Új Látóhatár, 1972 (15/23. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Illyés Gyula - Cs. Szabó László: Három téma. Beszélgetés Illyés Gyula és Cs. Szabó László között 1971. szeptember 24-én Londonban
Illyés Gyula - Cs. Szabó László Három téma Beszélgetés Illyés Gyula és Cs. Szabó László között 1971 szeptember 24.-én Londonban És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt neki a nép csak egy szót sem. Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül, míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak. Királyok könyve, L. 18. 21-22. A rákfene Cs. Szabó: Egy élettel, életünkkel mérhető barátság mögöttünk, mi már, Gyula, hallgatásból talán még jobban értünk, mint szóból, egymás gondolatában fészkelve némán el tudnánk üldögélni akár itt, Londonban, akár a tihanyi hegylakó kőasztala mellett. Persze van önzés az efféle jóízű hallgatásokban, kirekeszt mindenki mást. Holott másokra is tartozik, hogyan látja 1971-ben külföldre szakadt barátja hazai barátját, én a mai Illyés Gyulát s hogyan gondolkozik, a hetvenedik év küszöbén, remek korban Illyés Gyula a világ s a költészet dolgairól. Egyik zavarosabb, mint a másik. Életutad óriási, könyvtárnyi a mű, beszélgetésünkben három témára szorítkozom, vissza-visszafordulva magyarázatért némileg közös múltunk felé. A múltban, országos hírek kezdetén központi volt a pusztai rokonok gondja, baja s e gondok és bajok tükrében a lelkileg és gazdaságilag megnyomorított magyarok sorsa. Egyke, földhiány, földéhség, a szegény nép társadalmi megfeneklése és kulturális kisemmizése hódított vissza Párizstól, dadaista és szürrealista baráti körökből. Tudatosuló gyermekkori emlékek és idegen szemhatárhoz is szokott hazai vándorlások fűzötték szépen fegyelmezett, perzselő indulatodat a vízfenéken tengődő, láthatatlan, nagyobbik Magyarország fölfedezése közben. Azt hiszem, még mindig azonos indulat lök fel a kétségbeesésből az emelt fejű dacba, ma is a népért, de megváltozott helyzeti tragédia jegyében. Hajszálgyökerek című köteted két írására gondolok, a címadó tanulmányra egy provanszi faluban tett látogatás ürügyén — a lakók oda telepített magyar őseire bukkantál ott —, s a Szakvizsgán nacionalizmusból című tépelődésedre, amit Bécsben jegyeztél föl, a Herder díj átvételekor. A harmincas években a parasztság s a városi proletárok megnyomorítása miatt vállaltál feladatokat, némák szószólójaként, ma tizenöt millió magyarért, amely-