Új Látóhatár, 1972 (15/23. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Kibédi Varga Áron: Szerkezet és jelentés Krúdy regényeiben

az a műfaj, amelyben a (sokszor mesékből, legendákból odacsöppent) hős rájön tehetetlenségére, de még lázad ellene; a modern regény még egy lépéssel továbbjutott: a hős elszakadt végleg mesebeli őseitől, nem lázad már, tehetetlenségébe belenyugszik. Ez nem jelenti minden eset­ben azt, hogy magáról a cselekvésről teljesen lemond; két út áll előtte: cselekszik ugyan, de a cselekvés láncolatát, összekapcsolását — azaz végső fokon: értelmét — a fátumra, a sorsra bízza (mint pl. a spanyol pikareszk regény hősei) vagy a szerző filozófiájára (mint Voltaire Candi­­deja). A másik út: nem cselekszik, csak álmodik a cselekvésről, ilyen Frédéric Moreau az „Érzelmek Iskolájáéban és ilyen Krúdy Rezeda Káz­­mérja. Az álmon keresztül persze megint csak a sors, illetve a szerző igazgatja a hős lépéseit. A cselekvés összefüggésének e látszólagos hiá­nyára már 1899-ben rámutatott Krúdy egyik kritikusa, mondván hogy a szerző „sem előzményt, sem következményt ki nem domborít".­ A mesétől a regényig mind a hősök mind a cselekmény szerepe meg­változott. Propp módszerét tehát nem alkalmazhatjuk minden további nélkül Krúdy regényeire, annyit azonban e módszer segítségével megál­lapíthatunk, hogy a passzív regényhős lépései önkényesek-e, nélkülöz­nek-e minden összefüggést vagy sem. Ha nem is olyan pontosan, mint ahogy azt Vlagyimir Propp tette a mesék esetében, de megkísérelhetjük felállítani a Krúdy-regények alapsémáját, amelynek, kisebb-nagyobb vál­tozatokkal ugyan, de a legtöbb regény engedelmeskedik.­ Eme alapséma felvázolásához először is az szükséges, hogy megálla­pítsuk a szereplők funkcióit. A Krúdy regények szereplőit, a cselekvésben betöltött szerepük, funkciójuk alapján öt csoportba sorolhatjuk és ezeket a csoportokat az A1, A2, B, C és D betűkkel fogjuk jelölni. A regény főszereplője Krúdynál majdnem mindig férfi, mégpedig egy belsőleg nyugtalan, hányattatott, az életet és főleg a szerelmet és a jó konyhát ugyan szerető, de voltaképpen szemlélődő, passzív férfi : Rezeda Kázmér, Szindbád, Pálfi (U. T.), N. N. Ez az A- csoport. A férfi főszereplő soha­sem igazán fiatal és mindig öregnek képzeli magát. Tettrekész, lelkes, G Pelyvás-Ferenczik István: A magyar irodalmi impresszionizmus és Krúdy Gyula (Debrecen, 1942), 51. o. 7 Krúdy regényeit a következő lerövidítésekkel jelzem és a zárójelbe tett kiadás alapján idézem: A. D. — Asszonyságok díja (Asszonyságok díja — Napraforgó, Magvető, 1958); B. U. — Boldogult Úrfikoromban (Hét bagoly — Boldogult úrfikoromban, Szépirodalmi, 1954); N. F. — Napraforgó (Asszonyságok díja — Napraforgó, Magvető, 1958); N. N. — N. N. (Az útitárs — N. N., Szépirodalmi, 1959) ; R. Sz. — Rezeda Kázmér szép élete (Rezeda Kázmér szép élete — Nagy kópé — Az utolsó gavallér, Szépirodalmi, 1957); U. T. — Az útitárs (Az útitárs — N. N., Szépirodalmi, 1959) ; V. P. — A vörös postakocsi — (A vörös postakocsi — őszi utazások a vörös postakocsin, Szépirodalmi, 1956).

Next