Új Látóhatár, 1973 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - DOKUMENTUM - Benkő Zoltán: Fejezetek az ifjúsági ellenállás történetéből (1944-45)
éppen ez a diákegységmozgalom szolgáltatta az alapot a szervezett ellenállásra. A diákegységmozgalom nem volt határozott szervezeti formák közt hierarchikusan működő mozgalom, inkább diákvezetők esetenkénti azonos politikai állásfoglalása. Elismert vezetője tagadhatatlanul az egyre határozottabban balra tolódó Fitos Vilmos volt. A baloldali szellemű egyetemisták a kari egységszervezeteket igyekeztek megszállni, miután kiszorultak a Turulból és az Emericanaból, így pl. a Bölcsész Segítő Egyesületben Majsai Emil, a kolozsvári egyetemen Pintér Péter Pál, a közgazdászoknál (EKIE) pedig Zimányi Tibor és Borsos Sándor került az élre. Azok, akik ezekből a szervezetekből az illegalitás konkrét feladatait vállalták, megalakították a Szabad Élet Diákmozgalmat, Kiss Sándor és Fitos Vilmos vezetése alatt. Külön kell itt szólni egy másik ellenzéki, baloldali eszméket képviselő ifjúsági csoport működéséről. Ennek története 1942-re, sőt még előbbre nyúlik vissza és a magyarországi belpolitikai fejlődésre még a mai napig sem vesztette el teljesen a hatását. Ez a Györffy Kollégium! A németekkel és a magyar nyilasokkal szemben szervezett ellenállásban a Györffy kollégisták fontos szerepet töltöttek be. A Györffy Kollégium elődjét, a Bolyai Kollégiumot a Turul bábáskodásával hozták létre, 1939-ben. A Györffy István profeszszor köré gyűlt parasztszármazású egyetemi hallgatók kis csoportja falujárásokon ismerkedett az ország problémáival. A falukutatók és népi írók hatására szociográfiai felméréseket végeztek. Ők alakították meg a Parasztfőiskolások Közösségét, majd az önkormányzattal rendelkező Bolyai Kollégiumot. Györffy István halála után, 1942-ben a Kollégium az ő nevét vette fel. A Kollégium diákjainak politikai hovatartozását paraszti és népi származásuk determinálta, a vezetők és a tagok többségükben kommunisták voltak vagy rokonszenveztek a kommunista párttal és a marxista ideológiával, sőt az illegális kommunista párt egyes akcióiban is részt vettek. A német megszállás után, 1944 tavaszán a kollégium önkormányzatát a hatóságok felfüggesztették, az 50 kollégista illegalitásba vonult. A vezető tagok közül többen már korábban, 1944 elején kapcsolatba kerültek az illegális kommunista párttal, az ún. Béke-párttal, valószínűleg Fehér Lajoson keresztül Kállai Gyulával. A Györffy kollégisták és Fitos között hamar kiéleződött a helyzet. Fitos baloldali tömeggel rendelkezett, a györffysták viszont baloldali „elittel". Számolva a háború utáni helyzettel máris vetélytársi küzdelem alakult ki közöttük. Ezért fordultak Fitos helyett az engedékenyebb természetű, diplomatikusabb Kiss Sándorhoz, amikor a györffysták tömegek hiányában a népfrontos megoldással próbálkoztak. Így jött létre 1944 szeptember elején Kardos László, a Györffy Kollégium egyik vezetője közvetlen kezdeményezésére a Magyar Diákok Szabadságfrontja. Emögött persze már a Béke-párt (illegális kommunista párt) húzódott meg.