Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)
Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk
102 GYULAI PÁL. Let, mi rajta átvonul, mutatja hogy a költő nem csak mélyen érez, kimeríthetlen képzelő tehetséggel bír, de mélyen is gondolkozik. A költőkön kívül a történetírókat olvasta legtöbbet. De őt a történetben inkább csak a regényes részletek ragadták meg, és a képzelem által jutván az eszmékhez, s alanyilag fogván föl mindent, nem igen tehetett mélyebb tanulmányt s emelkedhetett lisztultabb szempontokra. Innen, midőn a történetből veszi tárgyait, ritkán tárgyilagos. Kora eszméit viszi át a régibe. A jellemrajz sem erős oldala. Eposztöredékei, drámája, még balladáiban is észre vehető ez , regényeit és beszélyeit nem is említve. Alakjai mindig ugyanazok : őmaga, lángoló szenvedélye, homályos vágyai, gyermeteg és bizarr szeszélyeivel. Erős képzelme gyakran hajlandó elhagyni a valót, még a költőit is, hogy ködhomályba veszszen fényes visióktól ragadtatva. Azonban az új kor történeteiből megtanulta a század nagy eszméit, melyek a népeket forrongásban tartják, s fanatikusuk lön. Később egész lelkesülése, költészete e térre fordult. V. Az 1846-dik év nyaráig csaknem kizárólag a „Pesti Divatlap“ dolgozó társa volt. Ekkor fölbonta vele a viszonyt, és csatlakozott azon kilenc íróhoz, kik elhatározták, hogy nem fognak többé a divatlapokba dolgozni, hanem egy új, általuk alapítandó szépirodalmi közlönynek szentelendik egész erejüket. Íme a névsor : Bérczy, Degre, Jókai, Kerényi, Obernyik, Lisznyai, Pákli (Kaján Ábel), Pálfi, Petőfi, Tompa. Tizek tanácsának, decemvireknek gúnyolták őket. Petőfi egyike volt azoknak, kik az egyesületet létre hozták, s ő volt egyszersmind elnöke is. Két ok adott alkalmat erre. A szerkesztők nem díjazták úgy műveiket, mint kellett volna, holott lapjaiknak ők adtak legtöbb érdeket. Másfelől az ifjú irodalom kezdé érezni, hogy már szárnyra kelhetne. Megunta a szerkesztők gyámságát. Öntudatára jutott küzdelmeinek , s közlöny után vágyott, mely egészen szellemének legyen nyilatkozata. Olyforma szakadás látszott irodalmunkban beállani, mint Franciaországban, midőn a modern romanticismus kifejlett, vagy Németországon az „Ifjú Németország“ megalakulásakor, természetesen nem oly határzott színezettel, kifejlett tanokkal, s a nemzeti viszonyok által módosítva.