Új Látóhatár, 1983 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - FIGYELŐ - Hajnal László Gábor: Hangok, ritmusok, gondolatok
sóváran mégis idéztek hazai tájak, otthoni földem, hol legszebb napjaim-éveim (színes üveggolyók a vad játékban) szertegurultak és nem szedi össze már senki. .. Talán csak annyi, hogy törvényszerűen költők sorsa ez. Ama Virág Benedek házát vajon nem pusztította-e el tűzvész? Hol az a költő, akinek legszebb napjai, évei, álmai nem gurultak szerte színes üveggolyókként a vad játékban anélkül, hogy azokat összeszedte volna bárki, de bárki.. . A legfontosabbat azonban, a maga elé tűzött célt — ki ne tudná? — elérte Szamosi tanár úr, Szamosi költő úr . Ember maradt. Halász Péter Hangok, ritmusok, gondolatok Szabó Ferenc: Jelek az éjszakában, tanulmányok és új versek, Róma 1983, 425 l. — Csepelyi Rudolf: Világmadár (versek), Dezsery Ethnic Publications, Adelaide 1983,135 l. — Máté Imre: Karneolszemű macska fuvoláján (válogatott versek), Etana, München 1983,160 l. — Tollas Tibor: Forgószélben (válogatott versek), Nemzetőr, München 1983,248 l. Szabó Lőrinc írta valahol, hogy a világ tele van versekkel, csak meg kell hallani, s aki képes a hangokat, ritmusokat, gondolatokat sorokba rendezni, az a költő ! A megállapítás tetszetős, egyszerű és igaz, csupán az a probléma, hogy a poéták hatalmas seregében rengeteg a szimpla rímfaragó, ám annál kevesebb a valóban tehetséges alkotó. De ki osztogathat sarzsikat, babérkoszorúkat, melyik kritikus döntheti el kortársairól, hogy maradandóan tehetségesek vagy kóklerek. Az emigrációs irodalomnál ez a feladat még nehezebb, mert ugyan itt nincsenek tabuk, a politika által védett és „felkent" támadhatatlanok, de éppen a cenzúramentes szabadság int valamennyiünket (ön)fegyelemre. Távol a hazától hovatovább csak a nyelvünk az egyetlen s biztos menedékünk. Messzire szakadva a szülőfödtől magyarul szólni, ezen a nyelven könyveket kiadni önmagában is dicséretes, hát még akkor, ha a művek nem hétvégi passzióként születtek, alkalomszerűen pepecselve a betűkkel. Eltekintve a grafomániások publikálásaitól — mert mit tagadjuk, ilyenek is akadnak —, a megjelent kötetek nagyobbik fele szerves tartozéka az összmagyarság szellemi örökségének. E mostani recenzióból publicisztikai elemzést kellene kerekíteni és hozsannázni, hogy az utóbbi esztendőkben mindinkább tért hódító modernkedő értelmetlenségek és nyelvi porhintések után ismét a szókimondó — érthető — művek gazdagítják nemzeti irodalmunkat. A bemutatandó négy kötet szerzői nem ismeretlenek a „kinti" olvasóknak, de az otthoni „kiváncsiak" is hallották már Szabó Ferenc, Csepelyi Rudolf, Máté Imre