Új Látóhatár, 1975 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - Czigány Lóránt: Az úgynevezett „magyarosság”. Egy pszeudo-stíluskategória eredete
Czigány Lóránt Az úgynevezett „magyarosság“ Egy pseudo-stíluskategória eredete I. Amikor az általános iskola egyik felsőbb osztályában először esett szó magyar stilisztikáról, tanárunk egy aranyszabályra tanított meg bennünket. „Amikor beszélünk, vagy írunk — mondta tanárunk — három dolgot kell szem előtt tartanunk ahhoz, hogy a szép magyar stílus szabályai szerint írjunk vagy beszéljünk." Mi volt ez a három kritérium? Nyilván még sokan emlékeznek rá. A szép magyar stílus — így szólt az aranyszabály — világos, szabatos és magyaros. Az első két követelményt könnyen megértettem, de a harmadik gondot okozott. Nem természetes-e az, hogyha valaki világosan és szabatosan fejezi ki magát, stílusa magyaros is egyben? Vajon a francia, vagy angol iskolákban is azt tanítják-e, hogy a tanulók világosan, szabatosan és franciásan, illetve angolosan fejezzék ki magukat? Továbbá jelenti-e ez azt, hogy azok, akik világosan és szabatosan beszélnek magyarul, azoknak a stílusából is hiányzik még „valami"? Zavaró kérdések voltak ezek, nem is tudtam rájuk választ adni. Csak évekkel később, egyetemi hallgató koromban, nyelvészeti tanulmányaim során, kezdtem elgondolkozni a stílus magyarosságának kérdésén, s akkor kezdett bennem kialakulni a meggyőződés, hogy tanárunk egy olyan 19. századi doktrína maradványait adta tovább nekünk, melynek eredetét és célját ő éppen úgy nem ismerte már, mint diákjai. II. Tanulmányomban a magyarosság stíluskategória eredetének és alkalmazásának néhány kérdését szeretném megvizsgálni. Az elemzéshez két különböző közelítésmódra van szükség. Eredetével kapcsolatban a magyar társadalom fejlődésének néhány jellegzetességére kell utalni, alkalmazását pedig a szemantikai tartalmak elemzése világítja meg. A magyar nyelv iránti érdeklődés a 18. század vége felé erősödik, s ennek politikai okai voltak. II. József császár, mint racionalista felvilágosult uralkodó, birodalmában a német nyelvet akarta hivatalos nyelvvé tenni. Közismert rendeletét racionalista meggondolások alapján bocsátotta ki, így okoskodott: mivel a birodalom 17 nyelve közül a német nyelv a legkiműveltebb, a legfejlettebb — ésszerű tehát, ha alattvalói ezen a művelt és fejlett nyelven intézik hivatalos ügyeiket. Okoskodásának, mint minden doktrinér okoskodásnak, az