Uj Kelet, 1975. szeptember (56. évfolyam, 8250-8273. szám)

1975-09-18 / 8263. szám

ÚJ KELET FILM ROBERT DE NIRO: A FIATAL DON ״ Soha nem láttam színészt, aki ilyen gonddal készíti elő szerepeit” — mond­ja róla az egyik partnernője, a mosta­­nában molett mama-anyós, vagy ame­­rikai turistaszerepeket alakító Shelley Winters. — ״ Ő játszik, ő megtestesíti szerepeit.” Ez a komoly, zárkózott fiatalember nem más, mint Robert Di Niro (31), aki a­­ Keresztapa II-ben produkált ala­­kításával elvitte az idei — legjobb férfi­­színésznek juttatott — Oscar-díjat. Mint ismeretes, ebben a filmben a fia­­tal Don Corleone-t játssza, akit, mint idős Mafia-vezért, Marion személyesí­­tett meg a Keresztapa I-ben. ״ Nem akarom utánozni Brandót — magyarázza De Niro —, inkább arra törekedtem, hogy valami családi lég­­kört teremtsek közöttünk.” De Niro három hónapon keresztül tanulmányozta Brando játékát, hogy hiteles, fiatal Don Vito Corleone le­­ gyen. A tökéletességre törekvő fiatal színésznek volt egy másik problémája is: megtanulni a szicíliai nyelvjárást. További három hónap, tarsolyában egy magnetofonnal, De Niro lakást bérel Palermóban, bebarangolja a szicíliai tá­­jakat, hangszalagra veszi a helyi tájszó­­lást. ״ Nem győztem csodálkozni a he­­lyi szokásokon — meséli. — A szicíliai­­ak a szemük sarkából, diszkréten szem­­revételezik az idegeneket. Szívélyesen fogadják az embert, de tartózkodóan. Szerepemben megpróbáltam visszaadni a kedvességnek és a bizalmatlanság­­nak ezt a különleges szicíliai keveré­­két.” AZ UTOLSÓ NÁBOB Ez a tökéletes kaméleon, aki parancs­ra tud sírni vagy elpirulni, képes habo­­zás nélkül megbetegedni egy megható jelenet kedvéért és hajlandó igazi bagót rágni, amitől undorodik, ha a szcená­­rium megkívánja. Színészi figurái annyira tökéletesek, hogy senki sem is­­meri fel, ha „leplezetlenül” feltűnik az utcán. Szabályos arcvonások, fekete szemek, kósza hajzat, amelyet állandó­­an hátrasimít. A folyton jeans-nadrágot viselő fiatalembernek mintha nem is lenne saját egyénisége. Képzőművész­­pár fia, aki a new-yorki Greenwich Vil­lage-ben nevelkedett, és aki már tíz­­éves korában elhatározta, hogy színész lesz. Két színiiskola után végigtrempeli Európát, berendezkedik Párizsban, pon­tosabban a Montmartre-on és statiszta­­szerepet kap Marcel Carné „Három szoba Manhattanban” c. drámájában, amely Simenon hasonló című krimire­­génye nyomán készült. ,,Mindig pénz nélkül éltem, de min­­dig feltaláltam magam” — meséli. Az Egyesült Államokba visszatérve, Robert De Niro egymásután öt filmszerephez jut. De mindig nyomorúságos gázsik­­kal. Amíg végül is, hála a ,,Hitvány ut­­cák”-nak, amelyet barátja, az ugyan­­csak olasz származású Martin Scorsese rendezett, Francis Ford Coppola felfi­­ gyelt rá. „Azonnal leszerződtetett, min­den próba nélkül”. Ma Robert De Niro a legkeresettebb ember Hollywoodban. Gérard Depardieu mellett ő a sztárja Bernardo Bertolucci 1900״” című fres­­kószerű filmjének, és ő lesz „Az utolsó nábob”. (Scott ,Fitzgerald regényének filmváltozata), Elia Kazan rendezésé­­ben. Ugyancsak ő a sztárja Mike Ni­­chols következő filmjének („Bogart itt aludt”). Addig is, lehet vele találkozni egy new-yorki taxi volánjánál. Hogy élethű­­en interpretálhassa Martin Scorsese „Taxi Driver”-jét, amely egy manhatta­ni taxisofőr viszontagságairól szól. De Niro — hívem módszeréhez — szerzett egy igazi engedélyt géperejű bérkocsi vezetésére. Úgy látszik, ez könnyebben megy New Yorkban, mint Izraelben. DE MIRO AKCIÓBAN A HÉT FILMJEIRŐL KERESZTAPA II. — Fran­­cis Ford Copola nagysikerű gengszterfilmjének folytatása méltó utóda elődjének. A fil­­met a jegesszemű, félelmetes Michael (Al Pacino), a Corleo­­ne Maffia-birodalom örököse dominálja, de kitűnő alakítást nyújt Robert de Niro is, mint a fiatal Carlone, és Lee Strass­­berg, az ellenség, aki egy idős zsidó (nyilván Meir Lansky) szerepét mintázta meg. (Allen­­by és Peer Mozi, Tel Aviv). NADA. — Claude Chabrol aktuális témájú filmje, amely­­ben egy anarchista csoport elra­­bolja az Egyesült Államok fran­ciaországi nagykövetét. A ren­­dező az anarchistákkal rokon­­szenvez és technikája jó, de a nézőt valahogy hidegen hagyja az egész. (Cinema 2, Tel Aviv). ALFIE DARLING. — Baná­lis, ízléstelen angol szex-komé­­dia״ a tíz évvel ezelőtti ״ Alfie” bágyadt utánzata. Michael Caine helyett Alan Price játssza a cím­szerepet, aki derék erőfeszítése­­ket tesz, hogy valami hiteleset produkáljon. (Maxim mozi, Tel Aviv). EDITH PIAF +. — A 19 éves Brigitte Ariel első szerepé­­ben élethűen eleveníti fel a tra­­gikus sorsú sanzonénekesnő if­­júságát egészen 1936-ig, ami­­kor a siker korszaka megkezdő­­dik. Nosztalgikus élmény, né­­hány eredeti Piaf-hanglemezzel tarkítva. (Peer mozi, Haifa). TOMMY. — PETER Town- 74. — És pár lépésnyit együtt mentünk a városközpont felé? — Igen. — És maga az autóbusz-pálya­­udvarra ment? A kerületi ügyész arcán kárörvendő mosoly jelent meg. — Bíró úr, kénytelen vagyok tilta­­kozni. A kihallgatás nyilvánvalóan messzire eltért tárgyunktól. Hogy hová ment a tanú, vagy mit csinált, miután elhagyta a házat, az semmiképpen sem lehet keresztkérdés tárgya. A kérdés szakszerűtlen, nem a tárgyra vonatko­­zik és érdektelen, amellett túlságosan távoli időpontra vonatkozik, semhogy bármi köze is lehetne az ügyhöz. A bí­­róság ne felejtse el, hogy ezt az egész bizonyítási eljárást körülhatárolt cél érdekében folytatjuk le. Meehan bíró bólintott. — A bíróság hajlandó meghallgatni az érveit, Mr. Mason — mondta —, ha ugyan meg akarja vitatni a kérdést, de a kerületi ügyész álláspontja helytálló. — Elfogadom — jelentette ki Mason. — Nincs is több kérdésem a fiatal hölgy­höz. Nagyon szépen köszönöm, Miss Cromwell. A lány nyilvánvalóan ádáz harcra számított Mason­nel, és meglepte, hogy az ügyvéd nyugodtan tudomásul vette a vallomását, holott az szöges el­­lentétben áll korábbi kijelentéseivel, amelyeket Masonnek tett. Már éppen el akarta hagyni a tanúk emelvényét, amikor Mason mellékesen megjegyezte: — Ó, csak még egy kérdést, Miss Cromwell. Úgy látom, hogy Raymond By Allgood a tárgyalóteremben van. Ismeri őt? Alberta habozott, majd így felelt: — Igen. — Ismeri a titkárnőjét, Sally Elber­­tont is? — Igen. — Tett-e olyan kijelentést valame­­lyiküknek, amely szerint maga Leslie Milter élettársa? — kérdezte Mason. — Én ... vagyis ... — Kérem, Miss Elberton, álljon fel. A fiatal nő vonakodva állt fel. — Mondta valaha ennek a nőnek, hogy maga Leslie Milter élettársa? — kérdezte Mason. — Nem mondtam, hogy élettársa va­gyok — felelte a tanú. — Csak azt mond­tam neki, hogy hagyja békén, és ... a mondat közepén hirtelen elhallgatott. Amikor megértette, hogy milyen ha­­tást keltett, amikor észrevette a min­­denfelől rá szegeződő kíváncsi tekinte­­teket, lassan leroskadt a tanúknak fenn­tartott székre, mintha térdéből várat­­lanul elszállt volna az erő. — Folytassa — sürgette Mason. — Fejezze be, amit mondani akart. — Maga kelepcébe csalt — mondta a tanú méltatlankodva. — Elhitette ve­lem, hogy az egésznek vége, és akkor felállíttatta azt a nőt, és .. • — Mi kifogása van ez ellen a nő el­len, ahogy nevezi? ... Végeztünk, Miss Elberton. Leülhet. Míg Sally Elberton visszaült a helyé­­re, mindenki feléje nyújtogatta a nya­­kát, aztán megint minden tekintet Al­­berta Cromwellre szegeződött. — Rendben van — mondta a tanú, mint aki hirtelen elszánja magát rá, hogy mindent kitálal —, elmondom ma­­gának a teljes igazságot. Amit eddig mondtam, az igaz, csak egyetlen dol­­got próbáltam titokban tartani. Csak­­ugyan élettársa voltam Leslie Milter­­nek. Nem vett feleségül. Azt mondta, hogy az felesleges, kapcsolatunk így is olyan erős, mintha törvényesen össze­­házasodtunk volna, és én ezt el is hit­­tem neki. Úgy éltem vele, mintha a fe­­lesége lettem volna, ő is mindig felesé­­geként mutatott be, de aztán felbuk­­kant ez a nő, és elcsavarta a fejét. Ar­­ra is rábírta, hogy próbáljon megszaba­­dulni tőlem. Tudtam, hogy már azelőtt is ki-kirúgott a hámból, de csak hébe­­hóba, már ahogy a férfiak szokták. De ez más volt. Ez a nő elcsavarta a fejét és ... A megdöbbent kerületi ügyész végre visszanyerte lélekjelenlétét, és félbesza­­kította: —־ Egy pillanat, bíró úr. Az a benyo­­másom, hogy a tanú eltér a tárgytól; a kérdés szakszerűtlen, lényegtelen, ér­­dektelen, és ... — Nekem nem ez a véleményem — határozott Meehan bíró szigorúan. —­ A tanú mostani nyilatkozata szöges el­­lentétben áll azzal a nyilatkozattal, amelyet pár perce eskü alatt tett. Be­­vallja, hogy tanúvallomása egyik ré­­sze hamis volt. Ilyen körülmények kö­­zött a bíróság hallani akarja a tanú magyarázatát. Folytassa, Miss­­Crom­­well. Alberta Cromwell a bíró felé fordí­­totta a fejét, és így szólt: — Nem hi­­szem, hogy valaha is megérti, de így történt. Leslie elszökött előlem, és ide­­jött El Templóba. Két-három napig tar­tott, amíg megállapítottam, hogy ho­­vá ment. Utánajöttem. Azt mondta, hogy üzleti ügyben tartózkodik itt, én nem lakhatok vele, és mindent elronta­­na, ha beleártom magam a dologba. Megtudtam, hogy van egy üres lakás az övé mellett, és beköltöztem. Azt hi­­szem, csakugyan dolgozott egy ügyön, és... — Nem érdekes, hogy mit hisz — szakította félbe Copeland kerületi ügyész. — Csak feleljen Mr. Mason kérdéseire, Miss Cromwell. A bíróság szíves engedelmével bejelentem, hogy a tanúnak nem volna szabad megengedni egy ilyenféle nyilatkozatot. Csak azok­­ra a kérdésekre volna szabad válaszol­­nia, amelyeket keresztkérdésként tesz­­nek fel neki f folytatjuk) 1975. IX. 18 UJ KELET 5 * FILMLEVÉL * ===־= Férfiak és nők háborúja (BEN JEHUDA MOZI, TEL AVIV) A filmet bevezető forrásjel­­zések szerint A férfiak és nők háborúját James Thurber írá­­sai és rajzai inspirálták.­­James Thurber (1894—1961) író és karikaturista, akit Mark Twain óta a legjobb amerikai humoris­tának tekintettek --a szerk.) Pe­ter Wilson, a film hőse, annyi­­ban hasonlít Thurberre, hogy félig vak és karikaturista. Wil­­son rajzai, melyek a film szá­­mos képsorozatában láthatók, szorosan követik Thurber téma­körét és stílusát. Itt azonban megszűnik minden jelentőségtel­jes kapcsolat: a film cselekmé­­nyének, szellemének semmi to­­vábbi köze a néhai mester éle­­téhez. Jack Lemon alakításában Wil­son egy 40 éven felüli, meg­­rögzött manhattani agglegény. Amikor először találkozunk ve­­le, ágyban fekszik és hálaéneke­ket zeng az agglegényélet örö­­m­eirel. De az nevet, aki utol­­jára nevet. Mint azt az ilyen sztorik megszentelt hagyomá­­nya megköveteli, Wilson, aki a darab elején függetlenségével dicsekszik, hamarosan — kö­­rülbelül a második tekercs kö­­zepén — vőlegény lesz. Jöven­­dőbelije, egy bizonyos Terry Kozlenko (Barbara Harris), aki három gyermeket és egy kaffo­­gó korcs kuvaszt tart el mini­­mális tartásdíjából. Amint megesküsznek, a bajok esőstől zúdulnak Wisonra. — Mostohagyermekei, enyhén szól­va, problematikusak. A fiút csaknem minden éjszaka rém­­álmok gyötrik, a fiatalabb da­dog, az idősebben a nimfom­á­nia félreismerhetetlen tünetei nyilvánulnak meg. A volt férj (Jason Robards) időnkénti lá­­togatásai sincsenek jó hatással Wilson hangulatára. A kutya vicsorog. Ahogy a hős helyzete rosszab­bodik, úgy romlik a szemevilá­s rend sikeres rock-operájának filmváltozata Ken Russel ren­­dezésében, Oliver Reeddel, Ann Margrettel és Elton Johnnal a főszerepekben. (Chen mozi, Je­­ruzsálem). AZ ÉN MICHAELEM — Melankolikus izraeli film, a kettéválasztott Jeruzsálemben játszódó szerelmi történet. — Ámosz Oz regénye nyomán, Dá­ni Wollman nj művészi rendezé­­sében. Efrát Lávi és Oded Kot­ler a főszereplők. (Gordon mo­­zi, Tel Aviv, Ar­on mozi, Je­­ruzsálem). Ma is. Wilson szinte hálás a sors­nak, hogy elhagyhatja a házat és befekhet egy kórházba. A műtét megállítja a vakulás fo­­lyamatát, de látását nem javít­­ja meg. Szerencsére azért még rajzolni tud. Első rajza a mű­­tét után egy háborúellenes ak­­tus, valójában Thurber „Az utolsó virág”-ja. Egy nap, ami­kor Wilson fiatal mostohalánya meglátogatja és meglátja a raj­­zot, eláll a lélegzete és megszű­nik dadogni. A Terryvel való kibékülés már nem lehet mesz­sze. Azok után, hogy Thurbert egy rövidlátó embergyűlölőre, a cselekményt pedig egy szenti­­mentális bamba mesére redu­­kálta le, Melville Shavelson, a rendező, jobb alakítást kap a színészektől, mint amilyent meg­érdemel. Az együttes dereka­­san harcol. Hogy mentse, ami menthető, és különösen mulat­­ságos Herb Edelman, aki Wil­­son ügynökét játssza. Lemmon is iparkodik, de ez esetben nyu­godtan lehet állítani, hogy ״ volt jobb”. (székek­) Rövid hírek a filmvilágból CURTIS KONTRA GOLÁN Az International Herald Tribune egyik múlt heti számában olvastuk, hogy Tony Curtis szerződésszegés címen 125 ezer dollárt követel Menáchem Golán izraeli producertől. A hírt átvette né­­hány izraeli lap is. Curtis azt állítja, hogy Golán még ennyi gázsival tartozik neki a „Lepke” című film főszerepéért. A színész to­­vábbi 100 ezer dollár kártérítést köve­­tel azon a címen, hogy nem kapta meg teljes mértékben a szerződésben kikötött előzetes publicitást. Golán tel-avivi sajtófőnöke erélyesen cáfolta a szerződés­szegés vádját. Kö­­zölte, hogy a publicitással kapcsolatos szerződést Curtis az amerikai társprodu­cer vállalattal kötötte. Ami a gázsi­­tartozást illeti, a szerződés értelmében a hátralevő gázsi csak abban az esetben járna Curtisnek, ha a „Lepke” bevételei meghaladnának egy bizonyos összeget, ami eddig nem következett be. EGY ÉS MÁS A SZERELEMRŐL -AVAGY SOK HŰHÓ SEMMIÉRT MOSZKVÁBAN Viktória Fjodorova szovjet színész­­nő egyik, 1971-ben készült filmjét a múlt héten levették egy moszkvai mozi műsoráról. Mint emlékezetes, a 29 éves Viktória — egy nyugalmazott amerikai admirális törvénytelen lánya — márci­­usban kiutazási engedélyt kapott, hogy meglátogassa Floridában élő idős édes­­apját, s azóta amerikai állampolgár lett, miután férjhez ment egy amerikai pilótához. De a filmet, amelynek címe „Egy és más a szerelemről”, nem Vik­­tória miatt vették le a mozi műsoráról, hanem rendezője, Mikhail Bogin miatt, aki állítólag Izraelbe emigrált. Bogin tényleg elhagyta a Szovjetuniót február­­ban, de azóta Rómában tartózkodik, és amerikai beutazási engedélyre vár. Annak bizonyítására, hogy a lépés nem irányul az ex-szovjet színésznő ellen, a mozi műsorra tűzte Viktória Fjodoro­­va egy másik filmjét, amelyet azonban nem Bogin rendezett. BURTON FÉRJHEZ ADJA A LÁNYÁT Csak nagyon kevesen tudják a Bur­­ton—Taylor pár egyik családi titkát, nevezetesen, hogy Richard Burtonnak van egy 18 éves lánya, Kate, aki előző (Sybillel való) házasságából született, és aki a közeli napokban férjhez megy. A vőlegény az Oscar-díjnyertes George S. Scott („Patton”) fia. A két apatárs egyebek között arról híres, hogy mind­­kettő szeret a viszkisüveg fenekére néz­­ni... ERIC SEGAL LAKÁST KERES TEL AVIVBAN Eric Segal, a Love Story szerzője la­­kást keres Tel Avivban vagy környé­­kén. A bestseller könyv — és film — fan­­tasztikus sikere óta merőben megválto­­zott Segal élete, aki foglalkozására néz­­ve a klasszikus görög nyelv és irodalom tanára és egyik hobbyja a maratoni fu­­tás. A zsidó fiatalember hosszú éveken keresztül megrögzött agglegény ma­­radt, de nemrégiben megházasodott, és néhány nappal ezelőtt az országba ér­­kezett, a tel-avivi egyetem meghívásá­­ra. Segal professzor — aki természete­­sen a klasszikus görög nyelvet és iro­­dalmat fogja tanítani"a romái ávivi cam­pus bölcsészeti fakultásán — reméli, hogy lesz alkalma időt szentelni ked­­venc sportjának is. GABIN ISMÉT FILMEZ? A 71 éves Jean Gabin, a francia filmművészet egyik legmarkánsabb egyénisége, aki több ízben kijelentette, hogy közte és a filmezés között „min­­dennek véglegesen vége”, és hogy az ״ ítélet” — amelyben Sophia Loren volt a partnere — lesz a film­ végrendelete. Úgy látszik, revideálta álláspontját. Ciné­ Revue tudni véli, hogy elfogadta André Cayatte ajánlatát és egy csavar­­gót fog alakítani Cayatte rövidesen for­­gatásra kerülő ״ Karácsonyi angyal” c. filmjében. Ezek szerint soha sem sza­­bad túlzott fontosságot tulajdonítani az ilyenfajta ״ végrendeleteknek”.

Next