Uj Kelet, 1938. március (21. évfolyam, 48-74. szám)

1938-03-01 / 48. szám

2. OdjQDAl delkezés csak az árak fenntartás::׳;! irá­­nyul, nem hite !inflációra is, az arany azonnal prémiumhoz jutott a londoni pia­­con. A két piac közötti arany árkülönbözet elég magas nívót ért el. Ha Rooseveit és Morgenthau utólagos kije­lntései nem oszlatták volna el határozó! :»magukkal az inflációtól való félelmet, egészen a tény­­, hogy az arany egy része kivonult volna az Egyesült Álla­mokból. Anglia egy konzervatív politika gyü­­mölcseit aratja, amely repr03-a768 kor­­szakokban mindig jónak szonyu­lt. Az úgynevezett utazó tőkás London felé való Aromása folytán az angol piac csak ki- kevéssé érezte meg a külföldi fizetési mér­­legben két év óta mutatkozó komoly defi­­citeket. Ugyanezen okból kifolyólag az angol kormány elhatározta röviddel ez­­előtt, hogy részben megszünteti a külföldi beruházásokkal szemben emelt akadályo­­kat, miután az angol font árfolyamának nincs többi szüksége oly szoros ellenőr­­zésre. Kikötötték azonban, hogy csak tényleges beruházásokról, vagy hosszú le­­járatú e­­­xiaekről van szó. A rövid le­­jé­n ke­reskedelmi jellegű kő­csónak ki­­zárásával elvágták minden lehetőségét és reménységét annak, hogy a két totális ál­­lam, Németország és Olaszország kölcsön­­höz jusson holott erre Olaszország külö­­nösképpen szíveden tartott vona igényt.. Az elmúlt héten azonban Eden lemon­­dott. Lemondásának kétségkívül politikai okai voltak, de az is kétségtelen, hogy״ meg­vannak a gazdasági összefüggései is. . A londoni City nem tekinti Olaszországot­­ elhanyagolandó kliensnek. A Hitler-­­ Schuschnigg találkozó viszont azt vonta ן maga után, hogy az osztrák papírok a londoni piacon tíz-, sőt húszpontos veszte­­ségeket is szenvedtek. Franciaországban a Chautompe-kor­­mány igyekszik a gazdasági rendet hely­­r­eállítani. A francia gazdaság jelentős ne­­hézségei főleg onnan szirmainak, hogy a 210 milliárd frankot képviselő nemzeti jö­­vedelemből az állam kü­önböző módokon és form­áje között 105 milliárd frankot in­­kasszál be. A jövő eseményei fogják meg­­mutatni, hogy az új munka-s­tatu­tum, s amely a munkások fizetését az élet drága­ j­­ágához idomítja, jó hatással lesz־ e a gaz- ׳ das­ági élet fejlődésére. A román gazdaság az utóbbi hónapok­­ban sorozatot, külső befogásokat szenve­­dett el, úgy, hogy pontos helyzete nehezen határozható meg. A t6.־»d€árak indexe a Goga-kormány lemondása után azonnal­­ erőteljesen emelkedett. A részvény­index­­ február 10 és 14-ike között 01.4-ről 97.6- ra szökött fel. Ezen inkább helyzeti, mint strukt­urális emelkedés után ismét csőide?־ nél állott be, az index azonban a február 10 előttinél magasabb nívón állapodott meg. A járadékpapíroknak az elmúlt hé­­ן ten bekövetkezett emelkedése a részvé- t­­­nyek emelkedését vonta maga után. Az­­ élet drágulási indexe 76,0-ról (január) ן 75,2-re esett, vissza (február). A csökke­­nés főleg bizonyos szezoncikkek árhut­­­árazása folytán következett be. Ú­J­SALAT ! Óriási részvét mellett temették el Wesel Wilbert főrabbit, az Ortodox Központi Iroda elnökét A főrabbi végrendelete: a szerénység és emberiesség fén­ylít dokisuti■­. Tizennégy gyászbeszéd hangzott el a temetésen Turda, február 28. Vasárnap a kora dél­­utáni órákban temették a turdai templom udvaráról nagyszámú j­­ászoló közönség je­­lenlétében Wesch Albert főrabbit, a Központi Ortodox Iroda elnökét. Trannyivánia matiném minden ortodox zsidó hitközsége rabbijával és elöljáróival képviseltette magát a végtisz­­tességen, am.rig az or­szágrész zsidó tömegei­­nek valósága .­ manifesztációja lett egy férfi mellett, aki közéleti és egyéni erényeivel ko­­ן Inak magasan kiemelkedő karaktere volt; jóság és bölcseség, dologtevés és kibéldté• !szintézise. A temetésen a •kongresszum­ hit­­községe,­ szövete .ך• dr Lőwy Ferenc tárgy­­muzeai és dr Weinberger Mózes cluji főrajbioi­­val, továbbá Sonnensich Béla hitközségi el­­nökkel és Lax Silvátor tanár, főtitkárral kép­­viseltette magát. A turdai keresztény feleke­­zetnak reprezentánsait is láttak a közönség soraiban. A közeli v­árosokból, főleg Clujról százával jöttek, ak­ik mélységes, igaz hódolat­­tal és könnyes gyásszal kísérték a galamb­­lelkű és agilis szerény tudóst utolsó útjára. Délután egy óraikor kihozták a papiak ׳ dolgozószobájából a főrabbi holttestét, amely­­'éjfél óta feküdt ott, a chevra fekete bársony­­leple alatt, palesztinai tallazába burkolva, feje fölött égő mécsessel. A chevra tagjai és a főrabbi fiatal tanítványai a templom mellett levő bet­on,nldrasba vitték , ha lőttet, fel­­lőtték az asztalra amely köré évtizedeken át esténként összeültek hívek és tanítványok, hogy Tóra és Talmud magyarázatokat hallgr­át­niának a kiváló ember ajkáról. Néhány percnyi m­egületődött csend után a kántor a halotti­ imát recitálta, aztán a koporsót a ki­világí­­tott templomira vitték, amely nem tudta be­­fogadni a roppant gyászoló tömeget és 80- ban kívülről hallgatták a körmenet szivet­­té Tröen bus sirámait. Rabonu Jedheszkiel Rotter cluji egyleti rabbi, neve« tudós és »zentéléss férfi vezette a ״ hakofékat״ az almemor körül, ahová a koporsót helyezték. | A főrrabbi-elnök végrendelete | A körmenet végeztével Adler József fő­­rabbi, a megboldogult veje és a rabbainátusi .Mackben utódja, a frigyszakrény elé állott, ahol elcsukló hangon felolvasta Wesel Albert hébelnyelvű, múlt évről keltezett végrende­­letét, amelyet a temetés napján bontottak fel. ״ Mindenkinek megbocsátok — mondja többek között a végrendelet —, niki szándé­­kosan, vagy akaratlanul megbántott és el­­várom, hogy bocsássanak meg nekem is mindazok, akiket talán úgy egy szóval, vagy mozdulattal megbántottam. gyémán­ w esterkaritásakor csak oly׳ an hit­­testvérek foglalkozzanak földi maradványaim­­nal, akik elöbb rituális rakon ״ álkodtak. Ugyanez a kivám-Adom ׳.Azokra nézve is, a kik síromat megássák. Megboldogult felcvógim ,közelébez akarok pihenni, vállaljunk törvé­­nyei által megszabott távolságb’is. Ezzel 10 dokumentálni kívánom, hogy földöntuli von- ן »dom kapcsolt hozzá. Temetnem napján e célra félretett pénzemből adjanak ötezer lejt a ebe v­rá­nak és ugyanannyit osszanak ״ téjjel a szegények között. Semmiféle dicsér״!/.‘t ne terjesszenek felőlem, hacsak nem ezt, hogy községemnek hűséges pásztora voltam és rossza karát sohi, semmi cselekvésemben nem vezetett. Szeretném, ha mellőznék a búcsú­­beszédeket; ehelyett inkább tanuljanak éret­­em ״ misnálészt". A sírom fölötti emlékkő tegyén anyagában és kiszelében egyszerű, nehogy utódaim költségbe ve rjék m­agyot , emiatt. Ohel (kripta) felállása téla a leg-­­­határozottabban tiltakozom. Ugyancsak nára­­ engedem meg id romló komon a dicséretek hal­­l­mozását. Mindössze ennyit: ״ Itt nyugszik hitközségének és Transylvania zsidó közössé­­gének hűséges őrzője. Ben Zion, aki' r­beni Kalebnek, a község egykori rabbijának fia volt 8 papságának az esztendejét Basovban, a többit a hitközségben töltötte, hívei iránt érzett szeretetben״. A puritán élet ilyen egyszerű összefoglal­­ása tragikus erővel hatott a gyászoló gyüle­­kezetre, ahol szem nem maradt szárazon. Mintha maga a halott beszélt volna szent fehérségben, komoran, de azért megnyugta­­tóan. Ezután Ábrahám Jenő, a megboldogult I veje a család nevében búcsúzott fájdalmas visszaemlékezések­kel. Mennyi szív, mennyi értelem és buzdítás, mennyi válasz húzott porba az egysz*rű, nagy férfiúval! Még utolsó napjaiban, a betegágyon 18­90 közös­­ség ügyei iránt érdeklődött és aggódott. A gyászbes­zédek A halottat most kivitték a templom be­­járója elé. A tiszteletreméltó ősz r a bem! Slomo Zalman Ehren­reich Himb­ul-silvaniei főrabbi kezdte a gyászbetvédok sorát. Megkapó köz­­vetlenséggel siratta Izrael e nagyját, aki a nép minden sorsfordulatában fáklya és vigasz volt. ״ Mi lesz velünk mo­st, hogy elmentél?! ! — aposztrofálta kezé­t tördelve az agg cad­­di­k és tudós. — Egyetlen vigaszunk csak az lehet, ha nemes példádat követik az életben lévők״. Jákob E­rad­ech Pinotti deji főrabbi­ja megboldogult váratlanra bekövetkezett hala- Holttestem ha­­lát siratta. Nem volt mód rá hogy életéért imádkozhassunk. Minden zsidó gyászolja őt ebben az országrészben, mert mindenkiért dolgozott, mindnyájunk szentséges áldozata­i. Törékeny, munkában elhasznált fizikumával, élete utolsó éveiben sem ismerte a fáradtsá­­got, amikor a közösség javáért kellett mun­­kálkodni, vagy egy-egy bajba jutott Usávare érdekében eljárni. Mint ״ ros medina“ sokat tevékenykedett a palesztinai zsidóságért­ kívánom — mondotta Adler József főrabbi felé fordulva —, hogy e tekintetben utódja, akit hagyományos szokáshoz hí­ven ,,mozi tov“-al köszöntök, kövesse a nemes példát ן Monach­­em Hoofer tárgymuzeai ortodox rő­­j rabbi hitközsége nevében és a magyarországi­­ Orodox Közpon♦ Iroda megbízásából is bú­­csúzott a­z így halottól, az országrész zsidó­­ságának e kimagasló vezéregyéniségjétől, aki­­nek elvesztését pótolhatatlan csapásnak érez­­zük. Sokakért és egyesekért dolgozott, küz­­dött gondoskodott bámulatos agilitással. Lát­­tuk, hogy minél többet serénykedett annál inkább fokozódott munkakedve és elpusztít­­hatatlan energiája­ Uta Mior Aktba Idribbi (Guj), aki hitköz­­sége és a chiji Chovra Kadisa nevében már szombaton éjjel bussuztatta az elhunytat a cluji ehovnv־ a־ fékházban, ezúttal a megdodo­­gult szerénységét, puritánságát és békeszere­­tetét hangsúlyozta ki. Az egység és béke volt a vezérelve amire ma inkább, mint valaha égető szüksége van a zsidó közélet­­nek. Megrázó hangú felhívást intéz az egybe­­gyliltekihez az igazi belső béke megteremtése érdekében. Jo9ef Sperber brasovi főrabbi ama hitköz­­ség nevében jött a halott Iránti t­*rte*d­ét és gyász .i kifejezni, ahol Wesel Albert tiz éven­­ át működtt abban szellemben, amely később áldásává vált a br ׳­sovi hitközségek és­­ egész Transylvánia zsidóságának. Mose Löwy cluji rabbi a Központi Ortodox­­ Iroda szemét,ead­ének fájdalmát tolmácsolta.­­ Hat év óta vezette a fontos htéleti szerveze­­tét ás most, a hetedikben, örökre elpihent Wesel Albert, aki nobilis egyéniségét?! és munkájával dokumentálta, hogy maga a do­­logt­evés az, ami az embereket csőnél magas■ Ságokba emeli. A Kórhiázegyrsüg és a Zsidó Köz­ponti Tanács gyárta Dr Sebestén József, a chisi Zsidó Kórház­­egyesület nevében búcsúzott ״ atyai barátjá­tól­, aki nem­csak lelkes híve volt a kórház­­nak, hanem tehetségén felüli adakozója. Fen­­költ, tiszta gondolkodásával év legnehezebb időkben is megtalálta az irányt, amely a régi jobb megoldásokhoz vezetett. Bölcs és nem׳ emberbarát száll sírba vele, aki egy fél év­­századon át a zsidó jóságot hirdette és prin­­tálta bele generációkba. Dr Fischer Tivadar mélységes megrendült­ Bégének adott kifejezést, amikor Ő ki magas: a polgár és ideális zsidó földi maradványa, elött tolmácsolja az országrész és a Köz­­ponti Zsidó Tanács hódoló gyászát. Ar­borra Bend­on Wesel pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Izraelnek e­gűséges fia mélóség­­tes külsejével tiszteletet parancsolt, szíj­­jóságával és egyszerűségével pedig igaz von­­zalmaat ébresztett mindazokban, aki vele érintkeztek. Legjobban végrendelete jelyl­­mezte et­ szerénységét és emelkedett embe­­rtenségét. A szerény férfi azonban, amikor a zsidó jogok védelméről volt szó, az igazság tudatában erergikus volt. A zsidó bS férft dolgozott és olyan munkát végzett, amiért jövő nemzedékek is hálásan fognak meg­­emlékezni róla. Hoilek Renát főrabbi (Timisoara), Lich­­tenstein Salamon főrabbi (Boolean), Iomnul Henrik főrabbi (Iclod), Kohn Berko főrabbi (Sft. Gheorghe de Pădure) és Grünwald Jó־­ zsef satumarei főrabbi helyettes búcsúztató következtek ezután, öt óra felé ért véget­­ beszédek sora. Amikor a chevra emberei, ♦f jak és hívek fölváltva kivitték a­­״ motóbe 1 nagy halottat. nmetek sírja előtt Tel­ei• hatun Joel satumarel főrabbi mondott meg• indító gyászbeszédet. KEDD, 1938. MAROUŞ 1. tíz évtized legötletesebb szélhámosságának margójára, Sós Im­nen­ legyőrének szemébe és meg akart szökni a szélhámos, aki eladta Ovidius constantai szobrai Elégiák és ■­bél lakai alá került a 1151«« legyen( Az elmúlt napokban a bucureşti napila­­pok írasá­­os cikkekben számoltak be arról, hogy a bucureşti igazságügyi palota egyik folyosóján érdekes szökési kisérlet történt. A szökni vágyó fegyenc Frangopol Stefan volt, aki egy maroknyi sót hintett az öt ki­­sérő fegyőr szenedbe és a fegyőr pillanatnyi tehetetlenségét használta fel arra, hogy szökni próbáljon. Ovidius utolsó és leg­­érdekesebb metamorfózisa A bucuresti lapok az érdekes szökési ki- Bérlettel kapcsolatban csak a fegyenc nevét közölték szűkszavúan, de egyik sem­ közöl- ץ te olvasóival, hogy a szökni akaró fegyenc nova más, mint az utolsó évtized egyik leg­­ötletesebb szélhámosa, aki néhány évvel ez­­előtt eladta a nagy római költőnek, Ovidi­­ua,Jak, Constancában levő szobrát... A fz­ökési kísérlet adja meg az aktualitá­­sát annak az ötletes szélhámosságnak, amely akkor a világsajtót napokig foglal­­koz­tatta és amelyet most felelevenítünk. Néhány évvel ezelőtt, egy tavaszi nap hajnalán, a Függetlenség­ terén szolgálatos teljesítő rendőr, azt jelentette lélekszakadva és izgatottan, a cons­táncos rendőrség szol­­gálatos rendőrtisztjének, hogy nyolc falusi földműves jelent meg a téren levő Ovidius­­szobor előtt három ökrös szekérrel és a földművelők neki­fogtak a szobor lebontásá­­hoz, hogy azt falujukba vigyék haza. Ami­­kor a szolgálatos rendőrtiszt kiment a hely­­színre, a szobor már össze volt kötözve és a földművesek éppen akkor akarták lebontani a talapzatról és az álm­élkodó rendőrtisztnek és stísérőjének kijelentették, hogy a szobort a minisztérium egyik ״ közigazgatási vezér­­felügyelőjétől״ vélték meg és a vételre vo­­natkozólag írásban■ szerződésük van, amely­­nél fogva a szobrot lebontják és szekereiken falujukba viszik. A rendőrség természetesen m­egátolta a szobor lebontását és a rendőrségen előállí­­totta a nyolc földművest, akik az utolsó év­­tized legérdekesebb szélhámosságának film­­jét vetítették le a rendőrség előtt. Mi csak a jogainkat követeljük__mon­­dották a földművesek __ mi megvettük a szobrot és most el akarjuk vinni a saját tu­­lajdonunkat. Egy héttel ezelőtt egy vezér­ felügyelő jött a falunkba, és fel ש vizsgálta » községházát _ mondották. __ Amikor, a községi bíró megtudta, hogy ki jött meg נ faluba, összehívta a községi tanácsot, hogy álszerd­lés­t tartson a ״ vezérfelügyelő״ úr tiszteletére. Nemsokára megérkezett az Uni népért is a községházára, aki szabályosan I* 18 Igazolta magát, a községi tanácsosok !*־ dig levett k­alappal és felállva üdvözölték Ezután megkezdődött a községi tanácsülés amelynek rendjén kiderült, hogy a község egy szép szobrot akar emeltetni a faluban .­־ esett fiai emlékére és erre a célra már har­­mincezer lpU össze 10 gyűjtöttek. A községtanács xnogorai az Ovidius sz­obor Amikor a ״ vezérfelügyelő" ur az üdvfli tervet meghallotta, lebeszélte a községi ta­ rácsosokat arról, hogy szobrot emeljenek mert az százezrekbe kerül, ha újonnan csi•­náltatják meg, ellenben reábeazélte a Jelen• lövőket arra, hogy vegyék meg a constan• tai ״ ócska״ Ovidius-szobrot amelynek ő adásával éppen ő van megbízva, mert ah­• lyett még szobrot akar emelni a város. Nem kellett sokáig ráábeszélni a köz­ép tanácsosokat a szobor megvételére. Csak­ hamar egyhangúlag elhatározták a szobor átvételét, mindjárt át is adták a pénzt Frangopolnak, aki az összegről szabályszerű minisztériumi nyugtát és egyben egy írás­ utasítást adott a cons­tan­cai városháza is szóra, hogy a szobrot a községnek kiszolgál­­tassák. A Jól sikerü­lt üzletre áldomást v­ittak a községi tanácsosok az ötletes szél­hámossal, akit azonban nemsokára sike­rült elfogni a rendőrségnek és akit a tör­­vényszék többévi börtönre ítélt Most pedig szökni próbált a türelmet!** szélhámos, akinek valószínűleg újabb szélá­mosságok tervei gyötrik az agyát a bör­tönben... Boncod 1W•

Next