Uj Kelet, 1956. április (37. évfolyam, 2332-2356. szám)

1956-04-01 / 2332. szám

HARRODS,­­ a világ legcsodálatosabb áruháza Londonban nemrégiben, egy híres fegyverkereskedés főnöke felemelte a telefon­kagylót : „Egy vevőnknek élő rinocéroszra van szük­sége Tudnak-e árajánlatot ten­ni?” „Ötezer font, házhoz szál­lítva volt az azonnali vá­lasz A felhívott szám nem az állatkert volt, sem valami vad t3zegyesület. A telefon­szám (Sloane 1234) Harrod­­sé volt, a legnagyobb áru­ház,­ az Egyesült Államok ter­ületén kívül. Harrods oly különleges szolgálatokkal áll a vevői rendelkezésére, hogy kétségtelenül övé a vi­lág legtökéletesebb és leg­­csodálatosabb áruháza. Igen találó a sürgönyeimé is: EVERYTHING, LONDON (■MINDEN, LONDON). Teljesen mellékes mire van szüksége: hajvágásra, vagy nászútra — Harrods­Harrods hosszútávú köl­­tözködtető szolgálata búto­rokat szállított a velencei Canale Grande egyik palo­tájába miközben az egész háztartás bérelt gondolán siklott le egészen a palazzo bejáratáig. Telekügynökei szemrebbenés nélkül adnak el angol főúri házakat, svá­jci kastélyokat, vagy vil­lákat a Riviéra tengerpart­ján. Bútor és dekorációs ősz f­alva három palotát ren­dezett be a volt sziámi ki­rály részére és jelenleg a bagdadi királyi lakosztályon dolgozik. Harrods olyan an­gol fogalom, mint a marha­sült, a Big Ben harangja, vág. Sir Winston Chur­chill és a turisták számára éppúgy nemzetesség, mint a Tower of London vagy Westminster Abbey. London elegáns West End negyedében, 16 diná­­mos területen, mint a Vik­tóriai erények bevehetetlen vára emelkedik Harrods hatemeletes terrakotta pa­lotája. Az évente többmillió dollárt forgalmazó áruház üzleti összeköttetései az egész világra kiterjednek, de a vevő ezt sohasem sej­tené a nyugodt, kényelmes légkör után ítélve, amely kétszáz egynéhány, fantasz­tikus területeket borító áru­­osztályát ellepi, más megkaphatja. Az áru­ház megtalpalja cipőjét, biztosítja életét, nyilvános árverésre bocsátja ingósá­gát vagy ingatlanait. Elad­ja a részvényeit, megépíti a tenisz­pályályát, kezeli a pénzét, megtanítja golfoz­ni, vállalja a levelezését, ki­tapétázza a lakását és meg­találja a megfelelő iskolát fiának. Megrendezi afri­kai vadászkörútját és, ha nedves kastélyában megron­gálódott volna egy 10-ik századbeli olasz festőművész remekműve, Harrods azt is restauráltatja. Bérbevehet nála Rolls Royce kocsit — egy napra, vagy egy évre — és nyugodtan rábízhatja es­küvője megrendezését a meghívók nyomtatásától, a kelengye monogramozásán keresztül az esküvői torta megsütéséig. Its Harrods te­metkezési vállalata Anglia legelőkelőbb személyiségeit helyezte örök nyugalomra. Egy izben, amikor Jesse Straus, a Macy (egyik leg­nagyobb amerikai áruház — szerk.) igazgatója láto­gatást tett Harrodsnál, azt mondta a kalauzoló igazga­tónak: „Well, ez egy gyö­nyörű múzeum, de hol van­nak a vevők?" A valóság­ban az üzleti forgalom te­tőpontján állott, — Har­­rodsnak átlag 25.000 vevője van naponta — de a magas­­plafonú árutermek oly szé­lesek és levegősek, és a pad­lókat oly vastak szőnyeg bo­rítja, hogy a vásár szokásos zaját elfojtják a hangbiz­tos, párnázott ajtók és fa­lak. A hangulat olyan nyu­galmas, mint valami exklu­zív londoni klubé, főnöknőjét a világ egyik legkitűnőbben öltözködő asz­­szonyának tartják. Idegen áruházigazgatók valósággal a hajukat tépik a pazarlás láttára, amit Harrods a rendelkezésére álló „eladási térrel"­ művei. A földszinti nagyterem kö­zepén például egy 11.000 négyzetlábnyi oázis terül el, ahol a világon semmit nem árulnak, kivéve pipacsvirá­got a fegyverszüneti emlék­napon és rózsát évente egy­szer az u. n. Alexandra Ró­zsa Napja jótékonysági ün­nepén. Ebben a hatalmas már­ványcsarnokban van Har­rods bankja, melynek váró­termében a vásárlók zöld­­színű, mély plüssfotelekben pihenik ki fáradalmaikat Igen gyakran ez az a hely, ahol a fiú találkozik a lány­nyal, a lord a ladyvel. Szám­talan londoni románc kez­dődött a felkiáltással: „Ta­lálkozzunk Harrods bank­csarnokában !” ! Költözködés Velencébe Oázis az áruházban Az csak természetes, hogy az eladó személyzet tagjai valamennyien ladyk és gént lemnének. Hivatalos órák alatt a keresztnevek hasz­nálata szigorúan tilos. Har­rods üzleti politikája ellen­zi az erőszakos árusítási módszereket, éppen ezért az eladóknak csak igen ala­csony jutalékot, de annál magasabb fix­ fizetést bizto­sít. Az osztályvezető férfi­alkalmazottak csikós nadrá­got és fekete zakót visel­nek. Harrods elegáns sajtó­Harrods azt álulja, hogy az áruházban minden min­denkor kapható. Hogy a fan­tasztikus rendeléseknek ele­get tegyen, éjjel-nappali te­lefonszolgálatot és óriási áruraktárt tart fenn. A fű­szer­osztály leltárában cse­kély 45 ezer különféle, nem­romlandó cikk található, többek között 130 féle sajt. A pékségben 23 féle különfé­le kenyeret süt, a születés­­napi tortákról nem is szól­va, amit a vevő repülőgép­­szállító anyahajó, középkori vár, avagy bolygóközi űr­hajó formájában is megren­delhet. A vendéglős­ osztály, mely egyébként az áruház három vendéglőjét is kiszolgálja, telefonhívásra tízszemélyes cocktail-partyt vagy ezer­személyes vacsorát rendez. Egy londoni multimilliomos gyakran rendeli meg a hí­res Goldstream Gárda kato­nazenekarát, amit Harrods pontosan „leszállít”, feltéve, ha az egységet birodalmi kötelezettségei nem szólít­ják Malajába, Ciprusba, vagy másfelé. Harrods állatkertjében ter­mészetesen nem csak puliku­tyák, kismacskák és vizi teknősbékák kaphatók, ha­nem olyan különlegességek is, mint indiai menyétek, alligátorok, sündisznók, 24 féle hal, 100 féle madár, hat féle gyik és speciális ren­delés esetén oroszlánok. A zongoraszalont — mely a legnagyobb Európában — zenekedvelők kísértik, míg a könyvbolondok megkap­ják Harrodsnál a legrit­kább példányokat is. (Az áruház mozgó kölcsönkönyv­tára az ifjúsági regényeket visszaszármaztatáskor min­den alkalommal sterilizálja, úgy, hogy a Robinson Crui­­se vagy a Verne kötetek lapjain egyetlen bárányhim­lő bacillus sem marad). Az áruház főúri külső nyu­galma gigantikus szervező­­munkát takar. Mint azt egy Harrods-tisztviselő mondta: „Harrods egy kacsához ha­sonlít, amely méltóságteljes nyugalommal siklik a víz fe­lületén, de a víz alatt úgy evez és pacskol, mint egy őrült.” A személyzeti lét­szám meghaladja az ötezret. Minden kiszolgálóra három tisztviselő, vagy munkás esik, akik a kulisszák mögött dolgoznak. Van csokoládé- és cukorka­gyáruk, láda- és bőröndgyá­ruk, egy koporsó­műhely, tea- és kávé­keverő üzem, amely tízféle teát és 14 féle kávét állít elő. Van ezüstöző mű­hely nyomda, szabóműhely, ahol kizárólag egyenruhá­kat varrnak és díszlettervező műhely, amely nemcsak film­stúdióknak dolgozik, de az áruház negyedmérföld­nyi ki­rakatának díszleteit látja el. Minden mindenkor kapható Hányadik osztályba jár a fia? Nincs már messze a nap, amikor ő is középiskolás les* Gondoskodjék már most tandíjának biztosításáról * JK O A C H” akció útján Bővebb felvilágosítás a legközelebbi fióknál-­­ BANKLEUAU LE ISRAEL EM. %- ^ .....Il­................... Exotikus kuncsaftok A turista szezon csúcs­pontján a bank­csarnok va­lóságos kis UNO-vá alakul át. Keménykalapos angol urak, humuszos arabok és indiai mohamedán főúri hölgyek, orrcimpájukban tün­döklő gyémántékszerekkel, adják itt kézről-kézre a ki­lincset. Kezében az utazási csekkel itt áll a türelmes angol ,,tór”-ban a cowboyka­lapos texasi olajember, egy szakértelemmel kikészített champs-élyséesi kozmetikai csoda és egy fehér köntösbe öltözött basutói törzsfőnök között. Az argentínai, egyip­tomi japán kuncsaftokról és a szovjet követség egy­­egy kommiszárjáról nem is beszélve. Az u. n. személyi-export osztály, melynek vevői 83 különféle országból és terü­letről verbuválódnak, éven­te csekély két millió dollár értékű business-t „csenget fel” Harrods gép­kasszáin. Az áruház gramofon leme­zeket szállít az Ascension szigetre, földiepret egy Aramco igazgatónak Szaudi Arábiába és legutóbb 90 pár cipőt egy közelkeleti olaj­mágnásnak. A földgolyó minden pontján szétszórt angolok számára Harrods a hazával való szentimentá­lis kapcsolatot szimbolizál­ja. Valami nosztalgikus bi­rodalom­építő egy láda füs­tölt heringet rendelt újév­­napi reggelijéhez és egy ni­gériai menyasszony Har­­rodstól hozatta az esküvői­­ ruháját és a friss virágot. Amikor jön a királynő Harrods vevőköre az egész világra kiterjed, de legfon­tosabb vevője egy vérbeli londoni személyiség: maga a királynő. II. Elizabeth szívesen ve­gyül el a vásárlóközönség között, itt egy sálat próbál fel, amott egy pár kesztyűt. Néha Harrodsot félórával ér­kezése előtt értesítik, néha mindössze egy-két perccel azelőtt, hogy a királyi lobo­­gós nagy Rollys Roys begör­dül a Buckingham-palota fe­lől. Nincsenek különös óv­intézkedések. A királynőt rendszerint csak valamelyik udvarhölgye és egy polgári ruhás detektív kiséri. (Reader’s Digest) Kérdés: Hogyan érzik ma­gukat az oroszországi tiszto­gatások hírére azok a buda­pesti kommunisták, akik haj­danában Bék­ával szimpati­záltak? Felelet: Kohn haldoklik. Felesége az ágya mellett ül és szünet nélkül sóhajtozik: — Jaj, mi lesz velem, mi lesz velem?!... Mire Kohn dühösen rászól: — Jó vicc, én itt haldoklom, te pedig rejtvényeket adsz fel nekem. (Bereszem Jankó) A húsok és halfélék konzer­válásának új módszereit ke­resik az északi konzervgyá­rak nagy laboratóriumai Egyik érdekes kísérlet meg­kopasztás, illetve megnyúzás előtt antibiotikummal telített fürdőben megmártogatni a szárnyast, vagy a vadat. A másik elmélet szintén meg­valósítás előtt áll: baktéri­umölő jégben helyezik el a halat. De a legjobban bevált élő állatok levágás előtt pe­nicillinnel való beoltása. En­nek semmi befolyása sincs a hús ízére, viszont minden hűtés nélkül, normális hő­fokon több, mint húsz na­pon át, frissen eláll. (Stockhohn Tidningen) Szenes Erzsi:­­ Mesék az alpánból* Elhangzott a Kol Jiszráél magyar nyelvű adásában KIEJTÉS Az ember a saját hangját rendszerint nem hallja, vagy pedig megrészegszik a sa­ját hangjától, mint a pacsir­ta. Donska meg volt róla győződve, hogy az ö ivrit ki­ejtése tökéletes ... mert ő lengyel volt... én mindig utánozta a magyarokat, a­­kik valóban úgy megnyom­ták az első szótagot, mint a vészcsengőt. Mondanom sem kell, hogy Donská ki­ejtése feltűnően hasonlított a „prose pani" -ra, meg ar­ra, hogy „gadaj do lampi", de Donská ezt nem hallotta és a többi lengyelek sem hallották, mert a lengyelek mind pacsirták voltak. Különben mindenkinek a kiejtése feltűnően hasonlí­tott valamiféle dallamra. A kedves Cvi, aki mély, férfi­as hangján az órán mindig olyan naiv dolgokat kérde­zett, mint egy kisfiú, noha már gyermekkorában elke­rült Oroszországból Kínába, mégis az Eju Udinem dal­lamára beszélt. Akiba pe­dig mintha Corneille és Ra­cine drámáit deklamálta volna állandóan. De min­denkin túltett Jákov az amerikai, akinél az orrhan­gok annyira összetorlódtak, hogy az ivrit szövegre egyáltalában nem lehetett ráismerni. „Az ember fiai” egykor tornyot építettek, hogy­ az égig törjenek és tovább lás­sanak. Isten megbüntette a fennhéjázást a torony össze­dőlt és a nyelvük összeza­varodott. De arra még a Jó­isten sem gondolt, hogy lesz egyszer Jeruzsálemben egy Alpán, mely vissza akar majd vezetni minket a Bábel to­rony előtti ősállapotba, meg­próbálja a lehetetlent, egyet­len hangsúlyra hozni az összes „összezavarodott” hangsúlyokat. A fennhéjá­zást Isten, mint akkor, most is megbüntette. Újra kitört a nyelvzavar s megrontotta a szent nyelvet, a tiszta for­rást. A „SÖRES” Tudvalevő, hogy minden héber igének sörese, gyöke van, mely három rejtélyes betűből áll, s melyet a fő­névi igenévből kell kivon­ni. Engem sajnos ez a mű­velet a gyökvonásra, a si­nusra, cosinusra, az algeb­rára és a logarithmus táb­lára emlékeztet mely jelké­pek még ma is gyakran visszatérnek lidérces álma­imban Hancsóknéval, az al­gebra tanárnővel együtt, akinek szeméből kénköves láng csap felém: — Maga nagyon intelli­gens, de mathézisból azért mégis el fogom buktatni. El is buktatott, de nem erről akarok beszélni. Álmodozó természet va­gyok és az olyanfajta való­ság elől, mint a söres, mesz­­szemenő álmokba menekü­lök. Mihelyt a tanárnő ki­ejtette ezt a rémes szót a héber órán, az én képzele­tem másfelé szárnyalt. Töp­rengve ültem, magamba roskadva, mint Mózes a két összetört kőtáblával és­ ép­pen őrá gondoltam Mózesre, aki megírta a világirodalom legsikeresebb öt könyvét, melyeket több ezer év óta úgyszólván megszakítás nél­kül, elragadtatással olvas­nak népek és zsenik (lásd Goethe Dichtung und Wahr­heit) és a legenda szerint az angyalok is a menyor­szágban. Mózes megírta öt­kötetes remekművét anélkül hogy a seresről a leghalvá­nyabb sejtelme lett volna. Mert ha a seresre kellett volna gondolnia, akkor mind­az a gyönyörűség és bölcsesség, amit könyveiben kinyilatkozot­t, nyilván nem jutott volna az eszébe. Ha Mózes történetesen feltámadna haló poraiból és bejönne Moáb földjéről a jeruzsálemi Ulpánba, akkor a tudós Livny professzor úr * A szerző „Van hazfim" c. sajtó alatt levő könyvéből, a Gimelben elmagyarázna neki, hogy seres nélkül nincs ivrit nyelv és iroda­­lom, csak káosz van és sö­tétség, mint volt kezdetben, a világ teremtése előtt és a 30res ismerete nélkül nem lehet leírni egyetlen szabá­lyos ivrit mondatot. Azután arra gondoltam, hogy miért vándoroltak őseink negyven esztendeig a pusztában? Mert ennyi ideig tartott míg a dik­ku­­kot, a sorest, a dagest meg­tanulták. S miután már negyven esztendeig rágták ezt a keserű gyökeret a só­rest, az örökkévaló meg kö­nyörült rajtuk és vigaszta­lásul leküldte a mennyből az édes mannát. Minden más verzió pedig a vándor­lásról és a mannáról, csak kitalált mese. A HOSSZÚ ÉLET TITKA Ugyanezen okból eltöp­rengtem azon, miért voltak őseink olyan hosszú életűek a földön. Kétségtelenül nem csak azért, mert megtartot­ták az ötödik parancsolatot és tisztelték apjukat és anyjukat, hanem a nyelv miatt is, mely nem enged­te őket meghalni. Minden­re bonyolult magyarázat következik. Aki ebbe a há­lóba egyszer belekerül az nem tud onnan egykönnyen kiszabadulni. Ez a ténykörülmény egyébként nagyon megnyug­tatott. Mióta felvettek a jeruzsálemi Alpánba és be­lekezdtem az ivrit nyelv tanulásában nem félek töb­bé a haláltól. Biztosra ve­szem, hogy az Úr meghosz­­szabbítja életem napjait, hogy a kiszabott feladatot elvégezhessem. Nyelvünk szelleme és struktúrája alapja végtelen türelmünknek is. Ha egy tézisen évtizedekig ülhet­tünk a jisvában, miért ne ülhettünk volna a kínpadon évszázadokig a gálátban? Nálunk minden a végtelen­ségbe nyúlt. Gondoljuk csak arra, hogy Eliezer és rabbi Akiba nem győztek eleget beszélni az egyiptomi kivo­nulásról. Már felkelt a haj­nali csillag és ők még min­dig nem fáradtak bele az egyiptomi kivonulás törté­netének elbeszélésébe. A reggeli ima is elérkezett és ők még mindig nem jutot­tak a végére. De hogy egy közelebbi példát említsek; Livny pro­fesszor úr a dögésről, mely mint tudjuk egy kis pontot jelent, kilenc előadást tar­tott a felsőosztályosoknak, a fültanúk szerint lélekzet­­elállítóan érdekesen. Az elő­adások tartama átlag két óra volt, tehát összeen tizen­nyolc órán át beszélt erről a pontocskáról. Ennyi idő alatt azt hiszem manapság már körül lehet repülni a földet. Egyébként ez a pontocska nálunk az alsóosztályos elő­adásokon is egyre nagyobb tért hódított az alpári ta­nulmányok utolsó heteiben, annyira, hogy néha már úgy rémlett, földgömbnyire nőtt. Ijesztő árnya egyre jobban beárnyékolta az agyamat. Körülöttem minden elsöté­tedett, pontosan olyan volt ez mint a napfogyatkozás, mikor a föld árnyéka elta­karja az éltető világosságot, a napot. Számításba véve mindeze­ket, nem is döbbentem meg, mikor Krasznyánszky Osz­kár a következővel biztatott: — Ha majd öt éven át szor­galmasan tanul ivritül, lehe­tőleg éjjel és nappal, akkor talán némi sejtelme lesz A nyelvről. Egy másik ismerősöm, aki a h­éberben látta meg a nap­világot és tizennyolc éves korában a szemináriumban hébernyelvű disszertációt irt, bevallotta, hogy negyvenkét­éves fejjel, esténként, még mindig a héber szótárral a kezében alszik el. Mindez természetesen nem elrettentő példaként hozom fel, hanem buzdításul. .

Next