Uj Kelet, 1968. január (49. évfolyam, 5911-5937. szám)
1968-01-19 / 5927. szám
A magyar zsidók emancipációjának 100-ik évfordulóján Száz évvel ezelőtt, 1867 december 27-én írta alá Ferenc József az 1867 évi 17-ik tet, amely kimondta a magyar zsidóság egyenjogúsítását, közvetlen emancipációját. Mintegy kiencven évig folyt a törvénybe kifejezett emancipációért a küzdelem és szinte ugyanannyi ideig folyt a törvény erejének gyöngülése, a zsidók emancipációjának lassú és elháríthatatlan halála. A zsidóságnak nyújtott emancipáció más, egészen más, mint amit a többi kisebbségi vallásoknak adtak a kormányok. A zsidó emancipáció törvénye nem hozott sehol sem teljes megoldást. A zsidóság kérdése az emancipáció után és ellenére, bonyolult politikai kérdés maradt minden országban és különösen Magyarországon. E történelmi jelenségnek három oka van: 1) A kormányok soha nem adták az emancipációt a zsidóknak, mint igazságszolgáltatást, nem mint emberséges kiállást, ellenben tették ezt, mint ״ idők parancsolta államérvet", azaz a 19-ik századi modern állam nem folytathatott elnyomási politikát vallások terén. 2) Az évezredes Az emancipáció a római jog terminusa: rabszolga felszabadítást jelent. A 19-ik század elején nevezték el a katholikus írók egyenjogúsítását emancipációnak, később átment az elnevezés a zsidók egyenjogúsítására is. A zsidók emancipációja a 18-ik század végén megindult nagy szabadságmozgalmaknak az eredménye. Azonban a zsidók emancipációja különleges volt, mint maga a zsidó történelem is. keresztény nevelés folytán a népek az egyenjogúsítási törvény ellenére sem érezték a zsidót körükben velük egyenlőnek, továbbra is idegent láttak benne. 3) A zsidók gazdasági tevékenységét nem változtatta meg az emancipációs törvény, ellenkezőleg, a szabadság adta lehetőségek folytán, a földbirtokosok és parasztok országában. Magyarországon továbbra is megőrizte a zsidóság a zsidó jelleget, mint jómódú pénzügyekkel, kereskedelemmel foglalkozó, lendületesen fejlődő társadalmi csoport mindenütt és mindig szembetűnt a magyar társadalomnak. E tény is élénken tükrözi viszsza a gentry regényírójának, Mikszáth Kálmánnak regényeiben is. Irta: Dr. Gonda László ta mellé. Minek a jele ez? Annak, hogy nem messze az idő, melyben minden ember, ember fog lenni”. Íme 1784- ben József császár idejében a közvélemény is a zsidók emberré válásának feltételét a beolvadásban látták. Ritkán igazi emberséges hang is megszólalt a zsidók érdekében. A felvilágosult Nagyváti röpiratából 1800- ban, ezt olvashatjuk: .,Kiváltképpen megfoghatatlan előttem, hogy miképpen üldözhetem én a szakállával és nyelvével tőlem különböző szegény zsidóságot? Miért keserítem meg az életét, melynek leírására őt a Teremtő szinte oly épkézlábbal felkészített, mint engemet. .. ... Úgy gondolom, hogy ha a Zsidó Biblián merjük hitüket fundálni, ha a Zsidó Zsoltárokat merjük sőt szeretjük énekelni templomainkban, nincs semmi okunk rá, hogy a zsidó nemzetséget vallásáért, különös szokásaival a lakosságból kirekesszük annyira, hogy élete megszenvedéséért türelmi adót kivánok! ...” Berzeviczy Gergely, a neves gazda e korból szintén emberséges hangon írt a zsidókról, de ez a hang ritka volt általában. A 19-ik század elején reakció ülte meg Európát, vallási túlbuzgóság hatolta át a társadalmat. Szabadságról csak suttogva mertek beszélni az emberek. E korban félénken visszahúzódott a magyar zsidóság is a gettó utcáiba, a magyar zsidók ügye egy nemzedék időre lekerült a napirendről. A zsidó emancipáció különössége 1867-1967 6 Új Kelet 1968- 19 Az emancipációs küzdelem hosszú útja A 18-ik századi francia felvilágosodásnak Magyarországra és Ausztriába jutó hullámai emelték fel a kétezer éves sötétségben élő zsidóság emberkérdését. A felvilágosodás tana a vallási előítéletekkel szembe állította a „hasznosság” el-ívét. II. József, az emberséges uralkodó, első volt a Habsburgok közül, aki a zsidóság nehéz életén is könynyíteni kívánt, miután a többi nem-katholikus vallások híveinek segítő kezet nyújtott. A császár zsidópolitikáját is főleg a hasznosság elve szabta meg: ״ A szélesebb körű kereset — írta a kancellárnak — karjaik hasznosítása, a gyűlöletes korlátozó törvények és megvetést keltő jelvények eltörlése, a jobb tanítással és nyelvük megszűnésével együtt elő fogja segíteni sajátos előítéleteik kiirtását, ezzel pedig keresztényekké válhatnak, vagy pedig erkölcseik fognak megjavulni”. Mi minden van e császári levélben 1783-ból! Annak ellenére, hogy II. József szívesen látta volna a zsidók teljes beolvadását, sokat tett a magyar zsidóság kulturális fejlődésének megindításával: 1) Hires iskola rendezésével megalapozta későbbi kultúrájukat. 2) Nagyobb letelepülési lehetőségeket adott nekik. Halála után a zsidók éppen a kibővült lakhatási jogaikat őrizték meg. Az 1790 38 te. meghagyta a zsidókat azokon a helyeken, melyekben 11 József halála idején voltak. Az 1790/91 országgyűlés bizottságot is küldött ki a zsidók helyzetének tanulmányozására és a zsidók ügyeinek rendezését a következő országgyűlésre hagyta. Ötven év múlva került azonban újra az országgyűlés elé a zsidók ügye. H. József zsidó politikájának hangjait érezzük a Magyar Kurír 1784-ben írt egyik elmélkedésében: ״ A zsidó szépen megborotválkozva, sarkantyus csizmával jelenik meg a Traktornál (vendéglőben), szombaton leül ebédre a luteránussal, a reformátussal egy asz- A legszebb apidí! (RENDELJE MEG AZEl írjULiff repülőpostán A PÉNTEKI ÉS ÜNNEPNAPI SZÁMOK előfizetése fél évre EURÓPÁBA 10.־ $ USA-ba és KANADÁBA 12.50 $ Minden nap postázva félévre Európába 30.— $ USA-ba és Kanadába 37.— $ Megrendeléseket elfogad az Új Kelet kiadóhivatala. (Tel-Aviv, POR. 831.). Megrendelés esetén kérjük a megfelelő US dollár összegről kiállított csekket mellékelni. LIKELEf : ' rureilínli •ATUAt _ ~ A kibontakozó liberális politika és a zsidók A 19-ik század harmincas éveiben újra a zsidókra terelődött a figyelem. Magyarország a kapitalista termelés korába lépett, azonban súlyosan nehezedett az országra a pénzhiány. Széchenyi híres munkája: A hitel is a tőkehiány bajait tárgyalta. Természetesen e korban újra észrevették a pénzgazdálkodásban tehetséges zsidót. De a nyugatról fújó liberális áramlatok is, melyek az egyén szabadságát tanították, szintén a zsidók helyzetére terelték a közfigyelmet. Széchenyi értékelte a zsidókat, de nem szerette őket. A „Jelenkor” című lapban dorgálta a magyar nemesi osztályt, mert nem iparkodik, nem törődik gazdasága fejlesztésével. Egyik ilyen dorgáló cikkében írta: ...mit cselekszenek a hazánkban létező németek, görögök, izraeliták, akik városainkat építik és az ország kereskedelmét kezükben tartják .. Széchenyi azonban félt a zsidók egyenjogúsításától. „Levesbe öntött tintát” látott az emancipált zsidóságban. . A magyar zsidók azonban egyre erősebben részvettek a magyar gazdasági életben. Érdekes adatok is mutatják ezt. Jelenkor c. lap írta, hogy az 1832 okt. 13-iki debreceni nagyvásár nem sikerült, „ünnepjük lévén az izraelitáknak”. Ugyancsak e korból szólt Csanád vm. jelentése is: ,,Itt az orvos — olvassuk — az uraságon kívül csak a zsidónak kell, de ezt mutatja az is, hogy szombaton, amikor a zsidók nem vesznek orvosságot, a patika jövedelme megszűnik, a köznép, ha baja van, kuruzslókhoz, kenőfenőkhöz folyamodik”. A magyar zsidók fokozatos megerősödése a gazdasági életben, magyarosodásukat hozta magával. Elszaporodtak a magyarul tanító zsidó elemi iskolák, a magyarul tanítók száma nőtt. A zsidók magyarosodását az úri társadalom elismeréssel fogadta. Püspökök, grófok, bárók gyakorta megjelentek a zsidó iskolák vizsgáin, zsidó templomokban, a zsidók ünnepségein felszólaltak. Az elismerés fokozta a magyar zsidók igyekezetét, növelte önbizalmukat. Gyakran részvettek a nemzeti jellegű megmozdulásokon. Részt vettek nemzeti jótékonysági akciókban, árvíz, tűzvész károsultak segélyezésében. Az egyik újság hírül adta 1827-ben, hogy a pesti zsidók 4005 frt-t adományoztak a Nemzeti Múzeumra, míg Pozsony vármegye csak 1567 frt. Jó hazafiaknak érezték magukat a magyar zsidók és ezért kérvényekkel ostromolták az országgyűléseket, de hasztalanul, az országgyűlés nem akart a zsidók ügyével foglalkozni sokáig. Az 1840 évi 29 te. — Végre az 1839/40 országgyűlés napirendre tűzte a zsidók helyzetének javítását. Negyven vármegye kérte az ügy tárgyalását. Különösen nagy hatást ért el Báró Eötvös Józsefnek ez időben megjelent munkája: „A zsidók emancipációja” címen. Ragyogó, szép védelmi irat a zsidók mellett. Az országgyűlésen Báró Dessewffy Aurél mondott nemes szellemű beszédet a zsidók jogai érdekében. út az emancipációhoz Hosszas vita után a liberálisabb szellemű törvényjavaslatból megszületett a szűkkeblű 1840 évi 29. tc., mely ugyan kiszélesítette a zsidók lakhatási területét. Ekkor kezdődött a zsidók letelepedése Debrecenben is. Másrészt a törvény szabadságot adott a zsidóknak a gazdasági életben való szélesebb■ körű részvételre, gyárak alapítására, üzemek létesítésére jogot adott. A zsidók ügye válságba kerül Az 1840. évi zsidó elsőindított meg további jogfej emancipációs törvény nemlődést. Sőt 1840 után nag HÓEMBER A GÁLIÉBAN Izráel gyermekeinek ritkán van alkalmuk hógolyózni és hóembert építeni. A hét végén öt centiméteres hótakaró fedte a Gáli hegyvidékeit. Az eredmény* a képen látható ״ alkotás”* ellenállás lépett fel a zsidósfő további jogbiztosítása ellen. A következő országgyűléshez, mely 1843/44-ben volt, ellenséges hangú feliratok futották be a megyéktől: Komárom megye követelte: "A zsidók különcségei vallás ügyekben simittassanak ki". Győr megye ajánlotta: ״ a zsidók mondjanak ellen hitiknek. Ugocsa megye mérgesen irta: ״ A zsidók addig ne emancipáltassanak, mig vallásuk külsőségeiről le nem faragják a cafrangokat...״ Pest megye: ״ A zsidóknak az országba való özönlése gátoltassék meg .. .״ Kossuth Lajos is csatlakozott a kórushoz. 1844-ben cikket írt a Pesti Hírlapban, a zsidók emancipációjáról: ,,Igen, nézzünk szét magunk körül — írta — és sajnálkozva kell megvallanunk, hogy a zsidó emancipáció iránti rokonszenv folytonos fogyatékban van”. Kossuth meg is magyarázta, miért vesztett a zsidó ügy rokonszenvet. A vád szerinte, hogy a zsidók nem vallásfelekezetben élnek, hanem külön népet alkotnak és szerinte ezt meg kell javítani. Meg is mondta, mi javítást gondol: Az étkezési törvények eltörlését vegyes házasságok megengedélyezését. ״ Amíg ezt nem teszik — írta —a szocialitei nem lesznek emancipálva, ha százszor is emancipáltatnak”. Lehangolva vették tudomásul a kor zsidói, köztük rabbi Löw Lipót is az országgyü■lések kellemetlen hangulatváltozását és valósággal megdöbbenve olvasták Kossuth fennidézett cikkét. A támadásoknak hatása lett. A magyar zsidóság felé irányított kemény követelések kettős hatást értek el, a csalódottak közül sokan kikeresztelkedtek, mint Ballagi Mór, a vallásos körök viszont még jobban visszahúzódtak a közélettől — a pozsonyi rabbinátus utasításainak megfelelve. Az 1844 évi paksi rabbigyűlés a vallási buzgóság zászlóját emelte magasra. 1848 és a népek szabadsága — A zsidókat elfelejtették felvirradtak 1848-ban a szabadság napjai. Megnyílt az 1847/48 évi országgyűlés. Károlyi István Pest vm. követe támadó hangon követelte a zsidók bevándorlásának korlátozását, minthogy Pesten a zsidók száma hétszeresre nőtt. Nem kívánta, hogy ״ a Pesten született zsidó lakost ki kell hajtani, de gátolni kell azoknak szó(Folytatás a túloldalon) T nagy emberek mondják SACHA GUITRY: ״ A legérdekesebb és legbájosabb hazugságok egyike az, ha úgy fogadjuk a hazug ember hazugságait, mintha azokat elhinnénk.” * J. W. GOETHE: ״ A rosszkedélyű emberek nem annyira furcsák, mint inkább roszszak”. ★ KAREL CAPEK: ״ Megnem támadási szerződés ? A nyúlak és a tyúkok szerződést kötöttek, hogy nem eszik meg egymást. Meglátjuk, mit szól majd hozzá a héja.” ★ HEGEL: ״Minden dolog önmagának is ellentmond.”