Uj Kelet, 1964. április (44. évfolyam, 4772-4796. szám)
1964-04-17 / 4785. szám
Miniszterelnökök -nyugdíjban Hol van Eden? — Mit mond Macmillan? És hogy van Churchill? Négy ex-miniszterelnöke Tanya Angliának. Kettő — Lord Attlee és az Earl 0f Avon, akit Anthony Eden néven ismer a világ —, a Lordok Házában foglalnak helyet. A másik kettő — Harold Macmillan, valamint Sir Winston Churchill, parlamenti képviselők. Még az angolok is, akik méltán büszkék demokráciájukra és a parlamenten kívül nem ismernek „diktátort”, egyetértenek abban, hogy a miniszterelnöknek uralkodnia kell. De mi legyen a sorsuk volt miniszterelnököknek,vagy államférfiaknak, akiknek kezében összpontosult a korona minden hatalma, akiknek véleményétől nemcsak emberek, hanem országok sorsa függött és most nyugdíjban vannak ? Politikusok, akiknek neve ma ie befolyást jelent és akik miniszteri tárca nélkül is, pusztán személyes presztizsük révén, döntően befolyásolhatják a politikai élet menetét. Vajon felhasználják-e, vagy talán kihasználják-e a múltjuk adta lehetőségeket ? Az egykori miniszterelnökök jogai nincsenek törvényesítve. Az angol tradíciók szerint, a volt miniszterelnöknek titulust adományoz az uralkodó, általában lordokká buknak felfelé. Csak Churchillnak ajánlottak fel hercegi rangot, de ő elutasította, mert nem akart megválni a parlamenttől. Ezenkívül az is meg van írva, hogy a volt miniszterelnök havi nyugdíja 1500 izraeli fontot tesz ki. Kár, hogy ennél többet nem mond sem a tradíció, sem pedig a törvénykönyv. Mert a volt miniszterelnökök problémája egyaránt foglalkoztat kis és nagy országokat, régi és új államokat, különösképpen azokat, amelyeket a sors egy rendkívüli presztizzsel és múlttal rendelkező ex- Vezérrel áldott meg. Érdemes talán szemügyre venni, hogy mit csinálnak, miképpen viselkednek Nagy Britannia ex-miniszterelnökei: nincs a világon politikailag érettebb nép az angolnál és ami ezen a téren jó az angoloknak, bizonyára példaképül szolgálhat más, hasonló problémával küszködő államoknak is. A SZÉP ANTHONY Kezdjük talán Anthony Boiannel, akinek sorsa, — illetve bukása —, szoros kapcsolatban áll Izrael történelmével. 1957 elején mondot le, az angolok szuezi kudarcának nyomán. Hatvanhét évével a legfiatalabb a négy ex-miniszterelnök közül. A bukásával járó lelki törés és sorozatos operációk, amelyeken átesett, nem változtattak sokat kitűnő fellépésén. Igaz Ugyan, hogy egy asszony Ság, amikor meglátta az Utcán, rábökött ujjával és megkérdezte: „Ez volt Anthony, Eden ?” A kegyetlen kérdés talán é tes bajuszára, vagy pedig arcát keresztül-kasul szántó mély barázdákra vonatko■ott, de Edanen még ma is (1.) Irta: Lampel-Lapid Tamás (London) meglátszik, miért becézték valaha „szép Anthonynak”. És ma is épp oly elegáns, mint volt harminc évvel ezelőtt. (Angliában a szegény ember egész héten egyszerűen öltözködik, csak vasárnap elegáns. Az arisztokraták egész héten át elegánsak, de vasárnap legrégibb kihordott ruhájukat veszik fel, abban kertészkednek. Jelenleg a Karibiai-tenger egyik napos szigetén nyaral Eden, az orvosok napfényt írtak neki elő. A sziget tanácsa az egyik parkot „Eden-kertjének” nevezte el, ami magyarul különösen jól hangzik. A parkhoz vezető utat pedig, jó történelmi érzékkel, Churchill-ösvénynek hívják. Eden memoirjainak harmadik kötetén dolgozik, amely Chamberlain dicstelen müncheni szereplésével kezdődik és a második világháború befejezésével végződik. Amikor Angliában tartózkodik, Eden feleségével a fontos arisztokraták ceremoniális világát éli: a londoni ״ Times”, amely árgusz szerbekkel kíséri a királyi udvarban történteket, időnként hírül adja, hogy ״ őfelsége és Philip herceg ebédre vendégül látták az Earl of Avont és Lady Avont”. Eden, aki a birminghami egyetem díszelnöke, talárban és négyszögű kalapban részt vesz a diplomák kiosztásában, az 500-as repülőszázad díszparádéján átnyújtja a zászlósnak a harci lobogót; a Királyi Shakespeare Társaság évi gyűlésén ő tartja a megnyitó beszédét, vagy pedig résztvesz az el-alameini csata veteránjainak találkozóján és nosztalgikusan hallgatja Marlene Dietrichet, amint a „Lily Marlen”-t énekli. (Ennek a dalnak a históriáját egyszer meg kellene írni: Ausztriából indult el és a második világháború legnagyobb slágerévé vált. A demokráciák katonái épp úgy énekelték, mint a nácik. Magyarországon ״ Én édes Marikám" lett ״ Lily Marlen”-ből. Ezenkívül Eden több nagy vállalatnak igazgatósági tagja, ez a tagság nem jár munkával és pénzt hoz a házhoz. A vállalatok megelégszenek azzal, hogy direktóriumuk tagjai között megemlíthetik Eden nevét. (J. P. Morgan, az amerikai milliárdos mondotta egyszer egy kölcsönt kérőnek: ״ Pénzt nem adok. De végigsétálhat velem a Wallstreeten. Azután már nem lesz nehézsége hitelezőt találni.”) HALOTTI BESZÉD Vajon megelégszik-e ezekkel a reprezentációs feladatokkal az az ember, aki 38 éves korában az évszázad legfiatalabb angol külügyminisztere volt, akiről Churchill azt mondotta, hogy ״ az első világháborúból kikerült nemzedék legkiválóbb alakja”, aki Nagy-Britannia 2-es számú államférfia volt abban a dicső korszakban, amikor Anglia egyedül állta a sarat Ijiderrel szemben ? Tényleg lemondott volna minden ambícióról ? Nem egészen. Először is: emlékiratainak első két kötete, amelyek már napvilágot láttak, nincsenek híjával politikai puskapornak. Végeredményben, a közei■ a múlt történelméről van bennük szó. Másodszor is: Eden nem tartózkodik attól, hogy véleményének kifejezést adjon, még akkor is, ha ez a vélemény ellenkezik pártjának hivatalos álláspontjával, így például Eden tiltakozott, amikor Macmillan menesztette Selwyn Lloydot. Eden élesen ellenezte Angliának a Közös piachoz val csatlakozásának tervét és Eden figyelmeztette Macmillan kormányát azokra a veszélyekre, amelyek a közös, NATO vezetés alatt a L'' atomflottával járnak. Edennek ezek a kirohanásai nem okoztak különösebb vihart a közvéleményben és még pártjának, a konzervatívoknak, a vezetősége sem vette őket rossznéven. Mindenki egyetértett abban, hogy Edennek joga önálló véleményt alkotni, jogában áll azt kifejezésre juttatni — és véleménye se nem oszt, se nem szoroz. A Lordok Házában csak nagyritkán szólal fel Eden, az Earl of Avon. De amikor Kennedyt meggyilkolták, ő tartotta az egyik gyászbeszédét. ״ Ami ennek a tragédiának különös súlyt ad, mondotta —, az az, hogy az Elnök életműve megszakadt, mielőtt azt betetőzhette volna." A vörös bársonnyal behúzott székeken helyet foglaló lordok zavartan bámultak a semmibe, az újságíróerkélyen pedig a riporterek jelentősen bólintottak egymásnak. Eden, mondották ezek a tekintetek, most egy kicsit saját magát parentálja el. MEGÁLLT EGY ÜRES AUTÓ... Clement Attleet — Lord Attleet — néhány héttel ezelőtt láttam a televízióban. Arra gondoltam, hogy legalább 80 évesnek néz ki, amikor a bemondó közölte, hogy Attlee — 80 éves. (Nem mindenki Faragó Miklós.) Attlee a televízióban háborúról beszélt, csatákról, amelyek kudarccal végződtek, mert a generálisok nem álltak a helyzet ■magaslatán. ״ Ha Churchill személyesen vezette volna a harcokat, győztünk volna” — mondotta Attlee. Csakhogy a háború, melyről Attlee beszélt, az első világháború volt, a harcok Gallipoliban folytak le, a generálisok pedig már régen a másvilágon suvickolják kitüntetéseiket. Attles bizonyos mértékben eltörpül ex-minszterelnök kollégái mellett, két okból: először 18, mert pártja, a munkáspárt, ellenzékben van is ennélfogva politikai súlya kisebb. Másodszor pedig azért, mert Attlee hírhedten szürke egyéniség volt, még fénykorában is. Ha igaz az, hogy ״ Van, aki nagynak született, van, aki naggyá lett és van, akire a nagyságot rákényszerítette a sorsa, akkor Clement Attlee bizonyára a harmadik kategóriába tartozik. Egyéniségének igénytelen mivoltáról számtalan politikai tréfa született. Egy alkalommal, amikor Attlee miniszterelnök külföldre utazott, otthon hajbakaptak a munkáspárt többi miniszterei, akik Attleenél sokkal színesebb egyéniségek voltak: Sevan, Morrison és a többiek. Churchill ekkor, nehezen titkolt, kárörömmel kijelentette, hogy: ״ Eltávozott az egér, cincognak a macskák.” Nem vésbé kegyetlen mondás pedig éppenséggel az egyik munkásvezér szájából született: ״ A parlament előtt — mondotta — megállt egy üres autó és kiszállt belőle Attlee.” Ezek a tréfák persze elferdítik a való képet: akárkiből mégsem lesz Nagy- Britannia miniszterelnöke. Attlee hat sorsdöntő évben állt a kormánykerék mellett, 1945-től 1951-ig, abban a korszakban, amikor Anglia rádöbbent arra, hogy megnyerte a háborút, de elvesztette a békét, amikor a Birodalom megkezdte önmaga felszámolását Indiával és Palesztinával, és amikor Albionban bevezették a népjóléti rendszert. Attlee rendszeres és rendszerető kormányfő volt, akinek legnagyobb érdeme abban állt, hogy rendben tartotta a szocialisták szénáját a pártban jelentkező széthúzások ellenére. Száraz humorral és tanítómesteri szigorral próbálta megfegyelmezni robusztus kollégáit. Aneurin Bevan, amikor házépítési miniszter volt, arról panaszkodott, a miniszterelnöknek, hogy a tisztviselői fegyelmezetlenek és nem járnak rendszeresen munkába. Attlee, aki nem volt meglepődve a sikánépítés tempójával, erre a־ válaszolta, hogy: ״ Bizonyára lakáskereskedéssel vannak elfoglalva.” Bevan persze elértette a célzást. Annak idején pártjának fikális szárnya rossznéven vette Attleetől, hogy elfogadta a lordi titulust, amely aligha illik egy munkásvezérre. De az évek folyamán Attlee bebizonyította, hogy a Lordok Házában is szolgálni tudja a társadalm haladás ügyét. Mint ahogy az már nyugdíjazott államférfiaknál szokásos, ő is megírta emlékiratait. Ezek ״ Ahogy ez történt” cím alatt jelentek meg és nem szolgáltak túl sok meglepetéssel. Ezzel szemben Attlee nem egyszer tett a Lordok Házában ׳ harcias kijelentéseket. Főleg az amerikai külügyminisztériumot bosszantotta a kommunista Kína iránti szimpátiájával. Hogy éppen egy angol Lord szimpatizáljan Maoval... Mindent egybevetve, az angolok kedvelik Attleet, szerénységét és egyenes jellemét. Az angolok tudják, hogy épp ־ יل ■zerénysége biztosítja rá Lord Attlee nen van kijelentéseket amelyek sebet ejtik a múlton vagy jelenen. Legközelebbi számunkban jövő pénteken: (Macmillan és Chrurchll) Szabó Leó, nagyszülői társadalmunk egyik „oszlopa” (mivelhogy még most is látszik rajta az egykori sportsman) szokott évi gyalogtúráján, évekkel ezelőtt elkerült a felső gálisi Macuba kibucba. Ott aludt. De mivel a kibucában éjfél utáni kettőkor kezdi munkáját (az istállóban), felébredt a szokott időben. Kipihent lévén, felkelt és sétára indult a kibucban. Egyszercsak megállásra kényszerítette nemcsak egy szigorú hang, hanem a hátában érzett hideg puskacső. Ment hát, amerre a nekiszegzett fegyver irányította, így érkezett az éjjeli sötétből a villanyfényes chádár kápéhelbe. Az ügyeletes chávér bemutatta a letartóztatóját, egy tizenhárom éves fiatalembert. S aztán elmesélte a nevelési szisztémájukat, aminek a következményeként szabó Leót elfogta az éjjeli őr. A bármiévá és a bármiévá be kell bizonyítsa, hogy megél a . . . nem a jég, ami itt nincs, — hanem a puszta föld hátán, vagyis segítség nélkül is megáll a talpán. Első próbaként felszerelés és élelem nélkül ki kell mennie a kibucból huszonnégy órára, a szabad természet ölébe, — települést nem is keresve. Persze, tudtán kívül figyelik, vigyáznak rá. A másik próba két napos, valamely távoli kibucban, vagy falun, ahol ismeretlen, lehetőleg más törzsbeli családnál kell töltenie az időt, velük éljen, dolgozzon, s ha vallásosok, imádkozzon, ismerje meg az életmódjukat, kössön barátságot velük. Aztán kerül sora az éjjeli őrségnek, amit még további több napos főpróba követ. * Nem tudom, Macuba kezdeményezése volt-e, de a mi moszád chinuchink, a szomszédos Háogen kibuccal közös nevelőintézet, a „Rámot Chéfer” is elküldi a felsőbb osztályok tanulóit tanulmányutra, két napi időtartamra, hogy megismerjék, tisztelni tanulják népünk szétszórtságból hazatért törzseit, ״ ódáit”. így ezidén is elszéledtek a gyerekek, ki Cholonba a somroniakhoz, ki témáni családhoz, ki marokkóiakhoz, ki egy chábád faluba és egy tovább. És most tanítóik, nevelőik segítségével és irányításával kiállításban számoltak be a látottakról. A hely a két maládiája a műhely, melynek szerszámait egy sarokban halmozták fel és láthatalanná barrikádozták plakátokkal és diagrammokkal. Szemléltetők a nagy táblán számok a világ, azaz a földkerekség zsidóinak a száma országok szerint, számarányuk százalékban viszonyítva az összességhez. Még be sem véshettük jól emlékezőinkt, akárhogy szeretjük is a statisztikát, amikor ennél is jobban felkelti az érdeklődésünket egy tábla, rajta eredeti soproni héber betűs nyomtatvány: egy vallásos ének, ott van a kottája is és a héber fordítása. Ezt Cholonból hozták a gyerekek. A közeli sarokban — mit is nézzünk előbb? A témámi kincseket? Azt is, de itt van egy marokkói tálit, mellette az arany hímzéses tasakja és tefilin ezüst szőttes bugyrában. Ott magasodik teljes méltóságában egy Tóra, mellette a dús hímzésű selyemi köpeny és az ezüst ״ mutató", amellyel a felolvasó tekintetét irányítják. Szép mivű antik serleg a kidushoz és a hardalához, a szombat búcsúztatóhoz szükséges fűszertartó, az ezüst, filigrán munkával készült tornyocska, ami mely askenáz zsidó házból hiányzott ? Amott egy ma׳"rokkói talit katan", gyar-zsidó köznyelven cidákli,amire mindjárt megjegyzi egyik diávérunk, hogy ״ paszul”, nem kóser, a rojtja nincs rendjén, « chisz nincs előírásosan, csomázva... Emitt régimódi réz dhanukiák ... Ezek askenáziak; épp ilyen volt az apai dédnagyapámról maradt menóra, ami Mume Bass konzolján a két négy szöngy talpon álló rézműves „remekbe” készítette kandeláber között díszelgett. Vajon hová lett, hová kasolódott a méltatlan örökösök kezén ? Merengésemet a múlton fokozta a fejem fölött függő „sabesz lámpa”. Oh, oh, Teremtőm ... ilyen, épp ilyen, vagy talán még szebb is volt, ami anyai nagyapámról maradt. Az is rézből való volt, nyolc vályú várta péntek délután az olajat és a kanócot és az áldást... Mindezt és a falon a nagy török selyem perzsa szőnyeget csak összeszedték a gyerekek, kölcsönbe, a kiállításra. De az, amit ők csináltak, azt nézzük csak a szőnyeg árnyékában! Megépítették a Csátban látott Ari templomot másfél méternyi szélességben! Itt a kép is eletem, összehasonlíthatom. íme középen a lépcsős, körül rácsos emelvény a Tóra felolvasáshoz. Körül az ülőpadok. Vent a női karzat... De menjünk tovább. A falon nagy négyszegekben héber szöveg: az egyik a somroniak betűivel, a másik a rabbinikus kor betűivel, harmadikon Rasi sajátságos betűi (milyen nehezen szoktam meg a „sin”-t, ami a rrp ismert ,,bét”-ünk fordítottja...) aztán, hogy a szlárdi könyveket nyomtatták, ahogy az askenáziakat... És ki ne felejtsem a gyönyörűségesen kipirított kerek két máceszt, amit a gyerekek a chabad faluban sütöttek, ahol segítettek a házigazdájuknak a sütésben! Gyerekkorom kedves emléke a család férfiai által ezer pészáchra virradó éjjel sütött kerek micvomacesz, a szédertálak disze... — De nini, a babák! Körülbelül tizenöt centiméter a magasságuk, tarka a köntösük, hajoltan, vagy tánclépésben állnak egy festőpaletta formájú asztalpán. A gyerekek csinálták öltöztették őket, kicsi eredeti népi viseletükben: témáni, somroni, perzsa, buhharai, kocsim (indiai), marokkói, tripolitán, askenáz, vagyis, lengyel zsidók, nők és férfiak, — minő színes társaság! A testvéreink ... A témani ékszerek, a perzsa dobozok, könyvfedelek ismeretesek, nem is részletezem. És kérem, ne csodálkozzanak a lelkesedésemen, a meghatottságon. Tudom, már láttak ilyet múzeumokban, — én is láttam, nem is egyet De ez itt van és kérem, ne vegyék rossz néven, ha örülök, hogy a modern nevelés súlyt helyez a hagyomány tiszteletére és szeretetére. Egy őszinte apa sóhaja: Én olyan boldog korszakban éltem, amikor az ifjúsági bűnözés nem létezett,bennünket egyszerűen nemzeti csalésnak neveztek. A törzsed kiállítása Ramot Cháferen írta: F. Fürth Margit ANTHONY EDEN -At’e ר־סתואודי Uj tagokat ־ minden áron Stockholmból származik ez a kis történet. Az egyik keleti ország kommunista pártja minden erejével igyekszik új tagokat szerezni. Ezért prémiumot ígér mindenkinek, aki új tagot akvirál a párt számára, a következő skála szerint: Aki egy új tagot szerez a kommunista pártnak, annak jogában áll büntetlenül politikai vicceket mondani. Aki két uj tagot akvirál, az templomba járhat és imádkozhat. . Három új tag szerzése a kommunista pártból való kilépésre jogosult. Aki pedig négy új tagot szerez a kommunista pártnak az kívánságára hivatalos bizonylatot kap, amely azt igazolja, hogy az illető sohase volt tagja a kommunista pártnak. 1964 IV 17 Új Kelet 7