Új Látóhatár, 1976 (27. évfolyam, 3-6. szám)

1976 / 3. szám - Tóth János: A forradalom kétszáz éve

dődött a külföldi beavatkozás XVI. Lajos trónjának megmentésére , ami az erők összecsapását Franciaországban tovább radikalizálta. „A nép jóléte mindenek felett", néhány elidegeníthetetlen emberi jog felfüggesztése ellenére is, hirdették Robespierre hívei és gya­korolták „a szabadság zsarnokságát". Nyaktilóval fejezték le a nép ellenségeit, köztük a királyt és a királynét. A forradalmi terrornak a forradalmi hadsereg egy fiatal tábornoka, Napóleon Bonaparte vetett véget. A forradalom Franciaországban előbb terrorba, majd katonai diktatúrába torkollt. Ez utóbbi császári bíborba burkolva a forradalom vívmányait a néphadsereg fegyvereivel terjesztette szerte Európában, míg ellenfeleinek szövetsége a tíz éves birodalmat Waterloonál meg nem semmisítette. Az európai kontinensen a forradalom vérbefullt. Mi maradt az eredményekből? Az emberi jogok érvényesítését a forradalom az 1791-es alkotmánnyal együtt már felfüggesztette, a régi rend győ­zelme az érvényesítést újabb félévszázaddal visszavetette. Meg­maradt az emberek tudatában, húsz évi háborúskodás után — a feltételezés, hogy a forradalom döntő eleme az erőszak, hogy esz­méinek Napóleon ágyúi nyitnak utat, vagy a Szentszövetség seregei vetnek gátat. Kétes értékű és érvényű tanulság. Maradt más is: az új francia magánjogi törvénykönyv, a Code Napoleon. A régi rend utóvédharcainak fél évszázada alatt az új eszmék a gazdasági élet­ben, a magánjogi törvénykönyveken alapuló új gazdasági rend kiala­kításával hódítottak teret, míg aztán újabb forradalmi megmozdulá­sokkal 1848-ban újra uralkodó eszmékké nem váltak. Az első európai forradalom kudarcát a következő generációkban újabb forradalmi eseményekkel kellett korrigálni, így történt aztán, hogy a 19. század végére Európa haladó felében a szabadságjogokat sorra alkotmányba foglalták. Ami Észak-Amerikában egyszeri neki­futásra sikerült, Európában egy évszázad alatt következett be, a régi társadalmi rend helyét új foglalta el. Közben pedig megvál­tozott az emberek gondolkodása, értékítélete és magatartása. Bízvást mondhatjuk tehát, hogy a szabadságjogokat kihirdető kiáltványok a társadalomátalakítás program­nyilatkozatainak bizo­nyultak. Ezek alapján hoztak létre az egymást követő nemzedékek új társadalmi, politikai és jogrendszereket. A társadalmi rendsze­rekben való megvalósítás több, egymást követő szakaszban történt, illetve történik. Ezeket nevezzük a „forradalom egymást követő hullámainak". Az első hullám fő jelszava a magántulajdon szentsége, valamint a kereskedelem és az ipar szabadsága volt. Ezek biztosítása az iparo­sodást és a technika addig elképzelhetetlen felvirágzását tette le­hetővé. A második hullám a dolgozók jogaiért indított küzdelem volt, eredménye az ún. gazdasági és szociális jogok elfogadása és foko­zatos megvalósítása.

Next