Uj Kelet, 1967. szeptember (48. évfolyam, 5811-5835. szám)

1967-09-01 / 5811. szám

A visszatérés mellékvágánya S­ehogy sem jó. Nyilván nem lett volna jó, ha annnak idején Mose Dá­­ján véleményét fogadja el a kormány, éspedig, hogy egyet­len új menekültet sem kell visszafogadni. A hadügymi­­niszter a Ráfi aktivistáinak tel-avivi gyűlésén fejtette ki rideg elméletét. Azt magya­­rázta, hogy az általános arab menekültprobléma szempont­­jából egészen mindegy, hogy még 150—200 ezer ember hagyta el a lakóhelyét. Ezek­nek nagy része az 1948. évi háború menekültjei, tehát voltaképpen ugyanazon sze­­mélyekről van szó, akiknek végleges letelepítését a kö­­zelkeleti kérdés békés rende­­zése keretében kell végrehaj­­tani. Jordánia üljön le a tár­­gyalóasztalhoz és akkor majd megoldást találunk az új me­­nekültek elhelyezésére vagy visszatérésére, a békefeltéte­­lek alapján. Dáján hadvezér módjára beszélt, logikusan és velősen. Szembehelyezkedtek vele a kormánynak csaknem összes tagjai — csak a Gád­át két minisztere támogatta. A kor­­mány Aba Even külügymi­­niszterre hallgatott, akinek a hatnapos háború utáni nem­­zetközi helyzetben igen sok körülményt kellett figyelem­­be vennie. Az UNO ember­­baráti szempontok­ vezette ha­tározatot hozott, felhatalmaz­va főtitkárát, tegyen meg mindent a háború következ­­tében kiváltott emberi szen­­vedések enyhítésére. A főtit­­kárnak külön megbízottja is érkezett, a nemzetközi Vörös­­kereszt is közbelépett. A vi­­lág televíziós állomásai tele voltak a menekültek szenve­­déseit ábrázoló beszámolók­­kal. Az UNO rendkívüli köz­­gyűlése is együtt volt még akkor és a szeptember 19-én nyitó rendes közgyűlés sem volt messze. Aba Evennek is igaza volt tehát, amikor úgy érvelt, hogy Izrael nem szállhat szembe a nemzetközi közvé­­lemény akaratával. S a hete­­ken keresztül folyt tárgyalá­­sok után, amelyekben Jordá­­nia az arabokra sajnálatosan jellemző presztízs-jelszava­­kon nyargalva, sokáig nem akarta megkötni a Vöröske­­reszt közvetítésével felaján­­lott egyezményt, megkezdő­­dött a visszaköltözés, amely­­ről hamarosan kiderült, hogy tökéletlensége és mondhat­­nók, keresztülvihetetlensége voltaképpen mellékvágányra vezette az Izrael és Jordánia közötti megegyezés távoli le­­hetőségét. K­önnyű lesz most az UNO közgyűlésén emberte­­lenséggel vádolni Iz­­raelt. Goszpodin Koszigin hű szóvivője, dr. Fedorenko meg­ismételheti perverz vádjait Izráel hitlerista módszerei­­rel. Nem lesz könnyű az iz­­raeli küldöttség feladata, a­­mikor azt kell megmagyaráz­nia, hogy ez az egész vissza­­térési akció csak arra volt jó, hogy a közelkeleti kérdést mellékvágányra terelje és még jobban megnehezítse a békekötést. Holott a valóság nyilván az, hogy a menekültek nem akarnak visszatérni és erre ugyanattól a jordániai kor­­mánytól kaptak támogatást, amely kifelé a leghangosab­­ban követelte Izraeltől, hogy visszaengedje őket. Az am­­mani rádió éppúgy, mint a többi arab államok propagan­da szócsövei az Izrael által a nyugati partvidéken elkö­­vetett kegyetlenkedések ocs­­mány rágalmaival voltak te­­le. A megszállt területeken gyilkolnak, rabolnak, az ara­­bok tömegeit kiüldözik há­­zaikból, deportálnak a cionis­­ta-imperialista hatóságok. A menekültek jordániai sátor­­táborainak primitív lakossá­­ga miért ne hitt volna ezek­­nek a hazugságoknak? Csak így magyarázható, hogy Jor­­dánia egyetlen napon sem tudta teljesíteni a kvótát, a háromezer személyre szóló engedély alapján még két­­ezer sem érkezett a Jordán két hídjához, amelyeken a visszatérést lebonyolították. Száád Dzsuma jordániai miniszterelnöknek a chartu­­mi tanácskozások forró nap­­jaiban sem volt más mondani­valója, minthogy Izraelt vá­­dolja a visszatérés elszabotá­­lásával. A kérések felülbírá­­lása során elszakítottak egy­­mástól családtagokat, ez az egyik leghangosabb vád. Le­­het, hogy ilyesmi megtörtént. Ha egy arab család nyolc tag­jából kettőről megállapítot­­ták, hogy az El Fatah­ tag­­jai, nyilván nem adtak nekik engedélyt a visszatérésre. Po­­litikailag és biztonsági szem­­pontból veszélyes elemeket nem lehet rákényszeríteni Iz­­raelre. Ha emiatt az egész család inkább Jordániában akar maradni, úgy birkózza­­nak meg evvel a problémá­­val az ottani hatóságok, ame­­lyek szintén nem igen rajon­­ganak a terroristáidért. : a terminus augusztus 31-­­ én lejárt s most íz- I­s­­ráelnek szembe kell nézni a nagyhatalmak és az UNO bírálatával. Miért nem­­ hosszabbítja meg, miért tűri­­­­ könyörtelenül a menekültek­­ szenvedéseit ? Hol marad a­­ zsidó—arab testvéri együtt­­­­élés ideálja, amelyről Aba Even olyan szépen beszélt a közgyűlésen ? Mindezek igen kellemetlen kérdések és azt is bizonyít­­ják, milyen kínos helyzetbe kerülhet egy pusztító háború­ból győztesen kikerült or­­szág, ha sötét nemzetközi erők fognak össze ellene. Olyan ország, amelynek la­­kossága kétévezredes diasz­­pórában üldöztetésekre és sa­nyargatásokra emlékszik és most, amikor már húsz évig harcolt hősiesen nemzeti ön­­állóságáért, akarva-akaratlan hódító hatalom szerepét kell megjátszania, ami nem illik lelkialkatához és történelmi etikájához.­­ Végeredményben azonban­­mégis a hódítás ténye dönti majd el ezt a kérdést is. Iz­­rael nem ad vissza talpalatnyi területet sem, amíg az ara­­bok nem kötnek békét. Min­­den probléma, amely a kö­­­­zelkeleti válság megoldásá- I nak keretébe tartozik, a béke­szerződésekben nyernek majd megoldást — tehát a mene­­kültek visszatérése is, ame­­lyet nem hagyhatunk az egye­temes béketörekvéseinek mel­­lékvágányán. Ha tehát Jor­­dániának panaszolni valója van, mindenekelőtt rendezze el önmagával a lenni vagy nem lenni problémáját: dönt­­sön afelől, akar-e Izraellel békében élni vagy sem. Ha majd hivatalosan is nyilvá­­nosságra kerül, hogy milyen béketervet nyújt be Husszein az arab ״ testvérállamoknak, és hogy van-e reális támasz­­pont ebben a béketervben a jövendő tárgyalások szem­­pontjából — jó lesz a mene­­külteknek is. Ha úgy gondol­­ják, hogy a közelgő tél sok szenvedést okoz majd a sátor­táborok lakóinak, kössenek békét még a tél beállta előtt. IRATKOZZON FEL KIRÁNDULÁSAINKRA: Jeruzsálem, Chebron, Jericho, Seehem, RÁMÁT HAGOLÁN (Kuneitra), Gáza, El-Aris (Szináj) Mácádá, Arádon keresz­­tül. - Körrepülés Szuez és a Tirán szoros felett. CANAANTOURS, Ben Jehuda 80., T.-A., Telefon: 229125. 2 bgq-KÉSZPÉNZZEL VÁSÁROLHAT 3 SZOBÁS LAKÁST NATANJÁN KERJÁT NORDAU NEGYEDBEN A különbözet 135.- iS egyenlő havi részletekben rögzítés nélkül. Részletek: Bassco, Tel-Aviv, eladási osztály, Hár Színáj­ u. 1. tel. 622211. Az események margójára SZOVJET FLOTTA a közelkeleti térségben 1967 IX 1 Uj Kelet 3A JIDDISE JUNG TEATER Igazgató: ARJE FINKELSTEIN bemutatja a legújabb zenés aktuális szatírát ״ GESOSZN­­­UNGETROFN' ' a híres énekessel: JISZRAÉL JICCHAKI Péntek, szept. 1.­­ Szombat, szept. 2. KIRJAT-CHAJIM TEL-AVIV Bét-Háám, 8.40 | Ohel-Sém, 7 — 9.15 m Hétfő, szept. 4. Kedd, szept. 5. CFAT AKKÓ cm, 9-kor Gán Eden, 9-kor ״ Szerda, szept. 6■ Péntek, szept. 8■ TEL-AVIV HAIFA Ohel-Sém, 8.30 Óra, 9-kor Szombat, szept. 9. JERUZSÁLEM, Mitchell, 8-30 g | Jenny Kessler | | NAGYOPERETTBEN | ■ Di ruménise I diászene | Péntek, szept. 1. NAZARET Nurit, 8.45 Szombat, szept. 2. TEL-AVIV ZOA, 7 — 915 1 Hétfő, szeptember 4. , RAMAT-GAN Keszem, 8.45 Kedd, szept. 5. GIVAT OLGA Gál, 8.30 Szerda, szept. 6. RAMLE Ajálon, 8.30 Csütörtök, szept. 7. ■ KFAR-SZABA Árnás, 8-30 Péntek, szept. 8. DIMONA Dimona, 8.30­­ Szombat, szeptember 9. TEL-AVIV ZOA, 7 — 9­15 ן­­ te• Vagy talán éppen az orosz­­ veszedelem kergetné a béké­­­­be? , Sajnos, nem tudom elhin­­d­ni. -­­ Faragó Miklós írta: Arad Gideon A nagy arab vereség egyik kihatásaként a Szovjetunió Hadiflottájának egyik raja itt cirkál a Földközi-tenger ke­­leti részében, minden cáfolat ellenére is ellátási bázisokat épít ki az arab országokban és nyilvánvalóan az a szándé­­ka, hogy állandó jeleggel képviselje ebben a térségben a szovjet haderőket,­­ az amerikai hatodik flotta némi ellen­­súlyaként. Az Atlanti Szövetség főparancsnoksága ezért máris arról tárgyal, hogy ellenflottát szervezzen az oroszok által veszélyeztetett déli szárnyának védelmére, de ez a flotta csak háború esetén állna rendelkezésére.­­ Közben Molodhov tengernagy flottájának hadihajói megunták, hogy Port Szaidnál tétlenül és tehetetlenül farkaszszemet nézze­­nek az izraeli csapatokkal — és odébb álltak, átköltöztek a szíriai Latákiába. A közelkeleti válság csu­­pán alkalmat szolgáltatott arra, hogy az oroszok a mi körzetünkben is érvényesít­­sék új stratégiájukat, amely­­ben a flotta jelentékeny sze­­repet játszik — de az orosz flotta hajói már évek óta cirkáltak a Földközi-tenge­­ren. A változás annyiból áll, hogy növelték a flotta erejét és nyilván állandó jellegűvé tették, míg azelőtt gyakrab­­ban váltották le a Földközi­­tengeren cirkáló kisszámú hajót, amelyeknek Albánián kívül nem volt állandó ellá­­tási bázisuk. A nagy gonddal és költ­­séggel felépített egyiptomi­­orosz hadsereg villámgyors szétmorzsolása az izraeli had­erők által, arra késztette Moszkvát, hogy hosszúlejára­­tú terveiben az új helyzet ál­­tal megkívánt változtatáso­­kat eszközöljön. Világos, hogy az oroszok többé nem bíz­­zák magukat arab hadse­­regre és főleg nem egyip­­tomi hadseregre. A riadt tempójú fegyver és repülőgép szállítások és az egyiptomi hadsereg valame-Gorcskov tengernagy, a szovjet hadiflotta főparancs­­noka, maga írta meg a Mor­­szkoj Szbornyik című tenge­­részeti folyóiratban, hogy a Szovjetunió az amerikai és angol tengeri haderők növe­­kedése nyomán, az ötvenes évek közepén határozta el olyan flotta kiépítését, amely „képes stratégiai jellegű tá­­madó feladatok elvégzésére”. A tengernagy szerint az oro­­szok tudomásul vették, hogy az általános fejlődés abban az irányban halad, hogy a flottát tegyék a hadviselés legfőbb stratégiai eszközévé és úgy döntöttek, hogy nagy szabású flottát építenek, a­­melyben rakétákkal, atom­­fegyverekkel ellátott tenger­­alattjárók és repülőgépek játsszák a döntő szerepet. Amint az oroszok annak­­idején nem követték Ameri­­kát távbombázók építésében, hanem megkockáztatták, hogy bevárják a távrakéták kifejlődését, úgy ezúttal a re­pülőgép-anyahajók építéséről mondtak le. Szerintük a ra­­kétakorszakban a költséges és könnyen sebezhető anya­­hajók elavultak. Ma a szovjet haditenge­­részetnek kereken 400 ten­­geralattjárója van, ezekből 60 atomhajtásos és vagy 40 van távrakéták kilövésére berendezve, ame­­lyek hasonlóak az amerikai Polaris rakétákhoz. További 40 tengeralattjáró közepes hatósugara irányított raké­­tákkal van felszerelve. Anyahajók hiányában a ten­­gerészet légihaderejének szá­­razföldi bázisai vannak. En­­nek a légihaderőnek a kere­­tébe legalább 500 távbombá­­zó tartozik, amelyeknek ha­­tósugara 6000 kilométer. Azóta újabb változás is­ állt be a szovjet stratégiai­­ felfogásban, ugyancsak az­­ amerikai példán és a kubai­­ tanulságon okulva. Amerika­­ az 50-es évek végén feladta a „tömény visszaütés" elvét. Hadereje eddig jóformán ki­­zárólag atomtámadás viszon­­zására rendezkedett be. Gya­­korlatilag Kennedy elnök­­sége elején nyilvánult meg­ az új stratégia, amely kon-­ vencionális fegyverekkel vi­­­­vott, kisebb méretű, vagy he-­­lyi jellegű háborúval számol (Vietnám). Az oroszok leg-­­utóbb a rakétahordó cirká­­lók mellé partraszállító ha­­jókat osztottak be, amelyek képessé teszik flottájukat kétéltű feladatok elvégzésé­­re. Gorcskov tengernagy tankszállító hajókat említ, valamint tengerészeti kom­­mandókat (az amerikai Ma­­rines mintájára). Az a hajóraj ,amely most Molodhov tengernagy alatt a Földközi-tengeren cirkál, hí­­ven képviseli a szovjet ha­­ditengerészet új képét. Van­­nak benne rakétás cirkálók, tengeralattjárók , és emel­­lett csapatszállító, valamint tankszállító ostromhajók. A flotilla tehát egyaránt van felkészülve nagyméretű atomháború­­ba, valamint konvencioná­­lis helyi háborúba való be­­avatkozásra. Ezzel megközelíti az ameri­­kai 6. flotta felépítési mád­lyes lábraállítása a minden egyiptomi parancsnok mögött álló orosz tisztek segítségé­­vel, csupán arra szolgáltak, hogy valamiképpen betömjék a hatalmi űrt, megvédjék Egyiptomot nemcsak Izrael, hanem esetleg más arab ál­­lamok étvágya elől és főleg tudassák, hogy a Szovjetunió még mindig az arabok olda­­lán áll. A szovjet hadihajók meg­­jelenése Alexandriában és Port Szaidban nemcsak pro­­paganda jellegű demonstrá­­ció volt (flottánk két egyip­­tomi naszádnak az oroszok orra előtt történt elsüllyesz­­tésével gyorsan bebizonyí­­totta, hogy az orosz flotta nem kész fegyveres beavat­­kozásra), hanem azt is jel­­képezte, hogy a Szovjetunió hadereje ezentúl közvetlenül jelen lesz körzetünkben és nem bízza magát arab csatló­­sok általi képviseletre. Az orosz flottamozdulatok mögötti elgondolás megérté­­séhez szükséges, hogy meg­­említsük az orosz stratégiai felfogásban beállott változá­sokat. Hát, bár nélkülözi az anya­­hajókat. Erőben, számban persze nem tud vetélkedni a 6. flottával, amely 50 hadi­­hajóval, 200 repülőgéppel, 25.000 tengerésszel, Poláris rakétás tengeralattjárókkal, a világ egyik nagy, komoly úszó hadereje. A különbség másban is megnyilvánul. A 6. flotta majdnem teljesen független szárazföldi ellátási bázisok­­tól, igen hosszú ideig foly­­tathatja menőverezését a ten­geren, anélkül, hogy bázisra szorulna, míg az oroszok­nak egyelőre alig van ellátó hajójuk, megszervezett ten­­geri utánpótlásuk, elegendő segédhajójuk. Emiatt vannak ráutalva az ellátási bázisokra. Alexandriában már régen van ilyen bázisuk, megfelelő­ raktárakkal, legutóbb pedig, a szíriai Latakia kikötőben­ építettek ki teljes titokban ׳ ilyen támaszpontot. A szovjet flotta számára­ egyébként Abdul Nasszer ha-­­talmas nehézséget keltett azáltal, hogy eltömte a Szu­­ezi-csatornát. Nasszer saját flottáját is kettévágta. Az egyiptomi hadihajók egy­­részét június első napjaiban a Tiráni-szoros vidékére ren­­delták, miután Izráel ügyes csellel azt a benyomást kel­­tette, hogy ott tengeri tám­a­­dásra készül. Ezek a hajók bázis nélkül maradtak, mert Szuez kikötője ma izraeli tá­­bori ágyuk lőtávolságában van és főleg túl közel fek­­szik a szináji izraeli repülő­­terekhez. Ezért Nasszer a je­­meni Hodejbába küldte ha­­jóit. Hodejba kis kikötőjét az elmúlt években az oroszok építették ki igen jelentékeny hadi és kereskedelmi kikötő­­vé. Itt van a szovjet hadi­­flotta másik nagy bázisa az arab térségben. Nasszer elvágta az össze­­kötő utat a földközi-tenge­­ri és a vörös-tengeri szov­­jet flottarajok között, ami egycsapásra csökkentet­­te mindkettőnek erejét. Pe­­dig tudjuk,­ hogy májusban jónéhány szovjet hadihajó haladt át Szuezen, a Vörös­­tenger felé. Az oroszok a múltban az­­ért mutatkoztak keveset a Földközi-tengeren, mert ide csak a Boszporuszon keresz­­tül tudnak eljutni és az 1936 évi nemzetközi egyezmény szerint minden hadihajójuk áthaladását egy, héttel előre kell közölni Törökországgal, tehát az Atlanti Szövetség­­gel. Miután leküzdötték ezen csatornával szembeni ellen­­szenvüket és biztosították a maguk számára a Szuezi­­csatorna uralását Nasszer útján, lemerészkedtek a Vö­­rös-tengerre, eljutottak Je­­menig. Most saját „megbíz­­ható” szövetségesük, Gamal Abdul Nasszer, vágta el az odaküldött hajókat az anya­­flottától. A következő támaszpont, amelynek megszerzését az eredeti tervek szerint az oro­­szok Nasszerre bízták, Aden nagyfontosságú kikötője.­ Az adeni fejlemények még sürgősebbé teszik az oro­­szok számára a Szuezi­­csatorna megnyitását. Nem keltene meglepetést, ha az oroszok Adenben és Je­­menben a jövőben megbízha­­tóbb helytartót keresnének. Gondolom, nem mindenki­­ tudja, hogy ki volt Glubb pa-­­ ja. Most azért vált időszerű- ö­n­é, mert közvetlenül a hat­ c­­apos háború után feltűnést­­ keltett a történtekről közzé- t­­ett véleményével. Ezért 16- 1 ,׳ idén bemutatom: 11 Évtizedekkel ezelőtt angol s katonatiszt volt, utoljára őr-­­­­agyi rangban. Abdallah, Jor-­­ lánia, illetve akkor csak­­ Cranszjordánia emírje szer­­vetette az Arab Légió meg-­­ szervezésére és kiképzésére. I Glubb őrnagy a vállalt fel-­­­­datot kitűnően teljesítette: 1 az Arab Légió éveken át, 1 számban ugyan kicsi, de f­ügyetlen ütőképes erő volt e ezen a tájon. Olyan odaadás- I­iái töltötte be hivatását, hogy­­ ן végül ő maga is teljesen bele- s j­­lvadt az arab környezetbe,­­ Mohamedán lett és az akkor­­ már király, pasává nevezte­­ ki, ami egyenlő a tábornoki­­ ranggal. Husszein, Abdallah­­ unokája és utóda, kezdő-ki-­­ 1 rály korában nem jó szem-­­­mel nézte a pasa népszerűsé- i gét, valószínűleg félt is, hogy­­ a tisztikar inkább húz­ta- f rancsnokához, a pasához, s , mint a még nagyon ifjú ki-­­ 1 rályhoz, ezért az egyik nap- |­­ ról a másikra menesztette. |­ Glubb pasa azóta nyugdí­í­jasként Londonban él. Az e e­­gyik ottani lap szerkesztője 1e emlékezett rá, mint a Közel-­­­­elet kitűnő szakértőjére és a­­­­ hatnapos háború másnap­­­­ján megkérdezte tőle, mi a­­ véleménye a történtekről. Az i­nterjút annak idején az Új­­ Kelet is közölte. Glubb pasa­­­innak a meglepő véleményé- j­­ek adott kifejezést, hogy té- - vedés az arabok mellett az­­ oroszokat is belevonni a ve­­­ reségbe, mert a szovjet-szak- 1­­rtőknek tudniok kellett, hogy 1­íz Izraelt körülvevő arab ál­­l­­­amokra biztos vereség vár.­­ Az oroszok ennek tudatában­­ találták ki, hogy Izráel tá- ן madásra készül Szíria ellen. , A szájukba rágták, hogy el- i érkezett az alkalmas pilla- 1 iát leszámolni az ellenség- !­i ?el. így akarta és sikerült is , neki teljesen hatalmába kék­- '­­ teni a megvert és minden s­­rejétől megfosztott Egyipto- ! 1 nőt és Szíriát.­­ s Ez a nyilatkozat azóta ál­­l­andóan motoszkál bennem.­­ Először akkor döbbentem rá 1 volt főparancsnok vélemén­­ j­nyének valószínűségére, ami­­i­kor orosz hajók kezdtek be-1 szivárogni Egyiptomba, rész- 1( jen Port - Szaidha, a csatár- I­­­iát megszálló izraeli arcvo- ra­ jobbszárnyától néhány k­illométerre, részben Alexand­­­­riába. Az első flottilát kicsi,­­ de elég sűrű adagolásban annyi hadihajó követte, hogy­­ a flotilla időközben tekinté­­lyes flottává erősödött.­­ Néhány nap előtt, amikor m már hozzászokott a világ, hogy Egyiptomban orosz flot-­­ tabázis létesült, Moszkva az-­­­­­sal a feltűnést keltő híradás- jó­val lépett a nyilvánosság elé,­­ hogy a szükséghez képest be- ,h­ivatkozásra alkalmas o­r­o­s­z­­ erők fognak állom­á-!yi­­ózni Algériában, Egyip­­tomban és Szíriában. A két egymást követő katonai moz­­dulat egyenes következmé­­nye a hatnapos háborúnak, helyesebben: az arabok totá­­lis vereségének. Izrael győz­­te ugyan le őket, de az első­­számú győztes Szovjetorosz­­ország. A győzelem édes gyü­­mölcsét eddig csak az oro­­szok aratták le. A világraszóló szovjet győ­­zelem hírét tudtommal, egy­­két lap kivételével — leg­­alább e pillanatig — teljes csend, túlzás nélkül mond­­hatni: dermedt csend fogad­­ta. Mintha megnémultak vol­­na a hírmagyarázók, a vi­­láglapok vezető publicistái! (Vagy talán elkerülte a fi­­gyelmemet.) Kinek van olyan jó fantáziája, hogy elképzel­­je, miként reagált volna vé­­delmi intézkedéseken túl az USA erre a bejelentésre, nem is régen még, csak Vietnam előtt is ? Aki még ismeri Oroszország történelmét és tudja, hogy Nagy Péter cár óta soha meg­ nem-szűnő vá­­gyakozással, minden leh״** ' get megpróbálva, de haszta­­lanul igyekezett meleg ten­­gerhez jutni, csak az képes felfogni, mit jelent Moszkvá­­nak az évszázadok alatt soha szem elől nem tévesztett nagy cél diadalmas elérése. Azt hiszem, annak van iga­­za, aki hiszi és vallja, hogy a hatnapos háború győztesei Izraelen kívül az oroszok. Amit nem tudtak elérni sem évszázadok hagyományain fi­­nomra csiszolódott, tehetsé­­ges diplomatákkal, sem fegy­­verrel, mint a többször meg­­ismételt orosz-török hábo­­rúkban a valamikor ortodox Konstantinápolyért és a Dar­­danellákért, ahhoz hozzásegí­­tette őket Marx és Lenin, va­­lamint hatalmas fegyverze­­tük... a hatalommal párosult ideológia. ״ Hatalmukkal támogatták az ideológiát, ideológiával pedig fokozták és megszilárdították hatalmukat״ — írja Salva­­dor de Madariaga egyik re­­mek tanulmányában, nem sokkal a hatnapos háború után. (Madariaga túl a 80-on, spanyol emigráns író és dip­­lomata. Franco óta London­­ban él, nagytekintélyű és be­­folyásos képviselője az euró­­pai kultúrának és liberaliz­­musnak.) A magam részéről min­­denesetre kalapot emelek Glubb pasa éles szeme előtt. Kapóra jött dr. Nachum Goldmannak, a Cionista Vi­­lágszervezet elnökének e hé­­ten a johannesburgi francia távirati iroda munkatársa előtt tett nyilatkozata. — A Szovjetunió — mond­­ta többek között — nem kí­­vánja Izrael elpusztítását. (Jólesik ezt ilyen tájékozott ember szájából hallani, de még jobb lenne, ha vélemé­­nyét elfogadható érvekkel tá­­masztaná alá.) Minthogy a Szovjetunió fegyverezte fel az arabokat — mondta to­­vább —, feltételezhető, hogy a béke is Moszkván keresz­­tül jut el ide. Lehet, hogy hibás a sze­­mem, de a két tény között nem látok okozati összefüg­­gést. Csak azt tudom, hogy Moszkva fenntartás nélkül magáévá tette, és mint va­­lóságot hirdeti az arabot durva hazugságait, azt az­egyet kivéve, mintha Ameri■ ha és Anglia fegyveresen se­­gítette volna Izraelt. Ezt Moszkva soha nem állította le a többi rágalmat, mert a leg­vissza­taszítóbbakat is szorgalmasan hirdeti. Addig azonban, amíg Izrael ragasz­kodik az arabokkal való köz■ vetlen tárgyaláshoz és a bé­kekötéshez, alig hihető, hogy a szovjet valamilyen megol­dást igyekezne ránk kénysze­ríteni. Más a helyzet, ha Ameri­kával együtt tálalnák elénk közösen létrejött javaslatai­kat. Bár — mint már ett sokszor hangoztattuk —, po­litikában minden lehetséges és mindennek az ellenkezője is, igen nagy árat kell kap­nia Amerikának azért, hogy magáévá tegye az oroszok, vagyis az arabok szájaizének megfelelő feltételeket. És Izraelnek még akkor is módjában lenne N­E­M - e­t mondani. Hogy erre a két vi­­lághatalom szankciókkal vá­­laszolna ? Fegyveres erőszak nem valószínű, minden más­­ kényszerrel szemben pedig,­­ ha a jelenlegi közvélemény nem változik lényegesen, el­­lenállna az ország. (Rhodé­­zia sem hal bele, igaz viszont, hogy angolokkal van dolguk, akik már régen nem igazi , angolok.) . Még ezeknél a szempon­ן foknál is lényegesebb, milyen hatással lesz az arabokra az­­ oroszok helyfoglalása orszá­­­gaikban? Kétségtelen, hogy­­ Algéria, Egyiptom és Szíria hozzájárulásával szervezik meg területeiken a támasz­­pontokat. Hogy a három arab ország nem azonos lelkiálla­­potban engedett Moszkva kö­­vetelésének, az kétségtelen. Ezzel azonban az oroszok édeskeveset törődnek. ״ Az oroszok ■ismét felfegy■ vérzik az arabokat, hogy megnehezítsék a békekötést, valójában azonban sem a bé­­ke, sem az arabok nem ér­­deklik őket. Nekik csak az fontos, hogy megvessék lá­­bukat a Földközi-tenger tá­­jain" — írja előbb említett tanulmányában Madariaga. A nagy spanyol emigráns­­nak tökéletesen igaza van. S miután már megvetették kör­­zetünkben a lábukat, merem hinni, hogy csakugyan nem kívánják vesztünket. Sőt, szükségük van Izraelre, mert­­ nélküle viszont az araboknak nincs szükségük az oroszok­­ra ... Sőt! Ha nincs Izrael, minden módon igyekeznének lerázni őket a nyakukról, ami persze most már nem sike­­rülne és megismétlődne az , adj a tótnak szállást... köz­­ismert szállóige. ! A mi szempontunkból le­­hangoló, hogy a teljes orosz behatolás pillanatnyilag azt az arab tábort erősíti, amely semmi áron sem akar békül­­ni, és ha eddig csak a szájá­­val készült a „végső leszá­­­­molásra”, most már azzal az­­ édesded mákonnyal hódítja­­ magát, hogy az oroszok pusz­­ta jelenlétükkel is megaka­­dályozzák egy következő győ­­zelem esetén, az izraeli erők további invázióját, és ha ez mégis bekövetkeznék, fegy­­veresen is útjukat állnák. Le­­het, hogy Moszkva tett is ilyen ígéretet az araboknak, , amikor azzal érvelt előttük, hogy a támaszpontok létesí­­tése az ő érdekük.­­ Az optimisták és ópium­■ szívók részére itt, Izraelben,­­ van még egy kártyánk a ta•׳ ן י ionban. Ha az oroszok jól be­­­­ágyazták magukat és már • kakuktojásokat is raktak az ■ arab fészkekbe, akkor meg­­ן ׳ történhetik, hogy az arabok-­­ kal együtt ők is békét kötnek ■­­ velünk. Kétségtelen ugyanis, hogy különösen, mint már ■ s bentlakóknak nagy érdekük a béke és a nyugalom. ■­­ De vannak pozitívnak lát­­­­szó jó hírek is. Az egyik úgy ■ szól, hogy Nasszer titokban,­­ diplomáciai kapcsolat nélkül I is módot talált az Ameriká­■ val való érintkezésre. A má­­­­sik még szebb: a Le Monde 5 nagy párizsi lap külön tudó­■ sítója, Eric Roiseau jelenleg ■ Chartumban van, ahová hosz­­t­szabb kairói tartózkodás után­­ érkezett. Lapjának azt jelen­­­­ti, hogy Nasszer a legrövi­­­­debb idő alatt békét akar­­ kötni Izraellel. A hírt nem ־ szabad ugyan készpénznek­­ venni, de mindenképpen ér­­­dekes, mert jellemző az álta­­l­­ános hangulat változására.­­ Valódisága mellett szól vi­­­szont Egyiptom válságos gaz­­dasági és Nasszer még vál­­ságosabb belpolitikai helyre­Tengeren úszó hadéról­ BÁRMILYEN UTAZÁSI ÜGYÉVEL FORDULJON BIZALOMMAL A CITOUR utazási irodához, T.-A., BRENNER 2. (Allenby sarok) Tel: 625959, 611755 ★ Csoportos repülőutazások kedvezmény­es áron: ROMÁNIÁBA USA-ba és KANADÁBA EURÓPA fővárosaiba SZUKOTI HAJÓKIRÁNDULÁSOK Beszélünk magyarul! ELEKTRONIKAI GIMNÁZIUM TECHNIKAI­ ÉS ÉRETTSÉGI KOMBINÁLT KÖZÉPISKOLA RÁDIÓ-TELEVÍZIÓ TECHNIKUS KÉPZŐ Folytatódik a beiratkozás a tet-, jud-, jud/átet-, jud/két osztályokba délelőtti oktatásra, ifjúság­­nak és felnőtteknek esti osztályokba. • Gyakorlati rádió-elektronika • Rádió-elektronikus tengerésztiszt képző • Autó-, épület- és ipari villanyszerelés • Pedagógiai előkészítés oktatóknak és óvónőknek • Gyógyászati és ipari laboráns képző • Grafikai és rajzoló középfokú előképzés A képesítés : érettségi bizonyítvány és szakiskolai bizonyít­­vány. Felvesznek tanulókat az összes osztá­­lyokba előzetes szaktudás nélkül. FOKOZATOS TANDU • ÖSZTÖNDÍJ Pedagógiai tanácsadás és beiratkozás reggel 8—1, délután 4—7 NŐVÉ SÁÁNÁN-U. 7. Tel-Aviv, a Táb­ánA Merkázitnál ÉRTESÍTÉS fogorvosoknak és fogtechnikusoknak Ezúton hozzuk tudomásukra, hogy megnyilt a „DENT­AR­A” fogászati felszerelési és gyógyszer-import, a fogászat részére szükséges mindenfajta kellék behozatalára. Kedvező feltételek: ״ DENT­AR A” TEL-AVIV, BARZILAR­U 13. — Telefon: 624844. ״ JUNG-THEATER” a jiddis színház-világ szenzációja A nívós jiddis színházat kedvelők érthető lelkesedés­­sel fogadják a­­Jung-Theater־ megalakulását. Az új szín­­házi kollektíva tagjainak név­sora, valamint a bejelentett műsor-tervezet egymaga ga­­rancia arra, hogy a közönség nagyfokú műélvezetben ré­­szesül és nívós szórakoztató előadást kap. A Jung-Teater társulaté­­nak többek között Nátán Wolfovicz, Adolf Tefner, Mose Salo, Bianca Kreisler és több más olyan művész a tagja, akiknek neve márka a jiddis színházakban. Jákov Kaluski koreográfus, a tánc­­csoportjával együtt csatlako­­zott ehhez a színházhoz. A művészek nevei, vala­­mint a tánccsoport nívója olyan vonzerőt képez, amely bizonyára megteremti az együttes sikeres beilleszke­­dését a jiddis színházak vi­­lágába. IZRAELI OPERA Szombat, szept. 2, este 8.30 NEBUKADNEZAR az új színházhoz szerző­­dött még Aliza Aztkri éne­­kesnő és Jicchák Jiccháki, az ismert énekes. Jiszráél Becker, a Hábimá tagja vál­­lalta a Jung-Teater első da­­rabjának, a ״ Gesoszn un ge­­trom­”-nak a rendezését. A TEL-AVIVI MOZIK HETI MŰSORA Előadások Kezdete: p.30-T.15-9.IS ALLENBY: Eldorado ARMON DAVID: A háborúnak vége van BEN JEHUDA: Házasság olasz módra CH£N: A hasonmás CINERAMA: Exodus GAT: A boldogsás GORDON: Szerelem, feltétellel CAFON: A meghátrálás ESZTER: Ösztönök HÓD: A rómaiak Jönnek MAXIM: Az öregember és a gyermek MUGRABI: Az örökkévalóság 6 napja OPHIR: Szűz a hercegnek ORION: A csapda PEER: A nagy angol vasutrablAs TCHÉLET: Romy Schneider’s Abenteuer TEL-Aviv: A filippini ellenállás SDEROT: Üzlet a főutcán YARON: A férfi BAT-JAM BAT-JAM: Az angolok Jönnek

Next