Új Könyvek, 1986 (23. évfolyam, 9-15. szám)
1986 / 14. szám
801487 V 67 Venturi, Marcello (1925) Virágosdomb Marcello Venturi . [ford. Lajos Mari]. — Bp. Móra, 1986. — 61 p. : ill., színes ; 24 cm. — (Már tudok olvasni, ISSN 0324—7600) Eredeti cím: Colleftorito. — Mesék ISBN 963 11 4434 8 kötött : 23.— Ft 850(02.053.2)—34 Venturi 1945.11 Mt.: Lajos Mari (ford.) ab© Milyen esemény zökkentheti ki egyhangúságából azt a falut, ahol a gyorsvonat még soha meg nem állt, emberemlékezet óta, megállás nélkül átrobogott? A költők által is megénekelt jelkép körül bomlanak ki a Venturi-mese szirmai. S mivel meséről van szó, természetesen csoda történik, s megáll egyszer a gyors. Gyermeki kíváncsiság, s némi rakoncátlankodás eredménye, hogy fékezni kényszerül a dohogó mozdony. Dohog kegyelmes utasa is, fölöttébb sérelmezi a kényszerpihenőt (a Nagyherceg különvonatát állította meg a csibész Pino), ám morcos kedve azonnal kiderül, amikor megkóstolja Aristide vaníliafagylaltját, majd a szépséges szamócaárus, Gelsomina erdei gyümölcsét... Venturi mesteri rajzában bomlik ki a falucska „alvó" élete, majd az óriási eseményt követő pezsgő lüktetés. (Piros jelzőlámpát a kék vonatnak!) Drámai közjátéknak is tekinthető következő meséje a titokzatos idegenről szól, s arról, hogyan acsarkodnak a Nagyhercegség városi fagylaltosai, Virágosdomib cukrászának dicsőségére áhítozva. Az álruhás nyaraló meghiúsított rémtette után azonban már csak a happy end van hátra. Ünnepel a mesebeli falucska, Nyaffekta kisasszony beadta karcsú, ámde gőgös derekát az ablaka alatt mozdonyával kitartóan füttyentgető, szénporosan is jaj-de-szép Anacletonak (A szerelmes mozdonyvezető). A bájos Venturi-mesék, Lajos Mari míves fordításában, bumfordi-groteszk rajzokkal, szép nagy betűtípussal szedve kerülhetnek a kisiskolások kezébe. A sorozatban legutóbb: 853237. Életrajz, munkásság és legutóbb megjelent MÜVE: Senkiföldje (832512).