Új Látóhatár, 1969 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám - Molnár József: Egy könyv sorsa

Molnár József Egy könyv sorsa „Azok számára, akik pályájukat a közösség sorsába keverték, a halál nem alibi és nem menedék. Ellenkezőleg: a bezáruló sír követeli a szi­­gorú vizsgálatot, a minden elfogultságtól független kritikát" — mondotta Szabó Dezső Gömbös Gyuláról szólva. Ez a megállapítás huszonnégy évvel halála után már őrá is érvényes, hiszen a magyar huszadik század első feléről alkotott kép elképzelhetetlen tiszteletet követelő, ellentmon­­dásra ingerlő s gyakran gyűlöletet kiváltó robosztus alakja nélkül. Nyilván egykori hatásának, vagy a körülötte gyűrűző egykori indulatok továbbrezgésének tulajdonítható, hogy egy negyed századdal halála után, majdnem egyidőben, két vaskos életrajz is megjelent róla: az egyik idekint Gombos Gyula *, a másik otthon Nagy Péter tollából. Nagy Péter könyvét­ odahaza meglehetős csönd fogadta, annál nagyobb vihar kerekedett idekint Gombos Gyula műve körül, igazolva, hogy a halál Szabó Dezsőnek sem alibi és nem menedék. Ha Szabó Dezső egykori irodalmi és politikai működésére még ma is ideges fölhördüléssel reagáló kritikusaink csak Szabó Dezső elleni régi indulataikat eresztik szabadjára, de Gombos Gyula könyvét szakszerűen és tárgyilagosan bírálják, évekkel ezelőtt, nyomdánk felállításakor, a sikeres munka érdekében letett tollamat ma sem veszem kézbe, és ez az írás soha­­sem születik meg. Semmi értelmét nem látnám annak, hogy ma Szabó Dezső erényein, emberi gyengeségein, írói kvalitásain, egykori — helyes vagy helytelen — politikai nézetein a két háború közti Magyarország indulatait visszakérődzve vitázzunk. Maga a szerző — nagyon helyesen — megelégedett azzal, amit könyvében elmondott, és nem kívánta a vita során az utolsó szót kimondani, pedig minden oka meg lett volna rá. Némely kritikusa ugyanis jobbnak látta a könyvet a nyilvánosság kizárásával bírálni, és kritikáját nem a magyar sajtóorgánumokhoz, hanem az idegen hatóságokhoz küldte el. Mások közzétett írásaikban a szerző tisztességét próbálták kétségbevonni. Minden kritikusnak joga van a maga szemléletének kifejezésére, és ennek alapján bírálhat úgy, ahogy neki tetszik. De minden kritikus kötelessége, hogy azt bírálja, ami a könyvben benne van s ne a maga kitalálásait, amikkel aztán behelyettesíti a szerzőt, hogy annál könnyebben kiüthesse. Gombos Gyula könyvével kapcsolatban nagyjából ez történt, és ezért kénytelen a szerző helyett végül is a kiadó szót emelni. A könyvkiadót normális 1 2 1 Gombos Gyula, Szabó Dezső, Aurora Könyvkiadó, München, 1966. 421 1. 2 Nagy Péter: Szabó Dezső, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964. 564 1.

Next