Uj Kelet, 1970. augusztus (51. évfolyam, 6701-6726. szám)

1970-08-07 / 6706. szám

Alighanem egy héten belül viszontlátjuk a hallgatag és türelmes svéd diplomatát, aki először két és fél év előtt jött el a Kö­­zelkeletre, hogy a Biztonsági Tanács megbí­­zásából megkísérelje a békeközvetítést. Ta­­valy csalódottan távozott, de most új telj­­hatalommal felszerelve tér vissza a körzetbe. Nem ott kezdi újra, ahol abbahagyta, ha­­nem sokkal, sokkal messzebb. De még így is igen hosszú göröngyös,akadályokkal teli úton kell haladnia a béke felé — és ki tudja, célba ér-e ? Az a felhatalmazás, amelyet William Ro­­gers kezdeményezésére úgy Izrael, mint Egyip­­tom és Jordánia aláírtak dr.Jarring számára, voltaképpen a Biztonsági Tanács híres 242 számú, 1967 november 22-én kelt határoza­­tának végrehajtó rendeletét képezi. A három érdekelt állam megbízottat nevez ki drjar­­ringhoz, akinek ezentúl nem kell postás sze­­repét betöltenie a három főváros között. A felhatalmazás, vagy kötelezvény szerint a BT határozat alapján, Jarring közvetítésével tár­­gyalnak igazságos és tartós béke létrehozá­­sáról, s ennek érdekében 1) elismerik egy­­más szuverenitását, függetlenségét és terü­­leti épségét, 2) Izrael visszavonul területek­­ről, amelyeket a hatnapos háborúban fog­­lalt el. Kormányunk a kisérő jegyzékben kifejtette azt is, hogy béke alatt formális, kötelező szerződést ért — tehát nem az UNO-hoz in­­tézett nyilatkozatot ״ a háborús állapot beszü­n­­tetéséről”, ezenfelül az arab kormányoknak világos kötelezettséget kell vállalniuk, hogy nemcsak hadseregük, hanem más alakulatok és személyek sem folytatnak területükről el­­lenséges tevékenységet Izrael ellen , ami világosan a terroristákra vonatkozik. Az aláírt nyilatkozat, amelyet U Tant je­­lentésével a BT elé terjeszt, jelentős válto­­zást képez az eddigi helyzettel szemben.Az arabok most a chartumi csúcsértekezlet hatá­roározataival ellentétben kötelezik magukat Jáel teljes elismerésére és területi épségének tiszteletben tartására, továbbá tartós béke meg­­kötésére. Ezzel szemben Izrael hozzájárult ah­­hoz, hogy csak a Jarring útján folytatott megbeszélések után kerüljön sor közvetlen tárgyalásokra és első ízben hivatalosan je­­lentette ki, hogy a BT határozat alapján — amelyet két év előtt már elfogadott — ki fog üríteni területeket. A Washingtonba küldött válasz szerint Izrael semmiben sem változtatta meg állás­­pontját, hogy a­­biztos, elismert határokat“ a végső, közvetlen béketárgyaláson kell meg­­vonni és azok nem lehetnek azonosak a régi fegyverszüneti vonalakkal. Ezzel szemben Nasz­­szer és Husszein kitartanak amellett, hogy Izraelnek az 1949 évi rhodesi fegyverszüneti egyezmény határvonalaira kell visszavonulnia. BÉKE, VAGY TERÜLETEK? Eddigi álláspontunk alapján, hogy számunk­­ra a béke fontosabb, mint a területek és határváltozásokra csak biztonsági szempont­­ból van szükségünk — valójában haladást értünk el azáltal, hogy három évig kitar־ tottunk. Az arabok most már aláírják, hogy hajlandók békére és elismerésre s igy csak a területek, illetőleg a biztos határok kérdése marad fenn. A Chérut, amely eddig a kormányban ült,׳ alapvetően más álláspontot képvisel, Színá­­jon kívül semmilyen területről sem hajlandó lemondani, tehát kerékkötője volt minden békekezdeményezésnek. A Munkapárt íratlan, de ismert elvi határozata szerint az Éjlát- Sárm el Sejk partisáv és El Aris kivételé­­vel le lehet mondani Szipájról, csatolni kell a gázai sávot, míg a Nyugati Partvidék nagy részéről le lehet mondani, ha csapa­­taink a Jordán folyónál maradnak, amely biztonsági határt képez. Jeruzsálemről és az Ecion tömbről persze nem is lehet tárgyalni. Ugyanez vonatkozik a Golán fennsíkra is, de Szíria amúgy sem részese a tárgyalások­­nak. Természetesen igen kedvezőtlen számunk­­ra, hogy az alkudozás a területekről, amely most várható, az arabok szélsőséges ,,mindent vissza“ illetőleg Izrael fent vázolt minimális követeléseiknél kezdődik. Amerika, amely most hosszú idő után ismét kezdeményező, sőt irá­­nyító szerephez jutott a Közelkeleten, még a minimális izraeli követeléseket sem támo­­gatja és csupán „lényegtelen határkiigazítá­­sokat“ javasol, sőt Jeruzsálem egyesítését sem helyesli, így tehát igen kemény és hosszas­­nak ígérkező diplomáciai küzdelem előtt ál­­lnnk, amelyben dr Jarring lesz a közvetítő, aki nemcsak A Tanítól, hanem William Ro­­gerstől, illetőleg Joseph Siscotól is kap uta­­sításokat. BÉKE FELÉ AMERIKAI GARANCIÁK Talán igaza van az ellenzékbe viszatért Beginnek abban, hogy ránk kényszerítették a megállapodást. De ő maga is beismerte, hogy nem volt választásunk. Az alternatíva ez volt: Politikai szembesítés Amerikával, katonai szembesítés a Szovjetunióval. Ezt a kockázatot vajon ki vállalta volna ? Valójában a kormány negatív választ adott Rogersnek és csak akkor változtatta meg álláspontját, amikor Nixon elnök a Golda Méirhez intézett jegyzékében olyan garan­­ciákat adott, amelyeket a miniszterelnök ko­­moly és tényleges biztosítéknak nevez. Abból, ami a bizalmas jegyzékből ismeretessé vált, kitűnik, hogy Amerika vállalja a szembe­­sítést az oroszokkal, garantálja, hogy a tűz­­szünet nem hozza hátrányos helyzetbe Izraelt és a jövőben is fenntartja az izraeli hadsereg ütőerejét. Utalás történt Izrael gazdasági ba­­jainak orvoslására is. Az elnöki jegyzék alap­­ján a Chérut miniszterei is megszavazták az ideiglenes tűzszünetet. A Nixon jegyzéknek főleg az a megálla­­pítása rendkívül fontos, hogy Izraeltől nem követelnek semmiféle visszavonulást a mai vonalakról, amíg nem jön létre a teljes, végleges béke. Végeredményben tehát itt is érvényben maradt Izrael álláspontja, hogy csak a békekötés és a kölcsönösen elismert új határ megvonása után jöhet szóba a mai vonalak feladása. Persze könnyebb a probléma Szinájban, ahol csak jóformán üres területről van szó. Nehezebb Gáza kérdése, bár Egyiptom ezt sohasem csatolta hivatalosan területéhez. Mé­­gis­­ ,Egyiptommal könnyen meg lehetne egyezni, ha Nasszer lemondana arról, hogy a palesztinaiak prote­ktora legyen. Ezért van nagy jelentősége az egyiptomi elnök ׳ és a palesztinai szervezetek közötti ellentéteknek. A Palesztinaiak nem kérnek Nasszerből — mert nem kívánják a békekötést, vagy azt, hogy Nasszer (illetőleg Husszein) kössön békét a nevükben. Most részünkről lendületes kezde­ményezésre lenne szükség, hogy éket kérjünk a csalódott egyiptomi elnök és a palesztinai szervezetek közé, ami egycsapásra felére csök­­kentené problémánkat. A nagy, szinte megoldhatatlan nehézséget a Nyugati Partvidék, illetőleg a palesztinai arabok képezik. A Rogers-terv a palesztinai menekültkérdés megoldására vonatkozó sza­­kaszt is tartalmaz és Nasszer követeli a mene­­kültek visszatérésére vonatkozó UNO-határo­­zatok végrehajtását. Washingtonba küldött válaszunk pedig megismétli azt, amit 20 év során számtalanszor magyaráztunk: nagyobb számú, Izrael elleni gyűlöletre és ellenségeske­­désre uszított arab befogadása, öngyilkossá­­got jelentene számunkra és erre nem vagyunk hajlandók. Nagyon is látszik az ördögi szándék, ami­­kor Nasszer az amerikai külügyminiszterhez intézett válaszában követeli, hogy Izrael vo­­nuljon ki az összes elfoglalt területről és ezu­­tán fogadjon be több, mint egymillió arabot. A követelésnek puszta elutasítása nem ele­­gendő. A menekültkérdés, tehát a palesztinai probléma megoldása nekünk is elsőrendű ér­­dekünk. Ezt is a békekötés keretében kell rendezni, bár a probléma éppen a béke egyik fő akadályát képezi. Dr. Jarring visszatérése a Közelkeletre annak tudható be, hogy az arabok — legalább egyelőre — kénytelenek voltak lemondani Izrael megsemmisítésének tervéről és a két világhatalom között nyilván valamilyen meg­­állapodás jött létre. Most legalább is az egyik világhatalom támogatásával és a másik világ­­hatalom drasztikus beavatkozása elleni vé­­delem ígéretével lépünk az új Jarring-forduló nehéz tárgyalásainak útjára, ahelyett, hogy — amint ezt az ellenzék kívánja — az egész világgal szálljunk szembe, így sem könnyű a helyzetünk és még nem érkeztünk el az engedmények végső határához. De senki sem tudja, hogy William Rogers kezdeményezése nem vezet-e végül mégis valamilyen meg­­oldáshoz, talán békéhez is ? Most legalább is fegyvernyugvás kezdődik és már ez is könnyítést jelent. Azt kell remélni, hogy a tűzszünet véglegessé válik, majd vala­­milyen békeállapot fejlődik ki belőle. Nem merjük remélni a ״ tartós és igazságos״ békét, de azért is hálásak leszünk, ha egy ideig nem kényszerülünk hadviselésre puszta létün­­kért. AZ ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA GUNNAR JARRINGGAL A A ruha: ״ DERBY-KNUT LTD’ a gyermekblúzok: ״ TANIN LTD’ 4.30 Elragadó sarok a parkban Esemény • Ofra és Dani játékideje anyukával... A TITKOT, AMIT DANI SÚG ANYUKÁNAK­­ csak ő tudja, de az anya és két gyermeke ruháinak titka közismert — és ez a csodás kötött anyag, amelyből ruháik készültek, — a TREVIRA 2000. Csak a TREVIRA 2000 anyagból készült ruhát nem kell félteni összegyűrődéstől, vagy bepiszkol­ódástól, mert a TREVIRA 2000 nagyon könnyen mosható, gyorsan szárad, nem gyűrődik, egyál­­talán nem kell vasalni, kellemes a viseltben és mindig tiszta, új és elegáns. Izraelben csak az ISRANNYL LTD. ismeri a TREVIRA 2000 gyártási titkát. Írta: ARAD GIDEON ISRANYL; ISRANYL LTD. Producers in Israel of texturized yarn made of Trevira. A TÖRTÉNÉSZEK MAJD ELDÖNTIK.. A történészek majd eldöntik, hogy indokolt és helyes volt-e a Gáb­ál kilépése a koalícióból. Én csak egy adalékkal szeretnék a később időszerűvé váló dön­­téshez hozzájárulni. Regin a hatnapos háború előt­­ti órákban lépett be a kormány­­ba és azóta egyfolytában tagja volt. Mostanáig osztozik a fele­­lősségben. Felelős ő is a jelenle­­gi helyzet kialakulásáért. Felelős ő is azért, hogy a háború által kialakult helyzet politikai elren­­dezésére nem került sor. Ha lett volna azóta elrendezés, most nem kellene elfogadnunk a Ro­­gers-tervet, amely valóban nem a legkecsegtetőbb számunkra. Én Ben Ami natanjai polgár­­mesterrel értek egyet, aki azt mondta a Gáchál-kongresszuson, néhány órával a sorsdöntő sza­­vazás előtt, hogy ha Begin kilép a kormányból, az olyan, mint amikor a tábornok — jelen eset­­ben a pártvezér — elhagyja a csatateret. Kelemen Dávid, Tel-Aviv, Derech Hásálom 99. A Gáchál nélkül könnyebb lesz... Az volt a kormányon belül a Gáchál legnagyobb baja, hogy nem mutatott megfelelő rugal­­masságot. Most pedig arra van szükség. Nem véletlen, hogy külföldön jó visszhangja volt a Gáchál ki­­lépésének, józan megfigyelők szerint a Chérut-Liberális párt­­szövetség nélkül könnyebb lesz meghozni a következő hónap fon­tos határozatait. Bíró Vilmos Petach Tikva: Nagyszerű, de sajnálatos lépés Szerintem sajnálatos, hogy a Gáchál kilépett a koalícióból, viszont magát a kilépés tényét nagyszerűnek tartom, mert pél­­dát mutatott. Közéleti erkölcsiségből. A hat Gáb­ál-minisztert semmi egyéb meggondolás nem vezette, csak egy elvi szempont. A kormány­­ban maradást nem látták az el­­veikkel összeegyeztethetőnek, te­­hát levonták a konzekvenciákat és kiléptek. Az, hogy a Gáb­ál pártköz­­pontja hat órán át tartó vita után, demokratikus szavazással megerősítette a miniszterek kilé­­pését, csak szebbé teszi szerin­­tem a­­gesztust. Halmos Pál, Rámát-Elijáhu, Maxi, de hogyan? Szép dolog a maxi, bizonyára nálunk is elterjed majd, de nem egészen problémátlan az ügy. Azt például nem tudom, hogyan lehet egy maxit viselő nőnek két szatyorral felszállni az autóbusz­­ra? Horváth Gyöngyi Cholon, Jessy Kohen WVWWWYYYYVYWYYWYYYVYYWYYYWYVYWVWYWYYYYWYYWYVWYYYYY 1970.VIII.7 UJ KELET 3 Tripoli és Jordánia között (HÁÁREC, független polgári napilap). — Öt d­­ arab ország külügy- és honvédelmi miniszterei ׳ A­ kedden megkezdték a tanácskozást Tripoli­­ban. Ugyanakkor Jordániából hírek jöttek két rivális terrorista banda közötti összecsapásról. Az egyik csoport a Rogers-tervet támogatja, a másik pedig élesen ellenzi. A Tripoli-­ konferencia és a jordániai események hű kifejezői annak, hogy az arab világban milyen széthúzás uralkodik Nasszer és Husszein által elfogadott amerikai békejavaslat miatt. Tripoliban Nasszer erőpróbát tart, Jordániában pedig a palesz­­tinai terroristák igyekeznek kidomborítani elszánt ellenvetésüket Mind a két helyen meglehetősen szegényes keretek között folyik az erőpróba. Jordániában Husszein igyekszik a saját javára kihasználni az előállott helyzetet. Elsősorban visszahelyezte a hadseregbe régi, hűséges, kipróbált híveit. Minden Husszein ellen szóló terrorista tevékenység most az arab világban előállott új helyzet vasfüggö­­nyébe ütközik. Az ellenállás aktív tevékenységet jelent Nasszer el­­len, tehát Husszein alaposan bebiztosította magát a palesztinaiak ellen. Jordániai kétszínűség . (HACOFE, a Vallásos Nemzeti Párt lapja). — Az amerikai javaslatok jordániai válaszában a­­ szokásos Izrael-ellenes frázisok mellett van né­hány számunkra különösen figyelemreméltó kitétele. Ezek között talán legfontosabb az, hogy Husszein elhárít magáról minden fele­­lősséget a terrorista bandák tevékenységével kapcsolatosan, a tűz­­beszü­ntetési egyezmény esetleges aláírása után. Amman ugyanakkor azt igyekszik bizonyítani, hogy a Jordánia területén tartózkodó szabotőr-bandák békés, ártatlan báránykák, s az izraeliek azok, akik a határmenti golyóváltást kiprovokálják. Az izraeliek kezdik és a terroristák csak válaszolnak. Ebből egyenes követekeztetés: Iz­­raelt terheli a felelősség a tűzbeszüntetési határ két oldalán ural­­kodó állapotért. Tüntetések a határon túl (DÁVÁR, a Hisztadrut lapja. ) A határon túl­­ról tüzet nyitottak a Bét-Seán és Jordán-völ­­gyi, valamint a Libanon szomszédságában fek­­vő településekre. Más háttere van azonban a két határon túl ural­­kodó állapotnak. Jordánia, amely hozzájárult az amerikai javaslat­­hoz, sokkal bonyolultabb helyzetbe került, mint Egyiptom, mert amíg Nasszernek csak külsődleges nehézségei vannak, addig Husz­­szeinnek országa területén kell megvívnia harcát. Ugyanakkor a jor­­dániai hadsereg — tekintet nélkül a felsőbb utasításra — aktív se­­gítséget nyújt a terroristáknak, ami Libanonban nem történik meg. Izraeli szempontból azonban csak az a fontos, hogy mind a két szomszéd ország területéről Katyusákkal, vagy aknavetőkkel lőnek izraeli polgári lakosságra. Uj­olé (LÁMERCHÁV, a Kibuc Hámenb­ád lapja). —M _M_I_L A kormányválságról, a Rogers-tervről és a több M­1117 bi döntő politikai fontosságú eseményekről szó­­ló hírek között egy szerény kis jelentés: dr. Otto Klemperer a sa­­ját kérésére izraeli állampolgárságot, ezzel együtt elé-igazolványt és izraeli útlevelet kapott. Az iratok átnyújtásával kapcsolatos kis szertartás során a következőket mondotta az agg menstro: Hosszú életem folyamán bejártam az egész világot, sokat láttam és tapasztaltam. Mindig kerestem valami célt, s ezt most megta­­láltam, örülök, hogy végre hazaérkeztem.

Next