Uj Kelet, 1978. július (59. évfolyam, 9115-9138. szám)

1978-07-02 / 9115. szám

MEGÉRKEZETT AZ ELSŐ EGYIPTOMI OLA­SZÁDAT BÉKEKEZDEMÉNYEZÉSE ÓTA A 72 éves Rose Sachs h­éberül közölte alisjárási szándékát a Szochnut párizsi küldöttségével A Szochnut tisztviselői a pá­­rizsi Orly repülőtéren nem akartak hinni a szemüknek, ami­kor néhány nappal ezelőtt pult­­jukhoz lépett egy alacsony ter­­m­etíl, 72 éves asszony, kezében egyiptomi útlevéllel és héber nyelven ezt mondotta nekik: — Áni rocá láálot löjiszráel... Rose Sachs, aki láthatóan íz­gázolt volt, elmondotta a tiszt­­viselőknek, hogy alig félórával korábban érkezett repülőgépen Kairóból, miután lezárta házát és közölte az egyiptomi ható­­ságokkal, hogy franciaországi kirándulásra utazik. Célja az, hogy hátramaradt éveit az or­­szágban, rokonai körében élje le, akiket sok éve nem látott. A Szochnut tisztviselői azonnal elintézték a szükséges formasá­­gokat és az asszony még ugyan­aznap a natanjai Gálé Húsáron szállóban nyert elhelyezést. — Boldog vagyok, hogy meg­­érhettem a lisjárásom pillanatát. Hosszú évek óta álmodom er­­ről, de nem volt könnyű szá­­momra, hogy elhagyjam Egyip­­tomot. Számos rokonom és jó­­barátom él ott. Melltartók és fűzők varrásából tengődtem . .. Évekkel ezelőtt Faruk király udvarában dolgoztam, mint var­rónő ,majd varrógépet vásárol­­tam és önállóan kezdtem dol­­gozni. Nővérem halála után el­­határoztam az alistázást, de ek­­kor kigyulladt a házam és el­­veszett minden okiratom. Most végre, Isten segítségével, min­­den elrendeződött és hazaérkez­­tem — mondotta Rose Sachs az izraeli újságíróknak. Szombaton meglátogatta az idős asszonyt két unokaöccse, akit mintegy 40 éve nem látott. A szálloda halljában lefolyt ta­­lálkozó során felelevenítették a régi, gyermekkori élményeket. Az idős asszony elmondotta, hogy Varsóban született és 45 évvel ezelőtt alistázott férjével. Hat éven át Tel Avivban la­­kott és természetesen megtanult héberül. Férje azonban nem ta­­lált megfelelő munkát és így vé­­gü­l Kairóba jeliháztak. Azt is elmondotta, hogy a kairói hitközség valaha nagy volt és szerteágazó tevékenysé­­get folytatott. Ő maga az utób­­bi években egy zsidó házaspár tulajdonában­ lévő panzióban élt. Az objektív nehézségek el­­lenére vallásos életmódot élt, — olyannyira,­ hogy környezetének tagjai a ,,rebecen” elnevezéssel illették.­­ Rendszeresen járt templomba, és csendesen, visz­­szavonultan élt. Elmondotta még, hogy az egyiptomi gazdanép és a ma­­roknyi zsidóság ׳ között jók a kapcsolatok, a kölcsönös tiszte­­let jegyében élnek egymás mel­­lett. A zsidók soha sem érez­­ték magukat kitaszítottaknak. Szádát elnök izraeli látogatása örömmel túl fetta el őket. A zsi­­dó és nemzsidó közösség nagy része optimizmussal viseltetett Án­ár Szádát békekezdeménye­­zése iránt. Sokan már izraeli kirándulásokat terveztek s az utcák tele voltak békét hirdető transzparensekkel. Alig egy he­­te, hogy elhagyta Egyiptomot,­ s az emberek, a nehézség elle­­nére, még mindig bíznak a bé­­kében. Rose asszony testvérének ké fia Izraelben él, de egyelen nem sikerült kinyomozni című két. Reméli, hogy״, az elkövet­kező napok folyamán megtalál­ja őket s ezek megmutatják ne■ ki Tel Avivot, Haifát és ter­­mészetesen a Nyugati Falat. — Közben a natanjai szállóban várakozik, de már elhatározta, hogy vallásos településen kér lakást, hogy folytathassa val­­lásos életmódját. — Nagy megilletődöttséggel léptem Izrael földjére. Orszá­­gunk szép és tiszta, sok virá­­got és zöldellő pázsitot láttam. Meg akarom ismerni az orszá­­got, pihenni akarok és vallá­­sos asszony módjára élni. Meg szeretném élni a ■békét Izrael és az arab államok között... AZ ELSŐ ÉVHARMADBAN ÖTVENEGY SZÁZALÉKKAL EMELKEDETT A KIBUCI IPAR KIVITELE Ez év januártól márciusig terjedő első évnegyedben 51 százalékkal többet, exportáltak a kibuci iparvállala­­tok, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A teljes iz­­raeli ipar ugyanezen időben mindössze­ 15 százalékkal fokozta kivitelét. Fenti adatokat egy Tel-Avivban tartott sajtóértekezleten Arje Bánát, a kibuci ipar szövetségé­­nek a vezetője közölte. Mint hozzátette, a kibuci ipar részaránya az állam teljes iparában a tavalyi első évnegyedben 5,2 száza­­lékra rúgott, míg a mostani első évnegyedben 6,9 száza­­lékra emelkedett. A gyarapodás főként a fémfeldolgozó, fa- és bútoripari, élelmezési és plasztikiparban mutat­­kozott. Egyébiránt igen szerencsésnek látszik a kibuci ipar legújabb kezdeményezése, a kivitelre szánt optikai cikkek gyártása. A sajtóértekezletet abból az alkalomból rendezték, hogy a héten Serájimban egybegyűl a kibuci ipar évi közgyűlése, ahol főleg a kivitel, a beruházások, a helyi piac és más kérdések kerülnek majd megvitatásra. Közölte Bánái azt is, hogy tavalyelőtt a kibuci ipar kivitelének összértéke elérte a 73 millió, tavaly pedig a 95 millió dollárt, s az idén 125 millió dollár elérése re­­mélhető. A kivitel fokozása érdekében a legtöbb kibuci ipari üzemben növelik és korszerűsítik a gépparkot, tökélete­­sítik a készlet­politikát, alapos piackutatást végeznek és a dolgozókat mindig a fellendülésben lévő iparágakra képezik ki és helyezik el. A kivitel 70 százaléka a Kö­­zöspiac államaiba és az Egyesült Államokba irányul. A beruházásokra vonatkozólag Bánái bejelentette, hogy a szövetséghez tartozó üzemek összesen egymilliárd­­ fontnyi befektetést terveztek 1978-ban, de erre a hitelek­­ megszorítása következtében nem kerülhet sor. Hozzáfűz-­ te, hogy amennyiben a kormány folytatja a hitelmegszer­ése, hogy a meg akadnak 1980 partin, akik fel­hítások politikáját, úgy az egymilliárdnyi befektetést csak 2-3 év során lesznek képesek az üzemek megvalósítani. Ugyanakkor annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a politika csak átmeneti, s a kormány előbb-utóbb lehetővé teszi a nagyobb hitelek megadását, kivált az ex­­port, tehát a nemzetgazdaság javára történő befekteté­­sekhez, hiszen nyilvánvaló, hogy egyetlen üzem sem fek­­tet gépekbe ekkora összegeket, ha­nem biztos afelől, hogy ezek a pénzek a termelés és a kivitel gyors meg­­növekedése révén hamar visszatérülnek.­­ A tárgyalások folynak, tavaly a kibuci ipar 412 milliót fordított beru­­házásokra. A kibuci ipar 390 üzeme ma 12.000 dolgozót foglalkoztat, s ezek termelékenysége egyre növekszik: 14 százalékkal magasabb, mint az ország többi ipari válla­­lataiban elért, egy főre eső produktivitás. ALVILÁGI LESZÁMOLÁS PETACH-TIKVÁN Bizonyára alvilági leszámolás miatt, a hét végén, a késő éj­­szakai órákban meg akarták gyilkolni Jákoby Álmádáui 20 éves petach-tikvai lakost. A fia­­talember éjjel 12.30-kor barátai társaságában állott a petach-tik­­vai Ámisáv negyed kereskedel­mi központja előtt, amikor egy robogó autóból rálőttek és a karján megsebesítették. A sebe­­sült régi ismerőse a rendőrség­­nek, amely nyomban׳ a merény­­let után letartóztatott egy gya­­núsítottat. ESEMÉNYEK-EMBEREK Aki ismerte, szörnyetegnek nevezi WAGNER. A FENEVAD Nürnbergben 250 ezer ember legyilkolásáért ítélték távollétében halálra Wagner felváltva szolgált SS-tisztként Treblinkában és Sobiborban, s mindkét he­­lyen méltán kiérdemelte a fenevad nevet. Egy sobibori menekült szerint ״ valóságos szörnyeteg volt, két méter magas, mázsánál súlyosabb, erős mint a bika, s legfeltűnőbb a hosszú karja volt, mely majdnem a térdéig ért”. A Harmadik Birodalom összeomlása után Gustav Franz Wagner is eltűnt, akárcsak a tömérdek többi, az SS rémületes rangjelzé­­seit viselő népirtó. A nürnbergi nemzetközi bíróság „legalább 250 ezer ember meggyil­­kolásában” találta bűnösnek és in contum­a­­ciam halálra ítélte. NEMZETKÖZI ELFOGATÓ­PARANCS Előbb nyomtalanul eltűnt, csak 22 év múltán fedezték fel a nyomait Brazíliában, amikor ugyanott bukkantak rá Treblinka pa­­rancsnokára, Stengel Hauptsturmführerre is. Amikor az utóbbit 1967-ben Brazília­­kiadta Németországnak, akkor a düsseldorfi állam­­ügyészség új elfogatási parancsot bocsátott ki helyettese, Wagner ellen is, mert az ere­­deti okmány időközben elévült. A némt ha­­tóságok feltételezték, hogy Wagner a búvó­­helyén is együtt maradt volt parancsnoké­­val. Wagner azonban úgy eltűnt, mintha el­­nyelte volna a föld, s 74-be lejárt a második elfogatási parancs is. Ezért most, hogy vég­­re felfedezték, Düsseldorf kiadta a harmadik letartóztatási parancsot is ellene, a német, osztrák, lengyel és izraeli hatóságok pedig siettek elküldeni Brazíliába a kiadatási ké­­relmet Most már ugyanis semmi kétség, hogy a leartóztatott azonos a kegyetlen tö­­meg­gyilkossal. A most 67 éves Wagner beismerte, hogy Sobiborban szolgált, de határozottan tagadta, hogy részt vett volna a zsidóirtásban. Azt állította, hogy mindössze irodákat és a zsi­­dók számára barakokat kellett építenie. 1940-től 42-ig Ausz­triában dolgozott a Gestapónál, s csak 1943-tól küldték ki Sobi­­borba. HAMIS PAPÍROK Wagner azt állítja hogy Treblinkában sohasem volt, de a sobibori tábor parancs­­nokainak a nevére sem emlékszik. Szeren­tudják frissíteni az emlékezetét. Ezek majd emlékeztethetik Wirth és Tummle SS־ ekre is: az első négy lengyelországi haláltábor (Treblinka, Sobibor, Blentz és Chlemno) parancsnoka volt, ahol legelőször helyeztek működésbe gázkamrákat, a másik pedig Sobibor parancsnoka volt. Wagnernek visz­­sza kell majd emlékeznie Stengelre is, aki­­vel együtt érkezett Brazíliába, álnévre szóló hamis papírokkal. Ezeket az okmányokat a szíriai hatóságoktól kapták. Ő maga mondja most: ״ Előbb Grazban bujkáltunk, majd 49-ben Olaszországba mentünk, ahol a szír konzulátuson adtak nekünk papírokat és je­­gyeket Damaszkuszba. A szír fővárosban az­­tán útlevelet is adtak, azzal utaztunk Bei­­rútba, s az ottani brazil konzulátuson kap­­ták meg a beutazási vízumot.” Tizenhét nyugalmas, kényelmes évet töl­­tött Wagner Stengellel együtt Brazíliában, mígnem Wiesenthal, a náci­ vadász rá nem bukkant Stengel nyomára, akit kiadtak Né­­metországnak, de még ítélethozatal előtt meghalt­­a börtönben. Maga Wagner még további 11 évet húzott ki háborítatlanul. Amikor megkérdezték, hogyha csak építkezéssel foglalkozott Sobi­­borban, akkor ő építette a gázkamrákat is? ..Isten őrizz — felelte —, jelentéktelen min­­kákat végeztem Sobiborban, alig is emlék­­szem az egészre.” A TITKOS HALÁLTÁBOR Sobibor apró helység Lublintól észak,­keletre, és 1942-ben, amikor a németek el­­határozták a „végső megoldást”, Sobibort jelölték ki, mint egyik végrehajtási közpon­­tot. Itt nem voltak gyárak, a rabokat nem is dolgoztatták: csak pusztították őket a gáz­­kamrákban, vagy elevenen égették el őket árkokban. Minden lakott helytől távol esett, s az SS-tisztek a titoktartás kedvéért a „bizo­­nyos haláltábornak” nevezték. Számos or­­szágból küldték ide az elpusztítandókat. Egyedül Hollandiából 38 ezer zsidót irányí­­tottak ide. A háború végén mindössze 19 fogoly ma­­radt életben a táborban. Harminc más férfi­­nek sikerült innen az 1943 októberi lázadás idején kitörnie. Ebben zsidó partizánok se­­gítették őket, akiknek két vezetőjük volt: Alexander Felcerski és Leon Feldhendler. Feldhendlert a háború végén meggyilkolták — a lengyel partizánok. Sárga lapot a szabálytalankodóknak.. . A NAGYVILÁGBÓL KAIRÓ. — Újabb két egyiptomi újságírónak tiltották meg az ország elhagyását. Eddig hét újságíró ellen indítottak vizsgálatot, és Nasszer egyik barátja, Mohammed Haszanein Chejkál sem hagyhatja el az országot. További 60, külföldön tartózkodó egyiptomi újságíró ellen is eljárás indul, mert marxistáknak te­­kintik őket. TÜBINGEN. — A nyugatnémet városban született sziámi ikreket nem lehet szétválasztani. A vizsgálat ki­­derítette, hogy a két csecsemőnek külön-külön szive van ugyan, de ezek is összenőttek, így vérkeringésük közös és sziveik egyszerre vernek. Eleinte az orvosok azt fel­­tételezték, hogy csak egy szívük van. A szülők abban reménykednek, hogy az orvostudomány fejlődése né­­hány esztendő múlva lehetővé teszi, hogy a két gyermek egy-egy műszívvel élhessen, s ebben az esetben szét lehet választani őket• PÁRIZS. — A Quotidien de Paris című, független napilap megszűnt. Előzőleg Combat címen a francia el­­lenállási mozgalom lapja volt és e címmel jelent meg egészen 1974-ig. A lap 60 ezer példányban jelent meg, de a szocialista párt új lapja túlságosan erős konkurrens­­nek bizonyult. A lap főszerkesztője azonban az utolsó számban azt állítja, hogy a bukás erkölcsi természetű, mert a sajtót „megbetegítik az újságírók”, akik politikai lelkesedésüket előbbrevalónak tartják a szakmai objek­­tivitásnál, így aztán a független lapok halálra vannak ítélve. MANILLA. — A világ bűnei csak arányaikban kü­­­lönböznek. A Fü­löp-szigeteken hat túszul ejtett favágót 6 zsák rizs, 2 zsák só és egy csomag cigaretta ellenében váltották ki a katonai hatóságok. Ez a legkisebb váltság­­díj, amit 1975 óta a Líbia által támogatott muzulmán gerilláknak fizettek a Fülöp -szigeteken. PÁRIZS. — Az­­iparilag fejlőt nyugati országok az elmúlt esztendőben 14,8 milliárd dollár összegű segélyt nyújtottak a fejlődésben levő országoknak. Ez több, mint egym­illiárd dol­­lárral nagyobb összeg az­ előző évinél, de az inflációt figyelembe véve, értéke azonos. PEKING: — A Szovjetunió helyettes külü­gyminisztere elhagyta Pekinget, miután vécét ért az orosz kínai határ­­kiigazítási tárgyalások harmadik szakasza. Ezúttal a két küldöttség két hónapon keresztül ülésezett, a megfigye­­lők szerint teljesen eredménytelenül A tárgyalások nyolc esztendővel ezelőtt kezdődtek, a súlyos ,׳ határincidensek után. Kína 35 ezer négyzetkilométernyi területet követel a Szovjetuniótól Pamirban és a hajdani Mandzsúria északkeleti részében. PÁRIZS. — A dél-jemeni véres események után a nyugati világ politikai megfigyelői azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió újabb lépést tett előre befolyása biztosí­­tására e stratégiailag fontos vidéken. A TASS hírügy­­nökség nyílt lelkesedéssel számolt be Robate Ali volt elnök meggyilkolásáról és .­imperialista összeesküvés meg­hiusításának” mondja a mészárlást. Kairó viszont aggo­­dalommal látja, hogy az oroszok milyen brutálisan avat­­koznak bele a környék országainak az­ életébe. BILBAO:­­ José Maria Porteil spanyol újságírót is­­meretlen tettesek két revolverlövéssel meggyilkoltak. Eddig egyetlen terrorista szervezet sem vállalta a gyil­­kosságot, de köztudomású, hogy Portéla sokat foglalko­­zott a baszk szeparatista mozgalommal (ETA). Lapja a napokban nyílt levelet közölt, amelyben 42 baszk értel­­miségi elítéli az ETA-t és kijelenti, hogy ezzel a szer­­vezettel nem lehet tárgyalni. Portell előzőleg könyvet írt a szeparatista szervezetről, amelyet annak vezetői kedvezően fogadtak, most azonban egy cikkben lelep­­lezte az ETA marxista-leninista jellegét., WÜRENLINGEN. A svájci városban működő kutató­­intézet üzembe helyezte Svájc legjelentősebb nap­erőművét. A berendezés elsősorban kísérleti célokat szolgál és lehetővé teszi az ilyen szerkezetek rentabilitásának a megállapítását. Száz négyzetméteres gy­­jtőfelü­let fogja fel a napsugarakat és 5000 liter vizet 80 fokra melegít fel. A berendezést a svájci állam­­elnök avatta fel, aki beszédet mondott a nap­energia felhasz­­nálásának a jövőjéről, de ennek az erőforrásnak a korlátairól is szólt. A beszéd e része annál is inkább időszerűnek bizonyult, mert az ünnepség során beborult és megeredt az eső. A zenekar azonban zavartalanul játszotta az „O, sole mio” című dalt. PÁRIZS: — Franciaország 4,3 százalékkal csökken­­tette kőolajbehozatalát. Az ország 39 millió tonnát im­­portál évente, s ennek 76 százaléka a Közelkeletről származik. TEHERÁN: — Irán nem tér vissza teljesen a több­­párt­rendszerhez — jelentette ki Amusegar miniszter­­elnök. Az előző hónapban az iráni politikai élet rend­­kívül zaklatott volt, mert a hajdani pártok vezetői, a hivatalosan bejelentett liberalizációra­ hivatkozva, meg­­próbálták feléleszteni betiltott pártszervezeteiket. Irán­­ban ugyanis hosszú ideje egyetlen párt működik, a ״ Ras­­takhiz”. Az új határozat úgy látszik a sahtól származik, s a következőképpen hangzik: többpárt­rendszer lesz Iránban, s ez a politikai aktivitás fejlődni és virágozni fog, de csak a ״ Rastakhiz” keretében. Pedig a kormány eleinte úgy vélte, hogy a többpárt­rendszer engedélye­­zése nem jár veszéllyel a rendszere, mert mindannyinak el kellett ismernie a monarchista államrendszert. A kísér­­letet egyelőre elhalasztották.­­ 1378 vn. 2 .

Next