Uj Kelet, 1965. július (45. évfolyam, 5151-5176. szám)
1965-07-04 / 5153. szám
*REGÉNY* u1=111=n1=111=111=m=ll=111H 111=M1=m=111: A DÍJ IRVING WALLACE: DIEIN=lll=m=IIISIN=lll=lll=mHf 64. Céltalanul, érdeklődés nélkül csatangolta végig Skansea környékét, időnként meg-megállt, elnézte a játszadozó gyermekeket és egyszer megpihent egy pohár limonádéra egy kioszk előtt. Nem nézte merre megy, csak ment egyre tovább, gondolatok kergetőztek az agyában, eszébe jutott, mennyi új emberrel találkozott mostanában, akik merőben mások, mint eddigi környezete. A kisvárosra gondolt, ahonnan a hosszú stockholmi útra indult, eszébe jutott a háza, otthon Millers Damben, barátja, Mack Lucius és .. . igen, Harriett is eszébe jutott. Harriett a földben, messze . . . messze, egy más időben. Jó félóra is beletelt, mikor visszatért az autóhoz. Mindenki ott ült már a kocsiban, Manker úr a közelben jött-ment, őt keresgélte. Meggyorsította lépteit, sietve beszállt, elfoglalta helyét a pótülésen. A társaságtól bocsánatot kért a késedelemért, de ha az élete függött volna tőle, akkor sem tudott válaszolni Lea kérdéseire, hogy merre járt és mit csinált. A háta mögött Emily számolt be nagybátyjának a látottakról. Utána ő kérdezte Stratmant, mivel töltötte az időt a kocsiban. — Mr. Craiggel volt egy nagyon-nagyon hosszú beszélgetésem. — Miről? — Üzleti dolgok, mein Liebchen. Mr. Craig tőzsdei tanácsokat adott arra vonatkozólag, milyen papírokba fektessem a pénzemet, én pedig azt ajánlottam, hogy alkalmazzon napenergiát az írógépébe. Ezután elszundikáltam. — Hogy érzed magad ? — Felfissülten és újra kirándulókedvben. Gróf úr, mi a legközelebbi programja valamennyiük megtérítése érdekében? — A lehető legjobb, amit ajánlhatunk. Manker úr az óvárosba kocsizik velünk, ott is a Tortogetre, a Főtérre, ahol a hét évszázad előtti svéd főváros állt. A hosszabbik úton hajtottak végig a város körül, átsuhantak a Norrbro-hídon, elkanyarodtak a királyi palota mellett, lelassítottak a Storkyrkan székesegyház előtt, mely 1260-ban épült, továbbaladtak egy keskeny, ősrégi sikátoron, mely tágas térségre nyílt és leálltak a Berssalen előtt, melyről Manker úr elárulta, hogy nem más, mint a svéd tőzsde. Kiszálltak az autóból, és Manker úr vezetése alatt átvonultak a Stortorgeten, a tér régi, hepehupás időrágta macskakövein az óriási méretű, kerek forrásmedencéhez. A medence körül felállított padok a simogató napsütésben öreg emberekkel teltek meg. Újságokkal a kezükben, és bevásárló táskákkal középkorú hölgyek pihentek a forrás körül és pletykálkodtak. Végigjárták a komoly külsejű, négy-ötemeletes házakkal szegett hatalmas térséget, aztán továbbmentek a térről kivezető mellékutcák egyikén, mely mintha a középkorból maradt volna itt, ódon, Grimmmesék illusztrációihoz hasonló házsoraival, melyek kanyargós, zeg-zugos sötétségbe vesztek. — Divatba jött az Óváros, manapság mindenki itt akar lakni — magyarázta Mr. Manker. — Ez az előkelőség jelképe. A házak külsőleg pontosan úgy maradtak, ahogy annak idején építették őket és nem is lehet alakítani rajtuk. Az idő bizony alaposan megtépázta egyik-másikat, omlanak és bomlanak, de ez a varázsuk, bájuk. Belülről azonban legtöbbje makulátlan és modern a technika és kényelem legutolsó vívmányaival felszerelve, beleértve a központi, olajfűtésű berendezést is a hosszú, hideg téli napokra. A társaság a régi fal melletti úton tért vissza a Stortoget központjába. — Ez itten megszentelt hely — mutogatott körbe Manker úr és a padokon üldögélő stockholmiak érdeklődéssel emelték fel a fejüket a csoportosulás láttán. Pontosan ezen a helyen zajlott le 1520-ban a tömegmészárlás, vagy vérfürdő. Akkoriban egy dán király uralkodott egész Skandinávia felett, aki amnesztiát ígért nyolcvan lázadó svéd arisztokratának és erre a térre hívta meg őket ünnepséget ülni. De becsapta őket, egytől-egyig mind a nyolcvanat lefejeztette. Most pedig továbbmegyünk és valami sokkal kellemesebb, vidámabb látnivalót mutatok — mondta és kezével más irányba intett. A társaság tagjai alaposan megszemlélték a rokokó stílusú tőzsdeépületet, melynek homlokzati kapuja előtt az automobil leállt. A palota 1773- ban épült, a tőzsde a földszinten kapott helyet és az emeleti helyiségekben a svéd akadémia irodái és könyvtára talált otthonra. Ezekben az emeleti helyiségekben szavazták meg André Gide, T. S. Eliot és Andrew Craig számára az irodalmi Nobel-díjat, — összegezte a tudnivalókat Mr. Manker. Lea lelkesen súgta Craig fülébe és megérintette a karját. — Nem érdekes, Andrew? — mire Andrew gúnyosan elhúzta a száját, de — mert nem szerette volna megbántani Manker urat, sietve kedves mosolyt varázsolt arcára a grimaszból. — Nem Alfred Nobel az ön egyedüli jótevője — folytatta előadását vezetőjük. — Van itt még valaki más is. III. Gustafus király, aki 1771-ben foglalta el a svéd trónt és tizenöt évvel később megalapította a Svéd Akadémiát. Minden hibája ellenére— mert az is volt neki szép számmal, a szegények iránti részvétlenségtől a saját személyével kapcsolatos tékozlásig, — III. Gustafus kiérdemelte legmagasabb elismerésünket és nagyrabecsülésünket. Sokat tett a svéd kultúra megalapozása érdekében. 1792-ben halt meg egy álarcos bálon elkövetett gyilkos merénylet következményeképpen. Neki köszönhetjük a svéd operaházat is. A világ minden tájáról szerzett műalkotásokkal gyarapította országunk kincseit és francia példa nyomán megalapította a Svéd Tudományos Akadémiát az irodalom támogatására. És, mert babonásan ragaszkodott a tizennyolcas számhoz, az akadémiát tizennyolc taggal alapította meg, akiket Svédország legkiválóbb, legelismertebb írói és tudósai közül válogatott ki. III. Gustafus tizennyolcas száma mind a mai napig érvényben van. Az ön számára, Mr. Craig, tizennyolcan szavazták meg a Nobel irodalmi díjat. — Talán volna kedve megtekinteni azt a helyet, ahol megválasztották? — kérdezte gróf Jacobsson és egy lépést tett Craig felé. — Boldogan, — mondta az író őszintén. — Csak attól tartok, a többieket untatni fogja. Talán egyik nap eljövök egyedül. — Badarság — avatkozott a vitába Stratman— valamennyien látni akarjuk a Svéd Akadémia belsejét. Tehát valamennyien megindultak gróf Jacobsson nyomában, átvágtak a tágas téren, a sarkon befordultak egy mellékutcába, azon végighaladtak és megálltak a Källargrand 2. számú ház előtt két óriási, viharvert kapu tövében. A kapubejárat jobboldalán gránittömbre erősített fémlapon ott díszelgett a felirat: SVENSKA AKADEMIENS NOBEL-BIBLIOTEK. Az épület belsejében gróf Jacobsson vette át a vezetést homályosan megvilágított előcsarnokon át, széles kőlépcsőn fel az első emeletre, innen egy világossárga ajtón át kellemesen kivilágított és félelmes 6 XJj Kelet 1965 VII4 SZALAG טרסה A Z0LD קוריה A ״ Zöld Szalag” üzletekben 1965 júl. 4-től, péntekig, 1965 július 9-ig, az alanti fogyasztói árakon kerülnek eladásra a felsorolt élelmiszerek. FRISS HÚS Eladási ár • Első részek: szegy 6.80 fontig kg. rostélyos 7.90 fontig kg. lapocka 8.30 fontig kg. 9.30 fontig kg. 7. 90 agoráig kg. 45 agoráig kg. 30 kimérve agoráig kg. • Burgonya, válogatott, nylon־.34 vagy háló-csomagolásban agoráig kg. • Chácilim 55 agoráig kg. • Zöldpaprika 80 agoráig kg. GYÜMÖLCS: 1.00 © Banán fontig kg. • Szőlő, ,,királynő fajta”, 88 A minőség agoráig kg. • Körte, ,,Genteel” fajta, 3 ’/1: — 4 nagyság 1.30 fontig kg. • Valencia, export minőség 70 (csomagolva) agoráig kg. • őszibarack ,,Babcock” fajta 1.38 5—5 Yj nagyság fontig kg. • őszibarack ,,Smith” fajta 5—5 Új nagyság 1.15 fontig kg. Másfajta zöldségek és gyümölcsfélék a zottság által ellenőrzött árakon kerülnek árusításra ezekben az üzletekben. Jesen tudományosnak látszó, hosszú folyosóra értek. Jobbkéz felől egy, pillanatnyilag gazdátlan íróasztal állt, mellette nyílt a bejárat a Nobel Könyvtárba, melynek polcai roskadoztak a csaknem minden létező nyelven összegyűjtött Nobel-díjas irodalmi termékek és a hozzátartozó anyag tömegétől. Gróf Jacobsson otthonos biztonsággal vezette a társaságot a mindkét oldalon könyvespolcokkal szegélyezett hosszú folyosón egy ajtóig, mely kolosszális méretű előadóterembe nyílt. — Most érkezünk a mi Rába Kövünkhöz, arra a szent helyre, abba a titkos szobába, ahol az akadémia tagjai évente egyszer ülést tartanak, hogy megválasszák a Nobel-díjasokat — kezdett magyarázatába gróf Jacobsson. — A titkos szobát tárgyalóteremnek hívják és most odamegyünk. Az ajtón túl széles, ragyogó, magas mennyezetű szoba tárult elébük, hatalmas ablakokkal, melyek a történelmi nevezetességű tér־ re néztek. A négyszögletes asztalon szikrázó kristálycsillár, mely — úgy tetszett — megtölti az egész szobát ragyogással. Az asztal körül katonás rendben tizenkét, faragással díszített, kék plüssel kárpitozott szék sorakozott. Az üvegfényes, csupasz asztalon fából faragott tolltartó készleten kívül — mely közel két évszázad előtt III. Gustafus tulajdonát képezte, — nem volt semmi. A fal mentén kék kárpitozású kerevet, a falon fénylő aranymedállion, III. Gustafus királyi címerét ábrázolta, a fonott búzakalászt. Az asztalton, a főtitkár széke mögött ott állt az akadémia mindig jelenlévő lelkiismerete, III. Gustafus király, az alapító márvány mellszobra egy köralakú kőemelvényen. — Nos hát, ez az ...— mondta Jacobsson és kedveskedőn megveregette a mellszobrot. — 1914 óta, amikor az Akadémia átvette ezt a szobát, Őfelsége a király ül itt és hallgatja a titkot, amit az egész világ szeretne tudni. Azelőtt a szavazást a főtitkár házában tartották, Skeppsbronban, később egy bérelt lakosztályban, majd ezt követően a régi Nobel Könyvtárban. De, mióta 1915-ben Romain Rollandot megválasztották, minden irodalmi Nobel-díjas részére itt, ezen a helyen szavazták meg a kitüntetést. — Hányszor gyűlnek itt össze évente az Akadémia tagjai? — érdeklődött Emily. — Elmondom, hogy működik az Akadémia —— vállalkozott Jacobsson. — Vegyük, példának okáért az idei irodalom-díj nyertes Mr. Andrew Craiget. Az idei Nobel-díjra való nevezés határideje múlt év február elseje után lejárt. Az írásbeli jelöléseket általában a Svéd Királyi Akadémiához intézik és a múlt évben negyvenkilenc ajánlást kaptunk. Harminc az e célra hivatalosan kijelölt helyről jött, előző évek díjnyerteseitől, minden kategóriából, a világ minden részén élő, elismert akadémikusoktól. Tizenkilenc ajánlást nem hivatalos módon kaptunk, mint például kiadóktól, Írók feleségeitől, esetleg maguktól az Íróktól is. Ezeket nem vettük tekintetbe. Mr. Craig nevét nem idegen forrás ajánlotta, hanem hivatalos helyről a saját, Svéd Királyi Akadémiánk tagjai. Azt hiszem, a továbbiakat Mr. Flink nálam ügyesebben fogja elmagyarázni. Indent Flink úr egyenesen Craighez és Leához intézte szavait. " — Én, mint könyvkiadó vállalat — üzleti alapon foglalkozom könyvekkel. Felkutató megbízottaim New Yorkban, Párizsban és Londonban dolgoznak részemre. Mr. Craig legutóbbi könyve, melyet Skandináviában valahogy nem vettek észre, nagy csomag egyéb könyvvel együtt érkezett hozzám. Tetszett a könyv, érdekes, jó történetnek találtam és ezért megvásároltam a Döntő ütközet svédországi kiadásának jogát, ha jól emlékszem ötszáz dollárért. — Igen, ennyi volt az ára — mondta Lea. — Elkészíttettem a fordítást és . . . lássuk csak... négy évvel ezelőtt, szeptemberben megjelent a regény. Az irodalmi bírálatok olyan elragadtatással nyilatkoztak róla, hogy — azt hiszem — az Akadémia mind a tizennyolc tagja elolvasta, így kerültek ismeretségbe Mr. Craig irodalmi tevékenységével.— Pontosan így történt — vetette közbe Jacobsson. — Nos, hogy rövid legyek — folytatta Flink úr, — ezután Mr. Craig további két könyvének kiadási jogát vásároltam meg előnyös feltételek mellett. Az irodalmi körök lelkesedése tovább fokozódott. Végül megszereztem a Tökéletes állam című regényének egy példányát és ez volt a legjobb valamennyi között. Én magam fordítottam le svéd nyelvre és a tavalyi évad elején ki is adtam. Ez alkalommal aztán meg is volt az eredménye, a könyvet szétkapkodták, a kritika elragadtatással írt róla . . . nagyjából így történt a dolog. Az Andrew Craig-kultusz, mint valami ragály, úgy tört rá a Svéd Akadémia tagjaira is, már nemcsak Miss Pahl, de a többiek is rajongtak érte és ezek után februárban hivatalosan jelölték a Nobel-díjra. Craig figyelmesen hallgatta az előadást, de teljesen érzéktelenül, mintha nem is róla, hanem valaki másról lett volna szó. Akkor vette észre, hogy a teremben lévők mind őt nézik, de elsősorban Emily, és talán ebből találta ki, hogy Flink úr beszámolójának ő a hőse. Tudta, hogy most valami nyilatkozatot várnak tőle. (Folytatása következik) • Hátsó rés* ZÖLDSÉGFÉLÉK: • Paradicsom A minőség agoráig kg. • Uborka A minősége Hagyma ־ fejes • Burgonya, válogatott