Új Látóhatár, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Harmat Pál: A pszichoanalízis magyarországi története 1900-1948
Harmat Pál A pszichoanalízis magyarországi története, 1900-1948 A pszichoanalízis az Osztrák—Magyar Monarchiában született meg. Keletkezésének éveként hol a valójában még nem teljesen pszichoanalitikus munka, a Freud és Joseph Breuer által közösen írt „Tanulmányok a hisztériáról" megjelenését adják meg (1895), hol pedig az első telivér pszichoanalitikus Freud-könyv, az „Álomfejtés" első kiadásán feltüntetett évszámot (1900). Történeti fejlődése néhány olyan jellegzetességet mutat, amelyek általában nem jellemzők más tudományos, szűkebben pszichológiai irányzatra. Miután tudományos áramlatként jelentkezett, hamar mozgalommá szerveződött, és hatását kiterjesztette az orvostudományon kívüli területekre (szépirodalom, esztétika, társadalomtudományok). Felbukkanását meglepően éles ellenállás fogadta, amely egy időre a pszichoanalízis magára maradását, önmagába zárkózását váltotta ki. Ezek a történeti jellegzetességek, amelyek csak a harmincas évektől, részben párhuzamosan a pszichoanalízis központjának Észak-Amerikába történő áthelyeződésével változtak meg, főleg a korai pszichoanalízis ausztriai és németországi történetére jellemzőek. A pszichoanalízis magyarországi pályafutását elemezve is hasonló jelenségekkel lehet találkozni, így a történeti megközelítés kereteit csak ezek adhatják. A pszichoanalízis létrejöttében a 19. század végi orvostudományban uralkodó körülmények játszottak nagy szerepet. A század során az orvostudomány általános fejlődésének talaján az idegbetegségek tana is nagy utat tett meg. A szervi idegbetegségek jelentős részében sikerült tisztázni a kóreredet és a kórlefolyás kérdéseit, és ezzel megvetni a racionális terápia alapjait. A neurológia előrehaladásának fényénél még szembetűnőbb volt, hogy a pszichiátria fejlődése elmaradt a követelményektől. A legfontosabb „kis pszichiátriai" kórképben, a neurózisban továbbra sem sikerült túljutni a tünettan kérdésein, és a gyógykezelés ennek megfelelően kezdetleges és eredménytelen volt. Márpedig a társadalmi-történelmi fejlődés általános tendenciái éppen a neurózisok számát sokszorozták meg ebben az időben. A neurózis népbetegséggé vált, az orvostudomány azonban nem tudott segíteni. Ebben a helyzetben lépett fel Freud. A csak egy-két évtizede ismert, a pszichoanalízis történetét új megvilágításba helyező Freud— Fliess-levelezés hűségesen tükrözi, hogy miképpen próbálkozott először Freud is a hagyományos élettani-kórélettani szinten ma-