Új Látóhatár, 1989 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 3. szám - FIGYELŐ - Hanák Tibor: Az elkötelezettségtől a szabadon lebegésig

Petrov „Szovjetmilliomos"-a aki végül mindenéből kifosztva tántorog át a határon, de életét meghagyják még a példamutató orosz szerzők is. Az említett figurákhoz fűződő kételyt talán az táplálja, hogy túl sok részletet kapunk róluk, mintha a regény túlszavatolná létüket. Hitele­sebbnek tűnnének vázlatosabb, jelképesebb megjelölésben, hiszen vége­redményben csak segédszemélyzetként lépnek színre, ahol csak a vég­szót kell időnként megadniuk, miközben a figyelem Forgács önmagával vívott harcára irányul, aki közben kimondja az igazságot: „valamennyi vélemény közül az embernek az önmagáról alkotott véleménye a legfon­tosabb." Ezen túlmenően a könyv utolsó negyedében az olvasóra ritka kelle­mes meglepetés vár. Lugossy egyszerre rá-, vagy átkapcsol, az érdekes történet egyszerre magasszintű olvasói élménnyé alakul át, elmélyült emberi hangja, együttérzése, az áldozat iránti rokonszenve, felfrissült ki­fejezésformája olyan hatást ér el, amire addig nem lehetett számítani. Ha máshol nem, akkor itt bebizonyosodik, hogy Lugossy jelenkori irodal­munknak megbecsülendő művelője. Ifj. Thury Zoltán Az elkötelezéstől a szabadon lebegésig Gáli Ernő: Kelet-európai írástudók és a nemzeti-nemzetiségi törekvések, Kossuth Kiadó, Budapest 1987. 384 lap. A szerző azok közé a romániai magyar marxisták közé tartozik, akik egész működésüket a marxizmus-leninizmus kitágításának, befogadóké­pessége bővítésének szolgálatába állították, miközben körülöttük em­bertelenül beszűkült nemcsak az ideológia, de az egész élet, politikával, közigazgatással, termeléssel, ellátással és az emberjogok gyakorlatával egyetemben. Ez az ellentét határozza meg Gáli Ernő, egykori kolozsvári szociológiatanár és a Korunk leváltott főszerkesztőjének csaknem teljes életművét, tanulmányait és az utóbbi időkben írt cikkeinek úgyszólván minden sorát, mégpedig sajnos oly módon, hogy állításaival a román valóság ütközik, a körültekintően humánus hangvételű fejtegetései környezetének embertelenségein törnek össze. Azt sem mondhatjuk, hogy emiatt törekvései és írásai érvénytelenné válnának, sőt nagyon is érvényesek és időszerűek, mint a jóság a gonoszok között, az erény a bűnök világában, a távlat a kút mélyén, a szabadság a zsarnokságban. Csakhogy sorai ily módon nem a meglevőről, nem a van-ról beszélnek, hanem a kívánatosról, a kell-ről, kijelentései nem kijelentenek, megállapí­tásai nem megállapítanak, hanem legfeljebb felszólítanak: értekezései melankolikus érvényességgel lebegnek a vonatkozásmentesség valóság­feletti régióiban. A kelet-európai országokban ma uralkodó marxizmus-leninizmus tá­­gítási kísérletei — hogy ne menjünk messzebbre — még Sztálin un. „nyelvtudományi cikkeivel" kezdődtek, melyek a nyelvet eszköznek 412

Next