Új Látóhatár, 1980 (31. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Román J. István: Márai Sándor - nyolcvanadik születésnapja alkalmából

beleegyezzék egy-két régebbi művének magyarországi újramegjelen­­tetésébe. Az utolsó kísérlet Márai-művek olyan kiadására, amely hivatalosan Magyarországon is terjeszthető lett volna, ezelőtt kb. nyolc évvel történt a bécsi Novak-cégen keresztül, amely ekkor né­hány évig a Kultúra nevű hazai vállalat tulajdonában volt. A leve­­lezéses tárgyalások budapesti irányítója azonban nagyon rosszul ismerhette Márait, akinek a szellem emberéhez méltó tartása már a kommunista uralom előtt is közmondásos volt, és sokkal kisebb megalázási kísérletek, mint politikai engedménytevések, heves el­lenállást váltottak ki belőle. Véleményem szerint Budapesten ügyet­­lenkedték el az „Egy polgár vallomásai" magyarországi újrameg­­jelentetését. Márai kereken ötven könyvet írt: regényeket, színdarabokat, esz­­széket, tárcákat és naplójegyzeteket. Mennyiségre is hatalmas élet­mű ez ; szerinte az írónak várost kell építenie, csupán akkor számít­hat arra, hogy ennek lesznek tornyai, azaz csak a terjedelmes össz­­munkásságnak lehetnek kimagasló művei. Első regénye, az 1928-ban megjelent „Bébi vagy az első szere­lem" frissen újraolvasva is hibátlan munka. Témája: a korosodó tanár beleszeret tizennyolc éves leánynövendékébe. Hogyan bom­lik fel a gátlásos agglegény, a fegyelmezett tanerő, a köztiszteletben álló polgár a szeretetre való éhségében, ezt lépésről lépésre vezeti le az író. E lélektani játszmában a bábuk lassan, de kiszámítottan, hétköznapi gyötrelmeken keresztül mozognak a sakk-matt, a főhős összeomlása felé. Nem laboratóriumi tenyészetet vizsgál az író, az alakok valós kisvárosban élnek. A mellékfigurák: a gimnáziumi igazgató, aki — úgymond — a „rend" érdekében figyelteti tanárait a pedellussal, a dzsentriskedő tanártípus nem elvont jelképek, ha­nem a főhőst körülvevő magyar társadalmi valóság. Második regénye a kétkötetes „Zendülők" 1930-ban jelent meg. Ebben Cocteau nyomait kutatni — értelmetlenség. A francia könyv, amely később „Vásott kölykök" néven lett ismertté magyarul, 1929- ben jelent meg Párizsban. A két regény tehát úgyszólván egyidejű­leg készült. Különben az ifjúkori lázadás története, az elnyújtott kamaszkor örök téma, amely később is felbukkant a külföldi és a magyar irodalomban. Az 1931-es év termése, az „Idegen emberek" franciaországi élményeiből keletkezett. 1934-ben „Egy polgár vallomásai" hozta meg Márai számára az átütő sikert. Hat évre rá a harmadik kiadás 12 ezres példányszáma az akkori időkben a rekordok közé számított. „Egy polgár vallo­másai" műfajilag éppoly nehezen definiálható, mint a „Puszták népe". Életregény? Az is. Szociográfia? Kétségtelen, hogy híradás egy egész társadalmi rétegről. Riporteri korrajz? Mindenképpen. A húszas évek Európájának német, olasz és francia színtereiről nem találunk a magyar irodalomban jobb leírást. Lírai vallomás? A címe is utal erre. 2

Next