Uj Kelet, 1963. szeptember (44. évfolyam, 4594-4616. szám)
1963-09-27 / 4614. szám
Kellér Andor halálára Hogyan halhat meg egy író, aki még csak hatvan éves? Aki ilyen fiatalon jutott el a hatodik X-ig. Aki alig négy-öt kötetet hagyott hátra, mert valójában csak túl az ötvenen lendült át az újságírásból az irodalomba, ahol aztán új csapást vágott magának, s eredetieskedés nélkül lelte meg eredeti, tisztán csengő hangját. Kellér Andor bohém volt, talán a legműveltebb pesti bohém. Egyetlen nyomdai termékről tudok, amelynek az értékét nem ismerte: a bankjegy. 1923-ban indult el újságírói pályáján, a híres Az Újság szerkesztőségében. Ekkortájt tett szert a Kellér névre is; eredeti neve Keller volt, amelyet nem volt hajlandó megváltoztatni. A szerkesztő addig erősködött, míg sikerült egy vékony ékezetet ráparancsolnia a rátarti zsidó fiatalember nevére. Később a Világ munkatársa lett, aztán munkaszolgálatos. A háború után az egyik déli lap olvasószerkesztője volt, majd a Rákosi-korszakban félreállították. Azzal a ritka képességgel rendelkezett Kellér Andor, hogy néhány sorban tudta életrekelteni az elsülylyedt világok figuráit, s elsősorban e világok levegőjét. Különleges fluiduma volt írásainak, amelyeken mindig ott fityegett a hitelesség ritka — ebben a műfajban ritka — pecsétje. Mert Kellér Andor tárgyilagos áhítattal emlékezett kortársaira, akikről remek irodalmi kisplasztikáit írta és visszatekintő módszerének tudatossága egyaránt megóvta őt a jóindulatú s rosszindulatú tévedésektől. A felületességektől, — amely e műfaj pestis- járványa — ízlése, a mérték misztikus titkainak fölényes ismerete óvta. Főművese maga a Krúdyról való emlékezéseit és Szemere Miklósról, minden idők legnagyobb szerencsejátékáról szóló könyvét szerezte, (Zöld gyep, zöld asztal), az irodalmi kritika viszont a Szomory Dezsőről, Falusthy Marcellről és Markovits Rodionról írott kis kötetét (író a toronyban, Budapest, 1958.) fogadta feltétlen melegséggel. Én azt hiszem, legjobb kötetei csak ezután jelennek majd meg. Ismertem munkamódszerét, s meggyőződésem, hogy fiókjában, egymás hegyén-hátán jónéhány nyomdafestékre méltó kézirat rejtőzik; ezeket az önmaga iránt végtelenül igényes Kellér Andor még javít (1903 - 1963) Írta: Benedek Pál gáttá, még nem tartotta teljesen érettnek. Azt mondják, hogy akik az istenek kegyeltjei, azok stílusosan mondanak búcsút az árnyékvilágnak. Kellér Andor és a halál angyala a lóversenypályán találkozott, ott érte őt az utolsó szívroham, verseny közben, jóval a tizedik futam előtt. Szenvedélyes lóversenylátogató volt, valóságos tudósa e bonyolult s zárt világ rituáléinak. Mert hogy itt szabályok vannak, azt csak a zöldfülű játékos hiszi. Egykori lelátótársa, Heltai Jenő azt mondta egyszer a lóversenyről: — Jólét helyébe lót várj... Az utolsó futamok eredményét már fentről figyelte, s mérgesen gyűrte öszsze tikettjét. S ha van túlvilág, akkor egyenesen annak legszebb kávéházába sietett, — a Bucsinszkyba, a Brasilba, vagy a Japánba — ahol már nehezen várták. Várták egykori barátai, akikről oly meghitt portrékat rajzolt. Tisztelet-becsület a túlvilági asztaltársaságnak, de bárcsak tovább vártak volna még Kellér Andorra. ■wwvwna« jwwwwwwwwwwwv A BNÉ HERZL KÖZLEMÉNYEI * A Bné Herzl nagyszabású évadnyitó műsoros SZIMCHÁT TÓRA ESTJÉT 1963 október 10-én (Szimchát Tóra napjaig) este 8 órai kezdettel tartja meg Tel־ AV׳ írban, a rectov King George 48• sz• a• helyiségében. A műsor keretében fellépnek: Friedmann Emilia operaénekesnő, Karcag Aranka akkordeon művésznő, Princz Ronit, a 7 éves twist táncos, Wellisch Judit és Eszter énekszámokkal, Leichner Éli, a jónevü komikus, stb. — Konferál: Königstein Rózsi. Jegyek elővételben Heiden Jenő üzletében, Allenby 96. és Rajna Dávidnál, Lombard Tife־ ret, Rothschild 31. A Bné Herzl hölgybizottsága minden hét szerdáján az ,,Adin Society’׳ klubhelyiségében (T-A., Chovevé Cion־ u. 52. sz. alatt) Jótékonycélú KÁRTYADÉLUTÁNOKAT rendez, mindenkor 5 órai kezdettel. Olcsó, figyelmes kiszólgálás. Hűtött játéktermek. — A jövő hét háziasszonya: Krémer Frida. ״ BORI’* MÉSZ AR SZÉK és felvágottárú-üzlet, Tel-Aviv, Suk NíikílitYK 58. KÍVÁN VEVŐINEK המיתח הביט 4 Új Kelet 1963IX 27 KELLÉR ANDOR: Az árnyak klubja (Megjelent a ״ Haladás”־ ban, Zsolt Béla lapjában 1946 május 16-án) Évforduló van: Két éve, hogy újságírók Rökk Szilárd utcai behívóval elindultak a halál felé, két éve, hogy az Otthon Kör, amely nemcsak klub volt, hanem világnézet és életforma is, ötvenhárom esztendei szép élet után elszenderült. A városban az újságírók sárgacsillagos rétege ekkor már csak kijelölt vendéglők és eszpreszszók kötéllel vagy korláttal elkerített kis lyukaiban ehették meg vajaskenyerüket, vagy kávézhattak. Az Otthon ez utolsó óráiban árnyak surrantak fel a lépcsőn, remegve, hogy talán ma jönnek értünk. Hosszú asztaloknál terelődtünk öszsze, halkított hangon suttogtunk. Akkor csak sejtettük, ma már a túlélők tudják: a személyzet egy-két kivétellel — amilyen a derék Gál fodrász volt — zsebében nyilaskeresztes igazolványt melengetett és elhullásunkban reménykedett. De a klub akkor még volt. Ott hívogatott pihenésre a fotel, amelyben egykor Jókai ült. A hosszú asztal, ahol Bródy Sándor nevelte a fiókákat a tekintélyek iránti tiszteletlenségre, ahol Hoitsy Pál a polihisztor mesélt a csillagokról. Még állt Kóbor Tamás kártyaasztala, melynél a főszerkesztő Bakonyi Miksával pikézett és olaszul beszélt a kibicek eredményes távoltartása érdekében. Még láttuk a bakk asztalt, amelynél valaha a fekte kabátos, papos Osvát játszott és Kosztolányi, aki olyan gyakran ״ elvérzett”, és Karinthy, aki a matematika résein beosenő rózsaszínű Szerencse ■ királykisasszonyt leste. Emerson írta valahol, hogy minden intézmény egy ember meghosszabbított árnyéka. Itt fordítva volt, az emberek lettek árnyékai az intézménynek, tűnődve járva a kongó termekben, keresve valamit ,amit már nem találnak meg soha. Azon a délutánon a szelid Ligeti Béla falfehér arccal állt és mutatta a behívót: Rökk Szilárd utca! (Vajon lehet-e még örülni, édes süteményt enni, nehéz politikát írni, szeretni, gyermeket nevelni ebben az utcában, melyhez annyi fájdalom fűződik?) A mindig komoly, okos Nádor Jenő is megkapta ... Föld Aurél is, Vécsei Miklós is... A „hebrencs” Barabás is ... És a vidám Kardos Pista is, aki katonatiszti rangjában bízott, hogy vele talán mégse lesz baj ... Az elmúlás hideg szele fújdogált be a nyitott ablakon. Illés Ernő elmesélte, hogy sárgacsillagosan kimentek vasárnap a versenyre Kallós Jánossal, ״ rangrejtve”, a harmadig helyre. Megszomjaztak, de a büffében nem kaptak vizet, mert ״ zsidót nem szolgálnak ki”. Végül is ״ strohmannal” hozattak vizet. Csak egy ember volt vidám, Király-König Géza az Újságtól. Ez a hajlotthátú, furcsa, módfelett kíváncsi férfiú, aki a nőket tárgyilagosan osztályozta, tizenhármas számot adva a legjobbnak (és ítéletében olyan hajlíthatatlan volt, hogy sem pénz, sem csak nem tántoríthatta meg), most remizett. Amikor ״ kiesett a buliból”, félrehívott: ״ Én most elmegyek, itt a behívóm. Konitz Pistától jár negyven pengőm. Az a tiéd. Az örökséged. Mi már nem találkozunk”. Kezetszorított, elment egy érzelmes szó nélkül. Alúziótlan, okos, derűs lélek volt, tudta, hová megy. Mint Lamartine szép könyvében Vergniaud, Hollande és társai a zsirondisták utolsó éjszakáján, úgy beszélgettek itt egykor „okos fiuk” a halálról. Ki milyen mérget szerzett arra az esetre ? Ezekben a percekben húsz éves alsóspartik szűntek meg. Ha volt valami, ami a szívünket melengette, az az volt, hogy egy csapat, akkor úgy mondtuk, „árja” hírlapíró az utolsó órákig velünk tartott: a mérges Herczegh, a Táviratitól, Boross tanár, az ifjú Krúdy Gyula, Marschallkó Teofil, Kulhanek Ferenc és még néhányan. Az elnökünk, Hencz Károly, aki vigasztalásunkra azt mondta a megtébolyult világról: „Azt már láttam, hogy egy ember egyszer ráállt a fejére. De hogy tartósan ott is maradt volna, azt soha”. Ligetiék távozása után már csak nyolc-tizen jártunk fel. Aztán mi is megkaptuk a kényszermunka-behívót. Lukás István is, Fenyő László is, én is. Most, amikor mi, a kisebbség megmaradtunk, viszszajöttünk, valaki közülünk kimondta: „De jó lenne újra elindítani az otthont”. Ránéztünk. Kinek ? Akik két éve odajártak, csaknem mindnyájan meghaltak. Ez a klub úgy halt meg, hogy a tagjai vele pusztultak el. Kanárik, papagájok, díszhalak, akváriumok és kalitkák legnagyobb választéka. Magvak, növényvédelmi szerek, rózsató, citrusfélék és mindenféle gyümölcsfacsemeték a legnagyobb választékban. Különféle rovarirtók, trágya és műtrágya. Vevőinket betanítjuk és tanáccsal látjuk el. MALINOVSZKY Tel-Aviv, Fin-u. 2. (Tácháná Merkázi) Tel. 33036. Beszélünk magyarul. Egymás között... — MAGYAR-ZSIDÓ KURÍR — A dési származású zsidók szervezete az ünnep előtt „Dés és Vidéke” címmel hozta ki színvonalas közlönyének második számát. A 8 oldalas, nagyformátumú lapbant az egyesületi és személyi hírek, valamint tudósítások mellett, cikkel és verssel, tanulmánnyal és visszaemlékezéssel a következő munkatársak szerepelnek: Singer Zoltán, Efra Bár-Dov, Singer Joszéf, Galin G. Ervin, Deutsch Bár- On Menáchem, Mátyás A. Herei, dr. Vágó Béla, Randolph Brahan prof. és Michael Bár-On (Deutsch). Külön méltatást érdemel Jichák Joszéf Kohn ״ Rábáné Szamosújvár” című, szakavatott tollal megírt héthasábos tanulmánya, amely értékes adatokat szolgáltat az erdélyi ortodoxia történetében. A Kol Jiszráél hétfőn sugározta a magyarországi Szántó Dénes ״ Agyműtét” című hangjátékát. Rónai András tavalyi budapesti útján szerezte meg a hangjátékot magától a szerzőtől és vállalkozott arra, hogy magyarról héber nyelvre lefordítja. Ez egyébként az első eset, hogy mai magyar kő művét sugározza a Kős- Jiszráél. A Budapesti jelentés szerint elhunyt Balla Ernő zsidó újságíró, a riporterek nesztora. 73 évet élt meg és az újságírókörökben ,,kis Balla” néven örvendett közszeretetnek. Pályáját Temesváron kezdte, de már egészen fiatalon a fővárosba jött és ott volt „A Nap”, az első magyar riportlap születésénél. Halálát szívszélhűdés okozta. Megjelent a „Máramarossziget” című időszaki lap, mely az Izráelben élő máramarosszigetiek szervezetének közlönye. A ros hásánái szám vezércikkét Reich Jehosua, a szervezet elnöke írta. Számos kitűnő írás tarkítja a lapot, melyek sorában ott találjuk Naschitz Frigyesnek egy tanulmányát. A színes szám visszaemlékezéseket és aktuális cikkeket tartalmaz. Melegen ünnepelték tagtársai Löwenberg Jenőt, az Aranykor Klub megalapítóját születésnapja alkalmából és ajándékmegváltásként egy csinos összeget juttattak el az Ilensis Polio szervezethez. ★ A londoni ״ Népszava”, Kéthly Anna lapjának legújabb számában Aharon Becker, az izraeli szakszervezeti mozgalom főtitkára írt cikket a fejlődésben lévő fiatal országok problémáiról. Egy franciaországi filmfesztiválon külön versenyt rendeztek a repülés témáját feldolgozó filmeknek és ott az izraeli légihaderő életéről szóló ״ Magasság: 400 láb” kitüntetést nyert. A sikeres izraeli repülőfilm zenéjét, Weisz Alex, a népszerű magyar-zsidó muzsikus és könnyűzene komponista szerezte. • A kisgyermek korában Léváról alistázott 16 éves Keiser Jesájáhut a tel-avivi Hapoél ifjúsági futballcsapat kapitányává nevezték ki. ★ Elutazott párhetes itttartózkodás után Schiffné, Ehrenfeld Ráchel, aki Magyarországon a felszabadulás utántól hosszú ideig az ottani Aguda leánycsoport nevelőjeként, majd a Nőegylet agilis vezetőjeként működött. Tiszteletére a bnébráki Kirját Aguda asszonycsoportja összejövetelt rendezett, ahol méltatták ,áldozatkész tevékenységét, amit a mai napig is folytat Izrael érdekében, a jelenlegi lakóhelyén, New Yorkban is. Schiffné megköszönte az üdvözleteket és saját verseiből szavait, majd kijelentette, hogy most rendezi sajtó alá verseinek gyűjteményes kötetét, melyet Izraelben kíván megjelentetni. A nagyváradi származású, közmegbecsülésnek örvendő Nagy Imre jogász, aki már két éve él az országban, s különböző helyeken lakott, mint arról rovatunk beszámolt, véglegesen letelepedett a Tel-Avivhoz közel fekvő Kirját Onon. ★ A Debrecenből elszámazott Berger Herman, a petach-tikvai magyar jisuv tiszteletreméltó tagja, családi körben 75-ik születésnapját ünnepelte. Berger Hermann a háborús évek alatt áldozatos munkát, végzett a zsidó törvények miatt elítélt hittestvérek megsegítése terén. A felszabadulás után a visszatért debreceni deportált zsidók felsegítésére megalapítota a ,,Mászkíl el Dal”, a szociális és jótékonysági bizottságot. 1948 végén átment Ausztriába, onnan alistázott első feleségével, aki az országba érkezve rövidesen meghalt. ★ A nagyváradi származású Beck Károly Beck Nándor volt szeszgyáros és malmos fia, feleségével Robicsek Ágnessel Sidneyből rövid izraeli látogatásra érkeztek. Beck Károly, akinek Ausztráliában nagy vállalatai vanak és egy je ■ént és erdőkitermelő cégnek a főnöke, kijelentette, hogy itttartózkodása során izraeli befektetést kíván eszközölni. A házaspár a Sheraton szállóban lakik. ★ A kanadai Montrealból néhány napos izraeli látogatásra érkezett a nagyváradi származású Grosz Jenő (Jumi). Az egykori nagyváradi zsidó közéletben igen fontos szerepet vitt Grosz Jenőt barátai és ismerősei nagy szeretettel fogadták. ★ A salgótarjáni származású Rosenberg Sálom, a telavivi nagytemplom kántora lenyűgöző hatást váltott ki az ájtatoskodók között szkkchoti előimádkozásával. Az előimádkozást a rádió is felvette és közvetítette. A kórust Arje Gráf vezényelte. ★ Szép est keretében ünnepelte a mintegy 200 főnyi közönség a tel-avivi Gil teremben a debreceni származású Horovitz Joel (László) s Klári fiának, Simonnak bár micváját. A jó hangulathoz a család rokona, a neves bűvész Rodolfino ötletes mutatványaival járult hozzá. ★ A HOH jeruzsálemi csoportja csötörtök este a Bőéri klubban dr. Jungreisz Ervint, a jeruzsálemi héber egyetem kémiai tanszékének docensét látta vendégül. A kiváló fiatal tudós ״ Brazília faji és vallási türelmetlenség nélkül fejlődik” címmel tartott előadást. Dr. Jungreisz tudományos és pedagógiai munkásságáról Gervai Sándor beszélt részletesen a nagyszámú hallgatóságnak. ★ Különböző héber lapok csáti tudósítói ros hásánára ״ Aléj Gálil” címen az egész Felső Gálilt átfogó 12 oldalas, képekkel illusztrált újságot adtak ki, melyben az Új Kelet gálili tudósítója, Gálili G. Ervin is két cikkével szerepelt. A lap címét (fejfáját) Vágó János csáti grafikus-művész tervezte. ★ ★ ★ + ötszáz olé jött Délamerikából Haifa, (Az Új Kelet tudósítójától.) ötszáz délamerikai ólét hozott tegnap reggel Haifára az Anna Nery brazil személyhajó. Ez a harmadik nagy délamerikai olétranszport, amely a nyár folyamán az országba érkezik. Az olék túlnyomó többsége Argentinából jött és szép számmal vannak közöttük értelmiségi foglalkozásúak, technikusok és iparos emberek. A Szochnut spanyolul beszélő személyzetet küldött ki fogadtatásukra és ünnepi ételcsomagokkal látta el az olékat. Rawensbruckban született... Páris, (ITIM, DPAJ. — Gyenge egészségi állapota miatt a francia hatóságok felmentették a katonai szolgálat alól Guy Poiret 18 éves fiatalembert, aki a rawensbrucki koncentrációs táborban született. — Guy Poiret az egyetlen csecsemő volt, akinek sikerült a ravensbrucki táborból megmenekülnie. A fiú 1945 március 21-én született és anyja több fogolytársnője segítségével sikeresen rejtette el az egyik barakkban a németek és a kápók elöl. Növekedik a tanoncok száma A munkaügyi minisztérium által fenntartott tanonciskolákban jelenleg 8200 ifjú tanul, vagyis ezerrel több, mint tavaly és a hatóságok remélik, hogy a tanoncok száma már a jövő hónapban eléri majd a kilencezret. Ezekben az iskolákban hetenként egyszer egész napon át oktatják a tanoncokat. A fiúkat és lányokat, akik fel vannak mentve minden munka alól, öt órán át általános tantárgyakra, négy órán át pedig a szakmájukkal kapcsolatos elméletre oktatja. Tel Avivban és környékén 5300, Haifán és az ország északi részében 1500, Jeruzsálem körzetében 1000, Beér Léván és Dimonán pedig közel 400 tanonc van. Fizetéshátralék־ behajtás - revolverrel Natanja. (Az Új Kelet tudósítójától.) — Szerdán a késő esti órákban rémült hang riasztotta telefonon a natanjai rendőrséget: — A Neve Sálom lakónegyedben ismeretlen férfi agyonlövéssel fenyegeti a ház népét! Az ügyeletes rendőrtiszt megerősített fegyveres rendőrosztagot vezényelt ki a helyszínre. A megadott címen egy középkorú férfit találtak, akit hatalmas embertömeg vett körül. A férfi a rendőrök közeledtére minden külön felszólítás nélkül megadta magát és készségesen követte őket a kapitányságra. Kihallgatása alkalmával kiderült, hogy a revolver töltetlen volt ugyan, de az illetőnek nem volt fegyverviselési engedélye. A rendőrségen elmondotta, hogy a Névé Sálom negyed egyik lakosánál dolgozott és az illető vonakodott kifizetni a fizetés hátralékát. A töltetlen revolvert azért vitte magával, hogy hátha ezen a módon hozzájut valahogyan a járandóságához. A rendőrség letartóztatta az illetőt, aki ellen életveszélyes fenyegetés és engedély nélküli fegyvertartás miatt indítanak eljárást. Ugyanakkor a halálra ejedt munkaadót is figyelmeztették, hogy máskor ne hozzahalogassa a jogos munkabér kifizetését, mert eljárásának esetleg komolyabb következményei is lehettek volna.