Uj Kelet, 1970. január (51. évfolyam, 6523-6548. szám)

1970-01-01 / 6523. szám

Öngyilkos Pál feltámadása Értelmező szótár A múlt hét egyik verőfényes téli reggelén, kerek harmincöt esztendővel azután ,hogy eltűnt szemeim elől a ködös pesti éjszakában, ״ öngyilkos Pál” hirtelen megelevenedett poraiból, közvetlenül a házunk előtt, a haifai UNO sugárú, a Punh utca és a Bét- Seárim lépcsősor közé ékelt névtelen, de rendszerint zajos játszótéren. A valóságban persze más névre hallgat, de becsületes nevét nem írhatom ki, mert nem kaptam rá felhatalmazást. Vannak bizonyos helyzetek az életben, amelyekben még egy ״ dádák“ (szükség) munkás inkognitóját is respektálni kell. ״ Öngyilkos Pali“ -nak csak mi — én és Lexi öcsém— neveztük őt egymás között, annak idején ,a nyomorúságos Lónyai utcai albérleti szobában, ahonnan ismeretségünk datálódott. A szobát Freska nénitől béreltük ,egy bajuszos, kövér libáskofától, aki a közeli Vásárcsarnokban tevékenykedett. Udvari lakás volt, közös W. C. fülkével a gang végén, amelynek használatára, fagyos téli éjszakákon, az ember csak végszükség esetén fanyalodott. A fürdőszoba berendezést egy ugyancsak közös ,de kopott lavór jelképezte. Az albérleti szoba a káposztaszagú konyhából nyílt és korán-tsem volt különbejáratú: mindössze egy tüll függöny választotta el a kis alkóvtól, amelyet Freska néni egy tejfelesszájú fiatalemberrel osztott meg. Bár nem tartozik szorosan a tárgyra, de a tárgyilagosság kedvéért jegyezzük meg, hogy a fiatalember nem volt a háziasszony szeretője, csupán édes unokaöccse. Freska néni egyébként elvált asszony volt, amit, ha az ember önkéntelenül is ránézett, meglátni és megérteni egy pillanat műve volt. Mielőtt ezt a derék kofát levennénk a napirendről, említsük még meg, hogy volt férje időnként meglátogatta. Hogy mi történt közöttük, ha történetesen egyedül voltak a lakásban, azt senki sem tudhatja. A mi jelenlétünkben és óriási patáliák közepette, a volt férj csupán pénzt követelt — és kapott — Freska nénitől. * Maga a spártai berendezésű albérleti szoba, két viszonylagos tisztaságú ággyal és egy rozoga sezlonnal rendelkezett. A két ágyat Lexi öcsém és jómagam, mint többhónapos törzslakók birtokolták, de a díványnak nem volt állandó bérlője, azt Freska néni alkalmi ״ ágyrajáróknak“ adta ki. Öcsém egyike volt azoknak a ritka ,konstruktív elemeknek, akik szerény, de rendszeres keresettel rendelkeztek a válságos harmincas évek kellős közepén. Én francia nyelvleckékből tengődtem és bár a ״ havi 200 fix“-nek, amiről József Attila álmodott, csak a felét értem el, a komoly ״ flaman veszélye nem fenyegetett A privát francia óráknak még az az előnyük is megvolt, hogy leadásukra a délutáni vagy az esti órákban került sor s így a reggelit, már takarékossági meggondolásokból is át lehetett aludni. Egyszóval, egy ilyen téli reggelen, szendergésemből különös mocorgás zaja keltett fel, mintha smirglipapírt dörzsöltek volna valami különben is érdes felületen. Egy vadidegen férfi, feje kopasz, mint egy billiárdgolyó, de göndör sörénye hátul nyakig benőve, mint valami prehisztorikus beatnyiké ,régimódi beretvakéssel, ám kínos gonddal beretválkozott a fakó tükör előtt. Nyilván az új ágyrajáró, aki az éjszaka folyamán költözhetett be. Borotvaszappan helyett közönséges mosószappant használt, ami nem tehetett jót az arcbőrének. Szája sarkában kialudt cigarettacsikk, jobbkezén két ujja hiányzott Mindez nem zavarta a beretválkozás műveletében, sőt enyhén fals tónusban a ״ Pardon ,pardon Signora“ akkor divatos dallamát fütyürészte hozzá. Felültem az ágyban és hülye módon bemutatkoztam. — Székely István vagyok. — Na mondja már — nyafogta a budapesti bennszülöttek vontatott kiejtésével. — Hány óra? — Menjen le a Kálvin térre és nézze meg — mondtam dühösen és fejemre húztam a paplant. * Később megbarátkoztunk. Békés együttélésünk a ferencvárosi udvari szobában csak néhány hétig tartott, de sohasem felejtettem el, mert Pali volt az egyik legfaramucibb figura, akivel eseménydús életem során találkoztam. Egyfajta elnyűhetetlen emberroncs volt, levegőből élő ״ Luftmensch“, a megtestesült akasztófahumor, a reménytelen élet kajlódó prototípusa. Huszonhét-huszonnyolc éves lehetett akkoriban, alig két-három évvel idősebb minálunk, de szemünkben már öreg embernek tűnt. Haját tifuszbetegség, jobbkezének két ujját egy munkabaleset következtében vesztette el, valahol egy belgiumi bányában, ahol a mostoha életkörülmények egy ideig rendszeres munkára kényszerítették. Pedig Pali, ha csak lehetett, kerülte a munkát, s bár jiddisül nem tudott, mégis az volt az életfilozófiája, hogy a munka csak a belga lovaknak jó. Elesettségéből ,nyomorából, valóságos kultuszt csinált. — Uraim — mondotta, amikor már bizalmasabb viszonyba kerültünk — én egy olyan ״ slémázló vagyok, akinek még az öngyilkosság sem sikerült. — Az egésznek az a turulmadár az oka — mesélte. — Fel kellett volna másznom rá, de gondoltam, mit strapáltam magam ebben a hideg, szeles időben. Elég magas lesz nekem a hídról is. Egy frászt volt elég magas. Mit mondjak? Jött egy mentőcsónak és perceken belül kimentett. Írta: SZÉKELY ISTVÁN — Ez tavaly történt — folytatta. — Amióta életben maradtam — filozofált tovább — rájöttem a tanulságra, hogy nem szabad minden reményt postán feladni. Mindezt egy zord téli éjszakán mesélte el, miután megvendégeltük hazai májzsíros kenyérrel és forró teával a fűtetlen Lónyai utcai szobában. Ettől kezdve neveztük el őt ״ öngyilkos Pali“-nak. * Poggyásza, amelyet spárgával átkötött és barna kartonpapírban tartott ,mindössze a borotvakészletéből, maximum egy váltás fehérneműből, egy fogkeféből és egy ócska ruhakeféből állott, mely utóbbi a hajkefe szerepét is betöltötte. Feje búbján egyetlen szál haja se volt, de homlokát övező és tarkójáig lenyúló göndör tincseivel sokáig bibelődött a tükör előtt. Pedánsan kikefélte minden nap egyetlen sötétkék lüszteröltönyét is, hiába figyelmeztettük, hogy a végén lyukasra kefélt. Dél felé elkészült a toalettjével és átsétált a közeli népkonyhára, ahol törzsvendég volt. A jegyeket ügyvéd bátyjától kapta ,aki öszszeköttetésekkel rendelkezett a városházán, de öccsével csak levélbeli kapcsolatot tartott fenn, mert a személyes találkozások minduntalan pénzébe kerültek. Az ügyvéd időnként beprotezsálta Palit rövidlejáratú ״ szellemi szükségmunkákra“ a városházára, s ilyenkor madarat lehetett volna fogatni vele, mert, mint ״ produktív“ dolgozó, a járdáról felszedett csikkek helyett valódi Levente cigarettát szívhatott. A hólapátolási szükségmunka lehetőségeket azonban elutasította. Részben mert egyetlen pár cipője örökké lyukas volt, de még inkább, mert azt az elvet vallotta, hogy ״ peches ember ne menjen a jégre.“ Egy téli reggelen úgy hat óra körül, arra ébredtünk, hogy öngyilkos Pali serényen öltözködik— Uraim — újságolta izgatottan — ma Mikulás napja, a kormányzó nevenapja, felveszem a sötétkék ruhámat. Lakótársunk a szokottnál is vadabb szenvedéllyel kefélte egyetlen kabátját és mi szentül meg voltunk győződve, hogy megőrült. — Mi történt? — Fogódzkodjanak meg. Állást kaptam, teljes ellátással! — Miféle állást? — Úgy nézzenek rám, hogy ma reggel 8 órától kezdve tányérmosogató vagyok a Halló büffében. — Óriási! Aznap este a Nyugatival szemközti Ilkovics automata büffében falatoztunk, én és a kisöcsém, amikor valaki csöndesen megszólatt a hátunk mögött: — Mondják, uraim — jár nekem felmondás? Öngyilkos Pali volt. Felesleges hozzátenni, hogy még aznap kirúgták az állásából. ☆ Öngyilkos Pali akkor felszívódott a pesti éjszakában és azóta 35 éven át hírét se hallottam. De a múlt hét egyik reggelén, amint házias teendőimet végezve, levittem a szemetesvödröt a játszótéren elterített szemétgyűjtő medencébe, hirtelen elémroppant. — Ne dobja ki kérem az újságot — mondotta magyarul. Azonnal ráismertem. Ugyanaz az utánozhatatlan ,elnyújtott pesti kiejtés, a két hiányzó ujj, a kopasz koponya a dús hátsó sörény- Zettel, amely azóta hófehérre változott. Nagyot nézett, amikor megmondtam a nevét, majd kiesett a kezéből a gereblye. Öngyilkos Pali ugyanis most a haifai városháza szükségmunkása. Időnként ideküldik őket a játszótérre, összegereblyézik a felgyülemlett hulladékot és felgyújtják. — Jó meló — mondja — lopjuk a napot. — Meséljen. Hol volt ,mit csinált, hogyan, mikor került ide? — Az hosszú. Voltam Ukrajnában, azután a német hadsereg konyhájában dolgoztam, mint önkéntes muszos, úgy maradtam életben. A háború után hazavergődtem Németországból, aztán az 56-os huzattal megpuccoltam. Dél-Olaszországban egy narancsültetvényben dolgoztam aztán, felmentem a Szochnuthoz Rómában és amikor megmondtam, hogy mi a foglalkozásom, azonnal feltettek a hajóra, azt mondták, hogy itt kell a pardesz-munkás. — Mit mondjak, uram, a pardeszmunka, akkordban, itt nem népünnepély, összeálltam egy derék asszonnyal, ott lakunk a Semenparton, van egy kis ״ picu“-ja, nem is kéne dolgoznom ,de nem bírom egész nap odahaza azt a sok süket dumát. Meg aztán jól jön egy kis zsebpénz is. Kínáljon meg uram egy dohánytekerccsel. Rápüffent egy Kentre és boldogan szívja mellre a füstöt. Valami dereng előtte, amikor emlegetem a Freska nénit, meg a Lónyaiutcai lakást, de azóta annyi minden történt, az volt az érzésem, hogy nem ismert meg. — Meséljen még! — Mit meséljek, uram? Nyáron halászni járok, télen meg mint ״ dádiák“ munkás lopom a napot, de csak akkor, ha süt. A lényeg, hogy az ember ne dolgozza agyon magát. Meg aztán nem kell minden reményt a postán feladni... Most már százszázalékig biztos vagyok benne, hogy ő az öngyilkos Pali feltámadott. Most amikor egy évtizedet lezártunk és kasszát csináltunk, megállapíthatjuk, hogy eseményekben nem volt hiány. Az utolsó tíz esztendő politikai gyilkosságok, háborúk, puccsok, védtelen nemzetek leigázása, no és persze a Hold-utazás jegyében telt el. Ki-ki a maga módján állíthatja fel a mérleget. Túl sok lelket gyönyörködtető nem történt, legfeljebb annyi pozitívumot állapíthatunk meg, hogy a technika az emberiség számára újabb és újabb meglepetéseket produkált. Közben a nagy változások során még a szavak és kijelentések is más értelmezést kaptak, mint régen. A diplomáciai nyelv , a politikai tolvajnyelv, a nagyhangú nyilatkozatok szövegei egészen más jelentőséggel bírnak, mint azelőtt és az újságolvasónak ugyancsak össze kell szednie minden tudását, ha a szavak valódi értelmét ki akarja bányászni. Az olvasás könnyítésére, az új évtized küszöbén átnyújtunk egy kis értelmező szótárt. Persze a szótár nem jelentkezik a teljesség igényével, mindössze a sokszor hallott kifejezések könnyebb megértését segítik elő. Arabok: Szegény, magára hagyott, védtelen alig negyvenmilliónyi csoport — a világ szemében — akiket a két és félmilliós Izrael sanyargat és minden általuk kezdeményezett háborúban megver. Állandó téma a nemzetközi fórumokon. Haladó szelleműek, akik nyilvánosan akasztgatnak, megölik a kommunistákat és ezért állandó fegyver- és pénzbeli támogatást kapnak a kommunista államoktól. Biztonsági Tanács: lásd sóhivatal. Beat-zene: Szakállas, hosszúhajú, szedett-vedett ruházatba öltözött zenészek hármas, négyes ötös csoportja, ők szolgáltatják a talpalá valót az évtized fiatalságának. Dugoscipő: Lényegében divatjamúlt viselet, de frappáns módon a 60-as évek elején nagy sikert aratott, amikor Chruscsev az UO-ban levette a lábáról és az asztalt verte vele. Demokrácia: Leginkább fordított értelemben élnek vele. Mi elégedettek vagyunk a demokráciánkkal, bár néha mi is túlzásba visszük, lásd a Macpén mozgalmat, vagy Wilner kijelentéseit. Alfaja a népi demokrácia, ahol általában a legnagyobb elnyomást és szigorú diktatúrát jelenti. Dubcsek: A 60-as évek legsikeresebb cseh politikusumuna MinaM Harachi sa. Bár politikájával egész népe egyet ér tett, ez nem volt elég, mert a baráti Szovjetnek viszont nem tetszett. Sikeres volt politikájában azonban az, hogy életben maradt. Néha ez is valami... Embargo: Embargót rendelhet el valamely kormány bizonyos árucikkek kivitelére, eladására. A már eladott és kifizetett áru embargóját csak erkölcsi alapon álló testület engedheti meg magának, mert ha egy vállalat, vagy egyén teszi, akkor bezárják érte,mint a pinty, de legalábbis többet senki sem köt vele (az embargót elrendelővel) üzletet. Franciaország: Ország valahol Európában. Napóleont és De Gaulle-t adta a világnak. Egyikre sem volt túl nagy szükség. Gól: Változatlanul az évtized egyik legvitatottabb eseménye. Fele belőtte az 1000-ik gólját, Spiegler csak egy gólt rúgott Sydneyben, de nem adjuk oda a Pele ezer góljáért. Haladás: Haladószellemű emberek világmozgalma. Haladószellemű — keletről nézve — minden repülőrabló, terrorista, egyszóval minden rendbontó. Hold: A 60-as évek végén társasutazásra alkalmassá vált égitest. Majdnem minden titkát már kifürkészte az ember, csak arra nem derült fény, hogy az évezredek óta hangoztatott ígéretek, amelyek a köztudatban úgy szerepelnek, hogy a Holdban vannak , hová lettek? Egy dolog bebizonyosodott, hogy a Holdon még béke van, de csak azért, mert nem lakják emberek. Illem: Sajnos a 60-as évtizedben ezt a szót ritkán alkalmazták a gyakorlatban még kevésbé. Talán majd 70-ben találkozunk illemtudókkal... Jé...: A csodálkozás szava. Miután már semmin sem csodálkozunk , nincs forgalomban. Közös piac: Anglia vágyálma: egy gyékényen árulni Franciaországgal. De Gaulle és követői szilárdan ellenállnak a kísérletnek. Alkudozások azonban már vannak, mint akármilyen más piacon. Leninizmus: Leninizmus, vagy munkásmozgalom, mely a munkásokat hivatva van az elnyomás alól felszabadítani és amelynek nevében ötven éve elnyomják őket. Mao-izmus: Ugyanez sárgában. Macpén: öngyűlölő, antiszemita zsidók csoportja. Tagjairól, — ha nem volnának Macpén tagok — ugyan ki beszélne? Miniszoknya: A hatvanas évek nagy (helyesebben a legkisebb) találmánya. Nagyszerű viselet, semmit sem takar, de sokat lehet inni és beszélni róla. Korra való tekintet nélkül viselhető, a különbség csak annyi, hogy harmincig utánafordulnak, viszont harmincon felül elfordulnak tőle... Normalizáció: 1968-ban vált divatossá a szó, amikor a szovjet egyenruhás turisták ״ fellendítették“ Csehszlovákia idegenforgalmát. Normalizzáció, ha egy népre rákényszerítik azt, amit nem akar. Amíg nem engedelmeskednek tökéletesen , nincs normalizáció. Politika: Vidám társasjáték főleg idősebbek számára. Politikában minden elképzelhető és elképzelhetetlen megtörténhet, éppen ezért szórakoztató és sokan űzik ... Rakéta: A Hold-utazás egyik eszköze- Biztonságosabb, mint a repülőgépen való utazás. A hatvanas években nem jegyeztek fel ugyanis még olyan esetet, hogy a Hold-rakétát rakéta-kalózok eltérítették útjából és arra kényszerítették volna, hogy a Hold helyett a Marson szálljon le. Sóhivatal: A Biztonsági Tanács sikerültebb elnevezése, egyébként a világ legelfogulatlanabb embereinek alkalmi összejövetele. Televízió: Népszerűen tévé, az utolsó évtizedben a polgárok lakásába szállítja az eseményeket és a rossz műsorokat. Technikailag már tökéletesítették, csak művészileg jár még gyermekcipőben. TWA: Amerika légitársaság, mely sokszor a nem kívánt országba szállítja utasait és néhányat belőlük vízben hagy, akkor is, ha nincsen fürdőszoba. MNO: Az utazni vágyó, nagy napidíjjal rendelkező diplomaták dzsemborija, ahol rendszerint úgy határoznak, hogy majd határozni fognak. Monumentális palotája turisztikai látványosság, körülbelül ennyit is ér az egész. U-Tant: Az előbbi tiszteletreméltó főtitkára, aki közismert gyors és radikális intézkedéseiről (lásd 1967 május). A hatvanas évek egyik legnépszerűtlenebb embere, aki sikerrel honosította meg a gittrágást az Egyesült Nemzetek körében. (bérezi) 1960—1970-évre GUUMIIMMUIJIUHIUWW Izrael és a mexikói világbajnokság Kivel hoz össze bennünket a sorsolás szeszélye Mexikóban? Az egész nemzetközi sportvilág bámulatára Izrael fiatal labdarúgó válogatottja bekerült a világ legjobbjainak küzdelmébe ,a mexikói világbajnokság 16-os döntő mezőnyébe. A mexikói hírek ezután közvetlenül érintenek bennünket, hiszen magunk is aktív részesei vagyunk a világbajnokságnak. Éppen ezért olyan olvasóinkat is érdeklik a mexikói események, akik talán életükben nem voltak futballmérkőzésen, de most, hogy Izrael bejutott a világbajnokság döntő mezőnyébe, egycsapásra futball-barátok lettek. És ez nem csoda, hiszen a labdarúgás négy évenként rendezendő fesztiválja öt világrész sporttársadalmát lázas izgalomban tartja. Most, hogy lezajlottak a nagy izgalommal kísért selejtező küzdelmek és tudjuk a 16 ország nevét, amely Mexikóban küzd a büszke világbajnoki címért, a következő állomás 1970 január 10-ike, a nagy izgalommal várt sorsolás napja, amikor eldől majd, hogy Izrael válogatott csapata a négy csoport közül melyikbe kerül és kik lesznek az ellenfelei a csoportküzdelmek során. A sorsolást egyébként 1970 január 10-én Mexikó Cityben a Marie Isabel szállóban ejtik meg délután 3 órai (izraeli időszámítás szerint reggel 7-kor) kezdettel. Az már bizonyos, hogy a csoportküzdelmeket Mexikó, León, Guadaljara, Toluca és Puebla városokban bonyolítják le. A világbajnok Anglia Guadalajaraban, míg a rendező Mexikó a fővárosban mérkőző csoportban harcol a nyolcas mezőnybe jutásért. A döntő mezőnybe jutott 16 csapatot négy négyes csoportba osztják és az első két helyezett jut tovább, ahonnan már egyenes kiesési rendszerben folyik tovább a negyeddöntőbe való helyért. A kulisszák mögött már megkezdődött a harc a sorsolás, illetve a kiemelések ügyében. De hogy mi lesz, azt még senki a világon nem tudja. Annyi valószínű, hogy több nagy csapatot (Brazília, Uruguay, Nyugat-Németország, Szovjetunió) kiemelnek, hogy lehetőleg ne kerüljenek egy csoportba. Az is valószínű, hogy a kiemelések földrajzi szempontok szerint történhetnek. Hogy egyáltalán valamelyes számításokat tehessünk, tudnunk kell például, hogy az 1958. évi stockholmi világbajnokságon a sorsolás előtt az angolszász csapatok (Anglia, Walles, Skócia, Északírország) külön „kalapba” kerültek. Ugyanígy elosztották a délamerikai és középamerikai országokat (Brazília, Argentina, Paraguay, Mexikó) és külön keleteurópai csoport is volt (szovjet, magyar, cseh, jugoszláv), mig a másik „kalapba” a többi európai országok kerültek. A kalapokból aztán egy-egy csapatot húztak ki és így alakult ki a 4x4- es mezőny. Az 1962. évi chilei világbajnokságon már ״ csak” három kalapból sorsoltak, míg Londonban erősek és gyengék közül sorsolták ki a 4x4-es csoportokat. Nem vitás, hogy Izrael, El Salvador, Marokkó (amennyiben résztvesz, — ha pedig nem — Nigéria) talán Románia és esetleg Belgium a „gyengébbek” közé kerülnek a mexikói sorsoláson, míg Brazília, Uruguay, Peru, továbbá a rendező Mexikó, a védő Angliával és a kétszeres világbajnok olaszokkal az erősebbek közé kerülnek, vagyis ezeket a csapatokat kiemelik és a többieket hozzájuk sorsolják. * Hangsúlyozni kívánjuk: ezek még nem tények, legfeljebb logikus feltevések. Még azt sem tudhatjuk, hogy Svédország és Bulgária milyen szempontok szerint kerül a ״ kalapokba”. A bolgárok igen gyengén szerepeltek a londoni világbajnokságon, tehát könnyen a gyengébbek közé keldülhetnek, a svédek viszont második helyen végeztek és ezüstérmet szereztek Stockholmban, ugyanígy a csehek, akik Chilében szereztek ezüstérmet aligha kerülnek a gyengék közé, tehát könnyen esélyesek arra, hogy olyan csoportba kerüljenek, amelyből továbbjuthatnak. A sorsolás szeszélyét azonban nem lehet irányítani és a különböző számítások is egyelőre a teória határát súrolják, mert az is megtörténhet — éppen úgy mint Londonban —, hogy mondjuk Anglia már a csoportmérkőzések során harcbaszáll az egyik jogos aspiráns, a kétszeres olimpiai és világbajnok Uruguay együttesével, amellyel a londoni megnyitó ünnepségen 0:0-ra játszott. Az valószínű, hogy az amúgyis mostoha elbánásban részesült latinamerikai országok nem kerülnek egy csoportba. Vagyis például Brazíliához európai vagy ázsiai csapatot sorsolnak. Még korai volna arról tanakodni, hogy Izraelnek milyen sorsolás felelne meg a legjobban. Az mindenesetre nagy eredmény lenne, ha például mellénk állna a szerencse és egy csoportba kerülnénk El Salvadorral, mert ebben az esetben esélyünk lenne a számszerű eredményt is felmutatni. A kulisszák mögött folynak az izgalmas küzdelmek és találgatások, de végső választ csak január 10-én kapunk. Addig nem tehetünk mást, minthogy szabadkezet adva Emanuel Schaeffernek, minden erőnkkel készüljünk, hogy becsülettel álljuk meg a helyünket és tisztes vereséggel ússzuk meg részvételünket a világ legjobbjainak nagy csatározásában. Bár abban igaza van Giora Spiegelnek, fiatal válogatott kiválóságunknak, hogy a futballt kétszer 11 ember játssza egy labdával és ez a labda kerek ... Azért ne bízzuk el magunkat. Ne kergessünk rózsaszínű álmokat. Készüljünk lelkesen — ez az, amit a jelen pillanatban tehetünk... Mose Harel muuuuuuuum Elrabolták egy angol laptulajdonos feleségét London. (UPI, Reuter). Az angol rendőrség teljes apparátussal nyomoz Muriel McKay asszony után, akit ismeretlen tettesek elraboltak és egymillió fontsterling váltságdíjat követelnek férjétől, Alex McKay lapszerkesztőtől, a 6 millió 400 ezer példányban megjelenő News of the World című hétfői lap tulajdonosától. Az 55 éves asszony hétfőn este tűnt el lakásáról. A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy az asszonyt erőszakkal hurcolták el és a lakásból eltűnt néhány ékszere is. A férjjel telefonon közölték a váltságdíj összegét, 15 perccel azután, hogy az angol rádióban bejelentették az emberrablást. 1970. L 1 Uj hete* 1