Új Könyvek, 1991 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1991 / 3. szám

oldásokkal), a negyedik pedig különféle kapcsolódó rejtvényeket és fej­törőket.­­ Matematikai felvételire készülő fiataloknak, szakköri tagok­nak ajánlható elsősorban. SZTRÓKAI Vera matematikus, szakíró. Ez az első ismertetett műve: TÖRÖK Judit matematikus, szakíró. Ismertetett műve: A Fibonacci­­sorozat (841726): 572 C 93 910321 Czeizel Endre (1935) A magyarság genetikája , Czeizel Endre. — Debrecen : Csoko­nai, 1990. — 262 p., [40] t. : ill., főként térk. : 24 cm Bibliogr.: p. 259—262. ISBN 963 260 029 0 fűzött : 172.— Ft 572.9(1945.11) :612.6­ 05 Magyarságtudomány 323.1(439)(091) Genetika, humán 323.1 (1945.11) 312.9(1945.11)(439) 312.3—05(439) B K Mivel ez a század már produkált néhány fajbiológiai teóriát, sokan esetleg gyanakodva nézhetik Czeizel Endre könyvét, pedig ebben csupán arra vállalkozott az ismert genetikus, hogy elmondja, az ember és a nem­zet soha nem feledheti el biológiai gyökereit. Ennek megfelelően tekinti át genetikai szempontból a magyarság történetét az uráli szállásterület­től, tehát Kr.­­e. 6. évezredtől a honfoglaláson át napjainkig. E nagy­léptékű históriai összefoglalóban mindenekelőtt a nemzetté formálódó magyarság interetnikus kapcsolatait veszi számba: a vándorlás idősza­kában más népekkel történt érintkezések biológiai-genetikai hatását, a betelepítések genetikai következményeit, a török hódoltság korát, a szomszéd népekkel való együttélés embertani jelentőségét. A jelenkori Magyarország etnikai csoportjainak számbavételekor elemzi a zsidóság, a cigányság és a németség megjelenését a magyar nép életében; külön szól a nemzet egészén belül megkülönböztethető — kisebb-nagyobb mér­tékben mindmáig külön csoportot jelentő — Tolnába telepített bukovi­nai székelyekről és moldvai csángókról, az „őshonos” kunokról, jászok­ról, palócokról, matyókról, az antropológiailag leginkább „törzsökösnek” tartott őrségi magyarokról, továbbá a főváros „kevert” népességéről. A népességgenetikai kutatás bevált módszereinek fölvázolása után tér rá vizsgálata eredményeinek voltaképpeni ismertetésére — ezzel a történeti aspektusú áttekintés természettudományi és leíró metódusra vált; továb­bá a magyar szempontú vizsgálódás és mintavétel adatait összeveti a hasonló tárgyú és szempontú nyugatnémet kutatások eredményeivel. Is­merteti a magyar etnikai csoportok egymástól való ún. „genetikai távol­ságát” (kimutatva pl. a matyók, palócok, kiskunok közeliségét vagy a moldvai csángók valamennyi csoporttól legtávolabbra eső mutatóit). Ez­után teszi föl a gondolkodókban, írókban fél évszázada csaknem folya­matosan fölötlő kérdést: mi a magyar? Válaszul embertani, értelmi ké­­pességi, demográfiai, kórtani adatok rendszerezett sokaságát sorolja föl — sokszor természettudományos előismereteket feltételező részletezéssel.

Next