól, ami ״ Chuc laa­­rec־'־ ben (külföldön) oly gyakori. A zsidók itt nem érzik, hogy egy fanatizált többségi lakosság támadott rá, bántalmazta, rabolta gyilkolta és hogy a gyengék fegyveréhez, a kiabáláshoz és hatósági feljelentésekhez kell folyamodnia, — a zsidók itt keserűséggel lát­­ják ugyan az ilyen kilengéseket, de azzal a tudattal, hogy harci pozícióba kényszerítették őket. Az általános biztonság az országban erős. A zsidók tudják itt, hogy máris olyan erősek, hogy egyedül is képesek volnának megbirkózni egy arab felkeléssel a mandatá­­riu a hatalom karhatalmi segítsége nélkül. Hogy valóban ilyen erősek-e, ezt én nem tu­­dom megítélni. De nem is ez a szempont az, amely ebben a pillanatban foglalkoztat. Hogy ők ezt hiszik, és hogy ez a hit erőssé és biz­­tossá teszi őket, ez az a morális erő, amely itt elsősorban fontos és amely lényegesen megkülönbözteti az itteni helyzetet a b­uc­­laarec­itől. • A fenti sorokat a szálloda terraszáról ír­­tam a délelőtt folyamán. Eleinte egész köny­­nyedén vették itt az eseményeket és magam is így kezeltem azokat. Később komolyab­­baknak bizonyultak. Egész délután, mostanig — este 8 óra van — talpon voltam, az utcákon jártam, melyek Jaffa közelében vannak. A város küszöbét el­­állja a rendőrség. Különösen hatott rám, ami­­kor egy magastermetű angol rendőr ezekkel a szavakkal szólt hozzánk: ״ Rabbotáj, lo lea­­mod po‘­ ן A Jeruzsálemi országúton megszakadt a forgalom. A rendőrség rekvirálta az autóbu­­szokat. Fegyveres katonák ülnek benne. Dróthálóval elkerített fogoly­kocsikon hoz­­zák a délután még Jaffában maradt zsidókat, főleg jemenitákat a viharban álló városból. Jemeniták százai (sok gyermekkel) táboroz­­nak a Rotschild­ alsó fáinak és az Allenby után lévő nagy zsinagóga árnyékában. Ezrek hullámzanak a Herzl-uccán, mely Jaf­fába vezet. Csoportok állnak köröskörül és izgatottan tárgyalják az eseményeket. Strada Vali 7. MilfikáS MOZgó Strada Vail 7. Szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton 3, 6 és 9 órakor: II. Asszonyok fehérben Társadalmi dráma. Főszerepekben: JOHN BOLER és LORETTA YOUNG Helyárak: 10 év 12+3 lej. I. Pat és Patachon A leányrablók Az első beszélőfilmje a kiváló komikusok­ PÉ­NTER, 1936. MÁJUS 1. Lakion Budapest szivében) Merano szálloda IV. Bécrt-utca 2. Telefon: 81-4-94 és 81-8­94. Kitünően felszerelt olcsó aobák, elsőrendű konyha. Uj ténathelyízések, boapon­ füléé. — Hideg-meleg folyóvíz. 14 óta«Htta le éa fel. - Pa A Rotschild G­allén — a Herzl közelében — ülésezik a ״,parlament־, nevezik azoknak a többnyire öreg exnl csoportját, akiket vagy gyermekeik­et, vagy járadékosok és kamatszedők, nem dolgoznak és hasonló emberek, sok idejük van. Ők tárgyalják meg ritöbben a napi eseményeket, kritizál, városi közigazgatást. Mindegyik te­­sen jobban ért hozzá, mint a polgármi a városháza egész vezérkara. Ma nagy napja van a ״ parlamentnek“. De senkinek sincs vidám kedve. Hirek­ nyalnak. Már halottakról és sebesült­ szélnek. A ״ Vörös Magen David“ kocsija­­zik az utcákon. Sebesülteket, halt visz. . Megjelennek a Haare­c és a Davar kiadásai. Percek alatt szétkapkodják. Már három halottról és néhány ti­zen­ültről beszélnek. Este hét órakor újabb hírek. Néhány­ sebesült meghalt, öt halott, nyolc már kilencről is tudnak, ötven sei­giszt­­álnak. • Két arab meghalt és több mej Megtámadták a rendőrséget. Egy fegyverét használta. A városban nagy az izgalom. Hét mindenkinek haza kell mennie, parancsára. Minden kávéházat, vendégi­­etet hét órakor be kell zárni. Hét óra előtt még hullámzó élet Ailenben. Most egyre elhalkul. Az hazasietnek. Az üzleteket zárják. Úgy mintha Kolnidré előtt volna. Este nyolc órakor hallgat a város, ebben az órában máskor a leghangosabb, dőljük meg: Tel-Aviv hallgat! Csend cákon. Nem hallani dalt. Nem látni fogva párokat. Csak az emberekkel házak nyitott ablakain hallani ki itt-ott lókat és előadásokat rádión. A Hadassa körüli utcákon sűrű emberi­get látok. A sebesültek állapotáról híreket. • Különböző véleményeket hallani as­zások keletkezéséről. Egyesek azt ják, hogy tervszerűen elő volt készítve. Ma, vasárnap reggel, nem lehetett Avivban egyetlen arab zöldségárust, vág várost találni. Jaffából kaptak figyeli­tést. Tehát a zsidók ellen való támad volt készítve. Az áldozatokat késekkel vekkel és botokkal támadták meg. Viharos nap volt. A rendőrség végül helyzetnek. ן • Ki felelős az eseményekért? Egye­, mondják, hogy eltúlozták a Chasan meg­halásáért rendezett tüntetést. Szórni bántalmaztak néhány arabot Tel-Aviv, feldúltak egy arab üzletet. Lehet, mindez megtörtént és bizonyos, hogy jobb lett volna az önmérséklet . תבסס Magam sem vagyok barátja a lármás réseknek. De azt mondják: két hónapja prédikál arab sajtó a véres támadást a zsidók és a kormány tölzi ezt az izgatást. Nem lehet maradék nélkül bűnösökről ártatlanokról beszélni. Bizonyos, hogy a zsidók voltak a támadók. Az arab Z­gend­a nacionalizmusa felelős a történte Ezt a nacionalizmust külföldről tápia Itt is gurul a német márka, — mondják. Az éjszaka árnyai leszállottak a városi hotel terraszán érezhetően hűvös lett. Fs az íráshoz a kéz. A város csendes. A rádió is hallgat■ H egy-egy autó száguld keresztül. Az ég sötét. Csak a csillagok fényien* nem messze tőlem a tenger zúgja Örök . Kilenc halott zsidó és ötven sebesült ־־ rés aratása egyetlen napnak . . . Az országban nyugalom uralkodik, Éj­szaka csendjében fegyveresen vonulnak el magános kolóniákra ... 1

Next