Új Látóhatár, 1975 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - Thinsz Géza: Három vers

Thinsz Géza Három vers MONDHATTAD VOLNA Mondhattad volna tenyereddel is arcomon, tarkómon, gerincemen, melled melegével, bőbeszédű derekaddal, kapaszkodás kedveddel, őszintén, akár a liánok, — remegő hasadon csupasz tenyérrel hallgattam volna mit válaszol nyelvemnek csiklód, — szólhattunk volna gyűrűdző örömünkkel is, kézzel-lábbal, összekulcsoló­dó kétszeres sikollyal, mozdulatlanságunk békéjével — de szavakkal intetted magad a csendre---­ FELÖLTÖZVE „Mert a kettőnk szárnya volt az egyedüli fészkünk" Erik Lindegren után, szabadon Meztelen tested a körmönfont-ravaszul ellopott órákon, a megtisztult valóság szövevényén — összefonódtunk, mohón és tehetetlenül, hogy szilárd kapaszkodóvá formáljuk a bizonytalanságot — harapófogó voltál, követelődző adakozó, elvártad kapzsi nagylelkűségem, szerelmes voltál és mezítelen — és most ott didergünk az összekuszálódott valóság szövevényén. Felöltözve. SIRVERS „ ... tragikus körülmények között" Fekszem. Némán és józanul — az ember holtan is tanul: férgeket, végleges érveket. Társaim hallgatnak. S megértenek. Nem kérdik: megérte? Nem érte meg. 344

Next