Új Könyvek, 1990 (27. évfolyam, 11-18. szám)

1990 / 18. szám

A Bethlen Gábor Könyvkiadó ötágú síp című induló sorozatának nyi­tóköteteként a nyugaton diaszpórában élő magyarság anyanyelvi közös­ségének összetartó erejét bizonyító, értékbecsülő gesztusát és önszemlé­letét fölmutató könyvet jelentetett meg. Előszavában Si­kely András Bertalan szól e vállalkozás céljáról és jellegéről. A Kárpát-medencében élő, valamint a régi határokon is messze túli szórványmagyarság irodal­mi, művelődési, szociológiai problematikájának bemutatása és értéke­lése szerepel a sorozat életrehívó céljai között. A szerkesztők főleg tény­irodalmat, esszét és tanulmányt közölnek majd. E könyvsorozat szemlé­leti alapvetését és a feladatvállalás folytonosságának fönntartását jelzi ez az Illyés Gyuláról szóló kötet. Feladatvállalást és szemléleti alap­vetést, s mindezt a határon kívüli magyarság kultúrájának megtartá­sáért és ápolásáért folyamatosan tevékeny és szót emelő Illyés Gyula szellemében kezd­i meg a Bethlen Kiadó akkor, amikor a költő hatvana­dik és hetvenedik születésnapjára az Új Látóhatár című, Münchenben megjelenő folyóirat egykori publikációiból gyűjteményes válogatást ad közre Albert Tibor szerkesztésében. A kötet anyaga a szélesebb közönség számára máig újdonságnak számíthat, hiszen az Új Látóhatár csak vi­szonylag szűk körben volt ismeretes idehaza. A könyv két időrendi részre tagolódik. Az első rész a hatvanadik, a második pedig a hetvenedik születésnapra megjelent írásokat tartalmaz­za. Az elsőben Szabó Zoltán, Cs. Szabó László, Sárközi Mátyás, Fenyő Miksa, Kibédi Varga Áron, Gombos Gyula, Czigány Lóránt, Márton László, G. F. Cushing, Kovács Imre visszaemlékező írásai és az életmű­vet értékelő esszéi olvashatóak. Mindezek 1962-ben jelentek meg, s tíz évvel később Borbándi Gyula nevezetes Illyés-breviáriuma, valamint Sulyok Vince, Major-Zala Lajos, Gergely Veronika köszöntő költemé­nyei. Ez utóbbi körből kiemelkedik Cs. Szabó Lászlónak a magyar köl­tészet angol nyelvű gyűjteménye elé készített, Illyés Gyulának ajánlott bevezető tanulmánya. Cs. Szabó itt az európai humán művelődési eszmé­nyek jegyében gondolkodó külföldi értelmiségiek számára igyekszik be­mutatni a magyar irodalom fő karaktervonásait. Esztétikai és történelmi törvényszerűségek összhatását, a magyar költészet történetének fényében nagy mentalitástörténeti és komparatisztikai érzékenységgel tudja meg­világítani. Az első rész életrajzi vonatkozású visszaemlékezéseket tartal­mazó esszéi, a kortársak és Cs. Szabó, valamint Babits irodalomtörténeti értékű publikációi Illyés Gyula alakját teszik élővé, s irodalmi gondol­­­­kodásmódjának tematikusan válogatott gyűjteménye pedig jól használ­ható kalauza lehet az életműben eligazodni szándékozó, az illyési világ­képet értelmezni óhajtó olvasónak és irodalomtörténésznek egyaránt. A jelzett időben, 1962-ben és 1972-ben Münchenben a magyar nyelven megjelenő jelentős folyóirat, az Új Látóhatár valami olyat tett az illyési mű méltó fogadtatásáért, amit a hazai művelődési sajtó nem tehetett, s ezért az új magyar közművelődés és irodalmi élet számára ezeket az írá­sokat újra fölfedezni most itt a legmegfelelőbb alkalom. Sorozatnyitó kötet.

Next