Új Látóhatár, 1989 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám - FIGYELŐ - Hanák Tibor: Az elkötelezettségtől a szabadon lebegésig
Petrov „Szovjetmilliomos"-a aki végül mindenéből kifosztva tántorog át a határon, de életét meghagyják még a példamutató orosz szerzők is. Az említett figurákhoz fűződő kételyt talán az táplálja, hogy túl sok részletet kapunk róluk, mintha a regény túlszavatolná létüket. Hitelesebbnek tűnnének vázlatosabb, jelképesebb megjelölésben, hiszen végeredményben csak segédszemélyzetként lépnek színre, ahol csak a végszót kell időnként megadniuk, miközben a figyelem Forgács önmagával vívott harcára irányul, aki közben kimondja az igazságot: „valamennyi vélemény közül az embernek az önmagáról alkotott véleménye a legfontosabb." Ezen túlmenően a könyv utolsó negyedében az olvasóra ritka kellemes meglepetés vár. Lugossy egyszerre rá-, vagy átkapcsol, az érdekes történet egyszerre magasszintű olvasói élménnyé alakul át, elmélyült emberi hangja, együttérzése, az áldozat iránti rokonszenve, felfrissült kifejezésformája olyan hatást ér el, amire addig nem lehetett számítani. Ha máshol nem, akkor itt bebizonyosodik, hogy Lugossy jelenkori irodalmunknak megbecsülendő művelője. Ifj. Thury Zoltán Az elkötelezéstől a szabadon lebegésig Gáli Ernő: Kelet-európai írástudók és a nemzeti-nemzetiségi törekvések, Kossuth Kiadó, Budapest 1987. 384 lap. A szerző azok közé a romániai magyar marxisták közé tartozik, akik egész működésüket a marxizmus-leninizmus kitágításának, befogadóképessége bővítésének szolgálatába állították, miközben körülöttük embertelenül beszűkült nemcsak az ideológia, de az egész élet, politikával, közigazgatással, termeléssel, ellátással és az emberjogok gyakorlatával egyetemben. Ez az ellentét határozza meg Gáli Ernő, egykori kolozsvári szociológiatanár és a Korunk leváltott főszerkesztőjének csaknem teljes életművét, tanulmányait és az utóbbi időkben írt cikkeinek úgyszólván minden sorát, mégpedig sajnos oly módon, hogy állításaival a román valóság ütközik, a körültekintően humánus hangvételű fejtegetései környezetének embertelenségein törnek össze. Azt sem mondhatjuk, hogy emiatt törekvései és írásai érvénytelenné válnának, sőt nagyon is érvényesek és időszerűek, mint a jóság a gonoszok között, az erény a bűnök világában, a távlat a kút mélyén, a szabadság a zsarnokságban. Csakhogy sorai ily módon nem a meglevőről, nem a van-ról beszélnek, hanem a kívánatosról, a kell-ről, kijelentései nem kijelentenek, megállapításai nem megállapítanak, hanem legfeljebb felszólítanak: értekezései melankolikus érvényességgel lebegnek a vonatkozásmentesség valóságfeletti régióiban. A kelet-európai országokban ma uralkodó marxizmus-leninizmus tágítási kísérletei — hogy ne menjünk messzebbre — még Sztálin un. „nyelvtudományi cikkeivel" kezdődtek, melyek a nyelvet eszköznek 412