Uj Kelet, 1974. március (55. évfolyam, 7794-7819. szám)
1974-03-01 / 7794. szám
Ne vádoljon az olvasó túlzott optimizmussal. Cikkünk címe ,nem azt jelenti, hogy Golda Méir miniszterelnök a jövő héten egészen biztosan széles koalíciót fog bemutatni a Kneszetben. Ebben nem vagyunk biztosak. Hakibontakozásról beszélünk, úgy az csak arra vonatkozik, hogy hétfőig, vagy talán keddig, véget ér az exlex állapot az izraeli politikai életben és a Kneszetnek módjában lesz szavazni a bizalmi javaslat fölött, amelyet maga a miniszterelnök vet fel kötelességszerűen, amikor új kormányával megjelenik a Kneszet előtt. Azt is bizonyosnak tartjuk, hogy a Kneszetben meg lesz a többség a bizalmi javaslat mellett. Mindenek előtt biztosítva van, hogy a Máárách és a Független Liberális Párt 58képviselője a kormány mellett szavaz. Furcsa dolog, de olyan különös módon alakultak a politikai viszonyok Izraelben a jómkipuri háború után, hogy még a Munkapárt valamennyiképviselőjének támogatását is nehezen lehetett megszerezni Golda Mérus kormánya számára. Ezen a krízisen azonban a jelek szerint már túlvagyunk. Meglesz tehát az 58 szavazat és szinte nem férhet kétség ahhoz, hogy a Vallásos Nemzeti Párt képviselőinek egy része akkor sem szavaz Golda Méir kormánya ellen, ha ■addig nem járnak sikerrel a naponta megismétlődő kísérletek a régi koalíció helyreállítására. Az aritmetika igen egyszerű: az 58 szavazat mellett elegendő, hogy öt képviselő tartózkodjon a szavazástól ahhoz, hogy az új kormány megkapja a bizalmi szavazatot, s ezt kétségtelenül biztosítani lehet, bármilyen eshetőséget vennénk figyelembe. Ezzel a kormányalakítással megindul egy folyamat, amelyre régen vár az ország lakosságának ■nagy többsége: az erők felfrissítése a Máárádban. Lehet vitatkozni Moss Dáján hadügyminiszter szerepéről a jom-kipuri háború mulasztásai miatti felelősségről. Lehet azt mondani, hogy sokkal jobban tette volna Mose Dáján, ha a tűzszünet létrejötte után azonnal lemond. Nem tette meg a mások által kívánt időpontban, hanem csak egy héttel ezelőtt, amikor úgy érezte, ■hogy pártjában nincs elegendő támogatója. S érdekes: minden kritika ellenére azonnal teljes zűrzavar mutatkozott a politikai életben. Kiderült, hogy Mose Dáján nem csak a Munkapárt Ráfi ■nevű frakciójának vezető személyisége és nem csak hadügyminiszter. Mose Dáján olyan jelentős alakja az izraeli közéletnek, hogy lemondása kisebbfajta földrengést okoz, s bármilyen arányú is legyen a személye iránt megnyilvánuló bizalom a közvéleménykutatások adataiban. A Mose Dáján lemondása miatti politikai hullámverés ■arra emlékeztet, hogy milyen bonyodalmakat okozott annak idején Dávid Ben Gurion visszavonulása a politikai életből. A nagy tanítómester és a nagy tanítvány sorsa hasonlóvá válik, bár a párhuzam a két politikus lemondásának körülményei között minden ׳ alapot nélkülözne. pinnál is inkább, mert Mose Dáján **lemondásában sokkal több a tragikus elem, mint Dávid Ben Gurionéban volt, aki már aggkorban vonult nyugalomba és távozásának ez is egyik oka ■lehetett. Mose Dáján azonban izraeli viszonyok mellett még fiatal politikusnak számít és a hadügyminiszteri tárcáról való lemondása korával semmi esetre sem magyarázható. A hadügyminiszter úgy érzi, hogy sárral dobálták meg. Ezelőtt hat és fél évvel azért tüntettek Izraelben, hogy Móse Dájánt nevezzék ki hadügyminiszterne. Most azért, hogy lemondjon. Kár, hogy a héber olvasók nem ismerik eléggé az Ember tragédiáját, Madách halhatatlan drámáját, mert Avigdor Háméri 1924-ben megjelent műfordítása csak egy kiadást ért meg és ezt a művet ■nem tanulják az izraeli iskolákban. Az ötödik szint, az athéni jelenetet kellene megismertetni a szálelekkel, akiknek egy része most Mose Dáján ellen fordult. Azt a jelenetet, amelyben az ״ első demagóg“ Miltiádesz, a marathoni győztes hadvezér fejét követeli. Ebben az athéni jelenetben nincs szó vizsgálóbizottságról, amely a felelősséget és a bűnösséget megállapítja, de nem is kellett az ilyesmi az akkori Athénben, ahol a nép szabadon ítélkezett saját vezérei fölött. ״ Halld hát a vádat nép! nagy Miltiádesz eladta a hont“ így vezeti be az ״ első demagóg“ vádbeszédét a nagy hadvezér ellen és hiába tiltakoznak ellene józan emberek. A demagógnak megvannak a szenvedélyekre ható érvei. ..Ifjúságod virága van kezében, Lemnoszt be bírta venni egy csapással, S most veszteg áll Párosznál. " Megfizették még jó, hogy az izraeli demagógok nem emelik a befizetettség vádját a hadügyminiszter ellen, csak éppen azt állítják róla, hogy felelős, tehát le kell mondania. Azért tragikus sors ez, mert Mose Dáján bebizonyította, hogy a modern zsidó történelemnek egyik legjelentősebb figurája. S ez a körülmény teszi még tragikussabbá annak a valószínűségét, hogy ténylegesen felelős, legalább is részben, a jom-kipuri f háború előtti mulasztásokért. Csodálkoznánk, ha Moss Dáján neve szerepelne a jövő héten bemutatásra kerülő kormány tagjai között. Meg is van már az utódja Jichák Rábin személyében, akinek várható kinevezése azt bizonyítja, hogy a Munkapártalak olyan tartaléka van kiváló személyiségekből, mint egyetlen más pártnak sem Izraelben. Amilyen ■mélyen és őszintén sajnáljuk Mese Dáján a vesszőfutásért, amelyben része volt a háború kitörése óta, olyan mértékben örvendezünk annak, hogy Jichák Rábin, a rendkívüli képességeinek megfelelő pozíciót fogja betölteni Izrael kor Hiányában. A teljes kibontakozás kissé lassú folyamat. Csak akkor fejeződhet be, ha teljesen felfrissül a Mááráoh vezetésével alakuló kormány. Nemcsak hadügyminisztert lehet pótolni, hanem miniszterelnököt is, a helyettesét is, a külügyminisztert és a pénzügyminisztert, mindenkit, akiről azt kell hinnünk, hogy megrendült bennük a közvélemény bizalma. Nem kell csodálkozni azon, hogy ez a megrázkódtatás éppen ilyen válságos időkben következik be. A válság okozta a megrázkódtatást és a kivezető után mindenféle változásoknak be kell következniök, s mindenféle irányban. Változás lesz Izrael földrajzi helyzetében és nemzetközi kapcsolataiban. Ugyanakkor szükségszerűen változás következik majd be a kormány személyi összetételében is. Ez is hozzátartozik a kibontakozáshoz, amely a jövő ■héten azzal kezdődik, hogy Golda Mért bemutatja új kormányát a Kneszetben. A kibontakozás vége teljes felfrissülés és széles koalíció ■lesz, akár új választások révén, akár ■anélkül. M 1974. III. UJ KELET 3 !■ווו■•■■■!!!!■■■!!!«■■■■««■•■•■■■«•■ Visszakapom közlekedési szabadságom Ha minden jól megy, rövidesen itt szabadulásom órája, amennyiben a sötétség beállta után is korlátozás nélkül közlekedhetem, méghozzá tömegszállítási eszköz igénybevételével. Olvasom ugyanis, hogy a Dán március 10.-étől kezdve fokozatosan visszaállítja az éjfélig tartó közlekedést járatain. Nem tudom ugyan, hogy az én vonalamra, a 34- esre mikor kerül sor, de a szabadság friss fuvallata máris megcsapja arcom. Nincs messze már az idő, amikor megint láthatom Tel-Avivot éjjel, esti mozielőadásra, színházba is járhatok. Mert én, géperejű járművel nem rendelkező, ilyképp korától, társadalmától elmaradt, föld porában benzin nélkül vánszorgó gyalogsereg, mozgási szabadságom korlátozására is ítéltettem a jom-kipuri háború óta, sötétedés után nem hagyhattam el lakhelyemet, mint valami rendőrségi ellenőrzés alatt tartott személy. Az általam igénybe vett autóbusz vonalon ugyanis egész február elsejéig csak esti 6 óráig volt közlekedés, akkor meghosszabbították a kimenőmet nyolcig, úgy, hogy tulajdonképpen nem is lehet sok panaszkodni valóm, mert délutáni mozielőadásra azért már bemehetek Tel-Avivba, amiért végeredményben hála és köszönet jár nagyszerű monopolista közlekedési vállalatunknak, hiszen mondom: volt már roszszabb is. Persze, módomban áll taxit is igénybe venni az esti órákban, amely potom 9 fontért beszállít Tel-Avivba s ugyanannyiért vissza; ha tehát milliomos lennék, a legteljesebb békés koegzisztenciában élnék kiváló autóbusztársaságunkkal, amennyiben nem szorulnék szolgálataira. így azonban, időről-időre akad némi surlódás közöttünk. (Természetesen, csak amúgy, elvont értelemben, a valóságban semmi kedvem összesurlódni egyetlen autóbusszal sem, mert, habár nem vagyok babonás, határozottan rossz előjelnek tekintem, ha valakit palacsintává lapít egy tömegszállítási célokat szolgáló gépjármű.) Nincs is most szándékomban feleleveníteni a múltban annyiszor hallatott panaszokat a kocsivezetők és jegykezelők modoráról, a kocsik tisztaságáról; arról, mint húznak el időnként megállás nélkül a munkába igyekvő, vagy onnan távozó, jobb sorsra érdemes utasok orra előtt a buszok — hiszen, ha mindez nem segített a ״ rendes“ időkben — hogyan segíthetne a rendkívüliekben, melyekben most leledzünk? Maradjunk tehát a legutóbbi 4—5 hónapnál. Igaz, az autóbuszok nagy részét, sofőrjeikkel együtt bevonultatták. Ez nem maradhatott nyom nélkül az ország belső életére, amely autóbuszokra alapozza közlekedését. (S itt, zárjelben, meg kell jegyezni, hogy már csak ebből a szempontból is kívánatos volna a földalatti minél előbbi megépítése Tel-Avivban, ez esetben semmiféle háború vagy mozgósítás nem zavarná az ország legnagyobb városának, közigazgatási- és kultúrközpontjának belső közlekedését, legfeljebb a férfi alkalmazottakat kellene nőkkel felcserélni, ahogyan Európában tették a második világháború alatt.) Minthogy azonban erre nálunk még nem került sor, a háború napjaiban a hátország lakossága szótlanul tudomásul vette sorsát: az egyéb terhek mellett az autóbusz közlekedés korlátozását is kötelességszerűen viselni kell. Az elsötétítés napjaiban az esti közlekedés megszüntetésének nem is volt különösebb gyakorlati jelentősége. Láttuk autóbuszainkat, amint áthaladnak a Szuezi-csatorna pontonhídjain; a közlekedési kooperatívák gondoskodtak arról, hogy a lakosság hirdetések és kommünikék útján, állandóan értesüljön arról, miképp teljesítik hazafias kötelességüket sofőrjeink, járműveikkel együtt — amihez természetesen semmi kétség sem fér. Legfeljebb azt jegyezhetnénk meg szerényen, hogy mások is teljesítették ugyanígy kötelességüket, esetleg járműveikkel együtt — ám lényegesen kevesebb reklámmal. Az újságolvasó szeme megakadt a hadszinteri szolgálatot teljesítő autóbuszt ábrázoló hirdetésen, bólintott egyet s nem talált abban semmi kivetnivalót. De bezzeg, megrökönyödött volna, ha mondjuk, hasonló jellegű fényképes hirdetést lát, mondjuk, ilyen szöveggel: ״ Stux Jerácimiél, tenderével a déli fronton“. Pedig Stux Jerácimiél is híven teljesítette a maga kötelességét kis tenderével egyetemben, csakhogy mindezt természetesnek találta, önreklámozás nélkül. Amikor pedig elcsendesett a front, s megkezdődtek a leszerelések, az ország gazdasági-társadalmi vérkeringésének helyreállítása lett a legfontosabb feladat. Ehhez pedig elkerülhetetlenül szükséges a polgári közlekedés helyreállítása is. Minden tisztelet a bevonultóké , de a belső front megszilárdítása is elsőrendű nemzeti érdek. A Dán egészen a legutóbbi napokig azt hangoztatta, hogy még mindig túl sok sofőrjét és gépjárművét veszi igénybe a hadsereg ahhoz, hogy visszaállíthassa az éjfélig tartó közlekedést. Minthogy azonban ez fontos, és mégsem lehet ártatlan, felnőtt embereket az idők végtelenjéig esti szobafogságban tartani, csak azért, mert nincs magánautójuk — Tel-Aviv városa elhatározta, hogy a polgárok érdekében esti sérul-járatokat rendszeresít azokon a vonalakon, ahol nem jár a Dán ezekben az órákban. Úgy látszik azonban, hogy a polgárok — köztük feltételezhetően sok, frontszolgálatot teljesített leszerelt katona — érdeke nem feltétlen azonos a Dán érdekeivel, a kooperativa minden hazafiassága mellett. A társaság, Tel-Aviv polgármesteréhez intézett levelében, a ״ Dán hátába döfött késének minősítette a sérül-tervet s azonnal megfelelő módon reagált is: revolvert rántott, a sztrájk revolverét szegezte halántékunknak, mondván: „Amennyiben bevezetik a séral-járatokat a mi szolgáltatási körzetünkben, úgy kénytelenek leszünk beszüntetni a közlekedést“. Megvallom, elállt a lélegzetem, amikor ezeket a sorokat olvastam. Vajon, képesek volnának erre?! Vajon, képesek lennének megbénítani az ország központja — s ezzel, közvetve az egész ország — életét? Akadályozni a dolgozók tömegeinek munkába- a diákok ezreinek iskolába- s onnan haza jutását; a városon kívülről sürgős hivatali teendők céljából érkezettek mozgását; szándékosan és feleslegesen még egyet csavarni a belső- és külső politikai nehézségek, gazdasági problémák, egyéb gondok-bajok satuján, amely már úgyis csaknem mozdulatlanságig szorítja az izraeli polgárt?! Vajon, szándékukban állt reklámfelvételeket készíteni az üres autóbuszokról is, amint épp nem közlekednek, hogy gáncsot vessenek a belső front erőfeszítéseinek a normális élet helyreállítására — mindezt pedig monopolhelyezetük kihasználásával — monopol-érdekeik védelmére?! Hogy valóban képesek lettek-e volna erre vagy sem, azt már szerencsére nem tudhatjuk meg — és talán jobb is, ha nem tudhatjuk meg — minthogy a dolgok jelen állása szerint nem lesz sem sztrájk, sem sérül: a Dán egyszeribe rájött, hogy mégis csak módjában áll visszaállítani az éjfélig tartó szolgálatot. Megtehette volna éppenséggel valamicskével előbb, a sérul-járatok kilátásba helyezése s az azzal kapcsolatos, hallatlanul visszatetsző, antipatikus reakció nélkül is. Dehát nálunk semmi sem megy simán, ״ nyomás és némi kellemetlen szájízt teremtő jelenségek nélkül — még a minden tisztes polgárnak kijáró, szabad esti közlekedési lehetőség viszszaadása sem. USZÍTÁS LAHOREBÓL Az oroszok állítólagos ״ mérséklő“ befolyásával szemben az arabok a hagyományos módon ismét önmaguk növelik a szélsőséges befolyást, ami oly nehézzé teszi számukra reális politika folytatását. Ennek példaképe a Lahoreban lefolyt muzulmán csúcsértekezlet, amely szélsőséges és teljesíthetetlen határozatokat hozott. ..Az arab Jeruzsálem azonnali visszahelyezése arab szuvejjl trenitás alá, az Izrael által elfoglalt arab terezetek teljes kiürítése, és természetesen a " ״ Palesztinai nép jogainak helyreállítása“, valamint Jasszer Áráfát bandavezér beültetése az államfők közé — mindez olyan légkört teremt, amely nem annyira Áráfát, mint Chábás és a még radikálisabb Chayatma malmára hajtja a vizet. A 37 muzulmán állam (közöttük 17 arab) ,új csúcsértekezletének határozatait persze nem kell szó szerint venni, de a Laboréban lefolyt értekezlet az első sikeres lépés az Abdul Naszszer által elképzelt egységes muzulmán front létrehozása felé. Bár nehéz megtalálni az érdekközösséget Indonézia, Pakisztán és az ugandai Idi Amin között, tapasztalatból tud- ■i juk, hogy a közös ״ ellenség“ az egyetlen jelszó, amely az egymással vetélkedő arab államokat is összehozza. A pakisztáni Lahoreban lefolyt értekezlet pedig jóformán kizárólag Izrael elleni front létrehozásának volt szánva. Nem szabad alábecsülni ennek a konferenciának a kihatásait, bár közvetlen gyakorlati jelentőségére nézve jellemző, hogy Husz- ׳szein, az egyetlen arab államfő, aki átmenetileg szuverenitást gyakorolt Kelet-Jeruzsálemben, nem volt jelen. HOLD-TÁJ JERUZSÁLEMBEN Kissinger, az „asztronauta“, Damaszkusz- ból közvetlenül Jeruzsálembe repülve, alighanem azt a benyomást nyerte, hogy csupán a Hold másik, még árnyékosabb oldalára került. A kormány már nem kormány, a hadügyminiszter, akivel a csapatkiválasztásról tár- ,gyalni kell, csak azért jött el a megbeszélésre Kissingerrel, mert az utolsó pillanatban elhalasztották az új kabinet bemutatását. A fővárosban pedig minden tényező csak arról hajlandó nyilatkozni, hogy ki a zsidó, melyik rabbinak mi a véleménye a kormányalakításról és hogyan lehet 58 szavazattal többséget szerezni a 120 tagú Kneszetben. Kit érdekel a csapatelválasztás a Golánon és a petróleum embargo? Háború folyik az északi fronton? Hát igen, ez sajnálatos, a múlt héten is voltak veszteségeink, de mégis, ha Melchior dán főrabbi áttéríti az oslói börtönben ülő Szilvia Ráfáell, és teljes jogokat igényel majd egyszer gyermekei számára Izraelben, ez veszélyezteti népünk jövőjét... Csodálni kell Henry Kissinger türelmét Hogy׳ nem vág a fejükhöz egy Hold-követ. Talán ő csodálja a mi türelmünket... De Henry hithű családból származik. Ő megérti. Mások — aligha... Írta: BARKAY ZEÉV Írta: ARAD GIDEON Henry Kissinger az amerikai elnök ajándékaként egy kődarabot vitt Damaszkuszba Chafezel Aszádnak — egy szilánkot a Hold kőzetéből, amelyet az amerikai asztronauták hoztak magukkal utolsó látogatásukról a Föld körül keringő planétán. Bizonyára magának Kissinger professzornak az ötlete volt ez a rendkívül találó ajándék. Már előző látogatásakor úgy érezte magát Damaszkuszban, mint egy asztronauta, aki hirtelen teljesen idegen, kísértetiesen különös világba cseppent bele, mindössze másfél nappal azután, hogy elhagyta Washingtont és a megszokott ,,normális“ világot. Ebben az arab Hold-világban alkudozni kellett arról, hogy négy hónappal a háború vége után, végre-valahára közölhessék az aggodalomba beleőszülő szülőkkel, meggyötört feleségekkel, apjukért síró gyerekekkel, hogy az, akit oly régen hazavárnak, még életben van-e egyáltalán. A Damaszkuszba csöppent asztronautának alkudoznia ■kellett a váltságdíjról, amelyet Izraelnek kell fizetnie azért, hogy Szíria teljesítse a genfi konvencióban előírt kötelességét és megengedje, hogy a Vöröskereszt megbízottai látogathassák a foglyokat — ami bizonyos védelmet nyújt nekik ■kínzások és embertelen bánásmód ellen. Azokon, akiket a tűzszünet óta elmúlt ■négy hónap alatt agyonkínoztak, vagy megöltek, már ez sem segít... Az árat meg kell fizetni politikai, katonai feltételekben. Ha nem lettek volna hadifogolyok, akiket ki kell szabadítani a barbárok karmaiból, bevárhattuk volna, amíg a Kissinger által ügyesen irányított fejlődés rákényszeríti a politikai elszigeteltségbe kerülő Szíriát feltételek nélkülitárgyalásokra a csapatelválasztásról. Mi nem követhettük a szír barbárok példáját és emberségesen bántünk a foglyokkal, közöltük listáikat. A Vöröskereszt megbízottai, sőt arab személyiségek is, gyakran látogatják őket. Nem használtuk fel őket zsarolásra, de nem is tehettük volna. Szíriát ugyanis nem érdekli hadifoglyainak sorsa, nem sürgeti hazatérésüket... Ezzel szemben Damaszkusz világgákürtöli, hogy Izráel nem engedi meg ״ a Golánról kiűzött lakosság visszatérését. Szíria sikeresen elhiteti a világgal, hogy az arab falvak lakosai nem a szíriai támadást követő harcok elől menekültek, hanem ״ az izraeli agresszió űzte ki őket“. Azt diszkréten elhallgatja, hogy szíriai ágyuk szinte naponta tüzelnek a Golánon és maga a szíriai hadsereg nem engedi vissza a lakosságot a harctérre. Az arab propagandának sok terjesztője van a világon. Az izraeli propagandát nem terjesztik, mert nincs. A világsajtó tele van sü■letten, elferdített hírekkel. Izrael nem tartja szükségesnek a való tények ismertetését. Mással vagyunk elfoglalva... BREZSNYEV IGÉRETEI Chafez el Ászáénak, aki már nem tud kitérni a tárgyalások elől, minden oka meg van arra, hogy ezeket egyiptomi lobogó mögé rejtse, arra hivatkozva, hogy a háború közös parancsnokság alatt folyt, tehát az egyiptomi főparancsnok gondoskodjon a csapatelválasztásról a Golánon is. A szíriai elnök erős presszió alatt áll. Az arab államok és a palesztinai terroristák egy része hevesen ellenez minden megállapodást Izraellel. Jasszer Arafát persze igenli a genfi konferenciát, hogy ott a palesztinai nép képviselőjeként szerepelhessen. Csakhogy a ״ mérsékelt“ vonala ellen sok a lázadó. Itt van a ״ Népfront“ vezére, George Chabas, aki elment Bagdadba, hogy lebeszélje az iraki Báát vezetőit az Egyiptommal való kibékülésről, amelyet Jasszer Árafát szeretne nyélbeütni. Irak mindeddig ellenezte a tűzszünetet, a csapatelválasztást és minden tárgyalást a „cionista ellenséggel“. Emiatt is igen feszült volt a viszony Anuár Szádáttal. Most békülésről van szó. Lehetséges, hogy Moszkva is lebeszéli Bagtyev elvtárs most — némi késéssel — Gronikót menesztette Szíria elnökéhez, hogy tegye lehetővé a genfi értekezlet folytatását, mert Moszkva csak így tud ismét szerepetátszani a Közelkeleten, ahol legutóbb teljesen Kissingeré volt a szó. Csakhogy Brezsnyev négy hónap előtt, amikor Kissingertürgősen Moszkvába hívta, hogy tűzszünetel hárítsa el arab szövetségesei vereségét, már megígérte, hogy a tűzszünet után azon- tal létrejön a hadifogoly-csere. Most az iz■áe is visszavonulás ígéretét követelik a hadiegolycsere előfeltételeként. Rendkívül sajnálatos, hogy az illetékes izraeli fórumok nem emlékeztették a világot naponta legalább tízszer Brezsnyev beváltatlan, hazug ígéreteire. FIRST MAN ON THE MOON D s,wvw^w>wwwwvwwe1״<wvwvTr»vwwvvyzvw»vyw»wwwvvv* DRÁGA SZÜLÉINK NÁFTÁLI ZELMA és MIHÁLY ARANYLAKODALMÁRA ÉS SZERETETT APUKÁNK SOKIK SZÜLETÉSNAPJÁRA SZERETETTEL GRATULÁLUNK, JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNUNK 120-IG leányuk: Éva, vejük: Schwartz Sanyi, unokájuk: Ráchel (Gloria), férje: Moll és dédunokájuk: Gálit