Uj Kelet, 1967. július (48. évfolyam, 5758-5783. szám)

1967-07-28 / 5781. szám

PRO MEMÓRIÁM A magyar főváros ismét ״ történelmi találkozás” színhelye volt. Kádár János pártfőtitkár látta vendégül a ״ bé- keszerető” népek tárgyalásá- ra összesereglett ,,komcsi” főkolomposait. A tanácskozás eredményei ismeretesek: mészszemenő támogatás az ״ agresszió” áldozatává lett arab népeknek, a ״ támadó” Izrael megbélyegzése. A vendéglátók, a történelem tanúsága szerint, mindig szorgosan buzgólkodtak 13- kötni magukat valamilyen ״ igaz ügy" mellé. Ámde kitűnő helyezkedési érzékük a futballpályák gyepén kívül cserbenhagyta őket. Legalábbis vezetőiket. A pilla-, ׳ natnyilag remélt nagyobb ן konc szerint válogatják part- nereiket, örök és igaz barátaikat. Hol ״ országgyarapító" virtuskodás vezérli, hol : ״ békeharcos” ösztöneik ki- élési lehetőségének maximu-mát remélve ״ állnak ki" jobb sorsra érdemtelen ügyek mel lett. Ahogyan az utolsó pilla- natig kitartottak a fasizmus népirtó háborújában, úgy áll- nak most is a ״ békeharc" apostolainak talpnyalói sorá- ban. A különbség nem nagy, hiszen ״ semmi sem hasonlít jobban a szélső jobbhoz, mint a szélső bal” (Ortega Y’Gas- set). Valamikor, 1946 januárid- jén a ״ Képes Figyelő” című " hetilap címoldalán közölt kép ■ — ״ Virág Mihály ácsmester ( elvtárs elsőnek halad át az elkészült Kossuth-hídon Pest-r röl Budára" — szövegét 0l- * vasva ismerősnek tűnt a kucsmás-bekecses magyar ״ elvtárs”. Virág, Virág! ... Virág Mihály?!... Megvan! Hiszen ez Virág testvér, aki 1944 novemberében az akkor épülő óbudai Árpád (ma Sztálin?)híd építő berendezéseit uszályokra rakodó munkaszolgálatosokat meg-megbotozta. Lepiszkoszsidózta, meg miegymás. Szétrugdalta a kis tűzrakást, ahol a fiúk fagyos kezeiket mellengették. S ime, a ״ kisnyilas" egyszerűen átsétált Pestről Budára, jobbról — balra. A fasizmusból — a ״ kommunizmusba.” Ma ta- lán már párttitkár valahol. Az Izraelt megbélyegzők alapszervi vezérszónoka. Miért is ne lehetne? S a ,,vendéglátó” házigazda? A Kádár elvtárs? ő már bizonyára elfelejtette, mikor Rákosi Mátyás kopói kiverték a fogsorát. Arra sem emlékszik talán, hogy Farkas Vladimir (Farkas Mihály oroszhonban született csemetéje) vallatásakor nem tudott különbséget tenni a folyosó végén levő vízöblítéses alkalmatosság és Kádár elvtárs szája között, s ezért tervszerűen oda ürült ki. Már hogyan is emlékezne, hiszen alig néhány esztendőcskével mindezek után nem átallotta a „kis kócos” méltatása után, társaságában elfoglalni az angyalföldi pártszervezet titkári székét. Hogyan is emlékezhetne most, két évtized távlatából olyan csekélységekre, amelyekről a "békeszerető" népek táborában nem illik (vagy nem szabad?) említést tenni? Kétkedve ugyan, de hajlamosak vagyunk elhinni, hogy 1956—57 telén jószándéktól áthatva vette át a gyeplőt az ״ ellenforradalom” eltiprásától még véreskezű moszkvai gazdái kezéből. Kissé konszolidálódott. Ideig-óráig tisztultabb lett a légkör. Valami lágy fuvallatot érezni is lehetett a Nyugaton dúló szabad szelekből. Mostani ״ békeharcos" kiállásával viszont cáfolhatatlanul bizonyította: oda süllyedt — vagy még mélyebbre — ahol évtizeddel ezelőtt ״ dicső elődei" — nem önakaratukból — abbahagyni kényszerültek! Tízmillió magyarból kilenc és félnek (ha ugyan van félmillió „pártbulista”) most ismét szorosabbra kell kötnie a gatyakarcot. Ha ugyanis azon kívül, ami a ״ záhonyi aranykapun״ keresztül, jóformán ellenszolgáltatás nélkül az ״ idősebb testvér" bendőjébe vándorol, most még hathatósan — sőt a leghathatósabban — támogatják békeakaratból jelesre vizsgázott haladó arab barátaikat, akkor a kitűnően üzemelő szocialista magyar ipar és mezőgazdaság csúcsteljesítményeiből ismét kevesebb jut a népdemokrata magyarok házatájára. Nem szeretnék vállveregető jótanácsokkal zaklatni a pártfőtitkár urat. Csupán emékezetének felfrissítésére bátorkodunk felhívni szives figyelmét. Nem egyébre, csupán a magyar rádióban 1956 október végén elhangzott egyetlen mondatára: „Hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk este!...” A göbbelsi hazugság-propaganda szocialista alaptörvénynyé szentesült szentenciáit „nagy szomszédjukkal”gyütt bármily nagy gondossággal tették magukévá, kérdéses, hogy a hazugság-özön sem fekszi-e meg vajon a megcsömörlött népidemokraák szűkösen táplált gyom■át. 4 Új Kelet 1967 VII 28 ISTENEK ALKONYA avagy: egy nép ősiórája A történelem több, köztük többé-kevésbé feledésbe ment alakjának „csillagos óráját”, önmagára eszmélését, maga fölé való emelkedését tulajdonképpen Mereskovszkij, a nagy orosz író ásta ki és mutatta be a világnak a maga mélyen emberi, meditáló stílusában. Az „örök útitársak” valamelyik kötete a régi, első életemben mindig ott feküdt az éjjeli-szekrényemen. Voltak mondatai és megállapításai, amelyeket soha nem fogok elfelejteni. Egyik fejezetében, a római impérium lehanyatlásával kapcsolatban a humanista Aurélius császár alakját mutatja be. A zsidó vallást is jól ismerte, ezen kívül nagy hatást gyakorolt rá a kereszténységnek akkor emelkedőben lévő napja. A dekadenciába sülyedt Róma látásával írta: Salamon Mihály II. retta ki a lehangolt császárból a kissé gusztustalan megállapítást: „Hogy a római császárok mennyire isteni eredetűek, azt legjobban az a rabszolga tudná megmondani, aki az árnyékszékemet takarítja”. ★ A Mereskovszkij-idézet, Naszszer, a Nílus-parti kisisten, alakjával kapcsolatban jutott eszembe, ő maga hatalmas sasnak képzelte magát, de aztán kisült, hogy közönséges dögkeselyű volt, aki idegenből importált hatalmas karmaival nem tudott mihez kezdeni. Pedig kitűnő orosz acélból készült karmok voltak. Miután a Szináj homoksivatagában kimúlva elterült, olyan hullaszagot árasztott maga körül, hogy attól még a Kreml urai is köhögési rohamot kaptak. De Gaulle elnök is csak a legjobb minőségű francia kölni segítségével tudott a penetráns szagokon úrrá lenni. De azután Koszigin úrékkal együtt, bizonyára nagy erőfeszítések árán, mégis példaadó módon megemberelte magát. A Nílus félelmetes krokodilján a zsidó próféta jóslata szó szerint teljesedett be: ״ De én majd az ínyedbe helyezett horoggal nagy folyódból, — mely állítólag egyedül a tied, — a sivatag homokjába foglak kivonszolni... Ott fogsz dögként elterülni... Hogy a Föld ragadozóinak és az Ég madarainak szolgáljál eledelül”. Ő maga, Nasszer, persze, Auerélius császárral ellentétben, mindebből semmit sem érzett. Azt hiszem, Molnár Ferenc állapította meg egyszer: ״ A baj ott van, hogy saját szagát senki sem érzi . És a jóakaratú hatalmas barátok ehhez a magatartáshoz nagy segítséget nyújtottak neki. * Mindezt azért mondom el, hogy felelős vezetőinktől, — A legnagyobb tisztelet hangján ugyan, de mégis megkérdezzem: — Felfogták-e valóban annak a győzelemnek a jelentő-ségét, amelyet fiaink, a nekik világító isteni tűzfelhő segítségével és irányt mutatásával véghezvittek ? Felfogták és megértették-e végre, hogy — Amerika ide, MNO oda, — mi, az izraeli zsidó nép, ha tettekre kerül a sor — az isteni tüzfelhőn kívül — tökéletesen magunkra hagyatva, egyedül állunk a világban ? A két Churchillnek, — apának és fiúnak, — egyik nagy angol hetilapban, a hatnapos háborúról sorozatosan közölt cikkei egyikében a következő jelenet leírását találjuk: Aba Evennek, a válság kitörése utáni első amerikai útja alkalmából, — amikor Johnson elnök mellesleg 8 órán keresztül váratta meg, míg maga elé bocsátotta, s az elnökkel való 90 perces tárgyalás alatt a jól felkészült Aba Even egyre-másra szedegette elő diplomata táskájából az Amerika felelősségét kidomborító hiteles aktákat. A Golda Meirrel együtt a szuezi háború után megszerkesztett visszavonulási feltételeket, Izraelnek a tengeri szorosokban való szabad közlekedési jogával együtt —, amelyet véletlenül éppen Johnson, a szenátus külügyi bizottságának akkori elnöke ellenjegyzett. — Eisenhower garanciáját és rengeteg más történelmi aktát A feltétlenül jóakaratú, de valószínűleg Vietnám által rettenetesen igénybevett Johnson, a hatalmas amerikai állam feje, Izraelnek őszinte barátja, Aba Even 90 perces, elkeseredett hangú felvilágosítása és kérése után, elmerengve valami ilyesmit rebegett maga elé nézve: ״ Mit gondol külügyminiszter úr, én magam nem fogok minden lehetőt latba vetni, a helyzet megváltoztatására? ! Tudja, milyen nagy jóérzéssel töltene el, ha a kék-fehér zászlókkal ellátott kis izraeli hajjók megint a Titán -szoroson keresztül közlekedhetnének." Csak persze időre van szükség .. .״ Randolph Churchill, a cikksorozat politikai részeinek a szerzője, a jelenet leírása után felveti a kérdést, __ amit, mellesleg, mi magunk is nyugodtan felvethetünk. Ez lett volna az, amit egy jóakaratú nagyhatalom feje [ egy maroknyi népnek útravalóul adhat, amikor azt egy sok milliós martalóc tömeg a szoros értelemben vett fizikai megsemmisítéssel fenyegeti meg? Viszont a világösszeg stratégáinak, — beleértve Marshall amerikai tábornokot is, — egybehangzó véleményem szerint magunkra maradott- ságunknak nagy előnye is van. Aki egyedül áll, az erős és szerintük, mi vagyunk ma a Közelkelet uraló egyetlen igazi nagyhatalom. Amely hatalomnak azonban még hallatlan nehézségekkel kell megküzdenie, esetleg a közeljöjövőben már. Amire ezért vezetőinket kérjük az: Ne kezdjék el megint a jól ismert pártpolitikai vetélkedést és főleg hagyják abba annak a firtatását, hogy ״ kinek az érdemében? Ki volt nagyobb kinél?” Mi, a nép többsége a mostani jól bevált vezetőséget szeretnék továbbra is kormányon látni. Faltól-falig.. Hogy aztán a kormányon belül, a pártok belső életében mi történik, őszintén szólva, nemérdekel bennünket. Egyesüljenek, vagy osztódjanak. Hol vagyunk mi már attól a teázó pártélettől, amelyhez a vezetőink többsége most új i ןból visszatért? Ők még min-dig itt tartanak? Mi már régen túl vagyunk rajta. Úgy vagyunk, mint a latin közmondás tartja. Az istenek csak a nagy dolgokkal törődnek, az apró-csöprő ügyekre oda se hederítenek. Mi az Istenadta nép is ezt valljuk. 20-25 éves katonáinkkal, vagy tisztjeinkkel és 30 éves tábornokainkkal menetelve, mint piszlicsári apró semmiségekre nézünk vissza a pártkorifeusok sürgés-forgására. S ami mindennél fontosabb: Hagyják abba a sok felesleges beszédet és nyyatkozatot. Legyenek tekintettel reánk, a hátország népére, amely a polgári fronton derekasan állotta meg a helyét, de különösen a 20-30 éves hősökre, az anyákra és az özvegyekre. Nézzenek fel rájuk és tanuljanak tőlük. Álljanak őrt a vártán. Ne engedjék, hogy történelmünknek ez a feledhetetlen „csillagos órája” az életünkből egyhamar megint eltűnjön. Ezenkívül pedig mutassanak több önérzetet és méltóságot a külvilággal szemben. Nem kell annyira körülud- ן varolni a pápa követét, aki — úgy, mint a főnöke annak idején — csak egyfolytában hallgatott, mosolygott, elné- zett a fejünk fölött és legfeljjebb annyit mondott, hogy ,,gracia”. Hogy mit, vagy mi- két fog a maga rutinírozott és körmönfont diplomáciájával , a Vatikán tőlünk követelni, azt majd csak a legvégén tudjuk meg. Mert fog köve- | telni — legyünk rá felkészülve — mégpedig esetleg meglepő dolgokat. Emlékezzünk a liberálisnak számító amerikai katolicizmus magatartására, közvet- lenül a bennünket fenyegető ן veszedelem napjaiban. A híres new-yorki katedrálisban ן ׳ éppen megtartott püspöki zsi- nat alkalmából, a nagyhírű ן Speelmann bíborosnak egy szava nem volt a bennünket ■ körülvevő és életünket fenyegető arabok felé, noha szán- dékukkal tökéletesen tisztában volt. Ugyanakkor, pontosan a háború előtt két nappal az ן amerikai baptista egyház gyűlésén a vezetőknek legfőbb gondját az arab államokban működő missziók sorsa képezte, abban az esetben, ha a háború tényleg kitörne. Ugyanakkor U Tant úr üzeneteit — akinek legújabb jelentésében szereplő velünk kapcsolatos megállapításai pontosan fedik Koszigin úr ■ felfogását, — sem kell szentírásként elfogadnunk. Sem a szuezi hajózás tekintetében, sem más dologban. Viselkedjünk végre egy új, világhatalomhoz illő méltósággal és mértéktartással! Kádár úr kérem, az ilyen csömörökből baj szokott származni. (Tetszik ugyebár emlékezni?). És akkor ön is mehet kegyelem-morzsákat (nem vajaskalácsot!) szedegetni, eszegetni oda, ahol egykori kínvallatója, a magyar nép fantasztikusan szeretett atyja, vezére, tanítómestere, stb. ״ a kis kócos" szépséges ״ harisnyájával" együtt élete alkonyát tengeti. Forrai László | MINDNYÁJAN LAHAV Q * • mert a j ־ L anyagból készült LAHAV ruhák kitűnnek szabásukkal és különítő minőségükkel. Legújabb divatú, elegáns szabású blúzok és nadrágos nagy szín- és mintaválasztékban nők és férfiak számára. | A BLÚZ ÉS NADRÁG, AMELY MINDEN FÉRFI ÉS NIÍA LELKESEDÉSÉT KIVÁLTJA.