Uj Kelet, 1969. október (50. évfolyam, 6444-6470. szám)

1969-10-10 / 6452. szám

MIÉRT NINCS BÉKE A BÉKETÁBORBAN? A héten a dr. Alfred Vitkon főbíró elnök­­lete alatt működő központi választási bizott­­ság jóváhagyta azt a 16 listát, amely az ok­­tóber 28-iki választásokon a szavazópolgár ke­­gyeiért jelentkezhet. Más szavakkal: megad­­ták az utolsó jelt a négy évenkénti demokra­­tikus erőpróba finiséhez. A pártok gondoskodnak arról, hogy jelölt­­jeik, programjuk ismeretes legyen a közönség előtt. A nagyok és a kicsinyek egyaránt. A koalíciósok és az ellenzékiek is. Izrael sors­­döntő problémáinak ezernyi arculata tükröző­­dik vissza a választási küzdelem szótengerében. Nem is ezzel akarunk foglalkozni. Arról szeretnénk beszélni, hogy az idei választáso­­kon különös szerephez jutott a béke ügye. Több mini-lista kifejezetten a békekötés szük­­ségességét irja zászlajára. Ennek jegyében ké­­ri a választók bizalmát. És a szavazatokat,­­ hogy tehessenek va­­lamit a békéért... Volt idő, hogy az izraeli ״ béketábort“ első pillanatra, könnyen felismertük. Ez még az ötvenes évek elejére nyúlik vissza. Amikor ״ Hatalmasak a béketábor erői!“ jelszóval a moszkovita érdekcsoport helyi ügynökei szel­­lemi, lelki vazallusokká próbálták változtatni ennek az országnak naiv rétegeit. Minden politikai csecsemő tisztában volt azzal, hogy a fogalmak kábeljének korában a béke egészen mást jelent Moszkvában és Hanoiban és egé­­szen mást Bécs, avagy Sidney polgárai szá­­mára. Mint ahogy két világ húzódik meg az arab ״ béke­ és a tényleges béke között. A mai kor egyik tragikomédiája, hogy a fogalmak ennyire tartalmat cseréltek. Hábo­­rút és elnyomást a ״ békeszerető népek“ nevé­­ben gyakorolnak. A vén Európában és a la­­tin temperamentumtól fűtött Közép-Amerika vagy Dél-Amerika dzsungeljeiben. Nincs különbség. A lényeg mindenütt ugyan­­az. A „béke“ jól csengő, mondhatnánk diva­­tos, az állami önállósághoz jutott népek szá­­mára kellemes muzsikájú, sokat ígérő duru­­zsolás. Valljuk meg, az emberek szerte a világon valóban békét akarnak. Nyugalomban szeret­­nének élni. Vérontás és öldöklés nélkül. Rom­­bolás és pusztítás fenyegetésétől mentesen. A politikai holdkórosok, a szabad lábon járó ideológiai elmebetegek kivételével. Akik megteremtették a maguk sajátos internacioná­­léját. Az „ébredő“ népek nagy koalícióját. Kairó és Damaszkusz Kelet-Berlinnel egybe­­forrott hatalmas béketáborát ... A vörös pápaság hechserével. A hatnapos háború mélyreható változásokat indított el Izrael közéletében. Ennek a győzel­­mes hat napnak talán legmélyebb tanulsága és üzenete a világ számára, hogy megmutatta az izraeli harcos, az izraeli ember igazi lel­­kialkatát. A hatnapos háború legdrámaibb felfedezése, hogy az embertelen ellenséggel szembeni élet-halál harc közben is az izraeli katona,­­ ember maradt. Nem vérszomjas. Nem bosszúálló. Nem ke­­gyetlenkedő. Nemcsak a ״ Sziách háláchámim“ lapjain megelevenedő kibuci ifjúság, hanem az isx nép. Szábrek és hetven országból haza­­érkezett zsidók egyaránt. Szegények és gaz­­dagok. Öregek és ifjak. Mind egy táborban vannak. Valamennyien a zsidó nép vérébe évezredek ót­a felszívódott tiszta humánum szellemében viszonyulnak az ellenfélhez. Ebben az országban lámpással kell keresni valakit, aki valóban ellenzi a békét. Nincs még egy nép ezen a sárgolyón, amelynél olyan termékeny érzelmi melegágyra találhatna a béke magvait elhintő propaganda, mint a próféták tanításain felnevelkedett zsi­­dóság. Nincs még egy nép az egész Közel- Keleten, amely józan mérlegelés és tényleges érdekeinek reális figyelembe vételével annyira akarná a békét, mint Izrael két- és félmilliós zsidó lakossága. Ezt akarja a Munkapárt. Ezt hirdeti a * ' '’•־־ megteremtésének a jelszavá­v­al lép fel a nagy erőkoncentráció,­­ a Máárách. Békét hirdet és a kormányzati felelősség­­ben való részvételével mindennap ezért cse­­lekszik a Chérut és a liberálisok összefogásá­­ból született Gáchál is. Mint ahogy felesle­­ges felsorolni a nemzeti egységkormány vala­­mennyi tényezőjének politikai hitvallásában megnyilvánuló árnyalatokat. Közös nevezőjük: ők is valamennyien békét szeretnének. És­­nincs szükség államtudományi nagyítóra ahhoz, hogy felfedezzük: az ellenzéki pártok — a jelszavak variációja ellenére is — alap­­jában véve szintén a békéért dolg°z!?.ak. El­­térő módszerekkel és változó céltudatossággal. De alaptörekvésükben a nemzeti egységkor­­mány határain kívül rekedt pártpolitikai erők is Izrael javát akarják. A békét. Felmerül a kérdés, hogy ha mindenki eny­­nyire békepárti nálunk, mit keresnek a poli­­tikai arénában a békét szavazati paripaként megnyergelő békeharcosok? Akik — és szá­­muk nem jelentéktelen! — a béke־ kizárólagos, önmaguk által felkent papjaiként jelentkez­­nek a nép előtt... Négy esztendővel ezelőtt lépett első alkalommal a közélet porondjára a ״ béke­­repülő“ bombasztikus jelzőjével felruházott sztéksütő világmegváltó. E sorok írója már akkor vállalta a kockázatot, hogy a Dizengoff-környéki bohémia ״ béketáborának“ rosszallása mellett kétségbevonja a pecsenye­­sütésből békeharcossá emelkedett nyugalma­­zott playboy önmessiási küldetésének komoly­­ságát. Az elmúlt évek során békeharcosunk az önreklámírozás magasiskoláját nyújtotta. Ér­­zékeny szíve egészen Biafráig kergette, ahol az egekből leszállva és természetesen a gyen­­gék, az elnyomottak védelmezőjeként könnyező szemekkel emelte karjába az éhhalál szélén álló, csonttá fogyott apró gyermekeket. Akik­nek egyszerűen kenyérre, tejre, apró szerveze­­tük fenntartásához fehérjékre volt szükségük. Békeharcosunk a reklámfényké­­pész lencséjébe belemerengve vérző szívvel osztogatta a biafrai gyermekeknek hozott élet­­mentő adagokat. A sebtében valahol útköz­­ben felvásárolt pudding -csomagokat... Mert a béke ugyebár beférkőzött mélyen a szívébe. Annyira mélyen, hogy már nem is foglalkozik többé a sztékfilé minőségével... Az arab-izraeli béke ügyét is pihentette egy időre. Hogy végigjárja Amerikát és némi kész­­pénzt gyűjtsön a további békeküzdelemhez ... Lényegtelen, hogy Biafra, vagy a Közel-Kelet ügyéről van szó. A lényeges csak, hogy a nagy békéltető harcol a békéért. És gyűjti a hozzávalókat. Mert megnőttek az igények. Már nem repülünk és nem komédiázunk töb­­bé Port Szaidban, Kairó repülőterén. Hajóra térünk át. Rádióállomássá átépített úszó béke­­hajóra... Amely a felségvizeken kívül a bé­­két sugározza a békétlenségben élő izraeli és arab államoknak. Az Ótestamentum és az Új­­testamentum, valamint a Korán válogatott szakaszainak békés keverésével. Aki egyszer felszállt a béke táltosára, nehe­­zen tud a nyeregből kiszállni. Egy életre el­­jegyezte magát a ״ békével”. Annál is inkább, hiszen honfitársai, az arab ״ testvérek“ és a buta nagyvilág amúgy sem akarnak békét. Csak ő akar... Máskülönben, — mi értelme és mi célja az egész egy emberből álló békekampánynak? Az idén már nem olvassuk a pecsenyesütő­­puddingos-repülő-úszó békepróféta éles hirde­­téseit. Úgy látszik túlságosan kicsinyekké vál­­tunk számára. Már úgy értjük,­­ ez a kis ország és annak népe. ő csak a nagyvilág­­ban kering. Ezzel szemben kinőttek az új békegombák a hatnapos háború utáni talajból. Az egyik veterán ״ békeharcos“ gondosan stuccolt kör­szakállal ékesítve és a porno!»­"" ' "•»״ ׳·־•■»■•!{ is a békeharc szolgálatába állítva jelentkezik újra a szavazók bizalmáért. Kétségtelen,­­ van hatása egy bizonyos körre. Béke­ riválisain messze túltesz műveltségben, tollforgatásban, kitartásban. Ő is valóban akarja a békét. Ezt senki sem próbálja elvitatni tőle. A baj ott van, hogy lassan már mániákus módon hirdeti — és ta- lán önmagát is sikerül meggyőznie erről —, hogy ő az egyetlen, aki a világ eme sarká­­ban tényleg akarja a békét. Annyira hisz önmissziójának elhivatottságá­­ban, hogy nem is tudott közös nevezőre jutni a többi békeharcossal. Akik szintén gyűlölik a fennálló rendszert és kivétel nélkül azt sza­­valják, hogy csak ők akarnak valójában ... Nincsenek véletlenek. Nem véletlen, hogy ezek a különféle szervezeti és világnézeti alap­­ról kiindult békeharcosok végülis egy nagy mezőre jutnak. A szélsőbaloldal, az újbalol­­dal, a moszkovita, Rákáchista, Mácpenista ideológiai aknamezők talajára. És ez voltakép­­pen azt jelenti, hogy kétségbevonják az Izra­­el igazságát. A hatnapos háború által meg­­teremtett új helyzetből levonható egyetlen kö­­vetkeztetést, hogy az 1967 évi határok nem léteznek többé. Ez a közös nevezőjük. Annak ellenére, hogy nincs egység az izraeli ״ béketábor“ berkei­­ben sem. Abban azonban megegyeznek, hogy rajtuk kívül mindenki soviniszta háborús uszító ebben az országban, akivel szemben meg kell védeni a békét. Ezért vesz részt az idei választásokon több ״ békés“ lista. Liliputi, komolytalan, üres frá­­zisokat puffogtató szélsőbaloldali árnyalattal cizellált békelista. Heteken keresztül tárgyaltak, alkudoztak, vitatkoztak a béketábor egységének érdekében. Az eredmény,­­ mindenki a maga béke­­frontján fut... A kérdés csak az, hogyan képzelik Izrael amatőr békéltetői megoldani a világproblé­­mává dagadt körzeti viszályt, ha már ״ szűk családi körben“ sem tudtak egy tető alá ke­­rülni? Írta: DÁN OFRY A »területekkel« kapcsolatos politikánk­gazdasági téren - együttműködés A ״ nyitott hidak politikája” — igen, vagy nem? A ״ területek” beolvasztása az izraeli gazdaságba — igen, vagy nem? A judeai, soproni és gázai munkások foglalkoztatása — igen, vagy nem? Ezek a kérdések foglalkoztatták és foglalkoztatják az or­­szág lakosságát és a politikai köröket. A FÜGGETLEN LIBERÁLISOK ÁLLÁSPONTJA EBBEN A KÉRDÉS­­CSOPORTBAN A KÖVETKEZŐ: A- Az izraeli kormány kötelessége a területek lakosainak foglalkoztatásával törődni. Kötelessége gondoskodni a megélhetésükről és a létfontosságú szolgáltatásokról. A A kormány kötelessége időnként ismételten megállapítani azoknak a judeai, somroni és gázai munkásoknak a számát, akiknek engedélyezik az izraeli gazdaságban való munkavállalást. A Végre kell hajtani a fejlesztési munkálatokat Júdeában és Somronban és a dolgozókat szakmákra kell tanítani. A A nyitott híd politika bevált és ezért folytatni kell. A A kormány köteles megkezdeni a menekültek rehabilitását, mégpedig városi jellegű település létesítése által a „területeken” és köteles gon­­doskodni ennek gazdasági fejlesztéséről és a lakosság szakmai oktatá­­sáról. „ Az izraeli törvényjogot nem kell alkalmazni a ״ területeken.” A független liberálisoknak az a nézete, hogy a ״ területek” gazdaságát önálló egységként kell kezelni, s arra kell tö­­rekedni, hogy a mindkét fél érdekeit szolgáló gazdasági együttműködés jöjjön létre az arab és az izraeli szektor között. A Független Liberális Párt הגלפמה תילרבילה תיאמצעה A nyugat­német kártérítések frontjáról Milyen újabb kifizetéseket folyósítanak az 1953 utániak részére? A nyugatnémet kártérítések történetében két korszak különböztethető meg. A határvonalat 1953 október 1.-e képezi, amikor is aláírták Izrael és a Német Szövetségi Köztársaság képvi­selői Luxemburgban az első kártérítési egyez­­ményt. Az elgondolás az volt, hogy Bonn csak azon náci­ üldözöttek részére fizet kárté­­rítést, akik ezen dátum előtt hagyták el a vas­­függöny mögötti országokat és szabad földön telepedtek le. A németek felfogása az volt, hogy aki addig nem telepedett le valamelyik nem-kommunista országban, az önszántából vállalta a kommunizmust. Később, nagyobb nyomásra, a németek en­­gedtek ebből a merev álláspontjukból és haj­­landóknak mutatkoztak kártérítést nyújtani azok részére is, akik a fatális terminus után hagyták el vasfüggöny mögötti otthonaikat. Új törvény vált szükségessé, amelyet első ízben Adenauer ígért meg, de az Erhard-kormány uralma alatt került tető alá. Ezt a törvényt a németek Schlussgesetz-nek nevezték, zárótör­­vénynek, amelyben ki óhajtották nyilvánítani, hogy ezen törvény rendelkezései után semmi­­féle törvényhozási lehetőség nem lesz arra, hogy bármilyen igényjogosult, vagyis a hitle­­rizmus áldozatai újabb követelésekkel léphes­­senek fel. A Schlussgesetz abban különbözik az első német kártérítési törvényektől, hogy mind­­össze egy összeget kíván nyújtani az igényjogosultaknak. Ezt az összeget 2000 már­­kában állapították meg, amelyet — mint ahogy ezt a törvény kimondotta­n hajlandók később egy további összeggel kiegészíteni. 1200 MILLIÓ MÁRKA Az Erhard-kormány 1200 millió márkában állapította meg azt a végösszeget, amelyet az 1953 utániak követelésének kielégítésére haj­­landók folyósítani. A németek azt vették szá­­mításba, hogy körülbelül 150 ezer ilyen kérel­­mező lesz, akiknek egy összegben fogják ki­­fizetni igényeiket. Ugyanekkor előrelátták azt is, hogy ezek az igények messze alatta fog­­nak maradni az előirányzott 1200 millió már­­kának, úgyhogy külön alapot (Steigerungs­­betraege) létesítettek, amelyből az általuk meg­határozott 5 különleges esetben fognak to­­vábbi emelt összegeket kifizetni. A törvény 5. paragrafusában szereplő 5 pontban azok foglaltatnak benne, akik több mint egy évi sza­­badságvesztést szenvedtek, vagy özvegyek, nők minden további nélkül, férfiak pedig abban az esetben, ha igazolni tudják, hogy 80 szá­­zalékban munkaképtelenek, stb. 1966 dec. 31-ben állapították meg az 53 utá­­niak kérvényeinek beadási határidejét. A kölni kártérítési hatóság, amely ezeket az ügyeket kezeli, 175 ezer kérvény befutásáról adott ki jelentést, amelyek később, miután 25 ezerről kiderült, hogy teljesen alaptalan, ■s tehát pon­­tosan 150 ezer kérvény került letárgyalásra. A folyósítás nem sokkal ezután megkezdő­­dött és elsősorban azok kaptak, akik már el­­múltak 60 évesek. A kifizetésre mindössze 2000 márka került, ez volt a Grundbetrag, vagyis az alapösszeg, amelyet az igényjogo­­sultak legnagyobb része már meg is kapott. A kölni kártérítési hatóság adatait figyelembe véve 150 ezer igényjogosult esetében állapí­­tottak meg kártérítési jogosultságot, és ezek részére már 2000 márka előleget ki is utal­­tak. Figyelembe véve a fenti adatokat, meg­­állapíthatjuk, hogy az 1200 millió márkából így mindössze 300 millió márka került, vagy kerül kifizetésre. A német törvényhozás által megszavazott 1200 millióból, tehát fennmaradt 900 millió márka. MIT FIZETNEK A NÉMETEK MOST ? A németek, tekintettel a választásokra, húz­­ták-halasztották a fennmaradt összegnek a ki­­fizetését. Izraeli részről azonban erős nyomást gyakoroltak a német hatóságokra, úgy hogy mint az Új Kelet egyik legutóbbi számában megjelent közleményből kiderült , szeptember 4-én a kölni tartományi kártérítési hatóságok kénytelenek voltak újra elővenni az ügyeket és további összegek folyósítását kilátásba he­­lyezni. Mit fizetnek a németek? Mint fentebb már megírtuk, a Steigerungsbetraeg, vagyis a felemelt alapban 900 millió áll a német ható­­sá­gok rendelkezésére és ebből azok részére, akik a zárótörvény szerint külön felemelt alap­­ra tarthatnak igényt­, folyósítanak 1­­­5000 már­káig. Aszerint, hogy ezen a paragrafuson be­­lül ki milyen alapon várhat további járandó­­ságra. A KÖLNI TARTOMÁNYI KÁRTÉRÍTÉSI HIVATAL KÖZLEMÉNYE Miután az Új Kelet szerkesztőségéhez töb­­ben fordultak telefonon és írásban, hogy nem teljesen tiszta előttük lapunk október 7-iki számában megjelent hirdetmény, magyarázat­­képpen a következőkkel egészítjük ki: A többletkifizetések technikai lebonyolítása úgy történik, hogy a kölni kártérítési ható­­ság kiküld két nyomtatványt, éspedig egy kék űrlapot, amelyben azok a kérdések fordulnak elő, amelyekből majd később megállapíthatóvá válik a különleges igényjogosultság. Emellett a németek kérnek egy életbenléti bizonyítványt is (Lebensbescheinigung), amellyel igazolni kell, hogy az igényjogosult életben van. Ezt a második bizonyítványt ajánlatos máris meg­­szerezni, mivel ennek a kiállítása valószínű­­leg sok időt vesz majd igénybe, s miután emi­­att egész bizonyosan meg fogják rohanni az izraeli lakosságnyilvántartó hivatalokat. Ab­­ban az esetben, ha az igényjogosult közben elhalálozott ,akkor a helyette még élő, törvény szerinti örökös kell, hogy benyújtsa azokat az iratokat, amelyekből kiviláglik jogutódlása, valamint az, hogy ő még életben van. Miután a kérvényezők döntő többsége meghatalma­­zott által intézteti az ügyeit, ajánlatos, hogy minél előbb, a lehető legsürgősebben keresse fel megbízottját, nehogy iratai elküldésében ké­­sedelem álljon be. MIRE KELL VIGYÁZNUNK ? Akik olvasták az Új Kelet október 7-iki számában megjelent hivatalos közleményt, ma­­guk is megállapíthatták, hogy a kártérítési ha­­tóságok külön hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenki minél sürgősebben igyekezzék besze­­rezni és visszaküldeni aktáit. Ugyanakkor fi­­gyelmeztetnek a kártérítési hatóságok arra is, hogy senki külön kérdéssel ne forduljon hoz­­zájuk, mert nem adnak választ. Miért ez a sürgősség? Maga a kártérítési hivatal is elismeri, hogy több oldalról és több okból erős nyomást gyakoroltak rájuk ezen akció érdekében. Az idő rövid, a német ál­­lami költségvetést 1969 december végéig fel kell használni és ha az igényjogosultak kérel­­mei nem futnak be időben, úgy akkor ezeket az összegeket már nem tudják beállítani az idei költségvetésbe. Fennáll az eset, hogy így csak a jövő évi költségvetésben irányoz­­hatják elő az igényeket és a kártérítési ható­­ságok rajtuk kívülálló okokból, legkevesebb egy évi késedelemmel tudnak csak majd fi­­zetni. Befejezésül: ajánlatos, hogy mindenki, aki a technikai lebonyolításban valami fennaka­­dát, vagy hibát lát, úgy erről értesítse a kölni kártérítési hivatalt, mert további kifizetések várhatók és a jövőben már minden késedel­­met elkerülni szeretnének. Természetesen ezek az észrevételek csak a jelenlegin felüli, későbbi kifizetésekre vonatkozhatnak, ezzel szemben kívánatos, hogy senki ne zavarja a kártérí­­tési hatóságokat olyan egyéni felvilágosítások miatt, amelyek a jelenlegi többletkifizetést illeti. Dr. KUNDA ANDOR A HARMINCÉVES SOAR JÁSOV­­huszadik születésnapját ünnepli... Az izraeli települések kora igen változatos. Egyesek a honfoglalás ötödik évét, a tizedi­­két majdnem mind, némelyik a huszadikat, a negyedszázadost vagy a harmincéves jubi­­leumot is megü­nneplik. Viszont akad olyan település is, mely az el­­múlt évtizedek folytán, nem ünnepelhette meg ״ honfoglalásuk“ egyik évfordulóját sem. Egy­­szerűen csak azért mert technikai, biztonsági vagy más okok játszottak közre. Ezen keve­­sek közé tartozik a magyar h­alócok által benépesített Söár Jásuv szövetkezeti falu. Az első alapítás tízéves jubileumán szét­­széledtek. A második alapítás tizedik évfor­­dulóján mindennap ágyú- vagy gépfegyver­­tűz alatt voltak. Hasonlóképpen öt évvel ké­­sőbben is. Egyszóval a harminc évvel ezelőtt alapított Söár Jásuv a múlt héten, Szimchá Tóra estéjén ünnepelhette meg első alkalom­­mal, de főképpen nyugodt a huszadik szü­­letésnapját. Hogy a harmincéves település miért ünne­­pelte csak a huszadik születésnapot? Az an­­gol Fehér Könyv 1939 május 15-én jelent meg. Ebben megtiltották a földvásárlásokat az ország nagyobb részében. Néhány nappal ezt megelőzően teremtették meg az úgyneve­­zett ״ Usziskin-erődöt­, a négy településből ál­­ló határmenti négyszöget. A Kibuc Hameuc­ad Daniet, a Hasomér Hácái­ a magyar h­alucok által alapított Dánt, a Hápoél Hámizráchi Náchálim kibu­­cot, míg az Ovéd Hád­omi Söár Jásuv szövet­­kezeti falut alapította. A helység nevét Je­­sájáhu próféta 10-ik fejezetének, 21-ik versé­­ből nyerte. Josephus Flavius viszont a ״ Zsidó Háború" című művében a faluval szembeni dániei romot említi. (Nachalim, mely a legkésőbb települt le, hamarosan fel is oszlott és később a Ludd­Petach Tikva-i országút mentén alakult újjá. Felső Galil-i helyükre 1948-ban leszerelt Pál­­mach katonák érkeztek, akik ott Hágoszim néven kibucot alapítottak. Ma a Chermonon síelők tranzit-állomása­. Söár Jásuvban telepedett le az erdélyi és a magyarországi Barisszia 12 tagja s a Kfár- Szábá melletti Kalmania magángazdaság nyolc lengyel származású chaluc-bérmunkása. A csa­­ládok előbb Metulán laktak és onnan jártak be a faluba, hogy az első házakat felépítsék. Állandó lakásaik, 1940 februárjában készül­­tek el s ettől az időtől számítják az első „hon­­foglalást“. A c­aluci őskorban két család lakott, egy mindössze 12 négyzetméteres szobában. A fő­­képpen városi elemekből álló csoport tagjai csak nehezen alkalmazkodtak a számukra ne­héz körülményekhez , ez volt az oka, hogy sokan elhagyták a falut. A felszabadító háborúban a gyéren lakott falut, mely közvetlen a front mellett feküdt a katonai hatóságok kitelepítették, majd 1949- ben magyar erék érkeztek, hogy újra benépe­­sítsék és felépítsék, így kezdődött Söár Jasuv új élete. A most már végleges falualapítást ettől az időpont­tól számítják. Ennek szellemében, szép ünnepség kereté­­ben Szimchát Tóra napján emlékeztek meg a harminc évvel ezelőtt alapított falu huszadik születésnapjáról. A falu másodszori alapítói, mint nekünk elmondották, nem emlékeznek ilyen nyugodt légkörre, amelyben maradékta­­lanul adhatták át magukat az ünneplésnek. Emlékeztettek a nehéz kezdetre s az azt köve­­tő nehéz 18 évre. Szemléltetően, filmkockákra felvéve, ezt J. Bar-Levav mutatta be. Mert nehéz 18 éve volt Söár Jasuv telepe­­seinek. A ״ honfoglalástól­ egészen a hatna­­pos háborúig. A faluval szembeni Tel-Azaziát dombról 18 hosszú éven keresztül okádták a gyilkos tüzet a szíriaiak. Tizennyolc éven ke­­resztül bénították meg paraszt-munkáskezek szorgos munkáját. Jól emlékezünk 1957 november utolsó nap­­jaira, amikor a Nyírségből elindult Kéri-Klein Jóska, itt már Joszéf Ben Chájim, a szíriaiak gyilkos golyóitól találva adta fiatal életét Seár Jásuvért. Nem messze ettől az egykori hírhedt Tel Azaziától, Tel Fachernél zajlott le a hatnapos háború záró­akkordja s talán legvéresebb üt­­közete. Itt halt hősi halált a már életében le­­gendává vált szintén nyírségi származású Klein Musza alezredes-zászlóalj parancsnok is. Hősi halála óta itt esküsznek hűséget Izráel állam­á­­nak és Hadseregének a ״ Golani“ hadosztály újoncai. Most a húszéves születésnapon elbeszélget­­tünk a mádi származású Záhori Arjeval, Söár Jásuv vezetőjével. Megtudtuk, hogy ma 40 család (körülbelül 200 lélek) lakik a faluban. Ebből mintegy száz, apró vagy már felserdült gyermek. A húsz évvel ezelőtti negyven családból 15 van ott. Ezek közé tartoznak Zahorin kívül. Bár­ Hád­oni szövetkezeti falvainak titkára, a haj­­dusámsoni két Grünberger fivér, Ábrahám és Smuél, Steinfeld Tova, Szarvasról, Even-Stei­­ner Kolozsvárról és mások. A kisvárdai Kafin- Klein a pénztárnok, mig a pesti Klein Dov a titkár. A falu könyvelője az egri származású Elek- Adri Sándor, mig Lóránt István a mezőgaz­­daságban mutat ki nagyon szép eredményeket. Minden gazdasághoz 15 dunám öntözhető föld tartozik. További 15 dunámot a közeljövő­­ben kell kapniok a Tel Azizia dombot körül­­vevő földsávból. Egyébként a falu ezen a részen szeretné fel­építeni új házait. Részben azon fiataloknak Levav Jicchák (Vadnai Endre), aki az övé, akik leszerelésük után, mint a második gene­­ráció önálló gazdaságot akarnak majd alapí­­tani, részben pedig a falu nagyobbítására ér­­kező új telepeseknek. A hatnapos háború óta a mezőgazdaságon kívül egy új , de főleg jól jövedelmező — iparága is van a falunak. A Bánján forrás mellett, ahol naponta a külföldi turisták és belföldi kirándulók ezrei fordulnak meg, kor­­szerű önkiszolgáló vendéglőt állítottak fel. A Szimc­át Tórát követő nap jártunk Söár Jásuvban. A két és fél évvel ezelőtt még szí­­riai tisztiklubban, ma gyönyörű éttermet ta­­láltunk. Legjobban a vizen épült kávéháznak“ jellemezhetnénk. Nemcsak körülötte, hanem alatta is a nyáron is jéghideg Bányász folyik. Az étterem közepén, egy csempével bélelt nyí­­láson látható a forrás vize. Mintegy 400 ezer fontot invesztált Söár Já­­suv a projektbe — mondja nekünk Rács Egon-Dov az étterem vezetője, aki mindössze hat hónapja van itt, s mint jelölt várja felvé­­telét Söár Jásuvba. Nyolc-tíz ember dolgozik az étteremben. Közöttük Záhori felesége, Kar­­méla Jaári, a pesti Grünberger Éva, Adelberg Ibolya, stb. Hogy összesen hány ״ nem magyar“ család lakik a faluban? — Hat — mondja Zádori Árje, aki nem kis büszkeséggel említi az Eli­­jáhu Berlin nevét viselő szép kulturházat. Már csak iskolára lenne szükségünk — teszi hozzá. A gyermekek jelenleg az egyik környékbeli körzeti iskolába járnak. Ezzel szemben úgy óvodájuk, mint bölcsődéjük van. A vízben azután bőség van. Gravitáció által úgy Tel -Dánból mint a Bányászból nagymennyiségű friss vizet kapnak. Szeretnénk remélni, hogy a falu második alapításának negyedszázados évfordulóját — öt év múlva — már az új családokkal kibővült, megnagyobbodott Söár Jásurban ünnepelhet­­jük — mondotta búcsúzóul a falu vezetője. Írta: GALILI G. ERVIN JONNA WIESELBERG EMLÉKKIÁLITÁSA A RITZ GALÉRIÁBAN Jona Wieselbergnek, a tehetséges amatőr festőnek nem adatott meg, hogy jelen legyen első tárlatának megnyitásánál: élete delén, 50 éves korában hirtelen elragadta a halál. Kiállításából, amelyre két évvel ezelőtt kapott ״ tort“ a Ritz Galériában, így emlékkiállítás lett. konvencionális témájú olaj és akvarellképei­ből az őstehetség alkotóereje, harmónia és az élet szerelme sugárzik. Különösen megkapó néhány kompakt kompozíciójú tájképe és erő­sen realista, meggyőző portrétanulmánya. A kiállítás október 3 -ig van nyitva. (sz. i.) Wieselberg, Hoogén kibuc veterán tagja, későn, 46 éves korában kezdett festeni és mű­vészi technikája még nem teljesedhetett ki mire kihullott kezéből az ecset. Mindamellett, ״ ALUMIM” ÜDÜLŐ Haifa-Kármel, Kadima u. 27. Telefon: 81366 A KÓSER­A ALAPOS TATAROZÁS UTÁN. Különleges havonkénti rendszer állandó otthonra és orvosi segítség. Saját fürdőszobák A Csodás kert A WECHSLER IZIDOR Szászrégen — Klár-Szábá október 15-iki 7­0 ÉVES SZÜLETÉSNAPJÁRA !; sok egészséget kívánnak örömben, békeségben 120-ig FELESÉGE POLA, GYERMEKEI TILA ÉS BLIMI, K­ÁR­ATA - -------------------------------------------------------------------------------------— Kedves rokonaimnak és barátaimnak bel- és külföl-­­­dön köszönöm újévi jókívánságaikat. Mindannyiuknak boldog és egészséges újesztendőt ki­­vánok szeretettel MARTON EDÉNÉ : JERUZSÁLEM ............................................................................................ Herzog tábornokné kérdése Ora Herzog asszony, Chájim Herzog szolgálaton kívüli tá­­bornok, az ismert katonai hír­­magyarázó hitvese minden ener­­giáját és szabad idejét a „Szép Erec Jiszráélért” nevű mozga­­lom szolgálatába állította. Ami­kor az ország tájainak megszé­­pítéséről, a városok tisztaságá­­ról és rendezettségéről beszél, ar­ca valósággal sugárzik. Pana­­szosan magyarázza, hogy a saj­­tó és egyes illetékes hatóságok nem támogatják elegendő mér­­tékben tevékenységét. I Jelszava: ״ Tiszteld az utcát!” Ez azt jelenti, hogy mindent meg kell tenni az utcák s egyéb nyilvános helyek tisztaságának ן megőrzése érdekében, sőt szé­­leskörű felvilágosító kampányt kell folytatni az iskolákban, de még ez előtt a tanítók körében.­­ A most folyó választási had­­j­­árattal kapcsolatban Ora Her- S­zog asszony megjegyzi, hogy az összes pártok, amelyek a tel­­avivi városi választásokon a pol­­­gárok szavazataiért versengenek , váltig ígérik, hogy harcolni fog­­­nak az utcák tisztaságáért, ha győznek. Óra Herzog ezt kérdi: — Jóformán az összes pártok a múltban már uralmon voltak. Hol voltak eddig? Miért ilyen piszkos a város?­­ Egyelőre még senki sem tu­­dott válaszolni Herzog tábornok hitvesének kérdésére. I י׳'»*■nnrrtvyj 1969.X. 10. Uj Kelet 3-a

Next