Új Látóhatár, 1980 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Román J. István: Márai Sándor - nyolcvanadik születésnapja alkalmából
beleegyezzék egy-két régebbi művének magyarországi újramegjelentetésébe. Az utolsó kísérlet Márai-művek olyan kiadására, amely hivatalosan Magyarországon is terjeszthető lett volna, ezelőtt kb. nyolc évvel történt a bécsi Novak-cégen keresztül, amely ekkor néhány évig a Kultúra nevű hazai vállalat tulajdonában volt. A levelezéses tárgyalások budapesti irányítója azonban nagyon rosszul ismerhette Márait, akinek a szellem emberéhez méltó tartása már a kommunista uralom előtt is közmondásos volt, és sokkal kisebb megalázási kísérletek, mint politikai engedménytevések, heves ellenállást váltottak ki belőle. Véleményem szerint Budapesten ügyetlenkedték el az „Egy polgár vallomásai" magyarországi újramegjelentetését. Márai kereken ötven könyvet írt: regényeket, színdarabokat, eszszéket, tárcákat és naplójegyzeteket. Mennyiségre is hatalmas életmű ez ; szerinte az írónak várost kell építenie, csupán akkor számíthat arra, hogy ennek lesznek tornyai, azaz csak a terjedelmes összmunkásságnak lehetnek kimagasló művei. Első regénye, az 1928-ban megjelent „Bébi vagy az első szerelem" frissen újraolvasva is hibátlan munka. Témája: a korosodó tanár beleszeret tizennyolc éves leánynövendékébe. Hogyan bomlik fel a gátlásos agglegény, a fegyelmezett tanerő, a köztiszteletben álló polgár a szeretetre való éhségében, ezt lépésről lépésre vezeti le az író. E lélektani játszmában a bábuk lassan, de kiszámítottan, hétköznapi gyötrelmeken keresztül mozognak a sakk-matt, a főhős összeomlása felé. Nem laboratóriumi tenyészetet vizsgál az író, az alakok valós kisvárosban élnek. A mellékfigurák: a gimnáziumi igazgató, aki — úgymond — a „rend" érdekében figyelteti tanárait a pedellussal, a dzsentriskedő tanártípus nem elvont jelképek, hanem a főhőst körülvevő magyar társadalmi valóság. Második regénye a kétkötetes „Zendülők" 1930-ban jelent meg. Ebben Cocteau nyomait kutatni — értelmetlenség. A francia könyv, amely később „Vásott kölykök" néven lett ismertté magyarul, 1929- ben jelent meg Párizsban. A két regény tehát úgyszólván egyidejűleg készült. Különben az ifjúkori lázadás története, az elnyújtott kamaszkor örök téma, amely később is felbukkant a külföldi és a magyar irodalomban. Az 1931-es év termése, az „Idegen emberek" franciaországi élményeiből keletkezett. 1934-ben „Egy polgár vallomásai" hozta meg Márai számára az átütő sikert. Hat évre rá a harmadik kiadás 12 ezres példányszáma az akkori időkben a rekordok közé számított. „Egy polgár vallomásai" műfajilag éppoly nehezen definiálható, mint a „Puszták népe". Életregény? Az is. Szociográfia? Kétségtelen, hogy híradás egy egész társadalmi rétegről. Riporteri korrajz? Mindenképpen. A húszas évek Európájának német, olasz és francia színtereiről nem találunk a magyar irodalomban jobb leírást. Lírai vallomás? A címe is utal erre. 2