Uj Kelet, 1960. július (41. évfolyam, 3627-3652. szám)
1960-07-01 / 3627. szám
INNEN - ONNAN Dimitrij Sostakovics bejelentette, hogy legújabb zenei műve Lenin életéről szól és azt a jövő évben, Lenin születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken fogják bemutatni. ★ A New York-i Herb Apelbaum több mint egymilliót keres évente estélyi ruhák, autójelöltek és esőköpenyék készítése révén — kutyák számára. - - . . . Írta: Banttay Lá tván Még egy bizottság a jerida ellen A belügyminisztérium azzal a bejelentéssel örvendeztetett meg a Kneszet egyik ülésén, hogy „állandó legfelsőbb tanácsot” létesít a jerida okainak alapos kivizsgálására és azért, hogy megakadályozza vagy legalábbis csökkentse a kivándorlást. Ez a tanács már kész anyagot fog tanulmányozni, amelyet a belügyminisztérium által már előbb kinevezett albizott- ság gyűjtött össze a kivándorlással kapcsolatos összes adatokról. A Kneszet ülésen dr. J. S. Ben Méir helyetes belügyminiszter azt az ismert adatot is megismételte, hogy az állam fennállása óta több mint 100 ezer zsidó hagyta el az országot és sajnálatát fejezte ki afölött, hogy szabrek is szép számban akadnak közöttük. Az albizottság javaslatának értelmében a „legfelsőbb jebdaügyi tanács” maga kell, hogy döntsön az felett, milyen kritériumok szellemében működjék. A megfelelő intézményhez fogja utasítani a távozni akaró izraelit és gondoskodni fog arról, hogy a járédokkal minden esetben a kivándorlás okának megfelelő, egyéni módon foglalkozzanak. Az albizottság azt javvasolja, hogy a tanács irányítója hivatásos szociológus legyen és szociális gondozók álljanak rendelkezésére. A helyettes belügyminiszter annak a reményének adott kifejezést, hogy a tanács munkája révén csökkenteni lehet majd a jeridát, különös olyan esetekben amikor az elhelyezkedési okoból történik. Minden kezdeményezésnek örülni kell, ami a jerica csökkentését vonja ,maga után még akkor is, ha az kissé megkésett. Mert kétségtelen, hogyha egy ilyen tanácsnak módjában áll befolyásolni a távozni akarókat, úgy ezt a munkát jóval előbb kellett volna megkezdeni. Bizonyos, hogy a belügyminisztérium erre a legalkalmasabb fórum, mert be tudja vonni a jerida-elhárításba a municipális hatóságokat is, amelyeknek körzetében a távozó lakik. Eddig is történtek lépések a jerida megakadályozására, így a Hisztadrut keretében már régen működik ilyen osztály, amely olykor-olykor jelentést ad arról, hogy munkáját sikerrel folytatja. A különböző olő-szervezetek pedig hivatásuknál fogva igyekeznek mindent elkövetni a kivándorlás megakadályozására. A mi véleményünk sajnos nem egyezik azzal az optimizmussal, amelyet a belügyminisztérium közlése kifejez. Vannak pszichológiai jelenségek, amelyekre igen kis mértékben lehet jó szóval vagy gazdasági előnynyújtásokkal befolyással lenni. Ha pedig gazdasági síkon keressük a megoldást, akkor az esetek legnagyobb részében alighanem arra kell várnunk, hogy az ország végre eljusson gazdasági függetlenségéhez és függessze fel az összes korlátozásokat, legyen a fontnak reális árfolyama és ne kelljen minden kis fizetésemelési megmozdulásnál inflációs veszélytől tartani. Ha öt évvel ezelőtt érünk el idáig, úgy nem lettünk volna szemtanúi annak, hogy a német zsidók a kártérítési „Rente” jobb árfolyama miatt visszamentek Németországba, amint az sem következne be, hogy tehetséges fiataljainkat a nyugati államokba csábítsák az izraeliénél négyszeresen vagy ötszörösen magasabb fizetések, különösen a technikai szakmában. Pszichológiai jelenségekről is említést tettünk. Arra gondolunk, hogy valami hiba van a zsidó tudat és a jó állampolgárság fogalmainak meggyökerezése tekintetében. Talán az a hiba, hogy még mindig dle Mose Dáján földművelés- ügyi miniszter körlevélben tudatta 8 városi és több mint száz kibuci vagy mo* * sávokban levő tejgazdasággal, hogy novembertől megvonják tőlük a tejért fizetett támogatást. így akarja a minisztérium arra kény-szeríteni a gazdákat, hogy eladják fejősteheneiket és térjenek rá olyan termelési ágakra, amelyeknek fejlesztésére inkább van szükség. Az ország sajátos körülményei azt a furcsa helyzetet teremtették, hogy sok a tej és mégis drága. Egé- iszen természetesnek lát-szik, hogy a kormány megvonja a szubszidiumot a tejtermelőktől, hiszen éppen a múlt hetekben történt, hogy néhány ezer liter tejet a csatornába kellett önteni, mert a piacnak nem volt rá szüksége. A kormány mégis milliókat költ a tejtermelésre, pedig annak fejlesztési szempontból nincs szüksége támoga- tásra. A támogatást azért kapják a termelők, mert csak veszteséggel tudják eladni terméküket a jelenlegi magas áron is s ezt a veszteséget pótolja számuk-ra az állami támogatás. Egészen bizonyos, hogy valami baj van a termelés körül, ha ilyen erőszakolt módon kell biztosítani a termelő minimális hasznát. Ez a kérdés azonban nemcsak nálunk vetődik fel — ami természetes sovány vigasz — hanem általában az olyan országokban, ahol a paraszt életszínvonala megközelíti a városi emberét és támogatást követel magának, hogy az olcsó tejből is meg tudjon élni. Amerika milliárd dollárokért vásárolja fel a tejport és a sajtot, elmaradt országokat támogat a „mecté”-vel. Franciaországban parasztsztrájkokat szerveznek amiatt, hogy a kormány nem hajlandó többé a mezőgazdasági termékek árát magasabban tartani mesterséges eszközökkel. Nálunk a minisztérium arra az elhatározásra jutott, hogy a tehenészeteknek legalább tíz százalékát megszünteti, sz fejősteheneket levágatják és új termelési ágra tereli a gazdákat. Lehetséges, hogy a kibucok , a szövetkezeti falvak meg is találják majd az új termelési ágakat, amelyekből jobban és kormánytámogatás nélkül megélhetnek. A legsúlyosabban érinti ez a rendelkezés a városi tehenészeteket, amelyek mögött nincs semmiféle mezőgaz־ dasági ״ Hinterland.” Ilyenek például Nachlat- Jiccák tehnészetei, amelyeket ״ tejgyárnak” szoktak gúnyolni, mert az állattenyésztésnek semmiféle kritériuma nincs megadva azoknak fenntartására . A nista jelszavakkal próbáljuk megmagyarázni a zsidóknak, hogy a zsidó államban van a helyük. Ez a módszer sajnos megbukott, mert különben, hogyan volna megmagyarázható, hogy még Argentínába is jeridáznak, ahol Mengele, Eichmann és megannyi más náci is menedéket kapott. Nem jelmondatokkal, hanem a valóságos gálát lelkiismeretesen és alaposan reális megismertetésével kell nevelni nemcsak az ifjúságot, hanem a felnőtt polgárt is. A ״ legfelsőbb jerida-tanács”־ nak ezt a nehezebb utat kell járni, nem pedig a pillanatnyi gazdasági toldozás-foldozásét. A százezer joréd példája beszédesen bizonyítja, hogy ez a módszer mennnyire alkalmatlan, takarmányt messzi vidékről kell hozni, legelő sincs a környéken. Ezek a tehenészetek többnyire még az állam kikiáltása előtt létesültek, amikor a tehénistálló még valahol a puszta szélén, a városoktól meszsze volt. Azóta modern házak veszik körül ezeket a „gazdaságokat” és fennállásuk nemcsak gazdasági szempontból anakronisztikus. Akikben még a régi cionista szív dobog, bizonyára „sehephejánit” mondanak amiatt, hogy az izraeli nemzetgazdaságnak végre ilyen gondjai vannak. Túltermelés a mezőgazdaságban! Ki álmodott még ilyesmiről nyolc-tíz évvel ezelőtt? Valóban messiási idők... De a nemzeti felbuzdulás érzésének el kell csitulnia a reális szükségletek mellett. Mose Dáján erélyes lépése logikusnak látszik, bármennyire is sajnálatos, hogy olyan emberek lesznek kénytelenek új egzisztenciát keresni maguknak, akiket annak idején halácokként tiszteltünk azért, mert nem kioszkban mérték a gázoszt, hanem megfogták a tehén tőgyét és friss tejet szállítottak a város lakosságának. A tejfölösleg fojtogat LÚDTALPBETÉT gipsz-mintára, gyermekbetétek. SÉRVKÖTŐ, amerikai rendszert nagy sérvekre le, ÍJ JEL,־ NAPPAL VISELHETŐ HASKÖTŐ. GUMIHARISNYA Vámos Béla ,perlallrift ISS Dixongo( 155 (azelőtt Budapesten) 1‘JtiUYlIl Ej Kelet I I ' t s ,• ן 11 J 1n*t t ן ז ן ; ן ־» י **׳!׳•י »**׳* ״*'׳׳:•< .> ■ן י י ‘ ׳ י '״* ו ! Dr. Abrahám Gránot 70 éves 1• l :* v 4 T - ־ )■ ■ 1 ' , i t1 1 1•» Dr. Abrahám Gránot, (Granovsky) a Keren Kajemet elnöke, aki a napokban töltötte be hevenedik életévét, az oroszországi Palsti városkában született 1890. június 26־ ikán. Röviddel ezutána a család a közeli Odeszszába költözött. Édesapja, Hose Granovsky, ismert cionista oszkán volt, akinek házában gyakran fordultak meg cionista vezetők, írók és gondolkodók. A fiatalembet a cionista gondolat és a héber kultúra elemeit olyan tanítók irányítása mellett, ismerte meg mint Chájim Nachman Bialik és Jehuda Steinberg, akik egész életére döntő hatással voltak. A Granovsky család 1907-ben alijázik. A fiatal Abrahám a ״ Herzlia” gimnázium növendéke lesz és nyári vakációit mezőgazdasági munkával tölti el a zsidó kolóniákon. Édesanyja azonban nem bírja megszokni a klímát és megbetegszik. Ez arra készteti a Granovsky családot, hogy visszaköltözzék Odesszába. Az odesszai zsidó diákok szövetsége Ábrahámot elnökévé választja meg. E tisztségéből kifolyólag meggyűlik a baja a hatóságokkal, amelyek 1912-ben többheti börtönbüntéssel sújtják cionista tevékenysége miatt. Forró lesz a talaj a lába alatt a cári Oroszországban és Nyugateurópába megy. Beiratkozik a freiburgi egyetemre majd később a lausannei egyetem jogi és közgazdasági szakán fejezi be egyetemi tanulmányait. Doktori munkája az emigrációk kérdésével foglalkozik. Egyetemi tanulmányai mellett igen aktív cionista tevékenységet fejt ki Svájcban. Huszonhétéves korában, 1917-ben feleségül veszi Mirjam Tschernovitzot, aki abban az időben szintén Svájcban diákoskodik. (Mirjam Gránot ma a ״ Hadassza” cionista női szervezet izraeli tanácsának egyik vezetője). Az első világháború vége felé dr. Gránot a svájci állam bevándorlási hivatalában vállal állást. Nehemja de Lieme, a Keren Kajemet akkori elnöke, 1919-ben Svájcban figyelmes lesz a nagytudású, tehetséges fiatalemberre és felajánlja neki a KKL főiroda titkári állását, amit Granott azonnal elfoglal. A KKL főirodája abban az időben Hágában volt, ahová 1914-ben, az első világháború kitörésekor, helyezték át Frankfurtból. A Nemzeti Alap munkájának szálai mosst Granot kezében futnak össze. Mindössze három évig tartózkodik Hágában és hivatali munkája mellett széleskörű irodalmi működést fejt ki. Cikkeket és tanulmányokat ír a palesztinai telepítés, a vándorlás, a Keren Kájemet és az erdőtelepítés kérdéseiről. Ez utóbbi tárgyról írt tanulmányában kifejti az ország erdősítésének és a föld használatának alapelveit. Hágából a KKL földirodáját 1922 ben Jeruzsálembe helyezik át, Menaehem Ussziskin, a Nemzeti Alap elnöke, dr. Granotot bízza meg a KKL pénzügyi és gazdasági osztályának vezetésével. A huszas évek közepén bekövetkezett lengyelországi tömegalija megindította a föld- és telekspekulációt, ami bénítólag hatott a jisuv fejlődésére. Ez a helyzet felszínre vetette azt a sokat vitatott kérdést, hogy az ország fejlesztése szempontjából mi a helyesbb — a földnek nemzeti vagy magántulajdonba való megszerzése. Az 1925-ös bécsi Cionista Kongresszus elé a magánföldbirtok hívei támadásra készültek a KKL ellen, mert úgy vélték, hogy a földnek nemzeti tulajdonban való tartása lassítja az ország gazdasági fejlődését. Ebben az atmoszférában nagy feltűnést keltett dr. Granot ״ A földpolitika problémái Erec Jiszráelben” című tanulmánya, amelyben lefektette a zsidó földszerzés politikájának alapelemeit. Ez a füzet, valamint az 1919- ben kiadott „Föld és település” c. tanulmánya szabtak Irányt a cionista telepítési és agrárpolitikának kiemelve a KKL által nemzeti tulajdonba megszerzett földek szerepét a földspekuláció megelőzésében. Dr. Granot pályájámaik jelentős állomásához érkezett el, amikor 1934-ben a KKL direktóriumának tagjává választották. Az ezt követő években a zsidó nép és a ji- i suv igen kritikus időket élt át. A brit mandatárius kormány egyre-másra hozta a zsidó település fejlődését korlátozó intézkedéseit, amelyek között a 1939-es hírhedt Fehér Könyv volt a legszégyenletesebb. Rendelkezései a ׳ zsidó bevándorlást havi 1500 lélekre csökkentették, ugyanakkor pedig megtiltották a zsidóknak, hogy araboktól földet vásároljanak. E fojtogató intézkedések kétségbeesett helyzetet teremtettek az országban, és a cionista vezetőség körében. Szüksége mutatkozott an- nak, hogy a cionista mozgalom új alapokra helyezze földpolitikáját. Ekkor ismét dr. Granott lép a porondra, amikor kiadja ״ Zsidó föld- ־ politika Erec Jiszráelben’׳ című tanulmányát, amelyben analizálja és gyakorlatilag kiértékeli a korlátozások által teremtett helyezetét. Menaehem Ussziskinnak 1941-ben bekövekezett halálála után dr. Granát kerül a KKL direktórium elnöki székébe. Az állam megalakulásáig eltelt tragikus és küzdelmes években a KKL történelmi szerepet vitt a nép és az ország sorsának alakításában. A háború, a pénzhiány és a korlátozások ellenére a KKL ki tudta tolni a zsidó település határait Galilea legészakibb pontjáig, behatolt a Negevbe, Bét-Seánba egészen a Jordánig és a zsidók által lakott városoktól távol eső olyan vidékekig, ahová a magánkezdeményezés soha behatolni nem tudott és nem is akart. Az Egyesült Nemzetek 1917 november 29-i történelmi határozatának másnapja, dr. Granott elégtétellel állapíthatta meg, hogy a KKM előrelátó földvásárló politikája tette a megalakítandó zsidó államot az Egyesült Nemzetek fórumai előtt területi szempontból meghatározható tényezővé. A létesítendő zsidó állam határait az UNSCOP, vagyis az Egyesült Nemzetek Speciális Palesztinai Bizottsága ügyi, ú* majdnem pontosan a zsidót illetőleg KKL kézben U8 ־ földek határvonalainál húzta meg. Izrael megalakulása idején dr. Granátot ott találjuk az Ideiglenes Államtanács (Moecet Háám) tagjai között, akik 1948 május 14-én a tel avivi múzeumban aláírták a Függetlenségi Kiáltványt. Később tagja lesz az első Kneszetnek, amelyben a pénzügyi bizottság helyettes elnöki tisztségét tölti be. A jeruzsálemi Héber Egyetem közgazdasági fakultása dr. Granátot az agrár• politikai tanszék professzorává nevezi ki. Azok a mélyreható változások, amelyek Izrael Álla• mának megalakulása óta a zsidó nép életében és a ni»• nista mozgalomban végbe*mentek, szükségessé tették a KKL helyének és szerepének újból való értékelését. Azóta, hogy megszűnt a földeknek vásárlás által való megváltása, a KKL minden erőforrását a földnek talajjavítás, erdősítés és mocsár szárítás útján való megváltására fordította. Azonban a KKL-éhez hasonló funkciókat állami hatóságok végeznek, — bár kisebb mértékben — és ezáltal sok területen kettősség mutatkozik az állam és a KKL működése terén. Dr. Granott már évek óta szükségét éra■te a két funkció összhangba hozásának és a múlt évben sikerült is elvi megállapodást létesítenie a kormány és a Keren Karemet között a feladatok logikus felosztása tekintetében. E megállapodás eredménye az a tövényjavaslat, amely a Kneszet előtt fekszik és amely a KKL hatáskörébe utalja az erdősítést, talajjavítást és egyéb földfejlesztő tevékenységet, míg az állami hatóságok, vagyis a földművelési minisztérium és a kincstár fogják intézni az összes nem magántulajdonban levő állami és KKL földek kezelését, a földpolitikát és az erdészeti tudományos kutatást. Az így kezelt összes földekre vonatkozólag pedig érvénybe lép a KKL alapelve, vagyis hogy a föld el nem adható és örök időkre a közösség elidegeníthetetlen tulajdonát képezi. A Cionista Actionskommitté legutóbbi ülésszakán, 1960 január 4־ én, dr. Granotot egyhangúlag a KKL elnökévé (nászi) választották meg. A 70 éves dr. Granot, a KKL élén eltöltött 4 évtizedes munkája sikeres betetőzését láthatja a KKL és Izráel Állama között létrejött egyezményben, amely új horizontokat nyit meg a cionista mozgalom legrégibb és legnépszerűbb intézménye számára. Írta: Marton Ede Dr. Abraham Granot