Új Látóhatár, 1987 (38. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 4. szám - DISPUTA - Borbándi Gyula: Bevezetés a nyugati magyar irodalomba

hanem a szerzőkre is, akik könyvükben, úgy látszik, a politikai „össze­függésekről" megfeledkeztek. Látható tehát, hogy Béládi, Pomogáts és Rónay közös műve korántsem valamilyen felső hivatalos sugallat le­csapódása és hivatali várakozások kielégítése, hanem a politikai légkört ugyan tekintetbe vevő, de mégis a szerzők felfogását és véleményét tükröző munka, legalábbis annak kellene tekintenünk, ameddig az ellen­kezőjére nincsenek bizonyítékaink. A mű megjelenése fontos esemény és a megjelenés kieszközlése tisz­teletre méltó tett, mert Magyarországon még nem mindenki helyesli a diaszpórában élő magyarokkal való szóértést és a nyugati magyar irodalom tudomásulvételét. A Társadalmi Szemle is megerősíti, hogy „akadnak olyanok, akik — előítéletek rabjaiként — az emigráció egy­értelműen lojális, közeledésre kész alakjaival szemben is indokolatlanul bizalmatlanok". A párt folyóiratának ama bizakodását mi is osztjuk, hogy „az emigráció irodalmának valódi értékei — mindenképpen meg­alapozott remény ez — előbb vagy utóbb meg fognak jelenni". Mármint Magyarországon. A kötetet gazdag bibliográfia zárja. Ezt Béládi Miklósné Hajtó Zsófia állította össze szakszerűen és gondosan. Nem rajta múlott, hogy nem állott rendelkezésére bővebb forrásanyag. Ebből a bibliográfiából is kitűnik, hogy a módszeres gyűjtőmunka a hetvenes évek elején indult meg és nemcsak a szerzőhármas, de a bibliográfus is csak ezzel dolgoz­hatott. Hajtó Zsófia elismeri, hogy a magyarországi könyvtárak „csak a nyugati magyar irodalom egy töredékét őrzik". A legtöbb helyen még ma sem teljesek a legfontosabb nyugati folyóiratok évfolyamai. A bibliográfus csak csonka évfolyamokkal dolgozhatott és ezért némely fontos írások említés nélkül maradnak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy miért oly szegényes például a Gombos Gyuláról és Hanák Ti­borról szóló írások jegyzéke és miért nincs bibliográfia a többi között Domahidy Miklósról, Bogyay Tamásról, Ferdinandy Mihályról, Szász Béláról, Nyírő Józsefről, Jászi Oszkárról, Wass Albertról, Peéry Re­zsőről, akiknek munkássága évtizedeken keresztül bő kritikai értékelést kapott. Hajtó Zsófia ügyszeretete és hozzáértése nem elegendő a hiányok pótlására, a megfelelő magyarországi intézményeknek gondoskodniuk kellene arról, hogy a nyugati magyar irodalomról a mainál gazdagabb gyűjteménnyel rendelkezzenek. Béládi Miklós, Pomogáts Béla és Rónay László művével kapcsolatban egy Budapesten megjelent cikk írója találóan jegyezte meg, hogy abban „olyan könyvekről van szó, amelyekhez a hazai olvasó nem juthat hozzá". Valóban, az áttekintésben tárgyalt legtöbb könyv nehezen szerezhető be, a határon nem vihető át, a posta nem kézbesíti, csak illegálisan kerülhet a magyarországi olvasók asztalára. Ezeket a köny­veket a könyvtárakban zárolt anyagként tartják nyilván, tehát csak kutatási engedéllyel olvashatók. A helyzet az utóbbi időben kétség­telenül javult, de még mindig sok panaszra ad okot. Reméljük, hogy az irodalmi értékű könyvek és folyóiratok bebocsátást nyernek, a ma­gyarországi érdeklődők ne csak halljanak és olvassanak róluk, de a kezükbe is vehessék őket. Ha nincs összehasonlítási és egybevetési le­hetőség, a még oly jó ismertetésnek és értékelésnek sincs hitele, meg­győző ereje. Ami nem ellenőrizhető, azzal szemben mindig fellephet

Next