Uj Kelet, 1971. március (52. évfolyam, 6878-6904. szám)
1971-03-01 / 6878. szám
Megnyílt a Palesztinai Nemzeti Tanács kongresszusa Ki a felelős a terrorszervezetek kudarcáért? Trónviszály a terrorszervezetek körében — Kétséges az ideiglenes koalíció lehetősége — Megrendült Arafát pozíciója — Valószínűleg ismét elutasítják a palesztinai állam és a politikai megoldás gondolatát ־־־ Cháfez biztosította támogatásáról a terroristákat Egynapos késéssel, tegnap este kezdődött meg Kairóban a Palesztinai Nemzeti Tanács kongresszusa, amelyen több mint száz delegátus vesz részt. Legnagyobb részük a palesztinai terrorszervezeteket képviseli, és ennek megfelelően a napirend legfontosabb pontjai a palesztinai küzdelem folytatásával, illetve a palesztinai nép sorsával foglalkoznak. Annak ellenére, hogy a napirendi pontokat nem közölték hivatalosan, felételezhető, hogy azok öt központi problémával foglalkoznak, és nem vitás, hogy ezek közül mindegyik a tanácskozás során is súlyos ellentétek kirobbanásához vezet majd, mint ahogyan komoly nézeteltérések jellemezték az előkészítő központi bizottság üléseit is. Az öt témakör a következő: • Palesztina állam felállítása a nyugati part és a gázai sáv területén. • A közel-keleti viszály politikai megoldásának lehetősége. • A palesztinai szervezetek és a Jordánia közötti viszony. • Az Izrael elleni harc folytatásának módozatai. • Terrorista csúcsszervezet felállítása. Közismert tény, hogy a terrorszervezetek jelenleg súlyos krízisbe kerültek és presztízs-szempontból valószínűleg soha nem voltak ilyen rossz helyzetben. Az elmúlt két évben egymást érték a terrorszervezetek csúfosabbnál csúfosabb kudarcai, az izraeli és az arab fronton egyaránt. Tulajdonképpen 1965-ben történt megalakulásuk óta nem voltak a mostanihoz hasonló helyzetben a terrorszervezetek, amelyeket egyrészt a jordániai és libanoni hatóságok üldöznek, másrészt Egyiptom és Szíria akadályozzák cselekvési szabadságukat és amelyek képtelenek, hogy valóságos hatalomra tegyenek szert a nyugati partvidéken. A harcoló terrorszervezetek elveszítették embereik felét, vagy ennél is többet: kétezer terrorista a Cáhál elleni összecsapásokban, 1500 pedig a jordániai harcokban esett el és igen magas a sebesültek, illetve a foglyok száma is. A terroristák végeredményben elveszítették létjogosultságukat és a terrorszervezetek elveszítették nemzetközi propaganda befolyásukat. A legsúlyosabb csapást a terrorszervezetekre vezetőik és a terroristák féktelen viselkedése idézte elő, amelyek nyomán felégtek a hidak a palesztinaiak és néhány arab ország, elsősorban Jordánia között A palesztinaiak a jordán háború nyomán súlyos presztízsveszteséget is szenvedtek, elsősorban az arab tömegek körében. És ami a legsúlyosabb számukra, tehertétellé váltak az arabok számára is, különösképpen miután az arab államok vezetői arra a felismerésre jutottak, hogy a jelenlegi körülmények között képtelenek Izrael katonai legyőzésére és ennek megfelelően átálltak a politikai manőverekre. A GÓLEM LÁZADÁSA A terrorszervezetek, amelyeket Egyiptom és Jordánia hoztak létre, lázadódólemmé változtak, miután elhatározták az arab államok által most felvetett politikai kiegyezés lehetőségének elutasítását. A terrorszervezetek parancsnokai között egyre nagyobb a keserűség, sokan úgy érzik, hogy az arab vezérek elárulták őket és a legszélsőségesebbek körében egyre gyakoribbá válik az az érvelés, hogy a terrorszervezeteknek illegalitásba kell vonulniuk, mert csak így akadályozható meg „a palesztinai fegyveres küzdelem teljes felszámolása”. A terrorszervezetek között és azokon belül is komoly problémák mutatkoznak, mert a katonai kudarcok sorozata kölcsönös szemrehányásokhoz, vádaskodásokhoz és a felelősség áthárításához vezetett. Azon kívül, hogy a Fatah és a szélsőségesen baloldali terrorszervezetek között immár hagymányossá vált a rivalizálás, az utóbbi időben kiélesedett a harc Jasszer Arafat Fatah-vezér és Abdul Rázák Jádijá brigadéros, az úgynevezett Palesztinai Felszabadító Hadsereg parancsnoka között. A harc természetszerűleg a fővezérségi pozíció elnyeréséért folyik. A felszabadító hadsereg nyolc ezrede közül hét Szíria földjén állomásozik a jordániai polgárháború óta, és a brigadéros jelenleg azt követeli, hogy helyezzék parancsnoksága alá a terrorszervezetek fegyveres egységeit is. Jasszer Arafat viszont, aki egyben a Palesztinai Felszabadító Szervezet elnökeként is működik, követeli, hogy bocsássák a szervezet és az ő rendelkezésére a Szíriában állomásozó csapatokat. Az egyrészt személyi, másrészt ideológiai okokból folyó „trónharc” a különböző terrorszervezetek és azok parancsnokságai között, csak tovább súlyosbítja a terroristák helyzetét. A kairói kongresszusnak döntenie kell a palesztinai vezetés személyi összetételének kérdéséről és nem vitás, hogy nagyon nehéz lesz döntés. A HARCI SZELLEM MEGRENDÜLÉSE A kairói kongresszusnak még egy kérdésben kell döntenie, de kétséges, hogy a Palesztinai Nemzeti Tanács tagjai képesek lesznek-e a nézeteltérések áthidalására. A palesztinaiak és a jordániai rezsim közötti viszonyra gondolok. A probléma rendkívül súlyos már hosszú idő óta és a jordániai polgárháború csak kimélyítette az ellentéteket. A Bagdadból és Damaszkuszból támogatott szélsőségesen baloldali szervezetek vezetői mindig is azzal érveltek, hogy a palesztinai felszabadulás legsúlyosabb akadálya a „Jordániai reakciós rendszer”. Ezek a vezérek és elsősorban George Chábás, Jasszer Arafatot teszik felelőssé a terroristák súlyos helyzetéért, a harci morál megrendüléséért és a tömeges dezertálásért, amely megtizedelte a terrorszervezetek sorait. (Jordániában jelenleg mindössze 3000 terrorista maradt, a korábbi 10 ezerből. További 1000 —1000 terrorista állomásozik Szíria, illetve Libanon földjén.) A szélsőségesek érvelése szerint, Jasszer Arafat békülékeny politikája Ammannal szemben, lehetővé teszi Jordánia számára, hogy׳ fokozatosan eliminálja a terroristákat. A baloldali szervezetek vezetői ismételten hangsúlyozzák, hogy Tel-Avivba Rábát Amánon keresztül vezet az út és követelik, hogy nyilvánítsák Husszeint a palesztinaiak első számú ellenségévé. Arafát számára rendkívül súlyos problémát jelent, hogy ebben a kritikus hangulatban nem használhatja fel pozíciója megszilárdítására a Palesztinai Felszabadító Hadsereget kötötte és a brigadéros közötti ellentétek miatt, és annak ellenére, hogy ezeket az ezredeket a Palesztinai Felszabadító Szervezet hozta létre és az is pénzeli azokat. Éppen ezért nem elképzelhetetlen, hogy Jasszer Arafat lesz a terrorista kudarc legújabb bűnbakja, annak ellenére, hogy a Fatah-vezér erősen és egyértelműen támogatja Kairót Mindenesetre valószínű, hogy a különböző terrorszervezetek nem hozzák létre csúcsszervezetüket, még „ideiglenes koalíció” formájában sem. Ezzel szemben teljes egyetértés várható politikai kérdésekben. A terrorszervezetek nyilvánvalóan elutasítják az Izrael mellett létesítendő palesztinai állam kikiáltásának lehetőségét és ezzel együtt elutasítanak minden olyan javaslatot is, amely a közel-keleti viszály békés megoldását célozza. Korábbi kongresszusain a Palesztinai Nemzeti Tanács nem egy határozatot hozott ebben a kérdésben és többször is leszögezték, hogy árulónak kell nyilvánítani minden arabot, aki elfogadja a nyugati parton és a gázai sávon felállítandó palesztinai állam gondolatát. Ugyancsak létez■ nek korábbi határozatok a politi■ kai megoldás kérdésében, és a Nemzeti Tanács már többször hangsúlyozta, hogy minden po■ fizikai megoldás gondolata kárté■ kányan befolyásolja a fegyveres harc kimenetelét. Egy korábbi ha■ tározat egyben elutasítja az arab államok, illetve nem arab külföldi tényezők ״ gyámságát” a palesztinai kérdés megoldására. Ép■pen ezért a terrorszervezetek számára csak egy út marad nyitva továbbra is: a háború folytatása ״ Palesztina földjének felszabadításáért”. Annak ellenére, hogy a Nemzeti Tanács tagjai nem fogják megváltoztatni alapvető felfogásukat a politikai megoldás kérdésében, nehezen feltételezhető, hogy Kairó-ellenes határozatot fogadjanak el a kongresszuson. És valóban, az egyiptomi kormány ma komoly erőfeszítéseket tesz, hogy megmagyarázza a palesztinai szervezeteknek: a jelenlegi Jarring-tárgyalások csak taktikai jellegűek, amelyek célja, hogy az arabok és elsősorban a palesztinaiak számára kedvező megoldáshoz vezessenek. Ebből a szempontból nem tekinthető véletlennek, hogy Chasszenein Hejkál azt írja a kairói El Áhrám egyik legutóbbi számában, hogy halála előtt Nasszer hosszasan tanácskozott három terrorista parancsnokkal, közöttük Arafattal. ״ Amikor a terrorszervezetek parancsnokai azt mondották Naszszernek — írja Hejkál —, hogy Palesztina felszabadítása csak 30 —40 év múlva válik lehetővé, Nasszer kijelentette, hogy nem szabad tétlenül várakozni közben, hanem olyan lépéseket kell tenni, amelyek nem akadályozzák meg a jövőbeli tevékenységet.” A cikk célzata egyérelmű, azonban bármilyen határozatokat is fogadjon el végül a Nemzeti Tanács kongresszusa, teljesen nyilvánvaló már most, hogy a terrorszervezetek nem vállalnak részt a politikai megoldásra irányuló tárgyalásokban és továbbra is folytatni fogják erőfeszítéseiket az Izrael elleni minden áron való harc fenntartására. Ezzel együtt valószínű hogy Amman politikája miatt a terroristák arra kényszerülnek hogy áttegyék harci tevékenységük súlypontját Szíriába, amelynek elnöke Chávez Aszád ״ az Izrael elleni elkerülhetetlen háború létfontosságú tényezőjének” tekinti a terrorszervezeteket. saaxaxaxaxxxxxmxmuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuaamxju A „Haifái Jegyzetek” rovatban szó volt a Böjtény klubról, amelyet eredetileg az öregek számára építettek, még Aba Chusi polgármester kezdeményezésére, amerikai adakozók pénzéből. A néhai polgármester idején újságok, folyóiratok álltak ebben a klubban A napokban másfél órát kellett ülnöm valakivel egy Dizengoff utcai kávéházban. Jó idő volt, a kerthelyiségben ültünk. Kilencven perc alatt legalább tizenöt koldus állt meg az asztalunk mellett. Újolc vagyok, nem ismerem a rendelkezésünkre, és olcsó büfé is. Miért vették el tőlünk ezt a klubot? Miért építették át drága eszpresszóvá? Egyszerűen kitessékeltek onnan bennünket. Merkler István, Haifa, Hásibád 9. az ország szociálpolitikai intézményeit, de azt hiszem, helyesebb volna a koldus-problémát intézményesen megoldani, mert csak ez méltó egy jóléti államhoz. Katz Sándor, Cholon. Sok a koldus Hol van Asboth Gyula? Asboth Gyula nyugalmazott katonatiszt emberséges muszos-parancsnok volt, a századából sokan élünk itt, Izraelben. Hallom, most nehéz anyagi helyzetben van, segíteni kellene rajta. Ajánlom, hogy fogjunk össze és szervezzük meg mi, egykori beosztottjai. Csak nem tudom a pontos címét. Kérem egykori századtársaimat, hogy ebben az ügyben lépjenek velem kapcsolatba. Guttmann Jákov, Mosáv Komemiut. 1IRkJLSLToHOZ Egy klub, amely volt, de nincs Golda Méir ellenzi a hisztadruti tévéállomás felállítását A minisztertanácson csak Sapira igazságügyminiszter támogatta Ben Áháron tervezetét . A független liberálisok: A hisztadruti tévé fe lesleges pénzpazarlás Golda Méir miniszterelnök a múlt hét végén bejelentette, hogy ellenzi a hisztadruti televíziós adóállomás felállítását. A rádió- és tévéhatóság igazgató tanácsával Jeruzsálemben megtartott beszélgetése során a miniszterelnök kijelentette: — Jól ismerem a magán tévé-állomások működését, éppen ezért ellene vagyok, hogy ilyen legyen Izraelben. Kizárólag az állami rádió- és tévéhálózat működése mellett vagyok. A hatóság és a miniszterelnök közötti megbeszélést már két hónappal ezelőtt megállapították és ez idő alatt vetette fel Jichák Ben Áháron, a Hisztadrut főtitkára a lapunkban is ismertetett javaslatát az önálló hisztadruti tévéállomás felállításáról. A miniszterelnök a rádióhatóság igazgató tanácsával való találkozását használta fel arra, hogy elutasítsa a Ben Áháron-féle javaslatot. A minisztertanács két héttel ezelőtti ülésén, amikor a rádió és tévéhatóság költségvetését tárgyalták, szóba került a hisztadrati tévéállomás terve is, amelyet a kormány tagjai csaknem kivétel nélkül elutasítottak. Mint az most kitudódott, egyedül Jákov Simson Sapira igazságügyminiszter támogatta a hisztadrati tévé létesítését. Az igazságügyminiszter ugyanis immár két éve neheztel a rádióhatóságra, mert az bevezette a péntek esti adásokat. A Lámercáv, a Kibuc Hámouhád lapja pénteki számában hevesen bírálta Ben Áháront a hisztadruti tévé felállítása miatti tervéért. ״ A hisztadruti tévé felállításához rengeteg pénzre van szükség és valószínű, hogy ennek az összegnek legalább is egy részét a közeljövőben esedékes tagdíjemelésekből szándékozik fedezni a Hisztadrut vezetősége” — írta a lap. A hisztadruti tévé ellenzői között van a Független Liberális Párt hisztadruti frakciója is, amely a miniszterelnök nézetét támogatja, vagyis a rádiónak és a tévének továbbra is kizárólag az állam keretében kell maradnia. A független liberálisok szerint a tévéállomás felállítása hatalmas anyagi terhet ró a Hisztadrutra és természetszerűleg növeli annak deficitjét. A Független Liberális Párt hisztadruti frakciója ezt a határozatot abszolút többséggel — 14 szavazattal 3 ellenében — hozta meg. Működnek a táskarablók Mintegy három hónapi szünet után ismét felújultak a táskarablások Tel-Aviv környékén. Pénteken este egy mozgó autóból kiszálló fiatalember kitépte Mirjám Blinkappel givátájimi lakos kezéből a kézitáskáját, amikor az Ramat Chénben, a Hásosánim utcában sétált. Előzőleg ismeretlen tettesek Bné Brákban három táskarablást követtek el. A huligánok minden alkalommal autót használtak és a késő esti órákban — a sötétséget és az utcák néptelenségét kihasználva — követték el tettüket. — Mind a négy alkalommal csak néhány font volt a károsult asszonyok táskájában. — készpénzfizetés ellenében akarta örökbe adni gyermekét. Ozéri Málichi kfár-szábáj lakos. Málichi ellen vádiratot nyújtottak be, amelynek megállapítása szerint Málichi még felesége terhessége idején felvette a kapcsolatot egy rámát-hásároni családdal, amellyel megállapodott, hogy 3000 font ellenében örökbe adja nekik születendő gyermekét. Ugyanebben az ügyben vád alá helyezték Slomo Fogéi tel-avivi ügyvédet is, aki 1000 font honorárium ellenében közvetítette a törvénytelen ügyletet. T mn txgw m**m Rövid lejáratú kölcsönkötvény ( hétes) szerdán a következő sorozatok kerülnek kibocsátásra : Sorozat Vásárlási ár* 1000 fontonként évi hozamra teljes jövedelmi adó levonása után) 1?8 hónapra 942.90 8,6250/0 112 hónapra 963.13 8,5000/0 6 hónapra 983.17 8,000% 8 hónapra 992,03 7,750% MEGVÁSÁROLHATÓ MINDEN BANKBAN SS AZ ERIBRIÓZSDK TAGJÁLNÁL A keddig benyújtott megrendelések előjogot élveznek • kibocsátásnál ל^רשיקמ SS רבד Megnyílt az út a tárgyalások előtt (DÁVÁR, a Hisztadrut lapja). — Egyiptom felelete az izraeli válaszjegyzékre a gyakorlatban is rámutat arra, hogy mi volt Kairó eredeti szándéka, amikor Jarring kérdéseire válaszolva bejelentette békekötési szándékát. Ezután majd megtudjuk, vajon a béke elrendezését gátló körülmények egyikét igyekezett eltávolítani az útból, avagy mindössze a propaganda-előnyben akart részesülni. Ezért az egyiptomi válasz az izraeli jegyzékre mindenképpen Kairó valódi szándékainak próbaköve lesz. Tekoá nagykövetünk által Jarringnak átnyújtott izraeli válaszjegyzék nemcsak a vitatott kérdések tisztázását teszi lehetővé, hanem utat nyit a konkrét, az érdemleges tárgyalások megkezdésének, beleértve a territoriális problémákat Válaszában Izrael nem állít semmi előfeltételt, csak a Kairó által támasztott előzetes követeléseket utasítja el. Ha Egyiptom tényleg érdekelve van a békés elrendezésben, mint ahogy azt remélni szeretnénk, akkor megnyílt az idevezető út. Viszont ha Kairó nem ragadja meg ezt a számára kedvező alkalmat, s továbbra is kitart előfeltételei mellett, akkor nyilvánvaló, hogy a békenyilatkozatai kizárólag a propagandát szolgálták és az egész manővernek nem volt semmi politikai jelentősége és súlya. n. - JAL HAMISMÁR, a Mápám lapja). — A Tekoá •V■•irigl Jarringnak átnyújtott izráeli válaszjegyzék többek között a Színájból való visszavonulással is foglalkozik, vagyis Izráel politikai lexikonában már nem tabu a visszavonulás szó. Itt a helye azt is leszögezni, hogy Egyiptomban ma már nyíltan beszélnek a békéről, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Nyilvánvalóan fontos előrehaladás ez, s a következő lépés most a további akadály eltávolítása, miszerint Izrael előzetesen elkötelezi magát a régi határokra való visszavonulásra. Izráel a maga részéről kihangsúlyozta az egyiptomi javaslatban rejlő pozitívumot, de a következő lépésnek a tényleges béketárgyalásokat kell szolgálni. Ezért mindkét fél számára a szerződést, vagy a megállapodást kell kiindulópontnak tekinteni és ennek keretében a feleknek szabadon, minden nyomástól mentesen kell megvitatni a határok problémáját. Izrael igent mondott az egyiptomi békefelhívásra. Ugyanakkor szeretnénk tudatosítani nemcsak Egyiptommal, hanem más világtényezőkkel is, hogy a biztonságos határok számunkra messzemenő fontossággal bírnak és azok nem teljesen azonosak az előző térképpel. Ezt azonban kizárólag kölcsönös tárgyalás útján lehet elérni. Kezdődik az összecsapás az amerikaiakkal (HÁÁREC, független polgári lap). Sokan közülünk igyekeznek palástolni a Nixon beszéde, azaz a Rogers-térrel való azonosulása nyomán keletkezett csalódást. Főleg azok érzik becsapva magukat, akik Nixon beszédének azt a részét domborítják ki, amely szerint a tárgyalásokat közvetlenül a szembenálló feleknek kell lebonyolítani, és amelyekben bírálta, vagy elutasította a szovjet magatartást. Ha azonban aprólékos vizsgálat alá vesszük Nixon beszédét, akkor hamarosan rájövünk a benne lévő ellentétekre. Amikor az amerikai elnök kitart amellett, hogy a határkiigazításoknak „lényegtelennek” kell lenni, vajon ezáltal nem kötötte meg Izrael manőverezési képességét olyan mértékben, hogy az döntően befolyásolja az elrendezés kimenetelét az arab oszzágokkal meginduló béketárgyalásokon. Amikor az arabok biztosak abban, hogy a Szovjetunió és Franciaország támogatja a szélsőséges követeléseiket és ugyanakkor az Egyesült Államok zavarja Izraelt a számára létfontosságú határkiigazítási követeléseiben, — Anglia pedig az amerikaiak nyomában kullog — mire számíthat Izrael, amikor leül a tárgyalóasztalhoz? Nixon álláspontja lényegében azonos a Szovjetunió nézetével, miszerint a felekre rá kell kényszeríteni a megoldást. A gyakorlatban tehát az amerikai elnök beszédével előre meg akarta szabni a béketárgyalások keretét. Nixon elködösítette a fogalmakat és így a nemzetközi közvélemény — beleértve az amerikai népet is — most nem tudja pontosan, hogy mik Izrael eredeti szándékai. Az ilyen elködösítés mellett nem tudunk vitatkozni az Egyesült Államokkal. ד־־אד A brüsszeli nyilatkozat בחרמל (LÁMERCHÁV, a Kibuc Hamouhád lapja). ״ Kötelezzük magunkat, hogy megkétszerezzük erőfeszítéseinket a világ lelkiismertének felébresztése és megmozdítása érdekében, s nem nyugszunk addig, amíg nem teljesítik a szovjet zsidóság igazságos követeléseit... Nem nyugszunk addig, amíg orosz-zsidó testvéreinknek nem engedik meg, hogy szabadon döntsenek jövőjük és sorsuk felett.” Ezek a lényegbevágó kötelezettségek, amelyet a brüsszeli konferencia résztvevői magukra vállaltak. Most csak az a kérdés, hogy ezt az ünnepélyes nyilatkozatot ki fordítja le a mindennapi valóság nyelvére? Miként folytatódik majd az orosz zsidókért folyó töretlen küzdelem, s kik lesznek ennek a harcnak az irányítói? Ezekre a kérdésekre nem adott választ a konferencia. A delegátusok egységesen kiálltak az orosz zsidók emberfeletti hősies küzdelme mellett, s egyetértettek abban, hogy vitathatatlan joguk van az alistáráshoz, a történelmi szülőföldjükre való visszatéréshez. Az egységet azonban megbontotta a célhoz vezető küzdelem eszközei feletti vita. 1971. III. 1 DJ KELET 3