Új Könyvek, 1990 (27. évfolyam, 11-18. szám)
1990 / 18. szám
A Bethlen Gábor Könyvkiadó ötágú síp című induló sorozatának nyitóköteteként a nyugaton diaszpórában élő magyarság anyanyelvi közösségének összetartó erejét bizonyító, értékbecsülő gesztusát és önszemléletét fölmutató könyvet jelentetett meg. Előszavában Sikely András Bertalan szól e vállalkozás céljáról és jellegéről. A Kárpát-medencében élő, valamint a régi határokon is messze túli szórványmagyarság irodalmi, művelődési, szociológiai problematikájának bemutatása és értékelése szerepel a sorozat életrehívó céljai között. A szerkesztők főleg tényirodalmat, esszét és tanulmányt közölnek majd. E könyvsorozat szemléleti alapvetését és a feladatvállalás folytonosságának fönntartását jelzi ez az Illyés Gyuláról szóló kötet. Feladatvállalást és szemléleti alapvetést, s mindezt a határon kívüli magyarság kultúrájának megtartásáért és ápolásáért folyamatosan tevékeny és szót emelő Illyés Gyula szellemében kezdi meg a Bethlen Kiadó akkor, amikor a költő hatvanadik és hetvenedik születésnapjára az Új Látóhatár című, Münchenben megjelenő folyóirat egykori publikációiból gyűjteményes válogatást ad közre Albert Tibor szerkesztésében. A kötet anyaga a szélesebb közönség számára máig újdonságnak számíthat, hiszen az Új Látóhatár csak viszonylag szűk körben volt ismeretes idehaza. A könyv két időrendi részre tagolódik. Az első rész a hatvanadik, a második pedig a hetvenedik születésnapra megjelent írásokat tartalmazza. Az elsőben Szabó Zoltán, Cs. Szabó László, Sárközi Mátyás, Fenyő Miksa, Kibédi Varga Áron, Gombos Gyula, Czigány Lóránt, Márton László, G. F. Cushing, Kovács Imre visszaemlékező írásai és az életművet értékelő esszéi olvashatóak. Mindezek 1962-ben jelentek meg, s tíz évvel később Borbándi Gyula nevezetes Illyés-breviáriuma, valamint Sulyok Vince, Major-Zala Lajos, Gergely Veronika köszöntő költeményei. Ez utóbbi körből kiemelkedik Cs. Szabó Lászlónak a magyar költészet angol nyelvű gyűjteménye elé készített, Illyés Gyulának ajánlott bevezető tanulmánya. Cs. Szabó itt az európai humán művelődési eszmények jegyében gondolkodó külföldi értelmiségiek számára igyekszik bemutatni a magyar irodalom fő karaktervonásait. Esztétikai és történelmi törvényszerűségek összhatását, a magyar költészet történetének fényében nagy mentalitástörténeti és komparatisztikai érzékenységgel tudja megvilágítani. Az első rész életrajzi vonatkozású visszaemlékezéseket tartalmazó esszéi, a kortársak és Cs. Szabó, valamint Babits irodalomtörténeti értékű publikációi Illyés Gyula alakját teszik élővé, s irodalmi gondolkodásmódjának tematikusan válogatott gyűjteménye pedig jól használható kalauza lehet az életműben eligazodni szándékozó, az illyési világképet értelmezni óhajtó olvasónak és irodalomtörténésznek egyaránt. A jelzett időben, 1962-ben és 1972-ben Münchenben a magyar nyelven megjelenő jelentős folyóirat, az Új Látóhatár valami olyat tett az illyési mű méltó fogadtatásáért, amit a hazai művelődési sajtó nem tehetett, s ezért az új magyar közművelődés és irodalmi élet számára ezeket az írásokat újra fölfedezni most itt a legmegfelelőbb alkalom. Sorozatnyitó kötet.