Új Látóhatár, 1969 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - Molnár József: Egy könyv sorsa
körülmények között a megjelentetett könyv sorsa csak anyagi szempontból érdekli, a kritika hidegen hagyja. Ha egy könyv körül vihar keletkezik, annál jobb: a szenvedélyes viták felkelthetik a könyv iránti érdeklődést. Így járt az Aurora Kiadó Gombos Gyula könyvével: az utolsó példányig elkelt s már a második kiadást készítjük sajtó alá. Mint kiadónak tehát minden okom meglenne az örömre, hiszen az emigrációban a második kiadás fehér holló. Ha most mégis beleszólok a vitába, teszem ezt két okból. Egyrészt, mert nemcsak a könyv kiadásáért, hanem bizonyos mértékig megszületéséért is felelősnek érzem magam. Ugyanis Fenyő Miksának 1958 decemberében Szabó Dezsőről tartott előadása 34 után New Yorkban én biztattam Gombos Gyulát, hogy írjon egy tanulmányt Szabó Dezsőről az Új Látóhatár számára. A kért tanulmányból könyv kerekedett, amelyből három fejezetet négy részletben közöltünk is a folyóiratban, s végül 1966 elején az Aurora gondozásában kiadtuk a teljes művet is. Mint a könyv szerény inspirátora nem hagyhatom tehát szó nélkül a szerzőt ért bántalmakat, és a fejére szórt igaztalan vádakat. Másrészt összegyűjtve a kritikákat, ellenállhatatlan szükségét éreztem annak, hogy a nyilvánosság előtt mutassak rá Gombos kritikusainak — enyhén szólva — szokatlan módszereire. Már a könyv megjelenésekor előre látható volt, hogy szenvedélyeket fog felkavarni: felfakaszt régi sebeket, csatasorba állít régi ellenfeleket. Aki Szabó Dezső kontroverz egyéniségét választja könyve témájául, annak ezzel számolnia kell. Számoltunk is. De hogy a rejtett indulatoknak, gyűlölködő hajlamoknak, elfogultságoknak hirtelen föltörő mélytengeri áramlásai a leggátlástalanabb denunciációkba torkollanak a szerző ellen, még mi sem hittük. Az első kritikák ugyanis — mint említettem — nem a sajtóban, a nagy nyilvánosság előtt zúdultak a szerzőre, hanem gondosan rejtve, hátulról a legkülönbözőbb hatóságok és szervezetek irodai helyiségeiben. Feljelentések érkeztek Gombos Gyula ellen: a munkahelyére, az amerikai bevándorlási hivatalhoz, az FBI-hoz, az amerikai újságíró szervezethez — amelynek tagja —, az amerikai Antidiffamation Leagehez, és valami egészen különös denunciáns logika folytán még az amerikai külügyminisztériumhoz is. Régi emigráns, sőt mondhatnánk magyar betegség ez. Szinte alig akad Nyugaton élő író vagy szerkesztő, akit ezek a suttyomó kritikusok ne jelentettek volna föl. Zilahy Lajos regényt írhatna amerikai tragédiájáról. Az Új Látóhatárnak mind a két szerkesztője órákig beszélhetne a névtelen feljelentéseket követő meghurcoltatásáról, országhatárokon való feltartóztatásáról. A Gombos Gyula elleni denunciáns hadjárat azonban a nyilvánosság előtt is folytatódott, előbb csak névtelen körlevéllel, aztán már névvel jelzett írással is. Egy-két évvel ezelőtt emigráns közéleti személyiségek, lapok 3 Látóhatár, München, 1959. 1. sz. 4 A senki földjén, Új Látóhatár 1960. évf. 177-185. 1. és 289-504. 1. — Szabó Dezső a regényíró, Új Látóhatár, 1964. 289–295. — Szabó Dezső utolsó napjai, Új Látóhatár, 1965. évf. 51-57. 1.