Új Látóhatár, 1987 (38. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám - DISPUTA - Borbándi Gyula: Bevezetés a nyugati magyar irodalomba
hanem a szerzőkre is, akik könyvükben, úgy látszik, a politikai „összefüggésekről" megfeledkeztek. Látható tehát, hogy Béládi, Pomogáts és Rónay közös műve korántsem valamilyen felső hivatalos sugallat lecsapódása és hivatali várakozások kielégítése, hanem a politikai légkört ugyan tekintetbe vevő, de mégis a szerzők felfogását és véleményét tükröző munka, legalábbis annak kellene tekintenünk, ameddig az ellenkezőjére nincsenek bizonyítékaink. A mű megjelenése fontos esemény és a megjelenés kieszközlése tiszteletre méltó tett, mert Magyarországon még nem mindenki helyesli a diaszpórában élő magyarokkal való szóértést és a nyugati magyar irodalom tudomásulvételét. A Társadalmi Szemle is megerősíti, hogy „akadnak olyanok, akik — előítéletek rabjaiként — az emigráció egyértelműen lojális, közeledésre kész alakjaival szemben is indokolatlanul bizalmatlanok". A párt folyóiratának ama bizakodását mi is osztjuk, hogy „az emigráció irodalmának valódi értékei — mindenképpen megalapozott remény ez — előbb vagy utóbb meg fognak jelenni". Mármint Magyarországon. A kötetet gazdag bibliográfia zárja. Ezt Béládi Miklósné Hajtó Zsófia állította össze szakszerűen és gondosan. Nem rajta múlott, hogy nem állott rendelkezésére bővebb forrásanyag. Ebből a bibliográfiából is kitűnik, hogy a módszeres gyűjtőmunka a hetvenes évek elején indult meg és nemcsak a szerzőhármas, de a bibliográfus is csak ezzel dolgozhatott. Hajtó Zsófia elismeri, hogy a magyarországi könyvtárak „csak a nyugati magyar irodalom egy töredékét őrzik". A legtöbb helyen még ma sem teljesek a legfontosabb nyugati folyóiratok évfolyamai. A bibliográfus csak csonka évfolyamokkal dolgozhatott és ezért némely fontos írások említés nélkül maradnak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy miért oly szegényes például a Gombos Gyuláról és Hanák Tiborról szóló írások jegyzéke és miért nincs bibliográfia a többi között Domahidy Miklósról, Bogyay Tamásról, Ferdinandy Mihályról, Szász Béláról, Nyírő Józsefről, Jászi Oszkárról, Wass Albertról, Peéry Rezsőről, akiknek munkássága évtizedeken keresztül bő kritikai értékelést kapott. Hajtó Zsófia ügyszeretete és hozzáértése nem elegendő a hiányok pótlására, a megfelelő magyarországi intézményeknek gondoskodniuk kellene arról, hogy a nyugati magyar irodalomról a mainál gazdagabb gyűjteménnyel rendelkezzenek. Béládi Miklós, Pomogáts Béla és Rónay László művével kapcsolatban egy Budapesten megjelent cikk írója találóan jegyezte meg, hogy abban „olyan könyvekről van szó, amelyekhez a hazai olvasó nem juthat hozzá". Valóban, az áttekintésben tárgyalt legtöbb könyv nehezen szerezhető be, a határon nem vihető át, a posta nem kézbesíti, csak illegálisan kerülhet a magyarországi olvasók asztalára. Ezeket a könyveket a könyvtárakban zárolt anyagként tartják nyilván, tehát csak kutatási engedéllyel olvashatók. A helyzet az utóbbi időben kétségtelenül javult, de még mindig sok panaszra ad okot. Reméljük, hogy az irodalmi értékű könyvek és folyóiratok bebocsátást nyernek, a magyarországi érdeklődők ne csak halljanak és olvassanak róluk, de a kezükbe is vehessék őket. Ha nincs összehasonlítási és egybevetési lehetőség, a még oly jó ismertetésnek és értékelésnek sincs hitele, meggyőző ereje. Ami nem ellenőrizhető, azzal szemben mindig fellephet