Uj Kelet, 1976. február (57. évfolyam, 8379-8403. szám)

1976-02-01 / 8379. szám

fej ULUAdjt A veteránokat nem szólították rohamra A Jeruzsálemben decemberben lefolyt ״ szolidaritási kongreszszus“ szülte a gondolatot, hogy a zsidó kiszolgált katonák szövetségeit vessék be az anticionizmus neve alatt működő felújult antiszemitizmus elleni fronton. Azokat, akik számos hadseregben, különböző egyenruhákban, de egységes céllal küzdöttek a zsidóság elpusztítására törekvő nácizmus ellen. És velük együtt azokat ,akik a világháborúban a brit haderő zsidó brigádjában, majd az izraeli hadseregben, mint zsidó katonák küzdöttek Izraelért és a nácik örökébe lépő arabok ellen. Közel ötszáz veterán jött el külföldről, főleg Amerikából, ahol a zsidó kiszolgált katonáknak hatalmas szervezete van. De jöttek Kanadából, Franciaországból és Angliából, Ausztráliából, sőt még Rhodesiából is. A szovjet hadsereg számos kitüntetést viselő kiszolgált katonái viszont ott ültek az izraeliek soraiban. Egyikük, egy tavaly alisjázott alezredes elmondta, hogyan tüntetik el a Szovjetunióban minden nyomát annak, hogy félmillió zsidó katona vett részt a világháborúban, több, mint százezer halt hősi halált, tízezrek küzdöttek a partizánok soraiban, ezrek kaptak kitüntetést hősiességükért — de most egyszerűen ״ eltüntetik“ a zsidó hangzású neveket a hősök listáiból, nem engednek meg semmiféle utalást arra, hogy zsidók egyáltalán résztvettek a háborúban a hitlerizmus ellen, így előkészítik a talajt a „gyáva zsidó kizsákmányolókról“ szóló mese felújítására. Folyik a vita az antiszemitizmus elleni harcról. Az amerikaiak jó szervezést, szisztematikus harcot ajánlanak minden antiszemita megnyilvánulással szemben és szakértők által folytatott felvilágosítási kampányt. A dél-afrikaiak a hivatalos faji megkülönböztetés elleni kiállás nehézségeire utalnak. Az Angliában élő volt lengyel (zsidó) katonák szervezete (ez is van!) vezetője azt panaszolja, hogy Auschwitzban egyetlen erléktábla sem említi a haláltábor zsidó áldozatait. Fájnak az antiszemitizmus megnyilvánulásai. Sokat foglalkoznak az anticionista, Izrael-ellenes, tehát zsidóellenes megnyilvánulások elleni küzdelem módozataival. Sajnos, nem hallottunk felhívást arra, hogy a hétpróbás veteránok, a zsidó hősiesség zászlajának hordozói, frontális támadásra induljanak — nem a szimptómák, hanem maguk az antiszemiták ellen. Az arabok ellen, akik Izrael elleni jelszavakkal törnek a zsidó nép elpusztítására, de mellesleg hajlandók (Libanonban) keresztényeket is lemészárolni. Azok ellen, akik a petrodollárokkal világszerte felújítják a fasizmust, felélesztik a náci mozgalmakat, ismét terjesztik Hitler jelszavait. A veteránok jeruzsálemi értekezletén még nem szólalt meg a rohamra hivő trombita. (a.g.) AZ ÖREG SZÜLŐ Sokszor hallani idős szülők részéről elkeseredett panaszt: gyerekeik rosszul viselkednek velük. Szeretet és figyelmesség hiányát panaszolják, elhanyagolják, magukra hagyják őket. Az előfordul, hogy özvegységre jutott anya, vagy apa — aki rászorul gyermekei anyagi támogatására — nem kapja meg a létminimumhoz szükségeset. Vannak, akik juttatnak ugyan pénzt a szülőknek, de olyan megalázó formában, hogy az inkább alamizsnának tűnik, mint támogatásnak. A probléma nem új és meglehetősen súlyos formákat öltött. Szülők és gyermekek közötti kapcsolatok lazák általában, de tűrhetetlenné válik a helyzet, ha anyagi áldozatokra kerül a sor. A szülő addig jó, amíg adni tud — de ha ő szorul támogatásra, ez nem egyszer tragédiához vezet. Nem hiszem, hogy ez életünk rendjéhez tartozna. Nem hiszem, hogy a sors könyvében meghatott, hogy az agg korba jutott szülő csak könnyel áztatott kegyelem-kenyeret kaphat gyermekeitől. Érdekes, hogy felháborító esetekről éppen a modern és „haladó” körökben hallottunk. Ott ahol a gyerekek megkaptak mindent, amit kívántak, ahol a gyerek minden szava parancs volt a szülő számára és akár a föld alól is előteremtették a legszebbet, legjobbat, hogy a hiánynak még az érzetét is távoltartsák tőle. A gyerekek csak nagyon ritkán hálálják meg ezt az önfeláldozást. Egyetlen társadalmi réteg van nálunk, amelyben a szülő — gyermek közötti viszony többnyire ma is olyan, mint volt a régi gálati zsidó családban: a hagyományhű réteg. Sok esetben bírálhatjuk ezeket a köröket, de a nevelés terén — irigylésre méltók. Itt még szó szerint értelmezik a parancsot „tiszteld apádat és anyádat“. A modern, haladó szellemű izraeli polgár szép temetést rendez az elhalt szülőknek, melynek olykor társadalmi rendezvény jellege van; gondoskodik szép gyászbeszédről és nekrológról, imponáló síremlékről — de mindez a külső fény ellenére nagyon kevés és nagyon szegényes. Életében kell megadni a szeretetet a szülőknek, csak ez esetben van értéke minden egyébnek. Kétségtelen, az izraeli élet nehéz, az izraeli ember türelmetlen és az öreg szülő nem mindig könnyű eset. Az öreg ember önző — általában — és annyi figyelmet, szeretet és érdeklődést kíván meg, mint egy kis gyerek. Ez a türelem legtöbbször hiányzik. Azt hiszem, hogy a gonoszkodó gyerekek súlyosan vétkeznek, amikor szabadulni igyekeznek az öreg szülő terhétől Nemcsak a zsidó és általános emberi erkölcs szempontjából hanem bűnt követnek el önmagukkal szemben is. Mert, mint ahogyan áll a tétel, hogy semmi sem vész el a természetben — az erkölcsi síkon is érvényes. A szülőkkel szembeni méltatlan magatartás nem marad büntetlenül. Az ő gyermekeik hasonló módon viselkednek majd velük szemben, mert ezt a viselkedést tapasztalták a nagyszülőkkel szemben. Nemzedékünkben oly keveseknek adatott meg, hogy életben lévő szülőkkel együtt éljen. A családok, ahol vannak magas kort elért anyák-apák, tekintsék ezt az élet nagy ajándékának, nem pedig tehernek, amelytől szabadulni kell. Nem az előszobában, nem öregek otthonában a helyük, hanem családi életünk középpontjában. Hordjuk tenyerünkön öreg szüleinket — amig vannak. ROSSEL MORDECHÁJ A JÖVŐ XII-IK Február 4-én, szerdán délután 14.30 és 16 óra között veszi kezdetét a XII-ik téli olimpia az ausztriai Innsbruckban. Az ünnepélyes megnyitó után kerül megrendezésre a jégtánc kötelező gyakorlata, majd a női és férfi egyes szánkó számok előfutamai. Csütörtökön már teljes üzem lesz, mert itt kezdődnek a küzdelmek a gyorskorcsolyában, síben, jégkorongban. A megnyitót tiroli stílusban rendezik és azon 38 ország sportolói vesznek részt. A ceremónia alkalmából dr Alois Lugger Innsbruck város főpolgármestere szimbolikusan átadja a város kulcsát, a téli olimpia szervezőbizottsága főtitkárának, dr. Karlheinz Kleenek. A téli olimpiai falut már napokkal ezelőtt felavatták és elsőként Nagy-Britannia, Dél-Korea és Japán sportolói foglalták el othonukat. A zöld védőkén üléssel körülvett faluban 1450 sportoló és 567 hivatalos kisérőnek van helye. A verseny alkalmával 4000 funkcionárius, kisérő, versenybíró, hosztesz, gépkocsivezető, biztonsági szolgálati beosztott és katona, másutt nyer elhelyezést. Az olimpiai falu szépfekvésű lakásait a téli olimpia után bérbeadják és már eddig több, mint kétezer igénylő kérése futott be Megint csak bebizonyosodott, hogy jó üzlet az olimpia. Bár erről a legellentétesebb adatok érkeznek. A TÉLI OLIMPIA SZÁMOKBAN Elsősorban is a rádió és a színes tévéadások mutatkoznak ,,üzletnek”. A Bergisel elnevezésű ugrósánc alatt áll majd a sajtóház — ez az olimpia után pedagógia főiskola tulajdonába megy át — itt állítják fel a televízió stúdiókat is. A Canadian Television Network (CTV), a japán Nippon Hoso Kyokai (NHK) az amerikai American Broadcasting Corporation (ABC) saját építésű stúdiói színes képekben sugároznak. Milliárdnyi nézőre számítanak, maga Innsbruck pedig másfél millió érdeklődőre. A becslések szerint 300 millió schilling kihűlt bevételre tesznek szert. Ez többek között így alakul: a tévé jogdíjakból 150, belépőjegyekből 48, bélyegekből, érmékből, sorsjegyekből 42 millió. A rendezők bíznak abban, hogy a téli olimpia erőteljesen fellendíti az idegenforgalmat. A megbízható adatok közül, hogy 1972-ben 4 millió turista — 29.490.477 napot töltött Tirolban, most ennek 6—7 százaléka növekedését várják. Ami magát a versenypályákat illeti, a hivatalos megállapítás szerint például bob és a szánkópályán a versenyzők 120-130 kilométeres sebességet is elérhetnek. Ha a tavaszeleji napsugár egyes helyeken megolvasztaná az életveszélyes pályát, akkor gondoskodtak arról, hogy ezeken a helyeken vitorlavászonból készült ernyő védje a jeges havat, mely egyben az esetleges havazástól is megóvja. A Messehalleban csak most készült el a nagy műjégpálya, mert itt legutóbb nagy áruminta vásárt rendeztek. De már minden a helyén van és az egész világ meggyőződhet majd róla (tévén), hogy a versenyzőknek nem lehet panasza a pálya talaja ellen. Az olimpiai falu konyhája valósággal látványosság számba megy és 6000 kalória értéke lesz a sportolók napi menüjének. A vezetők mindössze 3500 napi katonát kapnak A négy hét alatt, január 21 és február 17 között, amíg a konyha üzemel, egyetlen nap sem lesz ugyanaz a menü. Külön érdekessége a téli olimpiának „Muenze”városa, az Innsbruck melletti Halléban. Ez az éremgyűjtők paradicsoma lesz, ahol 500 ével ezelőtt verték az első ezüst tallérokat, amely közel 300 évig volt fizetési eszköz. A bevételről már fentebb írtunk, a kiadást viszont 379 millió schillingre becsülik. Nem kell félteni az osztrákokat, azért nem lesz ráfizetés, mindig készséges kiszolgálói voltak a turistáknak. Szolgalelkűségükért sokan nem szívlelik az osztrákokat, de az olimpia óriási vonzerőt képez és ömlik majd a pénz Innsbruck felé. A KIRÁLYNŐ NFM FÉT___ A sok borúlátó híradás ellertére a kanadaiak állítják, hogy Montrealban késedelem nélkül szólalnak majd meg az 1976-os nyári olimpia harsonái. Pierre Trudeau, Kanada miniszterelnöke bejelentette, hogy az olimpiát Montreálban. Erzsébet angol királynő, Kanada uralkodója nyitja meg Sokan a quebecki francia polgárok közül állítólag ezt nem nézik jó szemmel és amikor a miniszterelnököt egy sajtófogadáson megkérdezték arról, hogy vajon nem kerül-e kínos helyzetbe Erzsébet királynő. Trudeau így válaszolt: ״ A királynő •Nem fél .. .״ Bár a sok sztrájk és huzavona, majd a korán bekövetkezett fagy hátráltatja a létesítmények felépítését, legutóbb pedig felrobbant egy kazán és százezer dollárnyi káron kívül 7 munkás megsérült mégis minden készen áll majd 1976 július 18-ra amikor hivatalosan megkezdődnek a játékok. Fantasztikus׳ illatok sorozata várható ezen az olimpián, különösen ami a távközlési prooblémákat illeti. Egyelőre az alkudozások folynak és bizony nem lesz olcsó ״ átvenni és bolygókkal közvetítésre kerülő tévéadásokat. Több mint 160 rádióállomás készül közvetítésre, 25 százzalákkal több, mim amennyi Münchenből közvetített. Az olimpikonokon a kanadai posta kedveskedik ajándékkal amennyiben kazettás tape-rekorderen küldhetnek hozzátartozóiknak üzeneteket légipostán díjmentesen hazánkba — persze, csak ha a kanadai posta nem sztrájkol ismét, mig az legutóbb hosszú hetekig történt. A sportolókon kívül a küldöttségek minden egyes tagja ingyen levelezhet az olimpia időszakában. A nyári olimpiától még fél év választ el bennünket, most minden sportrajongó szeme Innsbruck felé irányul, ahol rekodjavításokra készülnek a fehér sport olimpikonjai (—•) HETEN NYÍLIK A TÉLI OLIMPIA Innsbruckban már megtelt az olimpiai falu ~ Mi újság Montrealban? — 160 rádió közvetíti a nyári olimpiát 1976 az olimpia éve. A világ sportolói lázasan készülnek az új erőpróbára. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a sportvilág szinte minden megmozdulása, valamilyen módon összefügg a téli és a nyári olimpiával. Nekünk ez az év egyben szomorú is, mert négy évvel ezelőtt Münchenben gyilkos kezek kioltották 11 kitűnő sportemberünk életét. De az emlékezés rájuk egyben arra is kötelez, hogy ismét ott álljunk a nemzetek soraiban, nem rettenthet vissza semmiféle terror attól, hogy a független zsidó állam, Izrael kék-fehér színű lobogója ott lengjen Montrealban, a világ valamennyi nemzetének zászlai között. 3fc A jeruzsálemi járásbíróság a hétvégén hozott döntésében súlyos bírálatban részesítette a rendőrök viselkedését, amiért néhány hónappal ezelőtt összeütközésre került sor zsidó és arab ifjak között a Templom Hegyén. A bíróság felmentett a rendzavarás vádja alól 8 fiatal Bezártagot, aki a Templom Hegyén imádkozott és ugyanakkor bírálatban részesítette a vallásügyi minisztert is, aki még nem tartotta szükségesnek, hogy rendelet formájában szabályozza a különböző vallásfelekezetek ájtatoskodásának idejét a Templom Hegyén. Az incidens Jeruzsálem felszabadulásának évfordulóján, tavaly május 8-án történt, amikor mintegy három tucat Betár-ifjú felment a Templom Hegyére, énekelt és imádkozott. Az ima vége felé arab fiatalok jelentek meg, akik kiáltozni kezdtek, hogy hagyják el a helyet, a Betár-tagok azonban folytatták imájukat. Közben rendőrök érkeztek a helyszínre, akik szintén követelték a zsidó fiataloktól, hogy távozzanak. Miután ez a felszálltás is hiábavalónak bizonyult, a rendőrök erőszakhoz próbáltak folyamodni. Az arabok ennek láttára felbuzdultak és kövekkel dobálták ׳ a zsidókat, akiknek egy része megsebesült. A helyszínen levő arab és zsidó rendőrök nem léptek fel a kődobálók ellen, hanem letartóztattak 12 Betár tagot, akit rendzavarás vádjával bíróság elé állítottak. Néhány hónappal ezelőtt a fiatalkorúak bírósága négyet közülük már felmentett, most pedig felmentették a 8 felnőttet is. Rutar járásbírónő megállapította ítéletében, hogy az arab rendőrök is bántalmazták a zsidó fiatalokat és minden provokáció nélkül verték őket. A bírónő elítélendőnek találja, hogy a rendőrök nem próbálták elűzni a rendzavaró arabokat hanem együttműködtek velük. Csodálkozásának adott kifejezést afelett is, hogy az arab rendőrök bírósági tanúvallomása szerint utasítást kaptak, hogy ne engedélyezzék zsidók belépését a Templom Hegyére. Az egyik arab rendőr pimasz hangon azt vallotta a bíróságon, hogy csak az izraeli megszállás idején vált fitossá az ájtatoskodás a Templom Hegyén, a 101 dán uralom időszakában voltak zsidó turisták is és nem hallotta, hogy megtiltották volna nekik az imádkozást. ״ Ha nem hallottam volna saját fülemmel, nem hittem volna el, hogy csak az izraeli uralom óta vezették be az ájtatoskodási tilalmat a Templom Hegyén. Minthogy ez a hely mind a zsidók, mind pedig a muzulmánok számára szent, feltétlenül szükséges lett volna, hogy a vallásügyi miniszter rendeletileg szabályozza kinek hol és mikor van joga ájtatoskodni a Templom Hegyén” — hangsúlyozta a bírónő. Ítéletének konkluziójában megállapította, hogy az Omár mecset mellett levő rendőrállomás parancsnokának utasítása törvényellenes volt, akárcsak a rendőrök által az ájtatoskodókkal szemben alkalmazott eljárás. Elfogadta a vádlottak védekezését, hogy Jeruzsálem felszabadításának évfordulója alkalmából jöttek ünnepi imára a Templom Hegyére és nem állt szándékukban bárkit provokálni. Abszurdnak tekinti a vád érvelését, amely szerint bármely esetben a megtámadottak és nem a támadók okozhatják a rendzavarást. A Jeruzsálemi járásbíróság! »Szabad ájtatoskodni a Templom Hegyén« Felmentették a nyolc fiatal Betár-tagot ־־ A bíróság megrótta a rendőrséget és a vallásügyi minisztert Utazás a képernyő körül Az izraeli átlagpolgár gyakori szórakozási lehetősége — főleg télvíz idején —, a honi televízió-műsor. Mostanában — sajnos — olyan unalmas műsort pergetnek, hogy élvezet nézni. Hódolunk ugyan a halhatatlan klasszikusok mesterszűveiből remekelt melodráma-szériátoknak, de őszintén i bevallva, ma már igen untatnak, akárcsak a Tandu, a Mokéd, meg a többi dumaműsor, a rengeteg felesleges szócsépléssel. A gondterhelt, idegfeszítő napokban, ha nem is minden nap, de hetenként legalább kétszer elkelne egy szellemes vígjáték, zenés film, musical, revü is, sőt, még egy könnyebb fajsúlyú bohózattól sem ijednénk meg. Hadd szórakozzon, vigadjon, vnduljom, kacagjon az izraeli tévénéző is, mert bizisten ráfér! * * * Mint már számtalan közvélemény-kutatás is beigazolta, a tévé egyik legvonzóbb műsora, a Mábát. Igaz, a szakértők ezt is eltolták a háztól egy félórányival, de mit számít ez a mai inflációs világban. A baj csak ott van, hogy sokszor a képernyő hírszolgálata, csak annyiban különbözik a rádióétól, hogy a bemondóik ábrázatát is láthatjuk. Pedig ha a technika eme csodálatos megvalósítása folytán látni is lehet valamit, akkor hát lássunk: képet, mozgást ,tájat, eseményt, és ne csak a szpíkerek fotogénikus mellképeit — premier plánban ... * * * Általában nagyon sok szakértőt vonultatnak fel. Például, ha Bergengóciában valami rendkívüli esemény történik, de még akkor is, ha csak kialakulóban van, rögvest előráncigálnak a stúdió kelléktárából egy kitűnően konzervált bergengói szakértőt, aki csak úgy kapásból leken egy háromnegyedórás szakértelmet. De néhanapján még ezeket is elviselnénk, mert őszintén szólva bergengót vonaton elég hiányosak az ismereteink, viszont amikor egy klár-smafui labdarúgó-mérkőzés kapcsán a buzgó riporter még Motelét is megkérdi, mit szól a smafuiak egyenlítő góljához, már túlzás, mert mondhat akárki bármit, ha valamiben erősek vagyunk, akkor ez a foci, és minden valamirevaló izraeli tévénéző egymaga is képes véleményt alkotni a szentföldi gólok szépségéről, főleg ha a gólra törő csatárt útközben le nem szúrják. * * * I Aztán itt vannak azok a bizonyos vitaműsorok, amikor különböző ürügyek alatt egy tucatnyi hozzászólót hívnak meg a stúdióba. Bedobják a témát, mire azon nyomban az egész gyülekezet ráveti magát és rendületlenül szólnak hozzá, lehetőleg egyszerre, tömegesen és ugyanazon időben, úgy, hogy ember legyen a talpán, aki pehely könnyű héber tudásával a gesztikusállásokon kívül egy árva szót is megért az egészből. De nem csak itt van a bökkenő. A hiba abban is rejlik, hogy a témák nem mindig időszerűek. Az elmúlt napokban például arról vitatkoztak szenvedélyesen, hogy ildomos volt-e elfogadni kártérítést a németektől, vagy nem. Hogy miért pont most, húsz és egynéhány évvel a történtek után kellett ebből lelkiismereti kérdést csinálni, erről majd valószínűleg egy következő vitaműsor keretében fognak bennünket tájékoztatni. Pedig az aktuális témáknak se szeri, se száma. A Labdarúgó Szövetség például, egy igen fontos és közérdekű tévé-ankétot eszkábálhatna össze, a következő címmel: ,,Befolyásolhatja-e a Bloomfield-stadion környékére tervezett nyilvános házak jelenléte a futball-mérkőzések látogatottságát.” Van aki tagadja, és van aki bevallja, hogy vitathatatlan fogyatékoságaival együtt, a tévénézők egyik, legkedvencebb műsora a „Fejmosás”. Türelmetlenül várják azokat a csütörtök estéket, amikor derülve bosszankodhatnak honi politikai és társadalmi megnyilvánulásain. Derülnek, ha szellemesen karikíroznak, és bosszankodnak — sajnos gyakran —, amikor a műsor szerkesztői túllőnek a célon, nem tudnak disztingválni a politikai humor és a vaskos ízléstelenség között. Mert humor ide, politikai szatíra oda, országunk vezető egyéniségeit mégsem lehet egy kalap alá venni a Szidoni fivérekkel. A Fejmosás legutóbbi műsora viszont a rendőrséget szúrta ki — s tegyük hozzá, jogosan —, többek között a motorizált daruval, nem is olyan sebtiben elemeit páncélszekrény ürügyén. Hogy mit szólt ehhez a műsorhoz a rendőrségi ügyek minisztere, még nem ismeretes, ellenben kollégája, Áháron Uzán földművelésügyi miniszter egy előző alkalomkor vetített műsor ellen kelt ki vehemensen. Amikor megkérdezték, mi ennek az oka, azt válaszolta: bizony ő nem látta a műsort, de egyik mosovnyik szomszédjának határozottan nem tetszett. Ezért vágta le. No, de miniszter úr! Földművelés, földművelés, de azért mégis! KENDI TIBOR ROSENSAFT 20 MILLIÓ DOLLÁR ADÓSSÁGOT HAGYOTT MAGA UTÁN Joszéf (Jaszel) Rosensaft, a bergen-belseni megmenekültek világszervezetének elnöke, aki néhány héttel ezelőtt New Yorkban meghalt, több mint 20 millió dollár összegű adósságot hagyott maga után. Sokezer ismerőse és üzletfele most azt kérdi, vajon valóban dúsgazdag üzletember volt-e, amilyennek egész életében ismerték, vagy csak ügyesen játszotta ezt a szerepet? A külföldről az utóbbi napokban érkezett jelentések szerint Rosensaft hitelezői között vannak élvonalbeli amerikai bankok is, mint például a First National City Bank, amelynek 2 millió dollárral tartozott, az American Trust 1.9 millió dollárral, a Cemical Bank 2 millió dollár, a Franklin National ugyancsak 2 millió dollárral, a Bank Leumi new-yorki kirendeltsége 1.150 millió dollárral és a Chase Manhattan Banik, amelynek a megboldogult ״ csak” 600 ezer dollárral maradt adósa. A hivatalos jelentések szerint valamennyi bank elsőrangú garanciákkal rendelkezik, de magánbeszélgetésekből kiderült, hogy a pénzintézeteknek nehézségeik vannak Rosensaft vagyonának felkutatása terén. 1976.0.1 UJ KELET U