Uj Kelet, 1937. május (20. évfolyam, 99-120. szám)
1937-05-01 / 99. szám
3. OLDAL égiai, közlekedési és kereskedelmi érdekeit. Mindkét megoldási módnak azonban súlyos akadályai vannak, amelyeknek áthidalása távolról sem gyerekjáték. Ahhoz, hogy a mandatárius területből angol domínium legyen, elegendhetetlen a Népszövetség tagállamainak és az Amerikai Egyesült Alantóknak a hozzájárulása. Márpedig ez nagyon is kétséges. Amerika és Franciaország — érthető okokból — különösen súlyt helyez Palesztina nemzetközi jellegének megóvására és semmiesetre sem fog belemenni abba, hogy Anglia — még ha dominium formájában is — egyszerűen bekebelezze Palesztinát. Palesztina , ,nemzetközisége‘‘ viszont a Zsidó Nemzeti Otthon létesítését jelenti, amelynek előmozdítására kapott népszövetségi, vagyis nemzetközi mandátumot az angol birodalom. Ez a magyarázata annak, hogy valahányszor veszedelem fenyegeti angol részről a Zsidó Nemzeti Otthont, mindig ebben a két hatalomban találja meg legerősebb támaszát a cionista politika és nem egyszer segítette győzelemre ez a támasz a cionizmus ügyét Angliával szemben, sőt most is legsúlyosabb és legerőteljesebb hátvédje a cionsta frontnakAmerika és Franciaország abban a küzdelemben, amelyet az angolokkal kell megvívnia a palesztinai zsidó jogokért. De a másik lehetőség, az iraki és szíriai mintára kötendő szerződés — esetleg a francia és amerikai érdekek garantálása mellett — sem olyan egyszerű dolog. A külpolitikai szempontoktól eltekintve elsősorban a különleges palesztinai viszonyok miatt volna bonyolult művelet. Ennek ugyanis arab-zsidó megegyezés a nélkülözhetetlen előfeltétele. Nem lehet ugyanis szerződéses viszonyt kötni olyan Palesztinával, amely két ellenséges nép hadszíntere. Ha az arabokkal köt szerződéstAnglia, a zsidók, ha a zsidókkal, az arabok hiúsítják meg az angol-palesztinai egyezményt. Ezeknek a nehézségeknek az áthidalására keres most megoldást a királyi bizottság. És ebből a célból dobták ״ piacra“ előbb a kantonizálás, majd Palesztinának arab államra és ״ önálló“ zsidó dominiumra való felosztása tervét. Hadd rohanják meg az árusok, hadd lássék, milyen árat adnak érte. Helyesd sebben: mit szólnak hozzá a zsidók, az arabok és — nem utolsó sorban — az érdekel , hatalmak. Mert angol szempontból legalább is egyelőre — és az angol politika sohasem gond 101 évszázadokkal előre — valósággal ideális megoldás volna az ország kettészelése, vagyis: külön "szerződéses" viszony teremtése egy arab és egy zsidó Palesztinával. Ez ugyanis nemcsak, hogy fölöslegessé tenné az előzetes zsidó-arab megegyezést, hanem ellenkezőleg: állandósítaná a szakadékot, elvágná a közeledés és összefogás lehetőségét a két nép között. Márpedig Anglia palesztinapolitikája mindig az arab-zsidó feszültségre épült és a jelek szerint a királyi bizottság állítólagos ״ radikális״ javaslatai sem változtatnak ezen a vonalon. 3. Vannak cionisták — a revizionistákról van szó —, akik azt hiszik, hogy az angolok és a zsidók között ״ érdekközösség“ áll fenn Palesztinában. Nos, az egész angol politika — akár az imperialista Churchill, akár a liberális Samuel, vagy a ״ szocialista“ Passfield képviseli azt — tökéletes egyöntetűség־,־ és azt mutatja, hogy nagyon is szűkreszabott érdek az, ami a zsidókhoz fűzi ezt a politikát Palesztinában. Mint kis csoportot, mint haladó, adófizető és építő kisebbséget, amely elősegíti a brit birodalom kereskedelmi, politikai és stratégiai támaszpontjainak építését, mindig szívesen látták és fogják látni a jövőben, is az angolok a zsidókat. De hogy ez az európai szervezettségű, szívós és akaratos nép önálló politikai hatalommá nőtte ki magát Palesztinában — ez már túllépi az angol érdek határait. Ennek közvetlen következménye volna ugyanis: az arabok és a zsidók összefogása— Angia ellen, vagy Anglia nélkül. Valahányszor az az érzése az angol mandatáriusnak, hogy túl gyors, a kelletténél erősebb a zsidó növekedés üteme, — — ״ megállj!“-t kiált, mert, úgymond, elértük az ״ érdekközösség“ határát. Ilyenkor vélik ״ szükségessé“ az arab-zsidó feszültség angol alkalmazása. A harmadik állija után jöttek az 1921-es zavargások. Az ötödik állija kezdetével: 1929 augusztus. Midőn 1933-ban csaknem negyvenezerre nőtt az évi zsidó bevándorlás és a népszövetségi mandátumbizottság ülésén felvetődött Transzjordánia megnyitásának kérdése — J Aidosoroff diplomáciai műve volt ez, akit ugyanebben az évben gyilkoltak meg —, az angol megbízottnak az volt a válasza, hogy a nagy zsidó bevándorlás ״ nyugtalanítja" az arabokat. Néhány hétre rá a főkormányzó mondotta Nabluszban, hogy neki is ״ gondot“ okoznak a zsidó bevándorlás ״ bizonyos jelenségei“. Nemsokára kitörtek az 1933-as novemberi zendülések. Az angol sortűz áldozatai főleg arabok voltak ugyan, azonban nem tartotta vissza az arab notabilitásokat attól, hogy kijelentsék Wanchopenak, miszerint ״ nem vesztették el bizalmukat“ iránta. Az 1936-os zavargások türelmes és féltett kezelésében is volt valami hálaőrzet angol részről az arabok iránt. Hiszen éppen ezek a zavargások tették lehetővé 12 angol batallionnak Palesztinába való vezénylését — amire csak hosszantartó zavargások esetén nyújt törvényes lehetőséget a mandátum *— és ez által nyert indokolást a palesztinai politikai státusz és alkotmány megváltoztásának napirendre tűzése is, amit oly aktuálissá tettek már Anglia szempontjából az olasz-abesszin háború után történt politikai fejlemények a Közelkeleten. De nemcsak ezek a fejlemények, a belső palesztinai erőviszonyok eltolódása is.Jóllehet, a zsidó többségtől és az arab kisebbségi sorstól való félelem robbantotta ki az 1936-os zavargásokat, a zsidó pozíciók rohamos megerősödése és az arab-zsidó erőviszonyok kiegyenlítődésének közeli perspektívája, az arab-zsidó közeledés minimális előfeltételeit is megteremtette. A politikai dialektika arra tanít, hogy a közeli kiegyenlítődés leginkább felismerhető előjele: az ellentétek׳ a feszültség végsőkig való kiéleződése. Az utóbbi napokban sokat beszéltek állítólagos arab-zsidó béketárgyalásokról. Előbb a New York Times, majd a palesztinai arab lapok lanszírozták a szenzációs hírt, hogy Párizsban arab-zsidó megegyezésről tárgyaltak a cionista vezetők szíriai arab előkeltségekkel. A Jewish Agency hevesen és szinten látható nyugtalansággal cáfolt. Sőt Ben Gurion, aki eddig az arab-zsidó közeledés híve volt, egészen meglepő módon kijelentette, hogy ,,nem lehet szó arab-zsidó megegyezésről, mert a cionisták nem bíznak az arabok megegyezési készségében“. Mit jelentsen ez? A New York Times a londoni Times ״ testvére". Tehát: nagyon is közel áll az angol külügyi hivatalhoz. Leleplezése a párizsi tárgya-ásokról nyilvánvaló üzenet, sőt figyelmeztetés volt: tudjuk! És a hivatalos cionista vezetők mindent elkövettek, hogy ezt a ,,tudjuk!"-ot megdöntsék. Elkeseredetten cáfoltak. Ami azt jelenti, hogy Párizsban olyasmi történt, amit Anglia nem akar. De, úgy látszik, akarja Franciaország. Weizmann sokat járt Blumnál az utóbbi időben. És az is kézenfekvő, hogy a francia miniszterelnök nem egészen ״ ártatlan“ Weizmann és a szíriai arabok találkozásában. Ami megtörtént. Sőt, nem is ez volt az első ilyenszerű kezdeményezés. És nem is zsidó részről indult ki. Paradoxonként hangzik, de ez a féltve titkolt valóság: a legvéresebb zavargások idején történtek lépések arab-zsidó közeledés felé. Még májusban történt. A femufti segítséget kért a szíriai araboktól. Arra kérte őket, menesszenek küldöttségeket a palesztinai főkormányzóhoz és bírják rá őt, hogy tegyen engedményeket az araboknak. A szíriai arabok azt válaszolták: megyünk, de szüntessétek be a zavargásokat és a sztrájkot (ami sokat ártott a szíriai piacnak) és tárgyalni fogunk a zsidókkal is. A szíriai delegáció nem jött. De megegyezzési javaslatok jöttek Szíriából a Jewish Agencyhez, amiről a mufti is tudott. Zsidó részről azonban a legnagyobb óvatossággal kezelték az ügyet, mint ahogy ma is azt teszik. Ugyancsak a zavargások idején a kairói , ״ pánarab" központ is igen aktív volt hasonló közvetítési kísérletek terén. 5. összegezzünk: Bizonyos lépések történtek arab-zsidó közeledésre. Egy, az angol külpolitikához igen közelálló, nagy világlap kikürtölte a dolgot. A cionisták siettek megcáfolni: nem igaz, nem igaz! Más angol lapok viszont bizonyos hangsúllyal állapították meg, hogy Leon Blum igen élénk érdeklődést tanúsít a palesztinai kérdések iránt, sőt arról is beszéltek, hogy Lord Peel, a királyi bizottság elnöke meglátogatja őt Párizsban. Csakugyan erről volna szó: arab-zsidó közeledés fenyeget? És nem is egészen az angolok ínyére, sőt... ? Bizonyos jelek erre mutogatnak. És ebben az esetben nagyon is érthető a salamoni ítélet kísérlete: a gyermek kettévágása, Palesztina arab és zsidó részre való szakítása. Ám megtörténhetik, hogy a ma még hevesen perlekedő két anya az utolsó pillanatban találkozik a gyermek épségben tartásának kívánságában, semhogy kettévágni engedjék azt. Nem lehetetlen. 8© Lóerős dinamóval 230 voltos eladó. GÁLLJAN, Ploeşti, Str. Lahorary No. 10. ( (SZOMBAT, 1937. MÁJUS 1. UJ KELET IMÉK modern selyemváltozaton Rendkívüli választék a direkt Párizsból hozott, minden dessinből 1—3 ruhára való selyem-imprimékben. « 0 a* 6441 figyelml Naponta kapjuk párizsi központunktól azokat a dessineket és anyagokat, melyeket nagy konfekció» Párizsban feldolgoznak. SIBIU & CLUJ, Str. Gen. Neculcea No. 2. (Palatul Renner) BRASOV Str. Regina Marte No. 7. Piaţa Libertăţii No. 3. Tul sok a zsidó Magyarországon? Az magyarság es a Pester Llovu meg mindig vitatkozik Darányi miniszterentk szegedi veszede foott 19. század negyvenes éveire esik. Ezeknek a bevándoroltaknak az ivadékai régi bennszülötteknek tekinthetők ma. Az utóbbi évtizedek viszont nem produkáltak bevándorlási többletet, ellenkezőleg: 1870 óta több zsidó hagyta el Magyarországot, mint amennyi bevándorolt. A háború előtt erős természetes szaporulata volt a magyar zsidóságnak. A háború után megszűnt ez a növekedés, a zsidó lakosság abszolút és relatív lélekszáma gyors ütemben esik viszsza. A születési arányszám nagymérvű csökkenése következtében 1920-tól 1930-ig 6,1 százalékkal esett vissza a magyarországi zsidók abszolút száma. 1932—34 éveiben azonban 2.4 és 2.5 százalék között mozgott a zsidó gyermek számaránya, az újszülöttek között. Nem nehéz ebből kószál Budapest, április 30. Darányi miniszterelnök emlékezetes szegedi beszédének a zsidóságra vonatkozó kitételeivel még mindig éllénken foglalkozik a magyarországi sajtó. A fajvédő lapok és politikusok egyenesen antiszemita értelmet adnak a miniszterelnök azon kijelentéseinek, amelyek a magyarországi zsidók állítólag aránytalanul magas számarányáról és a „galíciaiak” szerepéről szólottak. Az Új M׳ agyarság־ ban Milotay István ezeket írja: „Ha régebben elegendő erőnk lett volna ahhoz, hogy meghúzzuk a határvonalat, legalább 30—40 százalékkal kevesebb zsidó volna ma Magyarországon.” Ezzel szemben a kormányhoz közelálló Pester Lloyd megállapítja, hogy a bevándorlás csak 1870-ig járult hozzá a magyar SELECT MOZGÓ Vasárnapi kezdettel: M 24 (Kémek egymás ellen). A szezon egyik legizgalmasabb kémfilmje, főszerepekben: Herbert Marshall. Gertrud Michael A cselekmény színhelye Párizs—London—Berlin és Bécs. Aartani, hogy rövidesen rohamos visszaesés fog bekövetkezni a zsidó lakosság, abszolut és relatív száma tekintetében, országi zsidók számának növekedéséhez. Dr. Kovács Alajos, magyar statisztikus ״ A zsidók térhódítása Magyarországon” című könyvében, amely a fajvédők statisztikai kompendiumának tekinthető, szó szeint ezt írja: ״ Az 1870-től 1910-ig terjedő négy évtized alatt a zsidók tényleges növekedése kisebb volt, mint amilyennek a születési többlet erejénél fogva kellett volna lennie, ami annyit jelent, hogy ezen négy évtized alatt több zsidó vándorolt ki Magyarországról, mint amennyi bevándorolt az országba. ״ Kovács szerint több, mint százezer lélekre rúg ez a kivándorlási folyamat. A Pester Lloyd ezután megállapítja, hogy a nagy zsidó bevándorlási hullám a IMPOTENCIA ! VILÁGSZABADALOM! IMPOTENCIA csak a múlté! A CASANOVA készülék (nem gyógyszer) használatával ifjúságtól a legelőrehaladottabb korig, még a legsúlyosabb IMPOTENCIÁBAN szenvedő FÉRFI is, viszszanyeri teljes virilitását. Küldjön 17 sejt bélyegben, melynek ellenében díjmentesen megküldön diszkréten ezen tüneményes készüülékek ismertetőjét. Készülékek állandóan raktárom A. Fischer Bucureşti I. Căsuţă poştală SOS. «_________________________________________ _________________________________ L©18d®@8 llOISU elsőrendű tm\«zabós£ga készíti az eredeti angol modell szerinti legelegánsabb ruhákat úgy saját, mint hozott anyagból. CLUJ, Str. Regina Maria 44. Weiss Kálmán Jüsti szabócég 15 éven át volt munkavezetője.