Uj Kelet, 1940. július (23. évfolyam, 146-171. szám)
1940-07-02 / 146. szám
2. OLDAL szövetkezetek taglétszáma meghaladja a 30 ezret. Bukovina 1875-ig ugyancsak a török protektorátus alatt álló moldvai fejedelemség részét képezte. Ekkor került osztrák uralom alá. Ebben az időben mindössze 500 zsidó család lakott Bukovinában. Származásra nézve a bukovinai zsidók azonosak a moldvai zsidókkal, akik a történelmi adatok szerint a rendes időszámítás előtti első évszázadban telepedtek le a Fekete tenger partjain és palesztinai eredetűek volük. A bukovinai zsidók később kazár elemekkel is vegyültek. A tartomány az osztrák megszállás után először Galíciának egy közigazgatási kerületét alkotta és a zsidók jogi helyzete nem sokban különbözött a többi osztrák tartományok zsidóságának jogi helyzetétől. A 19-ik század közepe óta Bukovina önálló osztrák tartománnyá lépett elő, amelyben a zsidók teljes egyenjogúságnak örvendtek. A németek germanizálási politikájuk eszközeiként használták fel őket. A múlt század vége felé Ausztriában egyre erőteljesebben kifejlődő antiszemita mozgalom mélyreható változásokat kedzett elő a bukovinai zsidóság politikai magatartásában és megindítója volt egy erőteljes zsidó nemzeti mozgalomnak. Csernovic városa 1897-ben zsidó nemzti programmal az osztrák reichstagba küldi Benno Strauchert, ki közel két évtizeden keresztül képviselte ezt a kerületet a bécsi parlamentben és 1907-ben a három galiciai zsidó képviselővel együtt megalapítja a zsidó perlamenti klubot. Bukovina ezekben az években a tökéletes nemzetiségi szabadság hazája volt. A tartományi és helyi testületekbe nemzeti kataszter alapján választották a képviselőket. A bukovinai Landtag 63 képviselője közül 10 zsidó-nemzeti volt, míg Csernovic város tanácsának 50 tagja közül 20 volt zsidó-nemzeti. A csernovici nemzetiségek felváltva töltötték be a polgármesteri tisztséget és e boldog periódusban két izben került sor zsidó emberre a polgármesteri szék betöltésénél. A szabadság és jogegyenlőség állapota természetszerűleg kulturális és gazdasági téren is éreztette a hatását. A zsidók virágzó kereskedelmet és ipart fejlesztettek ki Bukovinában és főtényezői voltak a külső országokkal való áruforgalom lebonyolításának. Bukovina egyes vidékein, főleg a déli megyékben a zsidók igen nagy számban foglalkoztak mezőgazdasággal is. Kulturális téren hosszú ideig ugyancsak az élen haladt Bukovina zsidósága. Erőteljes jiddis kulturmozgalom fejlődött ki és Csernovicban tartották meg az első jiddis nyelvkonferenciát Nathan Birnbaum részvételével. Emellett azonban a héber kulturmozgalom is jelentős arányokban fejlődött ki, amelynek hordozója a Safa Iviia nevű, dr. Bierer által alapított héber kulturegyesület volt, amely számos héber elemi iskolát és óvodát tartott fenn. Bukovina zsidó lakosainak száma az utóbbi évtizedek során jelentős mértékben csökkent, részben az elvándorlás részben az alacsony születési arányszám következtében. Kelet-Európában a bukovinai zsidóság mutatta fel az utóbbi évtizedekben a legalacsonyabb szaporodási arányt. Az 1930. évi román népszámlálás adatai szerint Bukovina 854 ezer lelket számláló összlakosságából 93.086 volt a zsidó, vagyis 10,9 százalék. Ezek közül 60 ezer lakott városokban és 25 ezer falvakban. A most Oroszországhoz csatolt Cernăuţi és Storojineţi megyékben lakik lakik a bukovinai zsidóság túlnyomó többsége. Egyedül Csernovicnak közel 45 ezer zsidó lakosa van, míg a Szorojineti megyében levő Vizsnie városkában hatezer zsidó lakik. Ilyenformán az Oroszországhoz átcsatolt területeken körülbelül 270—280 ezer zsidó lakik, úgy, hogy Romániának ezidőszerint 460—470 ezr zsidó lakosa van, ami az összlakosság 3 százalékának felel meg, a korábbi 4,2 százalékkal szemben. Parkettezést a legjutányosabban Lőrinczy ássa vállal Cluj, Str.ioldia 6. és Str. luliu Matiu 1. (Cseke cukrászda). ÚJ KELET VVGS 4 nyugodt London nyugtalan élete drótsövények és barrikádok között Mit mond az Angol kispolgár a mai helyzetről A francia békekötésről érkezett híreket London komor nyugalommal fogadta. Az utcákon nincsenek vitatkozó csoportok, a lapok szeresztőségei előtt nem várakoznak tömegek a hírekre, a parkokban nem folyik sebtében sorozott polgárok kiképzése. Mint a News Chronicle egyik legutóbbi száma megállapítja, a külföldi számára a mai London majdnem letargikusan nyugodt város képét mutatja. Sok idegen érthetetlenül nyugodtnak, kétségbeesettnek, vagy közömbösnek találná az angol fővárost, de a londoni, különböző jelekből észreveszi, hogy a várost súlyos gondok foglalkoztatják. A londoniak aggodalma elsősorban szórakozottságukban tűnik ki. Egy autóbuszkalauz elmondotta, hogy az utóbbi napokban a londoniak szokatlanul feledékenyek. — Az utasok mindenről megfeledkeznek — panaszkodott a kalauz — az autóbuszokban hagyják esernyőiket és gázmaszkjaikat. Elfelejtik, melyik állomáson kell átszállniok és amikor a jegyet kérem tőlük, önfeledten ezt mondják: ״ Kérek öt kiló burgonyát.“ Látszik rajtuk, hogy az eszük máshol jár... Az újságíró szerint a kalauz fején találta a szöget, a feszültségre és izgalomra az angolok elsősorban szórakozottsággal reagálnak. Az újságíró végigjárta Londont, hogy a veszedelem óráiban ellesse az ucca hangulatát. Drótsövény és barrikádok London utcáin A Trafalgar Square majdnem teljesen néptelen, az emlékmű előtt csak egy öregember etette a galambokat. A londoniak eddig nem gondoltak arra, hogy világvárosukban erődítményeket emeljenek. A flandriai visszavonulás óta megszokták ezt a látványt is. A város fontos pontjain nagy gyorsasággal drótsövényeket húztak, fabarrikádókat építettek, amelyeket homokzsákokkal erősítettek meg. A londoniak ezeket a nyugtalanító jelenségeket is nyugalommal fogadják, ami meglepő még az utóbbi hónapok sok izgalmas és váratlan eseménye után is. A londoniak már hozzászoktak ahhoz, hogy fantasztikumok valóra válhatnak és ma már filozófikus nyugalommal fogadják el a háború megnyilvánulásait. A Whitehailban és a Mail körül épített erős barrikádokat azért sok londoni megbámulja. Három évvel ezelőtt ugyanezen a helyen a koronázási ünnepély díszleteiben gyönyörködtek. Az idegen esetleg úgy találná, hogy mind a két esetben a londoniak hasonló módon reagáltak a látványosságra. Személytelen, általános érdeklődéssel szemlélik a barrikádokat... A West Enden is kisebb a forgalom. De az egyre komolyabb harctéri hírek ellenére még a flandriai visszavonulás napjaiban is csak kevés ember vitt magával gázmaszkot. Csak minden hatodik járókelőnél volt gázmaszk és sokkal több asszony vitte magával a gázálarcot, mint férfi. Az újságíró több járókelőt megkérdezett, hogy miért nem visznek gázálarcot magukkal, a válasz egyöntetűen így szólt: " Ha a kormány úgy vélné, hogy valóban komolyan fenforog a gáztámadás veszélye, akkor kötelezővé tenné a gázmaszkok viselését. A kormánynak erre jogot ad az új felhatalmazási törvény. A rendőröket felhatalmazták, hogy megbüntessék vagy hazaküldjék azokat a járókelőket, akiknél nincs gázálarc. De nyilvánvalóan a kormány sem tartja szükségesnek a gázálarc kötelező viselését. vele A munkás és a tisztviselő menye Az újságíró több egyszerű embert meginterjúvolt a háború közeli kilátásaira vonatkozólag. Egy autóbuszkalauznak az a véleménye, hogy ha a németek el is foglalták a francia tengerparti kikötőket, az angol tengerészet és szárazföldi erő lehetetlenné teszi Anglia elfoglalását. Egy kereskedősegéd megállapította, hogy az Intelligence Service több izben elmaradt az események mögött. Egy munkás véleménye szerint az angoloknak a szigetországot komoly haderővel kell ellátniuk. A parti területet erődítményekké kell kiépíteni, mintha szárazföldi határok lennének és az ellenség által megszállt francia kikötő városokat szüntelenül bombázni kell. Egy idősebb tisztviselő szerint minden munkaképes polgárt kényszeríteni kell a védelmi munkálatokban való részt vételre és be kell zárni a szórakozóhelyeket. Ezenkívül a rádiónak ״ ostoba varieté programszámok“ helyett fel kell világosítania a polgárságot a védekezés módjáról, így látja az átlagos angol polgár a hadviselést — angol szemüvegeken keresztül. CLUUS Telefontársaság értesíti előfizetőit és a t. közönséget, hogy f. é. július elsejétől az Interurban beszélgetés tarifája megváltozott. — Az uj dijakra vonatkozó minden fixvilágosítás céljából külön Irodát szerveztünk meg, melynek telefonszámai: 2454, 2455, 2456 és 2457. — Ez az uj iroda felvilágosítást ad a t. közönségnek az uj díjszabásokról és 5 napig fog működni. KEDD, 1940. JÚLIUS 2. Iízingsiokat vádolja Franciaország katasztrófájáért a Retainkormány Hivatalos francia álláspont a fegyverszünetről Aowyork, július 1. Jean Prouvost francia propagandaügyi főbiztos Bordeauxban nyilatkozott az amerikai sajtó képviselői előtt Franciaország összeomlásának előzményeiről. Kérjük amerikai barátainkat, hogy megértéssel fogadják borzalmas gyászunkat. Nem akarjuk megítélni vagy elrejteni azokat a hibákat, amelyeket hazánk elkövetett. A jelenlegi helyzetben minden egyes francia oka a történteknek. Minden egyes francia azonban meg van győződve arról, hogy munkával és kitartással Franciaország feltámadhat és fel kell támadnia. Minden egyes francia megérti Pétain marsall magyarázatait. Éppen ezért sajnálattal látjuk, hogy az angol kormány nem tett magáévá ugyanolyan megértő és egyetértő magatartást, hanem igazságtalan bírálatot mond fölöttünk. Szükség van arra, hogy történelmi visszapillantást vessünk az eseményekre. A háborúba való belépés előtt a londoni parlament jóváhagyta a kötelező katonai szolgálatot. Az ellenségeskedések első hónapjaiban 26 angol hadosztálynak kellett volna Franciaországba érkeznie. A Daladier, majd a Reynaud kormány több ízben közölték az angol kormánnyal azokat a nehézségeket, amelyeket a 48 éves emberek fegyverben tartása jelent ugyanakkor, midőn 28 éves ifjakat még nem mozgósítottak. Az angol kormány lőszer és fegyverhiánnyal mentette ki magát és egyben közölte, hogy egyelőre nem áll módjában kellő módon kiképzett embereket védeni. A francia sajtó küldöttsége márciusban Angliába utazott, ahol megállapították, hogy az angolok háborús erőfeszítései igen gyenge lábon állanak. Anglia akár csak Pitt idejében, most is hitt a blokád erejében és az angol hagyományok szellemében irányította az országot. A belgiumi és franciaországi ütközetek egyes fázisait fölösleges volna vázolnunk. miniszter-A június 12-iki drámai tanács Június 12-én Reynaud bevezette Weygand tábornokot a minisztertanácsba. Ezen a francia történelemben szinte egyedülálló drámai minisztertanácson Weygand tábornok feltárta a katonai helyzetet. A kormány tagjainak többsége azon a véleményen volt, hogy Franciaország fegyverszünettel vagy anélkül, nem tud megmenekülni a teljes okkupációtól. E szörnyű lehetőségek tudatában a minisztertanács Churchillnek Franciaországba való hívását határozta el, hogy a francia kormány megértesse magát az angol kormányelnökel. A rákövetkező napon délután három órára újabb minisztertanácsot hívtak össze. A francia miniszterek két órán keresztül szorongó szívvel várták az angol miniszterelnököt. Délután 5 órakor Reynaud és Mandel tanácskozásra ültek össze Churcilllel, akinek sietve vissza kellett térnie Angliába. Ezután közölték a francia miniszterekkel Churchill véleményét arra az esetre, ha Franciaországnak le kellene tennie a fegyvert. Reynaud erre a következőket válaszolta: — Lord Halifaxszal és lord Beavarbrookkal történt megegyezés alapján az angol miniszterelnök kijelentette, hogy az angol kormány továbbra is kész a módjában álló katonai, tengeri és légi segítséget nyújtani Franciaországnak. Ha azonban Franciaország a körülmények folytán kényszerülve látja magát fegyverszünetet kérni Németországtól, úgy az angol kormány meg fogja érteni azt a helyzetet, amelybe Franciaország akaratán kívül került és nem fog akadályokat gördíteni szövetségesének útjába. A minisztertanács az angol miniszterelnök szavainak tudomásulvétele után tovább folytatta tárgyalásait. A fegyverszüneti elhatározást 24 órával elhalasztották, még pedig két okból kifolyólag. Elhatározása előtt a francia kormány ugyanis: 1. Meg akarta várni Roosevelt elnök válaszát a legutolsó francia felhívásra. 2. Hogy részletesen tájékoztassa az angol kormányt a helyzetről és a fegyverszünettel járó következményekről. Le kell még szögezni, hogy ezen idő alatt néhány miniszter, anélkül, hogy erre a kormánytól megbízatása lett volna, közbenjárt az angol kormánynál, hogy ne vegyék tekintetbe Anglia részéről az addig elhangzott kijelentéseket és hogy a kormány parancsolóbb magatartást tegyen magáévá Franciaországgal szemben. Ettől fogva az események meggyorsultak. A francia területek elfoglalása még nagyobb iramot vett. A francia vezetők egyre inkább szükségesnek látták megismerni a győző feltételeit. A francia kormány álláspontja A francia kormány azon a véleményen volt, hogy továbbra is az országban kell maradnia és osztozniok kell a franciák sorsában. Az a vélemény uralkodott, hogy Franciaország csak magábaszállással, munkával és renddel tud ismét talpra állani. A kormány saját akaratából jutott erre az elhatározásra és erélyesen visszautasított minden külföldre való költözködési tervet. Egyes parlamenterek és volt miniszterek más véleményen voltak. A francia közvélemény nem lesz kímélettel ezekkel szemben kivonva magukat a vállalt felelősség alól, kizárták magukat a francia közösségből. Semmilyen szemrehányás vagy fenyegetés nem változtathatja meg Franciaország elhatározását. Dicsőségteljes órákat éltünk át Anglia mellett. Arra kérjük az angolokat, hogy csak a legnagyobb fenntartással fogadják azokat a franciákat, akik nem ismerik el országunkat és akik minden áron el fogják felejteni azt. Mely Ünnepnapokon nem szabad vásárokat tartani. A nemzetgazdasági miniszter rendeletet adott ki, amely szerint a folyó évben a következő ünnepnapokon nem szabad vásárokat tartani: Július 20-án, augusztus 6-án, augusztus 15-én, augusztus 29-én, szeptember 8- án, szeptember 14-én, október 14-én, október 20-án, november 8-án, november 21-én, decenber 6-án és karácsony három napján.