Uj Kelet, 1960. május (41. évfolyam, 3577-3601. szám)
1960-05-16 / 3588. szám
« UJ Kelet 1960, V. ÜT (43) A hálószobaajtó hangos robajjal becsapódott Sára mögött. Joszi a bezárt ajtón keresztül dörgő hangon kiáltotta: — Valamikor nagyon boldog voltam a Kánaánhegyen... akkoriban még nem volt ilyen keményfejű feleségem... Kezdheted megszokni a nevedet Sára Ben Kánaán ... Sára Ben Kánaán ...! Joszi — most már Barak — előtt a hálószobaajtó nyolc napon át zárva maradt, s egész héten át nem szóltak egyetlen szót sem. Egyik este, körülbelül egy hónappal azután, hogy a hadiállapot megkezdődött köztük, Barak rendkívül fárasztó, háromnapos tanácskozásról érkezett vissza Jeruzsálemből. Késő este volt, Barak kimerülten nézett körül a lakásban abban a reményben, hogy Sára még fenn van és egy csésze teával várja. De a hálószoba zárva volt Barak felsóhajtott, lehúzta cipőjét és ledőlt a kerevetre, melynek karfáján át hosszú lába csaknem a földet érte. Szívesen pihent volna saját, kényelmes ágyában és már megbánta, hogy Sárával a héber nyelv miatt vitázni kezdett. Elszunyókált. Ekkor a hálószoba ajtaja kinyílt, az onnan kiáradó fénysugár felébresztette. Sára lépett hozzá lábujjhegyen, letérdelt mellé és fejét férje melléhez szorította. — Szeretlek Barak Ben Kánaán — suttogta tökéletes héber nyelven. ★ Barak Ben Kánaán számára rengeteg tennivaló volt a vadonatúj városban, Tel-Avivban. A palesztinai zsidóság olyan arányban gyarapodott, hogy elnevezésére új, irodalmi fogalmat kellett alkotni, — jisuvnak nevezték. A hébert pedig, mint a jisuv nyelvét életre keltették. Barak Ben Kánaán befolyásos ember lett a cionisták és a „Cion Telepítési Társaság” körében. Sok tapintatot, körültekintést igénylő, fontos tárgyalást folytatott a törökökkel és arabokkal. Politikai kérdésekről írt jelentékeny cikkeket, Szávával együtt gyakran utazott Londonba, a cionista mozgalom központi irodájába és Svájcba, a nemzetközi cionista tanácskozásokra. De Baraknak nem adatott meg a boldogság, amit öccse, Akiba a Sosana-kibucban megtalált, szíve azonban mindig ott volt északon, a Kánaán-hegyen, a Chule־ tó körüli földeken. Sára bölcs és önfeláldozó feleség volt. Szerette volna férje föld utáni sóvárgását gyermekekkel kárpótolni, de ez a kívánsága nem teljesedett, öt egymásután következő éven át koraszülés következtében elvesztette magzatait, ami mindkettőjük számára nagy szomorúságot jelentett, mert Barak már negyvenes éveinek közepetáján járt. ★ 1908-ban az ״ Ifjú Törökök” forradalma eltávolította a trónról az öreg, korrupt zsarnokot, H. Abdul Hamid szultánt A cionista mozgalom tagjai megkönnyebbülten lélegzettek fel, mikor az Ottomán Birodalom trónjára V. Mohamed került, mint uralkodó és mint a muzulmán világ szellemi vezetője. De csakhamar tudomásul kellett venniök, hogy a zsidók számára a forradalom nem hozott változást és a Palesztinára vonatkozó államszerződés létesítéséhez semmivel sem jutottak késelebb. Mohamed egy összeomlani készülő birodalmat örökölt és a világ „Európa beteg emberé”-nek nevezte. Az angolok kezdettől fogva rokonszenvet mutattak a cionista mozgalom iránt Barak ennek következtében úgy érezte, hogy miután a törökökkel való együttműködésre nincs sok remény, az angol és zsidó érdekek összeegyeztethetők. A britek a zsidó település céljaira a Szmáj-félszigetet, vagy az afrikai Uganda tartományt ajánlották fel a cionistáknak. Sok magasrangú angol katonatiszt nyíltan megígérte a zsidó állam eszméjének támogatását Maga Anglia otthont adott a cionista központ főhadiszállásának és Londonban tartózkodott dr. Chájim Weizmann, egy orosz születésű zsidó, a világ előtt a cionista mozgalom szószólója. A Középkeleten az angol befolyás megerősödésével egyidejűleg hanyatlásnak indult az ottomán birodalom hatalma. Barak és a jisuv több, reprezentáns képviselője nyíltan az angolok mellé állt V. Mohamed, „Isten Árnyéka”, a Balkán-félszigeten vivőt Csatáit egymásután vesztette el és helyzete, mint a mohamedán világ szellemi vezetője, kezdett bizonytalanná válni. Az öt évszázados török uralom recsegett-ropogott, a gazdasági összeomlás veszélye fenyegette. A cári Oroszország évszázadok óta arról álmodozott hogy a Földközi-tengeren melegvízű-kikötőt létesíthessen. öröktől fogva arra törekedett, hogy megszerezze a Boszporusz és a Dardanellák tengeri átjáróit A török birodalom hatalmi pozíciójának megrendülése éppen kapóra jött,re építette gigantikus terjeszkedési terveit. V. Mohamed azonban nagyon jól tudta, mit tervez ellene a cár. Rájött arra, hogy nemcsak Oroszország akarja megkaparintani Konstantinápolyt, hanem Anglia, Franciaország és Itália is ugrásra készen várják a török birodalom összeomlását, hogy nekiessenek, darabokra ■zaggassák és osztozkodjanak rajta. így érkezett el az 1914-es év, amikor kitört az első világháború. V. Mohamed birodalma nem tett eleget sem az orosz, sem az angol kívánságoknak és nem omlott össze. Ellenkezőleg, a törökök olyan hősiesen és elszántan harcoltak, amire senki sem számított. Feltartóztatták az orosz hadsereget, mely eredménytelenül próbált áthatolni a Kaukázus hegységen. Középkeleten a török sereg váratlanul kitört Palesztinából, lerohanta a Szmájfélszigetet és máris ott állt a Brit Birodalom ütőerén, a Szuezi-csatorna bejáratában. McMahon, az egyiptomi angol főkormányzó ígéretekkel kezdte csalogatni az arabokat arra az esetre, ha fellázadnak a török uralom ellen. Az angolok eme szolgálat honoráriumaként függetlenséget helyeztek kilátásba az arab nép számára. Brit politikai ügynökök lázas igyekezettel próbálták népszerűsíteni a törökök elleni arab lázadást. Felkeresték a legtekintélyesebb arab herceget, Ibn Szaudot, aki azonban úgy határorozott, hogy kivárja, amíg a háború során félreérthetetlenül tisztázódik, kihez érdemes csatlakoznia. Az arabok egy része ugyanakkor már a törökök oldalán harcolt, a másik része várakozási álláspontra helyezkedett Török részről V. Mohamed, minden törökök címzetes vezetője hisztérikus segélykiáltásokat küldött a muzulmán világ felé és Szent Háborúra hívta fel őket az angolok ellen. Felszólítása azonban süket fülekre talált. Az angolok végül rájöttek, hogy az arabok együttműködését csak egy módon szerezhetik meg, ha azt megvásárolják. Az angol arany ebben a térségben már régóta csalétekül szolgált, ha a birodalomnak fegyveres támogatásra volt szüksége. Az arabok bekapták a csalétket. A mekkai kormányzó, aki hivatalát féligmeddig függetlenítette az ottomán törvényektől, hivatalosan a muzulmán szent helyek, Mekka és Medina ellenőrző és felügyelői tisztségét töltötte be. Ezt az életfogytiglan tartó pozíciót csak az örökölhette, aki családfáját Mohamed prófétáig tudta visszavezetni. A mekkai kormányzó, aki a valóságban rendkívül jelentéktelen szerepet játszott az arab világban, esküdt ellensége volt Ibn Szaudnak. Mikor a britek megkörnyékezték, megérzete a kitűnő lehetőségeket. Ha V. Mohamed birodalma összeomlik, elérkezik az ő ideje, magához ragadhatja az arab világ feletti teljes uralmat. Néhány százezer fontsterling ellenében átpártolt az angolokhoz. Egyetlen fia, Feisál ritkaságszámba ment az arab világ vezetői között, mert volt lelkiismerete és fantáziája. Hajlandóságot mutatott apjának az arab törzsek Törökországi elleni fellázításában segédkezni. Palesztina zsidóságát nem kellett megvesztegetni, elkényeztetni, vagy megvásárolni. A zsidók egységesen álltak az angolok mögött is, amikor 1914-ben kitört az első világháború, veszedelmes helyzetbe kerültek, mint az ottomán birodalom ellenségeinek barátai. Kemal pasa Palesztinában váratlan akcióval átvette a hatalmat és a zsidó közösség számára mgkezdődött a borzalmak korszaka. ★ Barak Ben Kánaánnak mindössze hat órája maradt a menekülésre. Fivérével, Akibával együtt szerepelt a török rendőrség tisztogatási listáján. A ״ Cion Települési Társaság” irodáit bezárták és feloszlattak minden más zsidó szervezetet is. — Mikor kell indulnod, drágám? — kérdezte Sára. — Még napkelte előtt Csak egy kis kézitáskát csomagolt, más mindent itt kell hagynunk. Sára a falnak támaszkodott és megdörzsölte a ha- ját. Terhességének hatodik hónapjában volt, érezte a testében csirázó életet, úgy, mint azt eddig soha még. — Öt koraszülés... — gondolta magában. — Nem mehetek veled — szólalt meg hangosan, — nem mehetek. Barak megfordult, ránézett az asszonyra és a szeme összeszűkült Vörös szakálla lobogni kezdett a gyertyafényben. — Nincs most időnk a vitára, jöjj, Sára — mondta. Sára sarkon fordult és férje karjaiba rohant. — Barak... ó, Barak... nem akarom ezt a gyermeket is elveszíteni ... nem mehetek, nem bírok menni... A férfi mélyet sóhajtott. — Jönnöd kell... csak Isten a megmondhatója, mi lesz veled, ha a törökök elfognak. — Nem akarom elveszíteni ezt a gyermeket Barak némán csomagolt és lezárta a kézitáskát — Menj fel azonnal Solanába — szólt végül. — Rut majd gondot visel rád... és őrizkedj az áldott tehenektől... — Gyengéden megcsókolta felesége arcát aki lábujjhegyre állt és szorosan átölelte. — Sálom, Sára, szeretlek. — Ezzel sarkon fordult és kisietett a szobából. Sára a veszedelmes utazást Tel-Avivból Sosánára szamárkordon tette meg és Rut oltalma alatt várta gyermeke megszületését. ★ Akiba és Barak Kairóba menekültek, ahol régi barátjuk, a félkarú, vitéz harcos, Joszéf Trumpeldor várta őket. Trumpeldort rendkívül lefoglalta a brit hadseregbe besorozott, palesztinai zsidókból szervezett katonai egység összeállítása. Akiba és Barak ott voltak Gallipoliban, mikor az angolok partraszálltak és eredménytelenül próbálkoztak a Dardanellákon keresztül, déli irányból bevonulni׳ Konstantinápolyba. A visszavonulás zűrzavarában, mely a partraszállást követte, Akiba megsebesült. A Gallipoliban elszenvedett angol vereség után a „Cionista öszvér Hadosztály”, melyet Trumpeldor szervezett, feloszlott. Akiba és Barak folytatták útjukat Angliába, ahol Zeév Jabotinszky, a lelkes cionista lázas igyekezettel alakított egy nagyszabású, zsidó harcosokból álló egységet, a 38-, 39- es 40-es gyalogosokat, az úgynevezett ,,Zsidó Brigád”-ot Akiba, aki még nem heverte ki teljesen sebesülése következményeit. Londonból az Egyesült Államokba utazott, hogy ott az amerikai cionisták vádnősége alatt, melynek vezetője Brandeis, a Legfelsőbb Bíróság tagja volt, a palesztinai zsidó hazáról előadásokat tartson. Amikor Londonban kiderült, hogy Barak Ben Kánaán a Palesztinai Zsidó Brigád gyalogosai között szerepel, azonnal kiemelték a hadseregből. Dr. Weizmann, a világ zsidóságának szószólója kijelentette, hogy Barak túlságosan fontos személyiség ahhoz, hogy puskát hordjon a vállán. Barak éppen jókor csatlakozott a cionista kiküldöttek csoportjához, hogy tudomást szerezzen a középkeleti újabb angol kudarcról. Maude tábornok támadást intézett az ottomán birodalom keleti szárnya ellen. Kiindulási helyéül Mezopotámiát választotta és úgy tervezte, hogy észak felől jön le Palesztinába. A tervezett győzelmi útvonal a Tigris és Eufrates folyók völgye Bagdadig, ahonnan csapatai legördülnek a tengerpart irányába. Maude seregei könnyűszerrel nyomultak előre mindaddig, míg arabok voltak ellenfeleik. A hadjáratot ״ ragyogódnak nevezték. Ekkor azonban hút helységben egy török hadosztállyal kerültek szembe, mely az angol erőket szétverte. Az angol előnyomulás megtorpant. Törökök ültek a Szuezi-csatorna partján és a német csapatok megsemmisítették Oroszország elsővonalbeli hadseregét. A Törökország ellen szított arab felkelés terve sem sikerült. És most jött a végső csapás. Az arabok tudomást szereztek arról, hogy titkos angol-francia megállapodás van készülőben, melynek célja az arab nép leigázása. Dr. Weizmann és a cionisták úgy érezték, elérkezett az ideje annak, hogy tető alá hozzák a zsidó nemzeti otthon kérdését. Angliának égetően szüksége volt rokonszenvre és segítségre. A német zsidók a német hadseregben harcoltak hazájukért, mint ahogy az osztrák-magyar hadseregben is harcoltak a zsidók. Annak érdekében, hogy a cionisták megszerezzék a világ zsidóságának támogatását, de különösképpen az amerikai zsidókét, drámaiasan hatásos cselekedetre volt szükség. Amikor a cionista szervezetek vezetői és az angolok végre megállapodásra jutottak, Lord Balfour, a brit külügyminiszter levelet intézett Lord Rothschild»» a következő szöveggel: ״ Őfelsége Kormánya rokonszenvvel fogadja Palesztinában a zsidó nép számára megalapítandó nemzeti otthon gondolatát és minden igyekezetével azon lesz, hogy ez a célkitűzés valóra váljon”. így született meg a Balfour-deklaráció, a zsidó néj Magna Chartája. TIZENNEGYEDIK ]FEJEZET Kemál pasa rendőrei a Solana kibucban megtalálták Sára Ben Kánaánt két héttel szülésének esedékessége előtt. Sárát mindig Rut és a kibuc tagjai őrizték és gondosan vigyáztak rá, hogy minden kényelme és nyugalma meglegyen. A török rendőrség nem volt ennyire méltányos. Sárát az éjszaka kellős közepén kivonszolták a házból, csukott rendőrkocsiba ültették és a sáros, göröngyös úton elhajtottak vele a fekete bazaltkőből épült tibériási rendőrállomásra. Huszonnégy teljes órán keresztül szünet nélkül faggatták, vallatták. ״...Hol a férje? Milyen körülmények között menekült el Palesztinából? Milyen módon tart fenn vele kapcsolatot? Miféle fontos értesüléseket csempész ki számára... mert hiszen tudjuk, hogy a angolok javára kémkedik. Tessék, nézze meg ezeket a dokumentumokat, az angolok érdekeit szolgálja, ezt önnek is el kel ismernie... Kik azok a zsidók, akikkel Palesztinában kapcsolatot tart fenn?” Sára minden hozzáintézet kérdésre nyugodtan, egyenesen, izgalom nélkül válaszait. Bevallotta, hogy Barak az angolok iránti rokonszenve miatt menekült el, mert az nem volt titok. S hogy ő, Sára csak azért maradt, hogy kihordhassa gyermekét. A többi kérdésekkel kapcsolatban nem tett beismerő vallomást. A huszonnégy órás kihallgatás végeztével Sára Ben Kánaán volt a legnyugodtabb személy, akit rendőrfelügyelő szobájában valaha is kihallgattak. Ezután fenyegetőzni kezdtek, de Sára továbbra sem vesztette el tárgyilagosságát és nyugalmát. Végre megragadták, kivonszolták és behajították egy ablaktalan, bazaltkő-falu szobába. A gyalulatlan asztal felett egyetlen villanykörte sápadt fénye pislogott. Sárát a ■ hátára fektették, öt rendőr leszorította a testét, lehúzták cipőjét és vastag faágakkal verni kezdték a talpát. Miközben kínozták, ismételték a kérdéseiket, de Sára válasza mindig ugyanaz maradt. ״ Maga kérni Milyen úton küldi értesüléseit Barak Ben Kánaánnak? Beszéljen! Kapcsolatban áll más, brit politikai ügynökökkel is...? Kik azok?” (Folytatása iredden) ÍRTA: LEON CRIS