Új Látóhatár, 1988 (39. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 4. szám - LEVELEK - Molnár József: Az Új Látóhatár negyvenedik évfolyama elé…
Az Új Látóhatár negyvenedik évfolyama elé... Ha valaki végiglapozza az Új Látóhatár évfolyamait, csak nagy ritkán talál benne a folyóiratot, a szerkesztőséget és a munkatársakat érintő jubileumi megemlékezéseket. Az évfolyamok számának növekedésével azonban akaratunk ellenére szaporodnak a jubileumok, így az 1988 és 1989-es esztendők többszörösen is emlékezetünkbe idézik a múltat. 1988- ban ünnepeltük Sztáray Zoltán és Molnár József 70-ik születésnapját. 1989-ben lesz 70 éves Borbándi Gyula és 60 éves, a súlyos betegsége miatt főmunkatársi tisztségétől már korábban visszavonult Zsigmond Endre. Nagyrészt ezeknek a 70 és 60 éveseknek köszönhető, hogy folyóiratunk 1989-ben a 40-ik évfolyamába léphet, s ezzel a magyar irodalomtörténet messze leghosszabb életű folyóirata lett. Az elmúlt 39 év anyagából két Repertóriumot is adtunk ki, összesen 335 oldalon, az eddig megjelent számokból, amely szintén egyedülálló az élő magyar irodalom történetében. Könyvespolcunkon a 39 évfolyam bekötött példányai 170 cm-t foglalnak el, pedig az emigráns nyomorúság miatt kezdettől csak kéthavonta, majd később portamegtakarítás végett még ritkábban, negyedévenként jelent meg kilenc 16 oldalas íven, számonként 144, évenként összesen 576 lapon. Ha ennek a folyóiratnak más jelentősége sem lenne csak az, hogy 40 esztendőn át évente 576 lapon, eddig tehát (figyelmen kívül hagyva, hogy néha volt némi ingadozás az oldalszámokban) 23000 oldalnyi terjedelemben helyet adott a nyugati magyar szellemi élet vezető egyéniségeinek és több magyarországi írónak műveik publikálására, már ez egymaga is előkelő rangot biztosítana neki a magyar irodalmi folyóiratok sorában. Nem szándékozom itt most a 40-ik év küszöbén összes neves munkatársainkat felsorolni Jászi Oszkártól, Fenyő Miksától, Cs. Szabó Lászlótól, Illyés Gyulától, Németh Lászlótól, Kovács Imrétől, Gombos Gyulától, Nagy Ferenctől, Szabó Zoltántól és Szamosi Józseftől a szerkesztőség tagjaiig s a most kezdő tehetséges fiatalokig, hiszen csak a nevek puszta felsorolása oldalakat töltene meg. A neveket olvasóink egyébként is megtalálhatják a két repertóriumunkban. Elég talán, ha most csak arra utalok, hogy munkatársaink egy részének neve az elmúlt negyven évben kitörölhetetlenül belevésődött az egyetemes magyar irodalomtörténetbe. Magának az Új Látóhatárnak igazi értékelése csak ezután kezdődik, hiszen eddig a magyarországi hatóságok a legszigorúbb adminisztratív eszközökkel elszigetelték a hazai olvasóktól. A könyvtárakban a zártanyag osztályon tartották. A posta még Illyés Gyulának sem kézbesítette ki, még ma is őrzöm borítékostul azt a példányt, amelyet a robbanóanyagok szállítási tilalmára vonatkozó nemzetközi megállapodásra hivatkozva küldtek vissza. A határon átutazó magyar turistáktól éveken át azt kérdezték, van-e pornófüzet, vagy Új Látóhatár a podgyászukban. Ezért nem dicsekedhetünk azzal, hogy a hazai szellemi élet alakulásában olyan fontos szerepe lett volna az Új Látóhatárnak, amely megillette volna. Mégis örömmel látjuk, hogy azok a demokratikus eszmék, amelyekért negyven éven át küzdöttünk, új életre keltek Magyarországon. Valljuk meg, elsősorban a nyugati magyarság irodalmi és politikai fo- 574