Uj Kelet, 1954. szeptember (35. évfolyam, 1849-1872. szám)

1954-09-27 / 1871. szám

arracsi voltam ־ Munkácson (Folytatás a 9-ik oldalról) egész évi béremet kifizette a jó nagyságos ár. Soha többé nem jött visz­­sza Pestre Nessi Pál Ame­­rikából. ״ Jólértesült forrás” pe­dig azon frissiben közölte, hogy a kormánynak a Papp Zoltán által történt bejelen­­tés körülményeihez s az ezekhez fűzött feltevésekhez semmi köze sincs. (Talán egyes ellenzékieknek kellett a cirkusz — jegyezték meg a Lloyd-klub tarokpartija körül — hogy a választások sanszait­­ feljavítsák gyen­­gélkedő mandátumaik szá­­mára.) A kurta kommünikét men­ten szétküldte az újságok­­nak a Bud. Tud. nevű kor­­mánypárti hírszolgálat. A „kőnyomatost” Sturm Al­­bert tanár úr (a Neues Pes­­ter Journal egyik alapítója, a Presse és a Lloyd volt munkatársa) szerkesztette. Politikamentes óráiban nagy rabbiknak szabadgondolko­­dó ivadéka inkább Arany János Buda halálát fordi­­totta Goethe nyelvére és fi­­nom szabadkőmüvesi poé­­mákat irt németül. A kö­­nyomatost kitért veje,­ dr. Lányi Zsigmond örökölte tőle. Egy másik ugyancsak kitért veje bankot igazga­­tott és persze kormányfőta­­nácsos volt. Szerencsére voltak a kö­­nyomatos­ oldalon pozitiv­­zsidók is, így dr. Radó Sá­­muel, tudós publicista, a fél­­hivatalos Magyar Távirati Iroda szerkesztője. A helyi információkban dr. Bodor Zsigmond, a Magyar Hisidó felelős szerkesztője, orvosi diplomával a Neues Pester Journal kitűnő tehetségű munkatársa, aki zsidó ér­­zéstől áthatott melegszép írásokkal, ipolysági emlé­­keivel tette megbecsültté a nevét • A parlamenti vizsgálóbi­­zottság előtt heteken át folyt a panama kiteregeté­­se. Egyik nap Hartstein La­­jos, az Orthodox Országos Iroda alelnökének kihallga­­tása volt soron. Hát ez micsoda csoda a csodákban? Hogy kerül Hartstein Lajos a nagy m­egvesztegetési afférbe? Nem kell félteni. Tálmid háehám־ Hűvös, tartózkodó, csaknem rideg pilpulista, egyben melegszívű ember. Semmi átmenet a két peri­­féria között. Ötven éves, Munkács városának és Be­­reg vármegyének bizottsági tagja. Hitközségi elnök, te­­kintély. Tisztakezű, tiszta­­szellemű, nyugodt lelkiisme­retű ember. Hamis szó nem hagyja el a száját. — Bejelentés történt — közli a parlamenti vizsgáló­­bizottság elnöke —, hogy ön Vészi József országgyűlési képviselő úrtól több alka­­lommal kért különböző ügyekben tanácsot és támo­­gatást. Ennek során állító­­­lag rá akarta bírni nevezet­­tet arra, hogy szüntesse be a kormány ellen folyamatos, sajtóbeli támadását. Megfe­­lel ez a valóságnak? — Így, ebben az össze­­visszaságban, nem igaz a dolog. — Volt önök között vala­­milyen anyagi természetű kapcsolat? — Hát mindenekelőtt­­majdcsaknem így kezdte: Kóde,a kol­­t. parlamenti bizottság, soha, de sohasem jutott volna eszembe, hogy Vészi József képviselő urat politikai meggyőződésében befolyásoljam. Mégis le­­hetséges, hogy említettem, mennyivel szebb volna, ha a jóviszonyt, amely közte és Széll Kálmán kegyelmes­­úr között fennállott, vissza­­állítaná a jelenlegi kor- Hiánnyal is. .Anyagi termé­­szetű kapcsolatról egyetlen­­egyről tudok. — Mondja el az ügy rész­­leteit. — Körülbelül egy éve, még Széll Kálmán minisz­­terelnöksége idején, leszámí­toltam a Vészi József fő­­szerkesztő úr vezetése alatt álló lapvállalatnak egy vál­­tóját. Ezt a táviratot kap­­tam tavaly szeptemberben a Budapesti Naplótól: — ״ Hajdú Miklós viszi holnap a váltót. Kezét csókolja Braun Sándor.” — A váltó­­ra kifizettem ezerhatszáz koronát. Az összeget a vál­­tókötelezettek terminusra visszafizették a hitelező pénzintézetnek. A távirat „kezét csókolja” üdvözletére harsány nagy de­­rültség morajlott végig a bizottság és a hallgatóság soraiban. És nemegyszer kapta vissza, évek múltán is, Vészi József a t. Házban, beszédei közben a néppárti oldalról a gúnyos közbekiál­­tásokat — ״ kezét csóka­­lom." Pedig igazán nem te­­hetett szerkesztőtársa fi­­nomkodó kedveskedéséről. Olyan volt ez, mint Braun Sándor másik szava a tü­­relmetlenkedő hitelezőkhöz: — apukám, fatakám... — R-betű nélkül, lágyan mond­ta ezt, hogy nyájasabban hangozzék a nemritka pro­­longációs bará­tkozásra. Olyan intimségben, mint az apukát illető kezét csóko­­lom. A kezét csókolom — ne­­gédesség hiressé vált, mint annak a Somsich grófnak a „kisztihándos” előneve, aki a nyolcvanötös kiállítás megnyitásán, lámpalázas za­varában, kezet csókolt Ru-■quit — w umn wmm Wt «•V es£I József támadta tovább ren­­dületlenül a horvát grant csárt, ugyanazzal a lendü­­lettel, mint annak idején bá­­ró Bánffy Dezsőt. Aztán Khuen-Héderváry bukása után, a Fejérváry-érában a miniszterelnöki sajtóosztály főnöke s miniszteri tanácsos, majd Falk Miksa után a Pester Lloyd főszerkesztő­­je és a Gömbös-időkben fel­­sőházi tag lett. Munkácsi ik­áb­ságom orthodox „hechserjét” és neológ távirati dokumentu­­mát az Országgyűlési Nap­­ló mnezáns hitelességében őrzi. Az első világháború előtt Hartstein Lajossal szegről-végről kollégák is lettünk. Az elnök néhány évig Gábel Jakabbal együtt szerkesztette a rövidéletű Magyar Zsidó című ortho­­dox hetilapot. A háború megviselt stáb- ján gondbarázdáit szántotta a homlokára. Járt-kelt fá­­radhatatlanul az orthodoxia ügyes-bajos dolgaiban. Dr. Reiner Imre, a pozsonyi je­­siva diplomás rabbija és pesti ügyvéd, az Orthodox Iroda jogtanácsosa, dönthe­­tetlen okfejtéssel bizonyít­­gatta a galíciai hadtápvona­­lakról kihajszolt hontalanok­nak és a jogaikban meg­­dézsmált falusi zsidóknak igazát, Hartstein Lajos azonban tisztán látta már az elkö­­vetkező idők sötétségét. Utoljára a zsidóheccek, uszítások és egyetemi ga­­rázdálkodások idején, (fi­­noman kilengéseknek ne­­vezték mindezt miniszteriá­­us tájakon), őszi esőben, a villamoson találkoztam ve­­le. Már akkor több mint tíz éve Braun Sándorral ״ A Nap”-ot szerkesztettük. Leszállás előtt az elnök igaz melegséggel megrázta a kezemet. Elul-hónapi ál­­dással búcsúzott. ״— ... k’szíve vechászíme tojvá!" (így mondták mife­­lénk a Ked­vá vechátimá tóvá Nagynapokra alázkodó köszöntését.) • Meghatott munkácsi ven­­déglátóm hite és hozzám va­­ló figyelme. Majdnem ezt válaszoltam neki: — Kezét csókolom... T.-A., Dizengoff 152. gyermek-, leányka- és fiúruha kereskedés kíván vevőinek és barátainak mmmii הנוו הבוט u­lti Uj Kelet 1954 IX. 27 A legszebb ünnepi ajándékot SACHER KÁROLY ILLATSZERTÁRÁBAN találja meg TeL AVIV, Picciotto utca 23. (Ailenby postánál.) (ezelőtt Pöstyén) הנשל הבוט ובתכת ומתחתו ״HAZWI“ cikória- és pótkávégyár kíván vevőinek és fo­­gyasztóina­k הנשל הבוט ובתכת ומתחתו E. ROSENFELD 7—ר׳ד-------------׳׳ Tel-Aviv, Dizengoff 140 képkeretező Izraeli festők a״ and0 tária­/w'rt/wwww' ta, művészi reprodukciók és képkeretezés. • Előzékeny kiszolgálás. Rokonainak, barátainak ta q■ a ■■ ta » ■■■ és üzletfeleinek kíván Fl ta I w 11 J w FÉRFI- és NŐI-SZABÓ összes ismerőseinek barátai­­nak és üzletfeleinek BOLDOG ÚJÉVET KIVAN HAIM PICK JERUZSÁLEM, Princess Mary 1L Ella Schachar (WETTEN STEIN ) DIPLOMÁLT PEDIKÜRÖSNÖ, BENŐTT KÖRÖM-SPECIALISTA, HAIFA, NORD­AU UTCA 37. SZÁM • TELEFON: 6 6 0 7 8. VISSZATÉRT AMERIKAI ÚTJÁRÓL ÉS EZÚTON KIVAN PÁCIENSEINEK ÉS BARÁTAINAK - ״־ , • י • . ׳ הנשל- הבו« ובתכת ומתחתו ״Ki tudja a te néped szükségleteit megszámlálni‘ Irta: Sauber-Anh­ájlovics Sándor ״ Nagyok a néped szükség­­letei és ki tudja az óhajo­­kat és kívánságokat meg­­számlálni", mondja a költő a nagyünnepi imában. A költő szavai ébresztették fel ben­­nem a kíváncsiságot, hogy valahogy mégis megállapít­­sam és megszámláljam a nép óhaját és kívánságait. Ennek a megállapítása bizony nem tartozik a könnyű feladatok közé. A közvéleménykutatók is sokszor azért tévednek, mert nehéz az emberek ve­­séjébe látni és a való igaz­­ságot precíz pontossággal megállapítani. Külföldön a csodarabbik tisztában voltak a nép óha­­jával, mert hozzájuk futot­­tak be a kérvények és kéré­­sek tízezrei, „kvitlik” for­­májában. Ezeken az apró cédulákon, gyöngybetűkkel írott kérvényekben panaszol­­ták el a hívők bajaikat és adták elő kéréseiket. Ezek­­ről természetesen a csoda­­rabbik nyíltan sohasem be­­széltek, hanem továbbították a nép óhaját a Mennyei Ha­­talmakhoz, mert csak nekik van módjukban a zsidó nép töméntelen baján enyhíteni és szükségleteit kielégíteni. Az utóbbi években a csoda­­rabbik korszaka letűnt, Iz­­raelben pedig sohasem virág­­zott abban a formában, mint ahogy azt a gálát or­­szágaiban láttuk. Ennek oka egyszerű: a rabbik helyett a Szenthelyeket használták fel közvetítő állomásul a Meny­­nyei Hatalmakhoz. Amíg a Templom nyugati fala, a Kötél Hámáárávi megköze­­nthető volt, kora reggeltől késő estig oda rakták le fo­­hászaikat a bajban levők és segélyért folyamodók. Onnan a kérés egyenesen az Égbe szállt. A Szentfal ezeréves kövei között örökzöld füvek te­­nyésznek, amit tudományos alapon sohasem tudtak meg­­magyarázni, hogyan zöldel­­nek a füvek a kopár sziklá­­kon. Ezt a rejtélyes jelen­­séget a Midrás azzal magya­­rázza, hogy az angyalok minden este összeszedik az egész világon szétszórt zsi­­dóság elhullajtott könnyeit és azzal öntözik a Szentfal vad füveit. Azonkívül voltak még más Szenthelyek az országban, ahonnan érintkezésbe lehe­­tett lépni a Mennyei Hatal­­makkal. Például a betlehe­­mi úton lévő Ráchel-sirja, ahová az anyák jártak kö­­nyörögni gyermekeik egész­­ségéért. A Tibériás környé­­kiek Rambam sirját keresik fel betegség esetén, mert so­hanem híres orvos is volt az ő korában. Aki viszont csodára van rászorulva, az elfáradt reb­bék­ bál Há­­nész sírjához és a csodatevő szenttől várta óhajának be­­teljesülését. A keleti zsidó törzsek egyébként sohasem ismer­­ték a csodarabbi intézmé­­nyét, így például a jemeni­­táknál a csodarabbit külön­­böző Tóratekercsek szentsé­­ge helyettesíti. Ezeknek a Tóratekercsek­­nek a hatóereje a néphit sze­­rint csak bizonyos terüle­­tekre terjed ki. Például egyesek hatni tudnak beteg­­ség esetén, mások viszont a gyermekáldást hozhatják meg. Ezek a Tóratekercsek magántulajdonban voltak és apáról-fiúra örökségbe men­­tek át A jemenita élék ma­­gukkal hozták ezeket a hí­­res Tóratekercseket is Iz­­raelbe és most messze vidék­­ről zarándokolnak el segít­­ségért ezekhez a Tórate­­kercsekhez. Ilyen Tórateker­­csek hatóereje a tulajdono­­sa­iknak jelentős jövedelmet­­ hoz, aminek következtében­­ gyakran komoly örökösödési­­ harcok robbannak ki mint- 11 tűk. 11׳.................11" י ״ " Manapság, amikor a jám­­bor zsidók nem közelíthetik meg a Szentfalat és nem za­­rándokolhatnak Ráchel sír­­jához, a Cion hegyére men­­nek fel a zsoltáros Dávid királyhoz és ott rakják le kis papírszeletkéken megirt kéréseiket és kívánságaikat, hogy a nagy király továbbít­­sa azokat a Királyok Kirá­­lyának zsámolya elé. Az ilyen kérvények elhelyezésé­­nek is különböző formái van­­nak. Egyesek egyszerűen a sírra dobják a kérést tartal­­mazó papírszeletet és annak eséséről állapítják meg, van e reményük arra, hogy ké­­résük teljesüljön. A bucha­­raiak szerint annak van sze­­rencséje, akinek kérése a ki­­rály szive közelébe esik.­­ Egyesek egész vékonyra göngyölítik össze a kis pa­­pírszeletet és a sir valame­­lyik nyilasába helyezik azt el. Vannak, akik a biztonság kedvéért pénzbe csomagol­­ják kérvényüket״ avagy a kvitlivel együtt gyertyát dobnak a sírhelybe. Sokan sajátkezűleg fogalmazzák meg kérésüket, de vannak, akik a Cion-hegy tóráirói­­val íratják meg azt, sőt egye­­sek a Cion-hegy felügyelőjét kérik meg, hogy ő helyezze el a kérést Dávid király sír­­jára, mert úgy vélik, hogy ő a legjobban tudja, melyik helyről lesz kérésük a leg­­sürgősebben továbbítva és teljesítve. Az év folyamán tízezrével gyűlnek össze a Cion-hegyen a látogatók által odahelye­­zett kérések és óhajok. A Cion-hegy vezetősége min­­den esztendőben niszán és elül hó elsején hangos imád­­kozás közben elégetteti eze­­ket a „Wunschzetliket”. A kis papirszeletek amelyekbe megszámlálhatatlan óhajok és kérések vannak összesü­­ritve, porráégnek de a be­­tűk tüze az Égbe száll. Elül hó elsején megkér­­tem dr. Kahane államtitkárt, a Cion-hegy felügyelőjét, hogy engedélyezzen számom­­ra betekintést a Dávid ki­­rály sírjánál elhelyezett kér­­vényekbe, mielőtt azokat el­­égetik, mert tartalmukból szeretném megállapítani a nép bajait és óhajait. Mi­­után megmagyaráztam dr. Kahanenak kíváncsiságom okát, sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy nem áll mód­­jában az összes kérvényeket rendelkezésemre bocsátani, mondván, hogy ő ebben még a levéltitok megsértésénél is súlyosabb cselekedetet lát­­na, azonban azokat a kvit­­liket, amelyeket a Hegy tóratekercs-íróival írattak, s avagy neki adtak át elhe­­lyezés végett, — átnézhetem, mert ezeknél nem én vagyok az első, aki azokat átolvas­­sa. Természetesen megtiltot­­ta, hogy az aláíró nevét el­­olvassam, összesen 1091 kvitlit szá­­moltam meg, melyek tartal­mából igen érdekes közvé­­leménykutatási anyagot áll­­lítottam össze: 216 esetben beteg gyerme­kek felépüléséért fohászkod■ nők, 110 esetben pedig fel­­nőtt betegek gyógyulásáért esedeznek. Az 1091 kérvénye­­ző közül 174 pornószerű van rászorulva és 180 kérvény­­ben elhagyott nők férjüket várják vissza és összesen csak 3 férfi fordult a nagy királyhoz, hogy csapodár fe­­lesége térjen vissza elhagyott gyermekeihez. A bíróságnál elfekvő peres ügyek sikeres elintézéséért 14 kérvényező fohászkodik, akik Dávid ki­­rály segítségével akarják a a bíróság felmentését kiesz­­közölni. 56 anya, gyermekei­­nek könnyű felneveléséért fohászkodik, 24-en pedig azt akarják, hogy gyermekeik ne távolodjanak el a vallás szel­­lemétől. 118-an házasodni akarnak és ezért megfelelő életpárra van szükségük. A kérvényekből a mai lakás­­viszonyok és a rossz szom­­szédság borzalmas átka is visszatükröződik: 28-an, akik már nem bírják a szomszé­­dok vegzálását, békéért ese­­deznek, 42-en, akik külföldre készülnek, eljöttek Dávid király sírjához, hogy ezzel útjuk sikerét biztosítsák. A hadkötelezettség körüli pro­­blémák is visszhangra ta­­lálnak a csendes síron elhe­­lyezett kérvények között, 63-an Dávid királyhoz for­­dultak lányaiknak a katona­­ság alól való felmentéséért, 4-en pedig fiaik hadmentes­­ségéért könyörögnek. Nyol­­can nagyon szeretnének nyer­ni a sorsjegyen és mivel­­hogy nem hajlandók szeren­­cséjüket kizárólag a sorsra bizni, Dávid király segítsé­­gét kérik. Az általános egyéni és csa­­ládi jellegű kéréseken kívül a köz bajairól és gondjairól sem feledkeznek meg, így például az egyik kérvényen azt olvassuk: ״ És hárítsd el tőlünk a sertéshús átkát, amely megutáltatja veled országunk szentségét.” — Avagy: ״ Némítsd el a misz­­szionáriusok száját, akik tönkre teszik a gyenge lel­­keket.” Szó van egyes kér­­vényekben a szombat szent­ségéről és a vallási élet fo­­kozásáról. Ilyen, a közéletre vonatkozó kérvények száma 47. Ezek az apró cédulák nagy dolgokról számolnak be és hű tükrét adják a nép óha­­jának és kívánságának. Most miután a kérvényeket eléget­­ték és az óhajok a mennybe szálltak, teljesítsd azokat. Mindenható, az új esztendő beköszöntésével és azokat a kéréseket is, amelyek nem érkeztek el Hozzád Írásban, hanem a szivek mélyéből fa­­kadnak Hozzád a magasság- ׳ ba. Fejeződjék be az esztendő átkaival, köszöntsön be az új év áldásaival. SHEME II

Next