Új Könyvek, 1986 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 5. szám
860563 894 N 52 Németh G. Béla (1925) Századutóról, századelőről : Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok / Németh G. Béla. — Bp. : Magvető, 1985. — 612 p. ; 19 cm. — (Elvek és utak, ISSN 0324—4318) ISBN 963 14 0398 1 [ISBN 963 14 0398 X] kötött : 69.— Ft 894.511 (091),,186/19”(081) Magyar irodalom — 82.09(081) Történet 19—20. sz. — Tanulmányok B . A tanulmánykötet címe — mint a kiváló irodalomtudós eddigi kötetei esetében is — alig mond valamit annak tartalmáról, sőt némileg félre is vezet. Mert igaz ugyan, hogy a századforduló táján alkotott írókról, költőkről is találhatók benne tanulmányok a mennyiségre és minőségre is legkiválóbbak azonban Németh G. Béla eddig is leginkább tárgyalt, leginkább kutatott alkotói, Arany János, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila. A korábbi művekhez képest a huszadik századi alkotók száma még inkább meg is növekedett. Esszét, vallomást, verselemzést olvashatunk a kötetben Radnótiról, Illyés Gyuláról, Szabó Lőrincről, Pilinszkyről, Németh Lászlóról, Simon Istvánról. A szerző első tanulmányai annak idején relatív erejűek voltak, iskolát, sokat vitatott, támadott, dicsért iskolát teremtettek, híres verselemzéseit az átlagosnál sokkal nagyobb érdeklődés fogadta. A szenzáció azóta megkopott, de kétségtelen, hogy az e kötetbe összegyűjtött munkák is irodalomtörténet-írásunk java alkotásai közé tartoznak. Általában különvéleménnyel, néha meghökkentő, de alaposan okadatolt különvéleménnyel él a szerző. Justh Zsigmond esetében szinte pamfletet ír a Halász Gábor óta kiemelten értékelt íróról. Tömörkény novellisztikájának rangját úgy emeli a legnagyobbak közé, hogy rámutat: hat kötetnyi életművéből tíztizenöt igazán érdemes munkája van, Mikszáth mellé állítja viszont a nem éppen kedvelt és méltatott Peteleit, Gárdonyi Géza életművének középpontjába pedig Az én falum novelláit helyezi. A nagyokról, a legnagyobbaknál, igazi kedvenceiről általában több tanulmány is található a kötetben. Ezek legtöbbször Németh G. Béla korábbi, róluk szóló írásaihoz képest is újat mondanak, azt jelzik, hogy Arany, Babits, József Attila művei minden tisztázó irodalomtörténeti munka után is, sőt talán éppen azok következtében egyre több megfejteni, megvilágítani valót kínálnak. A gazdag kötetet néhány elméleti szempontból is jelentős tanulmány zárja: az egyik a kiegyezéskori irodalomkritika jellegét világítja meg, általában is szólva a kritika, a kritikatörténet mibenlétéről, a másik a művelődéstörténet kutatásának, oktatásának problematikáját tárgyalja, a harmadik a magyar irodalom karakterét kívánja bemutatni. Minden irodalomtörténeti érdeklődésű, művelt olvasónak ajánlható. Keresettsége nyilván azonos lesz a szerző korábbi tanulmánykötetével. A sorozatban legutóbb: 860384. Életrajz, munkásság: 811036. Legutóbb megjelent MÜVE: 11 + 7 vers (850260).