Uj Kelet, 1957. november (38. évfolyam, 2814-2838. szám)

1957-11-13 / 2824. szám

Ember a világűrben Az űrhajózás első kikötő­­helyének a Földtől legköze­­lebb eső égitest, a Hold van kiszemelve, amelynek meg­­hódítása egyesek szerint na­­pok, mások szerint hónapok kérdése. Valószínű, hogy a sikeres kikötés és a Földre való visszatérés után el fog következni a Mars megláto­­gatása­­. A Hold 385.080 km közepes távolságban kering a Föld körül, átmérője 3470 kilométer és a Föld anya­­gából 81 Holdat lehetne elő­­állítani. Távcsővel kitűnően lehet a Hold felénk fordított egyik felének topográfiáját látni. Érdekes, és nem igen ismert tény, hogy a Hold­­ról pontosabb térképünk van, mint a Földről. A Földön még nagy terjedelmű, ki nem kutatott terüetek vannak, amelyeket a térképen fehér foltokkal jeleznek, a Hold­­nál ez ma már nem igen fordul elő. A modern kor óriási látcsövein látni a Hold hatalmas szakadékait, talaj­­eltolódásait és rendkívüli nagy átmérőjű vulkánkráte­­reit. Egyik óriási krátere a Ptolemaeu­s, amelynek átmé­­rője 185 kilométer, míg a Föld legnagyobb kráterének átmérője — Japánban — mindössze tíz kilométer. Mit látunk még a Holdon? Hosz­szúra nyújtott elkérgesedett síkságokból kopár hegylán­­colatok emelkednek. Ezek­,­nek magasságát az árnyékuk alapján pontosan lemértük. Legmagasabb csúcsuk 8832 méter. Felismerések alapján a Hold önmelege már telje­­sen felhasználatlan és felté­­telezhető, hogy felületén víz, jég, levegő, vagy bármilyen összetételű atmoszféra hiány­zik, úgyhogy szerves élet létrehozása és fenntartása lehetetlen. Ilyen körülmé­­nyek között világos, hogy a földi embernek a Holdon nincs sok keresnivalója és az ottani látogatásnak csak tudományos, esetleg katonai jelentősége lehet. A Mars lakhatósága egye­­lőre még vitás kérdés. A naptól való közepes távol­­sága 228 millió kilométer — a Földé 149 millió kilométer — átmérője 6800 kilométer, tömege a Föld tömegének kilencedrésze, úgy hogy a Föld anyagából kilenc Mar­­sót lehetne előállítani. A Napot 687 nap alatt futja körül, tehát majdnem két földi év alatt. Ezért ott az évszakok még egyszer olyan hossz­ú ideig tartanak, mint * 18 a Földön és minthogy egy és félszer nagyobb távolság­­ban van a Naptól, mint a Föld, nyáron májusi hőmér­­séklete, télen pedig a hő­­mérséklet annyira süllyed, hogy földi ember szervezete alig bírná ki. Lényeges kér­­dés, hogy van-e a Marsnak alkalmas atmoszférája élő­­lény fenntartására és nö­­vényzet szaporítására. Erre a legújabb felismerések sze­­rint, igenlő a válasz. A KOZMIKUS GYŰJTŐPONT A földgömböt körülbelül százhúsz kilométer magas­­ságban ionozott (villamosság­gal töltött) fényátbocsátó gázréteg-páncél alakjában veszi körül, mely a meredek rövid rádiósugarakat nem engedi át a világűrbe, ha­­nem mint valamely tükör, azonos szög alatt visszaveri a Földre. E védőréteg, illet­­ve kozmikus hártya felfedező­jétől, Heaviside nevű tudós­­tól kapta nevét és rajta belül, fajsúly szerint van rétegez­­ve az atmoszféra. E börtön­­falak nem engedik az atmo­­szférát a légüres világtérbe távozni és nem engedik a napsugárzást, kiinduló hul­­lámhosszával, az atmoszfé­­rába hatolni. A Heaviside­­réteg a körülburkolt atmo­­szférával együtt, mint ütköző közeg a napsugárzás frekven­ciáját (rezgésszámát) lefé­­kezi és annyira csökkenti, hogy frekvenciája a fény- és hősugarak hullámhosszá­­ra csökken. Az atmoszférán kívül a légüres térben a napsugárzás se fényt, se me■­­­leget nem termel és ott hő­­mérséklet nélküli sötétség ho­­nol. A napsugárzás a Heavi­­sider-réteg közvetítésével az atmoszférában frekvenciá­­jának megváltoztatása kö­­vetkeztében alakul át fénnyé és meleggé. Azon az égites­­­­ten pedig, ahol Heaviside­­védőburkolat van, ebből ki­folyólag fény és meleg is van, növényzet, pára, felhő­­zet, atmoszféra és élet E réteg a napsugárzás gyűjtő­­tükre, mely a ráeső sugár­­zást a fékezőleg ható atmo­­szférán át, fény és meleg alakjában szórja széjjel a Föld felületére. A Napnak a Földtől való távolsága 149 kilométer és hogy e réteg gömbfelülete hatásos gyújtó­­pontot adjon, az optika tör­­vényei szerint szükséges, hogy a Heaviside-gömbtükör átmérője 12.900 kilométer legyen, mely érték a való­­ságnak meg is felel. MINDEN BOLYGÓN VAN SZERVES ÉLET A legújabb felismerések szerint, minden bolygót ilyen tükröző védőréteg vesz kö­­rül és hogy alkalmas legyen arra, hogy a napsugárzás­­nak olyan gyújtópontot ad­­jon, hogy az fénnyé és me­­leggé alakulhasson át, e hár­­tyának mondható réteg át­­mérője, az optika törvényei szerint, annál nagyobb, mi­­nél nagyobb a bolygónak a Naptól való távolsága, így például az 5300 kilométer átmérőjű Neptunnak a Nap­­tól való távolsága 4496 mil­­lió kilométer, míg a 143.000 kilométer átmérőjű Jupiteré 778 millió kilométer, azon­­ban a kisebb tömegű Nep­­tunnak mégis a távolság arányában nagyobb átmérő­­jű Heaviside-ká­rtyaátmérő­­vel kell rendelkeznie, mint a Jupiternek, hogy a napsu­­gárzásnak hatásos gyújtó­­pontot szolgáltasson. Ez el­­mélettel tehát valószínűsítve van, hogy minden bolygón létezik szerves élet, de hogy milyen az az élet, azt nem tudjuk. LEHETSÉGES LEHET ELENSÉGEK Az űrhajózás annyit je­­lent, mint a Föld vonzóere­­jét legyőzni, mely a távol­ság négyzetével csökken, a­­nélkül, hogy kimondottan határa volna. Elméletileg tehát, csak a végtelen távol­ságban szűnik meg, de két égitest, például a Föld és a Mars között van egy gya­­korlati gravi­táci nélküli ré­­teg, amelyben e két égitest tömegereje egyensúlyt tart egymással, azonban ez a ré­­teg labilis. Ha az űrhajó el is érné ezt a réteget, eltérés az egyik, vagy a másik oldal felé azzal fenyeget, hogy to­­vábbi hajtóanyag hiányában az űrhajó a Marsba, vagy a Földre zuhan. A Földnek a Nap körüli keringési ideje 365 és negyed nap, a Marsé pedig 687 földi nap. E két égitest keringése közben a Föld és Mars képzelt össze­­kötő vonalai adják meg az egymás közötti mindenkori távolságokat, melyek az év különböző szakában lénye­­ges eltéréseket mutatnak. Tavaly végzett mérések sze­­rint január elsején a Föld és a Mars közötti távolság 335 millió kilométer volt és november 4-én, mikor a Nap a Föld és a Mars oppozíció­­ban, azaz közös egyenes vo­­nalban van, ״ mindössze 3­69 millió kilométer. A termé­­szetes gravitáció nélküli tér­­nek hajózási célra való fel­­használása eszerint el sem képzelhető, már­pedig a gra­­vitáció nélküli tér, mint ál­­lomás a Föld és a Mars között igen nagy szerepet játszik, amely nélkül a tér­­hajózás megvalósítása el sem képzelhető. Ebben a térben nemcsak az űrhajó, hanem minden felhozott test a világ­űrben helytállóan lebeg és a térhajóból kizsilipett (vál­­takozva nyíló és záródó aj­­tókkal) anyagok, mint pél­­dául élelmiszer, hajtóanyag, növényzet termelésére való talaj, építőanyagok, épp úgy lerögzíthetők, mint a Föld szilárd területén.­ ­REPÜLÉS­­­S HAJTÓANYAG NÉLKÜL ! A Hoki azért nem esik a Földre, mert másodpercen­ként ezer méter sebességgel fut a Föld körül és a Föld azért nem zuhan a Napba, mert másodpercenként 33 ezer méter sebességgel fut körülötte. E körülfutó se­­bességből keletkező tömeg­­erő, azaz a reperő egyen­­súlyt tart a Föld, illetve a Nap tömegvonzó hatásával A tudósok számítása szerint a gravitációnélküli tér elő­­állítására a legalkalmasabb magasság a Földtől számí­­tott 35.900 kilométer. Mint­­hogy a Föld gravitációs ereje a távolság négyzetével csök­­ken, elegendő, ha a térhajó e magasságban 3080 méter másodpercenkénti végsebes­­séget ér el, hogy kilencven fokkal való átkormányzás után, az űrhajó a Föld kö­­rüli pályán repüljön. A ra­­kétamotorral felszerelt űr­­hajó a légüres térben köny­­nyen kormányozható. Ha a felfelé emelkedő űrhajó mo­­torjából a gázokat lefelé puffogtatjuk, akkor a kipuf­­fogó gáz sebességének meg­­felelő sebességgel emelke­­dik. Ha gázokat oldalirány­­ba puffogtatjuk, akkor a léghajó vízszintesbe jut és a kipuffogás irányával ellen­­kező irányban körülfuthat­ja a Földet. E pályán aztán örökké repül, sebessége meg­tartásával, minden további hajtóanyag nélkül. E ma­­gasságban és e végsebesség mellett az űrhajó saját kine­­tikai energiájával, eleven erejével tartja fenn az űr­­hajó üzemét és e sebességből keletkező deperc egyensúlyt tart a Föld vonzóerejével E felszállási magasságnak és az ahhoz rendelt 3080 másod­­percenkénti sebességnek rendkívüli nagy előnye van, mert a Föld szintén 3080 m másodpercenként sebesség­gel forog 24 óra alatt saját tengelye körül. Az űrhajó­nak tehát egyazon szög se­­bessége van, mint a Földnek és minthogy a Földdel együtt végzünk forgást, az űrhajót és annak minden tartozékát állandóan egy és ugyanazon helyen látjuk majd a világ­­űrben lerögzítve, feltéve, hogy az űrhajó az egyenlítőt futja körül Írta: Dr. Feuerstein Emil KERESNEK HOSSZUTÁVFUTÖT Egy londoni bőrgyár hosz­szú távfutót vagy futónőt keres ,aki az általa előáll­­tott cipőben Newcastle-től Londonig fusson, ami 452 kilométert tesz ki, így akar­ják kipróbálni a különleges eljárással készített bőr és cipő tartósságát. A gyár napi 16 kilométer lefutását javasolja, de nem zárkózik el attól se, hogy a távfutó maga állítsa össze program­­ját. Bár a cég csak 10® font Sterlinget, teljes ellátást az Úton és első osztályú vasúti jegyet a visszautazásra ajánl fel a távfutónak, még 18 több ezren jelentkeztek. A jelentkezők között van egy régész is, aki azt kí­­vánja, hogy távfutási prog­­ramját úgy oszthassa be, hogy útközben régészeti ku­tatásokat is eszközölhessen. Egy másik jelentkező egy­­folytában, egészen csekély pihenési idő számításba vé­­tele mellett akarja a távot lefutni, de ez attól fél, hogy útközben unatkozni fog és ezért annak engedélyezését kéri, hogy a kutyáját is magával vihesse. A távfutás elé Angliában nagy várakozással tekinte­­nek és valószínűnek tart­­ják, hogy a gyár a távfutá­­sokat megismételteti, mert az kitűnő reklámnak is i­­songott. A­z Oj KELET uj folytatásos regénye November 22-én, a jövő hét pénteken kezdi meg az UIKKIR című regényének folytatólagos közlését. Az indulásnál az Új Kelet külön négy oldalt szentel a regénynek, úgyhogy a november 22-iki szám 1• oldalas terjedelemben fog megjelenni. Ara változatlan 25• próza. Sálon­ Aseh, a modern zsidó próza legnagyobb művésze 1954-ben írta ezt a regényt, amely a mai amerikai zsidó élet keresztmetszetét adja. Bemutatja a jámbor-vallásos Reb Smáje fiát, Grossmann L­isi­kot, az East Side gyerme­­két, aki ősi zsidó szívóssággal, energiával és leleményes­­séggel tör magának utat az amerikai élet dzsungeljében és unokáját — a vegyesházasságból származó Róbertét, — aki kerülő úton, az európai zsidó katasztrófa felismerése, a DP-táborok, továbbá az atom­traumán és a mechanizált élet sivárságán keresztül jut el a zsidósághoz. Ebben a klasszikus műben látjuk az amerikai zsidóság kezdeti nyomorát, gazdasági fellendülését, a fantasztikus lehetőségeket, a zsidóság híres alkalmazkodási képessé­­gét, a pénz, a család, a renomé, valamint a zsidóság és kereszténység találkozásából fakadó problémákat, első­­sorban pedig a lelkiismereti konfliktusból származó ne­­hézségeket. A regény középpontjában a szublimált er­­kölcs, az istenhit, az emberi jóság és gonoszság kérdése, az élet mélyebb értelme és célja a H. Salom Aschnak csodálatos képessége van arra, hogy élő embereket alkosson. Olyan élénken leírva állítja elénk hőseit, hogy mindent tudunk róluk, ami csak szükséges. Ez a képesség, amely a jiddisül író szegény putnói zsidó­­fiút a világirodalom legnagyobb mestereinek élvonalába állította, érződik és érvényesül a Grossmann - Grossmann című regény minden során. A közel 400 oldalas könyv egyébként Salom Asch válo­­gatott műveinek héber kiadásában, a gyűjteményes ki­­adás 20-ik, illetve utolsó köteteként fog az állam tízéves jubileumi ünnepségei alkalmával megjelenni. A mesteri fordítás dr. Kenedi Ferenc munkája. A KIS MASTRO A helyes életszí­nvonal­ po­liti­ka írta: Weinberger Pál Az alacsony életszínvonal politikája tény, hogy a kommunista­­ Oroszország az életszínvonal erős csökkentése révén te­­remtette meg a nehéziparát, míg a "kapitalista" Ameri­­kai Egyesült Államok gaz­­dasági prosperitása az ame­­rikai lakosság magas élet­­színvonalára van a­lapítva. Ha azonban közelről elemez­zük a dolgokat, ez a látszó­­lagos ideológiai és politikai ellentmondás valamennyire érthetővé válik. A XX-ik század egyik év-­ tag fejlett és liberális (ka­­deka■ gazdaságpolitikai ka­­pita­lista) gazdálkodást folya h­ozóms kétségtelenül as a­tató államban érvényesült. Amint láttuk, nincs alta׳■ lános recept, hogy az ala­­csony, vagy a magas bér politikája jó, vagy lassú, hanem minden ország szá­­mára más és más a leg­meg­­felelőbb életszínvonal-politi­­ka. Melyik utat válaszni Izrael? Az izraeli életszínvonal kérdése nem szűnik meg az ország egyik legvitatottabb problémája lenni, amely ál­­landóan foglalkoztatja a pártok vezetőit, a sajtót és a közvéleményt. Az utolsó hetekben ismét megszapo­­rodott azoknak a száma, akik az izraeli életszínvonal radikális leszállítását köve­­telik az ország gazdasági önállóságának érdekében. Amint az előbbiekből lát­­tuk, mindig az illető ország gazdasági rendszere és fej­­lettségi foka határozza meg, melyik a helyes politika az életszínvonallal kapcsolato­­san és ezen szempontok sze­­rint meg kell állapítani, hogy: 1. Az izraeli gazdasági élet összetétele inkább hasonlít az amerikai kapitalizmus­­hoz, mint az orosz tervgaz­­dálkodáshoz. 2. Ámbár Izrael gazdasá­­gilag ne­m annyira hátra­­ maradott, mint a forrada­lom utáni Oroszország, ha nem érte el még távolról sem az Egyesült Államok gazdasági fejlettségét. A fenti ténymegállapítás­­ok bizonyos konklúziók­ba­­vonását teszik lehetővé. Itt, Izraelben, ahol nine■ orosz típusú globális terv­­gazdálkodás, az életszínvo­­nal hirtelen csökkentése sú­­lyos gazdasági válságot okozna, mert ha a lakosság egyik napról a másikra­­ kevesebb fogyasztási cikket vásárolna, az egyelőre csak tömeges elbocsátásokat idéz­­ne elő a könnyűiparban, a­­nélkül, hogy biztos garan­­cia volna arra, hogy a köny­­nyű­iparból felszabadult ter­­melési tényezők be fognak kapcsolódni más gazdasági ágakba. Hiba volna azonban össze­­hasonlítani magunkat az amerikaiak helyzetével á, mert túl magas életszínvonal itt, Izraelben, nem a gazda­­sági krízis elkerülését szol­­gálná (aminek a veszélye itt nem is áll fenn olyan mér­­tékben, mint az USA-ban), hanem azt eredményezné, hogy fogyasztási célokra­­••­hetne fordítani. Meg kell tehát találni azt az életszinvonalpolitikát, *• mely megfelel Izrael gazd*• sági és politikai realitása*■ nak, olyan életszinvonal-p•• litikát, amely alkalmazhat• az izraeli félkapitalista-fél­­irányított gazdasági életre, s amely megfelel az ország nemzeti és katonai célkitű­­zéseinek is. E soroknak nem vol­tm a céljuk, hogy végleges ése részletes megoldást ajánlja­­nak, csupán el akarta gon•­dolkoztatni az olvasót és fel­­hívni arra a figyelmet, hogy az életszínvonal kérded• komplikált közgazdaságpoli­tikai ügy, amely szerves kap­cso­latban van az ország égése gazdasági és politikai életével. Melyik a helyes út? E cikk szűk kerete és nép­­szerű stílusa nem ad mó­­dot arra, hogy az alacsony és magas életszínvonal prob­­lémáját teljes egészében le­­tárgyaljuk. Az orosz és amerikai példa azonban le­­hetőséget nyújt arra, hogy bizonyos dolgokat tisztáz­­zunk: 1. Mindkét gazdaságpoli­­tika, úgy az orosz alacsony életszinvonal, mint az ame­­rikai magas életstandard egyelőre sikeres gazdaságpo­­litikának könyvelhető el. 2. Az orosz alacsony élet­­színvonalpolitikát egy gaz­­daságilag fejletlen és terv­­gazdálkodást folytató or­­szágban alkalmazták. 3. Az amerikai magas bérpolitika egy gazdasági-Bármilyen legyen egy or­­szág uralkodó rétegeinek társadalomfilozófiai elkép­­zelése az illető ország gaz­­dasági és politikai realitása kötelezően szükségessé te­­szi annak a gazdaságpoliti­­kának a folytatását, amely a legjobban megfelel ennek a gazdasági és politikai real­itás feltételeinek. Így történt meg az, hogy a forradalom utáni Orosz­­ország kommunista vezetői nem haboztak bevezetni az alacsony életszínvonal poli­­tikáját, hogy az ezáltal fel­­szabadult termelő erőket a nehézipar fejlesztésére for­­dítsák. Ennek az alacsony élet­­színvonal-politkának renge­­teg inkonveniense van (és főleg az hogy hatalmas személyes áldozatokat kö­­vetel a lakosságtól), azonban kétségtelenül szép eredmé­­nyeket ért el. Ma, miután az orosz nehézipar kellőkép­­pen kifielődött, Oroszország­­ban is fokozatosan emelik az életszínvonalat. Érdekes módon, korunk legkapitalistább országa az Amerikai Egyesült Államok biztosítják munkásságuknak a világ legmagasabb életszín­vonalát. Ez a magas élet­­színvonal nemcsak Amerika természeti kincseinek és si­­keres gazdasági fejlődésé­­nek egyenes eredménye, ha­­nem megfelel az amerikai közgazdászok ama alapvető meggyőződésének is, hogy a gazdasági prosperitás zá­­loga, a lakosság magas vá­­sárlóerejében rejlik. Az 1929 —1931-es gazdasági krízis véglegesen meggyőzte az amerikaiakat, hogy csakis állandóan növekvő életszín­­vonallal biztosíthatják a la­­kosság teljes foglalkoztatá­­sát, illetve kerülhetik el a gazdasági válságot. A magas életszínvonal 61iHClf to 1957 XI. 13 Uj Kelet S

Next