Új Látóhatár, 1983 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - FIGYELŐ - Hajnal László Gábor: Hangok, ritmusok, gondolatok
edződött költő munkáiban a múlt árnyéka és a jelen nyugalma egységes tisztaságba ötvöződik. Nem támad, nem védekezik, nem követeli a hamis vádakkal fegyházba terelt éveiért a kártérítést: „Sajgó arcomról örök öklét / az évtizedek letörölték . .. / Évek futottak, negyedszázad, s mentőtanúim megtaláltak. / Felszólalnak a kor perében, / ők adják meg felmentésem." Itt a „búvópatak nemzedékre" gondolt, azokra a fiatal írókra, akik Lakiteleken, majd Szentendrén támadták meg a hivatalos kultúrpolitikát. Az én nemzedékemé a feladat: ha sokak szerint nincs is remény, legyen szilárd hitünk, hogy a hamis illúziókból font hálót átszakítva legalább a mi generációnk kikecmereghet a böfögő butaság és diktatúra sártengeréből. A könyv címe, Forgószélben — nagyon találó, hiszen ha valaki, akkor Tollas Tibor valóban a viharok fia. Körbecsapkodták néhányszor a villámok, verték záporok és smasszerok, de a szívét mindig kitakarta. Verseire az jellemző leginkább, ahogyan szétfeszíti, feltöri a szavak burkát, s önroncsoló energiával perel minden rossz ellen. Miként az előző három alkotó, úgy ő is a tudásidő árváihoz tartozik, akik egy világháború végén — a kettő között — születtek, a másodikban halhattak volna, s utána egy sosemvolt szabadság kimondhatatlan kékjéről álmodoztak. Látták, hogy volt egyszer egy tíznapos október, amikor öngyilkos bátorságú suhancok dermesztették mozdulatlanra a páncélszörnyetegeket, s a világ lelkiismeretén azóta is ott a kitörölhetetlenül odaégetett szégyenfolt: magukra hagyták a hősöket. Ezért örülhetünk annak, hogy ő nem szégyenli az emlékezést, újraírja a halotti verseket, mert a félálmok testet lucskosító emlékeiben visszajárnak a régiek. Soraiban ott villóznak a társas magány képei is, az elmúlásból sarjadó élet pesszimizmusa, a távoli párás fények, őszi virágok, kopár tarlók, régi szerelmek. De tablót készített családjának, három nagy gyerekének is. Mindegyikük életét tipegésüktől megénekelte. Csilla, Tamás és Krisztina bár idegen országban születtek, de a holnap mosolyával vidítják az apát. Kimondhatatlanul nehéz feladat összefoglalni negyven esztendő költői tanulságait, hiszen minden író másképpen építgeti művészetének tornyát. Ki közölte, ki távolra akar látni, ám a hömpölygő szavak áradatában csak azok lehetnek irányjelző tények, akik be nem hódolva az ártó és romlott hatalomnak romolhatatlanul tiszta emberséggel maradnak bensőséges kapcsolatban a néppel és a hazával. Hajnal László Gábor 556