Uj Magyar Munkás, 1940 (1. évfolyam, 1-31. szám)

1940-08-03 / 10. szám

2 angol demokrácia másik kitűnő kép­viselője, Hoare Belisha mellett hosz­­szú ideig­ a jó öreg Chamberlain volt, akiről tudtuk, hogy keresz­tény, tudtuk, hogy szeret pisztrán­got fogni és világpolitikai tárgya­lásokra villámhárító esernyőket vinni, csupán azt tudták igen kevesen, hogy a derék és kitűnő angol Az utóbbi időben a brit fascisták Sir Edward Mosley vezetése alatt egyre erőteljesebben kezdték lelep­lezni az angol demokrácia igazi ar­cát. Nyilván ennek köszönhető, hogy ma valamennyien internáló táborok­ban és úszó börtönökben ülve vár­ják a napot, amikor a demokrata rendszer végleg megbukik. Az angol fascisták állapították meg, hogy London elzsidósodása félelmetes méreteket öltött. 1914-ben még csak 90 ezer zsidó élt az angol fővárosban és ez a szám azóta egymillió kétszázezerre emel­kedett. Főleg London keleti negye­dében laknak zsidók, ahol a lakos­ság fele már zsidókból áll. Nem egészen érdektelen az sem, hogy a hazafi, ak­it a demokráciák lap­jai úgy ünnepeltek, mint egy bajuszos és vénülő békeangyalt,­­ a legnagyobb angol fegyver­gyár főrészvényese, így azután nem csodálatos, hogy az angol munkásságnak tavaly szep­tember 2-án hadba kellett vonulni a fegyvergyáros demokrácia megvé­­delmezésére. keleti negyed teljes elzsidósodásának hírét maguk a zsidók terjesztik. En­nek rendkívüli jellemző oka van. Londonban ugyanis vasárnap az üz­leteket nem szabad nyitvatartani. Ez alól azonban a helyi hatóság ki­vételt tehet arról, ha a szóbanforgó negyed lakossága nem keresztény, így a zsidóknak sikerült elérniök, hogy vasárnap is árusíthattak,­­mivel azután az angol üzletek többségét tönkretették. A londoni ghettóban a zsidók az úgynevezett otthon-ipart űzik. Fia­talkorúakat fogadnak fel 12—17 schillinges heti bérért és a leglehe­tetlenebb munkafeltételek mellett foglalkoztatják őket. Több mint egymillió zsidó Londonban Az ascoti lóversenyen szórakozik az angol plutokrácia. A kiuzsorázott munkásság A szabadság hazájában és a demokrácia büszke országában a szociális embervédelem még igen gyenge lábakon áll. Jellemző er­re, hogy a fennálló angol törvé­nyek szerint a hatóságoknak nincs joguk ellenőrizni az otthon végeztetett munkát. EzAz én házam, az én váram”, — mondja a bevándorolt demokrata és közben dohos, levegőtlen, pisz­kos odúkban éhbérért foglalkoz­tatja a szerencsétlen angol páriá­kat. A zsidó kizsákmányolás hatá­saként az angol munkásság köré­ben a keleti negyedben megdöb­bentőek az egészségügyi viszo­nyok. Az Angol Orvosi Társaság jelentésében kimutatja, hogy Lon­don keleti negyedében az átlagos halálozási életkor férfiaknál 30 esztendő. A gyermekek 72 százaléka angolkóros és több, mint 80 százaléka rosszul táplált. Ennek oka az alacsony munka­bér, a hiányzó szabadidő és sza­badság, nem beszélve az egész­ségtelen munkahelyekről és az időnként fellépő nagy munkanél­küliségről. Menekülnek a demokraták Az angol demokrácia igazi ar­ca különösen láthatóvá vált a háború kitörése és különösen az­óta, mióta a német hadsereg fegyverei közvetlen közelből fe­nyegetik a szigetországot. Az an­gol munkásság a legutóbbi na­pokban kénytelen volt elkesere­dett tiltakozást bejelenteni amiatt, hogy az élelmiszerek adagolása következtében a szegényebb ré­teg jóformán nem jut élelemhez, míg a gazdagok pénzükért min­dent megszerezhetnek. A pártvezetőség felkérte a kormányt, hogy szüntesse meg a felsőtízezer tékozlását. A legnagyobb megdöbbenést Angliában az a hír keltette, hogy a folyton fokozódó repü­lőtáma­­dások elől a gyermekeket nem tudják Amerikába és Kanadába szállítani, mert nem áll rendelke­zésre elegendő hajótér. Ezzel egy­­időben azonban kiderült, hogy az angol plutokraták versenylovai­kat már áthajózták az USA-ba, s ugyanakkor elvitték a gazdagok gyermekeit is, csak éppen a sze­gény emberek gyermekei számá­ra nem tudott elég hajót biztosí­tani a G­har­chill-kormány. Egyre­­másra távoztak az angol ariszto­krácia vezető személyiségei is. A fecni énekléssel koldulják össze betevő falatsijukat a munkanélküli bányászok. ­­re Quit Az Amerikába induló hajó­kon még a harmadosztályon is az angol társaság legelő­kelőbb férfi- és nőtagjai utaz­tak. Eltávoztak a szorongatott demo­kráciából Lord Plymouth és Lord Falmouth, a felsőház tagjai. Miss Annie Chamberlein, a volt mi­niszterelnök unokahúga ugyan­csak a Washington gőzössel me­nekült lord Daunes, a milliomos walesi bányatulajdonos társasá­gában. A hajón utazott még lord Duffield nagyiparos fia, Sir Mur­­doch Macdonald londoni nagy lapkiadó, Alexander Sha­i­nak, a hajógyárosok trösztje elnökének egész családja, lord Ashley, a londoni földalatti vasút volt igaz­gatója, Essenden hajógyáros, Walter Leslie Runciman, a Lloyd­­bank elnöke, lord Josiah Stamp vasúttársasági elnök és elég egész sereg „fényessége” az „an­gol jó társaságoknak”. Az angol munkás ottmaradt a német repülők­­ egyre félelmete­sebb bombazáporában. Talán meg­hal a „demokráciáért”, talán je­lenlegi urai ellen fordítja a fegy­vert. Egy azonban bizonyos: az az angol demokrácia, amely a zsidó pénz korlátlan uralma volt, nem támad fel soha-soha többé! i plutof­rácia uralmának nálunk is, meg kell szűnnie !“ A jugoszláv munkásság új rendűt követel Belgrádból jelentik. A jugoszláv munk­sszövetség — melyet köztudomás szerint még nép­jóléti miniszter korában maga Cvet­­kovics miniszterelnök alapított — plenáris ülésén állást foglalt a ka­pitalista rendszer ellen, amelyet a liberális gazdasági rend szült és a jugoszláv munkásság nevében új politikai, gazdasági és szociális rend megteremtése mellett foglalt állást. A munkásszervezet lapja, a Ju­­gore egyik legutóbbi számában a belpolitikai helyzettel foglalkozva, megállapítja: eljött az ideje annak, hogy a mai idők szellemének meg­felelően Jugoszláviában is új rend alakuljon ki. ,A prutokráda uralmának nálunk is meg kell szűnnie, — írja a lap. — Az új rendet, félmegoldások nél­kül, a legélesebb formában kell be­vezetni. Az új rend bevezetésére új emberekre van szükség, olyanokra, akik az eddigi politikai ténykedés­ben nem szerepeltek. A régi rend emberei nem alkothatnak újat.” Országszerte folyik az OTI tanonc-üdültetése Beszámolt már arról az „Új Ma­gyar Munkád'', hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet ebben az esztendőben is megrendezi nyári munkás-üdültetéseit. Ennek a rend­kívül nagyjelentőségű szociális ak­ciónak egyik legfontosabb mozzana­ta a tanoncok üdültetése. Javában folynak már ezek a nyaralások az ország minden részében és számta­lan levél bizonyítja, hogy az arra ér­demes, kiválasztott tanoncok minde­nütt igen jól érzik magukat. Jól esik a friss szabad levegő és a fürdés a poros, sötét műhely és az olajos esz­tergapad után. Legutóbb Sopron mellől érkezett levél, mely 88 tanom­ üdültetéséről számol be. Az üdülőtelep Sopron­ból,­falva és Brennberg között fek­szik. Hegyek között, erdőben van a telep, patak folyik rajta keresztül, amely kitűnő ivóvizet szolgáltat a tábor lakóinak. A tanoncok legna­gyobb része a mosoom* ■'’a ró­vári Kühne-gépgyárban és a töltény­gyár­ban dolgozik, a többiek a szent­gotthárdi selyemgyárban, a komáro­mi, illetve győri Cardo bútorgyárban és a vágón,gyárban dolgoznak. Az üdülőtelep lakóinak napi pro­gramján fürdés, kirándulások és egyéb szórakozások szerepelnek. Az üdültetés összes költségét az Orszá­gos Társadalombiztosító Intézet fe­dezi. Ezenkívül még tíz helyen fo­lyik a tanoncok csertpénztábenfezéry üdültetése. 1940 AUGUSZTUS 3. Súlyos panaszok a rossz bánásmód miatt Mi történik az érsekújvári üzemekben Alg néhány hete, hogy az Új Ma­gyar Munkás hasábjain megjelent vitéz Marton Béla felhívása a mun­kaadókhoz, amelyben emberségesebb bánásmódra kérte fel a munkaadót a munkással szemben. A felhívásnak nagy visszhangja volt: az ország minden részéből érkeztek levelek munkásoktól, munkaadóktól. Meg­köszönték vitéz Marton Bélának, hogy melléjük állt és felhívással se­gíteni akart nehéz sorsukon. Annál nagyobb meglepetést kelte­nek most azok a hírek, amelyek még mindig arról szólnak, hogy a mun­kaadó durván bánik a munkásaival. Szerkesztőségünkhöz jelentések ér­keztek arról, hogy kétségbeejtő állapotok uralkod­nak például az érsekújvári üze­mekben. A munkaadók nemcsak, hogy egy­általában nem tekintik a munkást embernek, hanem nem is tartják be az iparügyi minisztérium rendeleteit, visszaélnek a munkás anyagi füg­gőségével és ha nyíltan nem is, de négyszemközt tudomására adják a munkásnak, hogy amennyiben tör­vényes bérét kérni meri, elbocsát­ják. A munkás nem mer szólni, csak hallgat és elégedetlen munkaadójá­val­ szemben. Ha a munkás ilyen esetekben panasszal jön, mindig azt szokták mondani: „nem az a baj, hogy sok az ember, hanem, hogy sok a gazember.“ Egyéb módon is kijátszák a tör­vényeket azzal, hogy a minimális munkabér-rendelet más kategóriá­jába osztják be a munkásokat, mint amilyenre őket munkakörük fel­jogosítja. Sokkal nagyobb azonban a baj azokban az üzemekben, ahol minimális bérmegállapítások nin­­csen­ek. A nagy munká'­*"'"’ igekre való tekintettel szinte ingyen áll­nak a munkába férfiak és nők, sok­szor apa és anya, hogy legalább így, kettesben dolgozva megkeressék családjuk számára a legszükségesebbet, és közben kegyetlenséget, durva hangot kell eltűrniök. Azoknak a munkaadóknak pedig, akik még mindig nem hajlandók észhez térni, emlékeztetnünk kell vitéz Marton Béla szavaira: „Ha kérésemnek nem lesz meg a kívánt eredménye, akkor meg fogom ta­lálni az eszközöket, amellyel meg­torolható minden sértés, amely a magyar munkásságot éri.“ Havi félmillió pengővel nőtt a munkásság keresete mióta bevezették a családi bért Rendkívül érdekes számadatok vannak abban az összefoglalóban, amelyben a Magyar Élet Pártja számol be a képviselőválasztások óta eltelt időszak reformmunkájá­ról. Az összefoglalás azonban nemcsak a már elért eredményekre terjed ki, hanem kimutatást közöl azokról a munkákról is, amelye­ket az illetékes minisztériumok tervbe vettek. Az elmúlt esztendőben az ipar­ügyi minisztérium az iparban 49, a bányászatban hét legkisebb munkabért megállapító határoza­tot léptetett életbe és ezzel az ipari munkások 75 százalékának minimális bérét rendezte. A még rendezetlen ipari ágak bé­reinek felülvizsgálata és rende­zése folyamatban van. A bérmeg­állapítás kiterjed a vas- és fém­ipar, a gépgyártás, a kő-, a föld-, agyag- és üvegiparra, a fonó­szövő, ruházati, papír, élelmezési és élvezeti cikkeket gyártó iparra, a vegyészeti, roggyantó-, építő- és sokszorosító­iparra, a háziiparra és bányászatra, tehát a munkavál­lalók mintegy kétharmadára. Az illetékes minisztériumban hosszabb idő óta dolgoznak már a hatósági munkaközvetítés re­form­tervezetén és remény van arra, hogy e munkák alapján rö­videsen sor kerülhet a munka­közvetítés teljes kiépítésére. A fizetéses szabadsággal kap­csolatosan az elmúlt esztendő nyarán 76.000 családfő vette igénybe az ipari munkavállalóknak nyújtott 50 százalékos vasúti kedvezményt. Mindezeken kívül biztosították az iparban, valamint a bányá­szatban foglalkoztatott munká­sok gyermeknevelési pótlékát. Az elmúlt év december havában a pótlékban részesült gyermekek száma 256.497 volt. A magyar munkásság bérkeresete ezzel az egy intézkedéssel körülbelül havi félmillió pengővel növekedett.­ A munkabérek emelkedése és a foglalkoztatottak számának sza­porodása következtében főleg a kisjövedelmek növekedtek, ezzel párhuzamosan a fogyasztás is nagyobb lett. Foglalózási betegségnek minősítik a közlekedési alkalmazónak excémás megbetegedéseit A nyersolaj használata következ­tében az autóbuszüzemi garázs- és főműhelyben igen so­k alkalmazott súlyos excémás megbetegedésbe esett. Minthogy ezt a megbetege­dést mindeddig “csak rendes beteg­ségnek minősítették és az alkalma­zottak százalékos arányban növekvő táppénzt kaptak, ezért a NMK el­járt a belügyminisztériumban ez ügyben. Örömmel értetjük az autóbuszüzemi jutalmazottakat ar­ról, hogy­ a belügyminiszter elrendelte az OTI-nak, hogy szakorvosi bi­zottság sürgősen szálljon ki mindkét munkahelyre és ott minden excémás jelentkezőt a leggondosabban vizsgáljanak meg. Erről a vizsgálatról az OTT jelentést tesz a belügyminisztériumnak és a jelentésben igazolnia kell azt, hogy az excémás megbetegedések foglal­kozás közben állottak elő és így az alkalmazottaknak a teljes táppénz iránti kérelmük minden vonatkozás­ban jogosult. Az OTT soron kívül tett eleget a belügyminiszteri redelkezésnek és július 27-én orvosi bizottság szállott ki a Miskolci­ úti főműhelybe, ahol minden alkalmazottat megvizsgál­tak. Ez a vizsgálat nem­ terjedt ki a Szent Domonkos­ utcai garázsműhely és garázsüzemre is. Ezért a Nem­zeti Munkaközpont eljárt az OTI- nál, hogy az orvosi bizottság erre a munkahelyre is sürgősen szálljon ki és­­vizsgálja meg mindazokat az alkalmazot­tlait, akik excémás bántalmakról panaszkodnak. A NMK közlekedési szakmai el­nöksége az MTI-tól megnyugtató választ kapott és így most már csak napok kérdése, hogy ez a kérdés is a szociális megoldás medrébe kerül­jön. ­ A pécsi NMK szervezet ifjú­sági csoportja nagyon jól működik. Hering László vezetésével minden héten irodalmi esteket és tws­rnap táncdélutánokat rendeznek­.

Next