Új Látóhatár, 1985 (36. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 4. szám - FIGYELŐ - R. Tóth Imre: Lírai expedíció
Lírai expedíció Jatzkó Béla: Szerelem, A költő hagyatéka (magánkiadás), megj. h. nélk. 1984,160 l. Soha nem hittem az őstehetségben. Most ugyancsak zavarban vagyok, mióta kiderült, hogy Jatzkó Béla 90—100 szonetten kívül mást nem írt. Hát így is lehet kezdeni? Úgy látszik, igen. Vagy talán léteznek más témájú, más formai megoldású Jaczkó versek is? Ezt a fontos kérdőjelet csak a lírai hagyaték gondozója tudná kiegyenesíteni. Amíg ez nem történik meg, a magamfajta alkalmi kritikus, azt próbálja találgatni, mi indít el egy ilyen irodalmi kalandot? Az alapot hozzá kétségtelenül Jatzkó lírai alkata adta. De kellett hozzá széles irodalmi érdeklődés, sőt tudás is. Az indíték a férfi ösztönös és ősi magakelletése lehetett, mely a Kedvesnek akart dicsekedni : látod, én ilyet is tudok! Talán egy elmaradt találka utáni magányos, esős délutánon született az első szonett. Vagy fordítva: adhatott ragyogó napsütés és frissen beteljesült szerelem is okot az írásra. A líra útjai ugyanis kiszámíthatatlanok. Egyet viszont majdnem biztosra vehetünk. Jatzkó Béla vagy nagyon boldognak vagy nagyon szerencsétlennek érezhette magát a körülötte lévő német valóságban, amikor váratlanul verssé állt össze fejében a gondolat. És az izgalmas kaland, a lírai fegyverekkel felszerelt expedíció megindulhatott. Hasonló helyzetben, hasonló körülmények között a magyar intellektuális alkat könnyen hajlik a versírásra. Sajnos, legtöbbször slágerszöveg születik szerelmi líra helyett. De nem Jatzkónál, ő mindjárt valamelyik szonettjével kezdte. Talán azzal, amelyiknek „Rend" a címe. Bibliai téma, a Genezist dolgozza fel szentségtörőn modern hangon az első hét sorában. A következő négyben szerelme keserveit variálja, míg az utolsó háromban helyet kér magának, szerelmének a világban. A téma és a megoldása nem mondható kivételesen egyéninek. Sok lírikus indult hasonlóképpen. A helykeresés a hetvenes évek elején gyakori az emigrációban. (Jatzkó épp ekkortájt írhatta első verseit.) Amin mégis megakad a szem, az a mondatszerkesztés egyszerűsége. Ez a szonett olyan keresetlen szavak, kifejezések füzéréből áll össze, hogy akár a próza is lehetne. De ugyanígy lehetne első műnek látni az „Álmok" címűt is. Ebből majd kicsurran az á-betűk álmodozó alliterációja s mindössze két váratlanul szép hasonlat választja el a slágertől. Két ilyen verset lehet írni véletlenül is. Tíz hozzájuk hasonlót már aligha. De százat két év alatt már semmiképpen. Még akkor sem, ha adott a téma : Isten fogalma és a költő helye a világban. Ezekkel minden lírikusnak meg kell tudni birkóznia. Jaczkó szonettjei azonban nem birkózásról, nem is tulajdonképpeni helykeresésről árulkodnak, inkább egy már régóta szisztematikusan gondolkodó egyéniség tudatos és kiforrott gondolatvilága tájait sejtetik. És oly simán gördülő nyelven, annyi magától értetődő plasztikus frisseséggel, hogy még a legvirtuózabb lírikusnak is dicséretére válnék, így csak nagy tudással vagy szerencsés kézzel lehet írni. Jaczkó esetére, azt hiszem, mind a kettő érvényes. Tudást pedig csak a gyakorlat adhat .