Uj Magyar Munkás, 1940 (1. évfolyam, 1-31. szám)

1940-06-01 / 1. szám

eddig a 20 munkásnál többet fog­lalkoztató üzemekre történt meg, éppen a nagyobb vállalatok foko­zottabb teherbírása folytán. A munkaadókra kivetett hozzájáru­lások összege az első évben mint­egy 14 millió pengő volt. Ugyan­ezen idő alatt gyermeknevelési pótlékot 125.000 munkás élvezett, összesen 245.000 gyermek után. A gyermeknevelési pótlék további életbeléptetése és fejlesztése két­ségtelenül szükséges és mihelyt an­nak alapjait sikerül megteremteni, ezen a téren is további lépéseket fogunk tenni. Az előbbiekben tárgyalt kérdé­sek szabályozása volt a közelmúlt ipari szociálpolitikájában a legna­gyobb jelentőségű. A jövő feladatai a már meglévő intézmények továbbfejlesztésében, valamint új intézmények létesíté­sében jelentkeznek. A továbbfej­lesztés szükségére már fentebb is több helyt utaltam. Ami új intéz­mények létesítését illeti, korai volna végleges formában nyilat­kozni. Annyi azonban bizonyos, hogy a magyar kormányzat ipari szociálpolitikánk erőteljes tovább­építésére törekszik. A társadalmi kérdések megfelelő megoldásához azonban nem elég az államhatalom minden erőfeszítése, hanem szükséges az érdekeltek megértése és közreműködése is. A jószándékú, megfelelő színvonalon álló szakirodalom és sajtó ezen a téren sokat tehet. Ezért a most meginduló „Új Magyar Munkás“ újságot is szívből üdvözlöm és kí­vánom, hogy ebben a tekintetben is hasznos munkát végezzen. A H. M. K. női csoportjának honvédelmi női napja Sashalmon A magyar nők nemzetvédelmi és honvédelmi munkájában tevékeny részt vesz az NMK női csoportja. Legutóbb Sashalmon tartottak nagy érdeklődés és nagyszámú közönség előtt jól sikerült honvédelmi női na­pot. Az ünnepséget dr. Kokas Ödön ny. min. tanácsos nyitotta meg. Láng Imréné, az NMK szervező tagja a női honvédelmi munka mi­előbbi kiépítését sürgette. Regös­­Józsefné, dr. Koh­ílda Margit a női lelkiség áldozatosságát és a min­denkori nemzetvédő munkában való részvételt hangoztatta. Dr. Petróczy Miklós főorvos ismertette ezután a véradás fontosságát. Sashalom köz­ségi bírája, Major Ferenc ezredes szólalt fel ezután, aki kérte az egybegyűlt közönséget, hogy kap­csolódjék be mielőbb a sürgető női honvédelmi munkába. Az ünnepség Bodor Ákosnénak, a női csoportok országos szervezőjé­nek záróbeszédével ért véget. Pert veszített Va Györki Imre a Törekvéssel szemben­ ­ Most került a Kúria elé Györki Imre ismeretes pere, melyet­ a szociáldemokraták hírhedt vezére a pártvezérek és szakszervezeti főkorifeusok vezetése alatt csőd­be jutott Törekvés Takarékpénz­tár és Általános Fogyasztási Szö­vetkezet, illetve a megbukott in­tézetek likvidálását végző Pénz­intézeti Központ ellen indított. A tönkrement Törekvés Takarék­­pénztárral kisemberek ezreinek úszott el a pénze és az utolsó pil­lanatban még megjelent Györki Imre és pusztán önzetlenségből, mint a csődbe került intézet volt jogtanácsosa, egyévi felmondásá­nak megfelelő összeget, 6000 pen­gőt szeretett volna a csődtömeg­ből megkapni. A Törekvés Taka­rékpénztár annak idején azzal vé­dekezett, hogy a követelés alapta­lan, mert Györki Imre vol­asem volt az intézet jogtanácsosa és azzal semmiféle viszonyban nem állott. A törvényszék akkor el is utasította a pert és az ítéletet a tábla is megerősítette. A Kúria előtt Györki személyesen képvisel­te ügyét, de hiába érvelt, hosz­­szabb tanácskozás után itt is el­utasították, megállapítván, hogy keresetének semmi jogalapja nin­csen. - Kárpátalja iparosítását kívánja a magyar és mikén munkásság Minimális munkabérekéi az erdei munkásoknak Lesznek-e szociálisabb viszonyok a Latoricánál? A kárpátaljai munkásság és az ottani községek felkérésére a kö­zelmúltban küldöttséget vezettek a miniszterelnökségre Zsindely Fe­renc államtitkárhoz, valamint a földmívelésügyi és iparügyi mi­nisztériumhoz, hogy orvoslást kér­jenek a magyar és rutén mun­kásság egyes sérelmeire. A deputációt mindenütt nagy megértéssel fogadták. Illetékes helyen máris több in­tézkedés történt, hogy a pana­szok orvosoltassanak. A földmíve­lésügyi minisztérium intézkedett, hogy a taracközi erdei, vasút, amely az idén csak kéthetenként akarta a munkásokat munkahe­lyükre felszállítani, hetenként végezze a felszállí­­tást. Kárpátalja lakosságának nagy sé­relme volt, hogy a kincstári er­dőkben nem engedték meg a juh­­legeltetést. A daputic­ó kizár­á­­sára máris intézkedést történt, hogy az 50 évnél idősebb erdők­be a juhokat kihajthassák. Ren­delkezést adott ki a minisztérium, amely szerint a kincstári erdők vadjai által okozott károkat a la­kosságnak megtérítik. Induljon meg az iparosítás Ennyi az eddig elért erdem­ény, de még nagyon sok panasz vár ki­vizsgálásra és elintézésre. A kár­pátaljai magyar és rután mun­kásság legfontosabb kérése, hogy a Kárpátalján mielőbb indul­jon meg az iparosítás, amelyet a csehek érthető okokból nagy mértékben elhanyagoltak. Épp ezért a munkások szomorúan látták, hogy a beregszentmiklósi gyufagyárat még a visszacsatolás után is leszerelték, a gépeket az anyaországba szállították, úgy beribb elbánásban fognak ré­szesülni. Hadón mielőbb fel kellene állí­tani egy nagyobb konzervgyárat. Ez nemcsak a munkások, hanem az állattenyésztők érdeke is. Szociális intézkedésekre van szükség a Kárpát­­alján A kőrösmezei járásban ugyanis az állatokat csak lábon tudják le­hajtani Taracközig, mert a romá­nok az átmenő vasúti forgalom­ban nem engedik meg az állat­­szállítást A nagy távolságon hajtott álla­tok mire Taracközre érnek, 30­- 40 százalékos súlyveszteséget szenvednek. A rahói konzervgyár ilyenformán életszükséglet úgy a terme­lőknek, mint a munkásoknak. Egész Kárpátalja munkássága kéri, hogy a kincstár bonyolítson le jól megszervezett házhely-ak­ciót, mert jelenleg a falvakat kö­rülvevő kincstári erdőkből drága pénzen sem tudnak házhelyet vá­sárolni. Kérik továbbá, hogy az erdei munkások részére is állapítsák meg a minimális munkabéreket és vezessék be a családi bérrendszert. A közigazgatási hatóságoktól azt várják, hogy ügyeljenek a szo­ciális törvények betartására és Kárpátalján is alakuljon meg a munkaadók, valamint munkavál­lalók közös ellenőrző bizottsága. A Nemzeti Munkaközpont egyes kérdésekben máris eredményeket ért el és remélni lehet, hogy a magyar kormány, amely eddig is nagy szeretettel gondoskodott a visszatért Kárpátalja népéről, mi­előbb teljesíti az összes kívánsá­gokat. ZRÍNYI MIKLÓS GRÓF: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók“. hogy Beregszentmiklóson számos munkás kenyér nélkül maradt. Kívánják, hogy a kárpátaljai munkáknál elsősorban ottani munkások dolgozzanak. Fontos volna, hogy Rahón felállítsák a papír- és ládagyárat, mert hiszen az ehhez szükséges nyersanyag a helyszínen korlátlan mértékben rendelkezésre áll. Külön fejezetet érdemel Lato­­rica-érdekeltség ügye. Köztudo­mású ugyanis, hogy a Latoricánál a cseh időkben, majd egy darabig még a visszacsatolás után is a leglehetetlenebb állapotok ural­kodtak szociális téren. A belga, francia és svájci érdekeltségeket túlnyomó részben zsidók ve­zették, csak kegyetlenül kihasz­nálták a munkásságot és a két­százezer holdas területen lévő ru­tén községek szegény népét. Most a Latorica — amelyet egyébként illene már valamely más névre át­keresztelni, — olasz érdekeltség kezébe került. A munkásság joggal reméli, hogy ezek után a Latodéinál is megváltozik a helyzet és a munkások szociálisabb ál­om­ UMMSUMWm 1940 stvrm­t. Kétezer klencszáz kubikosnak szerzett munkát Nemzeti Munkaközpont A hosszú tél és a későn kezdő­dő tavasz súlyos helyzetbe so­dorta a kubikos munkásságot. A közmunkák országszerte igen las­san indultak meg és a kubikos­családok kamrájából már feb­ruárban kifogyott az élelem. En­nek a munkásrétegnek súlyos helyzetét mi sem igazolta jobban, mint az a körülmény, hogy már március elején két-h­árom­­száz kilométer távolságból ke­rékpáron, gyalog, csapatostól érkeztek minden nap azok a kubikosok, akik a NMII-nál kértek munkát és elhelyezke­dést. A Nép­zeti Munkaközpont ettől függetlenül is idejekorán felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy a kubikosság helyzete rosz­­szabbra fordult és ezért szükség van arra, hogy nagyméretű, sok embert foglalkoztató munkáknál dolgozzanak a kubikosok. Vitéz Marton Béla, a Nemzeti Munka­központ országos elnöke ennek a célnak elérése érdekében ideje­korán táviratot intézett vitéz Bonczos Miklós belügyi államtit­kár, az árvízvédelem országos kormánybiztosához és kérte, hogy mielőbb szólítsa munkába a Nemzeti Munkaközpont kubi­kosait. Ezzel egyidejűleg Mester Miklós képviselő, országos alelnök veze­tésével a Nemzeti Munkaközpont küldöttségileg járt el a földmíve­lésügyi és iparügyi miniszterek­nél, hogy a közmunkák megindí­tása érdekében gyors és nagy­vonalú intézkedések történjenek. A Nemzeti Munkaközpont ak­ciója nagyrészben már­is ered­ménnyel járt, amennyiben vitéz Bonczos Miklós, aki mindenkor szeretettel és megértéssel gondos­kodott a kubikos munkásságról, intézkedett, hogy a kubikosok foglalkoztatása mind nagyobb méreteket öltsön. Az árvízvédel­mi országos kormánybiztosság jelentős összegeket utalt ki az Államvasutaknak, az árvízvédel­mi társulatoknak és községeknek, hogy ezek segítségével megkez­dődjön az árvízkárok helyreállí­tása. A Nemzeti Munkaközpont kubikos szakmai elnöksége hiva­talos értesítést kapott, amely sze­rint 2000 kubikost fognak foglal­koztatni a már megindult és legközelebb meginduló köz­munkáknál A kubikos csoportoknak munká­ba szólítása fokozatosan történik. Mezőtúrról, Gyuláról és Medgyes­­egyházáról már­is elindult az első 150 főnyi csoport. Az Államvas­utaknál Vértes főmérnök megértő jóindulata lehetővé tette, hogy szintén sok NMK kubikost állít­sanak munkába. A Nemzeti Munkaközpont ezzel ismét hatalmas eredményt ért el, mert az árvízvédelmi kormány­biztosság elsősorban a NMK ku­bikosait alkalmazza, mint olyano­kat, akik nemcsak a munka, ha­nem a nemzeti gondolat terén is legmegbízhatóbbak. A zavaros európai viszonyok egyelőre akadályozzák azoknak a nagyszabású terveknek megvaló­sítását, amelyek a kárpátaljai ön­­tözőmű és a taracközi völgyel­­záró­ gát építésével állanak kap­csolatban. Ez azonban korántsem jelenti a tervek végleges elejtését, csupán azt, hogy ezek a munkák esetleg szűkített keretek között fognak megindulni. NYOMTATVÁNYT legpontosabban és legolcsóbban szé­lít PALÁSTI JÁNOS könyvnyomdája Budapest, VII . Izabella-Cég 3. szám. Telefon: 332—183. Telefon: 332—182. Június végéig meg kell alakítani a gazdasági munkabérmegállapító bizottságokat A legkisebb gazdasági munka­bérek megállapításáról szóló 1940. XV. törvénycikket az országos törvénytár május 30-i számában hirdették ki. A hivatalos lap már másnap, május 31-i számában közli vitéz Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter 130.000- 1940. számú rendeletét, amely a törvény hatálybalépésének napját június 1-ében állapítja meg és a végrehajtási utasítást is tartal­mazza. Ennek megfelelően legké­sőbb június végéig kell megalakí­tani a munkabérmegálapító bi­zottságokat, de remélhető, hogy sok helyen eddig az időpontig már a munkabérek legkisebb mértékét is megállapítják.Ismeretes, hogy általában vár­megyei gazdasági munka bérmeg­­állapító bizottságok alakulnak, de a földmívelésügyi miniszter élt a törvényadta felhatalmazással és Budapesten, Debrecenben, Hód­mezővásárhelyen, Kecskeméten és Szegeden elrendelte városi mun­­kabérmegállapító bizottságok szer­vezését is. A Kárpátalján minden közigazgatási kirendeltség terüle­tén fog egy-egy munkabérmegálla­­pító bizottság működni. A törvény szerint a m­unkabér­­megállapító bizottságok munka­adó és munkavállaló tagjait egyenlő számban a mezőgazda­sági bizottság saját kebeléből vá­lasztja. Az elnököt és helyettesét a mezőgazdasági kamara jelöltjei közül a főispán nevezi ki. Orszá­gos munkabérmegállapító bizott­ságot is kell alakítani, ennek fel­adatai: a vármegyei (városi ki­rendeltségi) munkabérmegállapító bizottság határozata ellen beadott előterjesztés elbírálása; a várme­gyei (városi, kirendeltségi) bi­zottság esetleges mulasztásának pótlása; a földmívelésügyi minisz­ter jóváhagyásával a munkabér­megállapításra kötelező irányelvek megállapítása. Az országos munkabérmegálla­pító bizottságba az országos Mezőgazdasági Kamara, valamint más­ érdekképviseleti szervek kül­denek — ugyancsak a paritásos elv figyelembevételével — mun­kaadó és munkavállaló tagokat. A földmívelésügyi miniszter ezen fe­lül négy érdektelen tagot is nevez ki a bizottságba. Az elnök maga a miniszter, illetőleg helyettese. Eddig csak­ a napszám és szak­­mánybérek legkisebb mértékének megállapítására volt törvényes le­hetőség. A jövőben a munkabér­­megállapító bizottság bármilyen munkabért minimálhat, így a cse­­lédbéreket és a részesbéreket is. Sőt a földmívelésügyi miniszter egyes munkabérnemekre vonatko­zóan a megállapítást kötelezővé teheti. A munkavállaló a legkisebb munkabérre vonatkozó jogáról nem mondhat le. Ha kevesebbet kapott kézhez, a különbözetét utólag is követelheti. Aki a legki­sebb munkabérnél kevesebbet fi­zet, kihágást követ el. A múlttal szemben nagy hala­dást jelent az ellenőrzés intézmé­nyes megszervezése is. A gazda­sági felügyelőség ellenőrzi, hogy a munkaadók a munkavállalók­­nak a legkisebb munkabéreket va­lóban megfizetik-e? Esszel kapcso­latban a földmívelésügyi miniszter már előzőleg 21 vármegyei (köz­­igazgatási, kirendeltségi) gazda­sági felügyelőséghez munkaügyi felügyelőt osztott be. KOSSUTH LAJOS: „Eltiport nemzet újjászülethetik, de öngyilkos nemzetre nincs fel­ támadás’k

Next