Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)

Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk

­­08 GYULAI PÁL: Mindez igen jellemzi őt. Őszintén bevallotta tiszteletét az iránt, kit versenytársának hitt, s nem titkolta el, hogy bízik ön­magában, ifjúsága erejében. Hiúsága mások méltánylatával több­ször jelent meg ily vegyületben. De e vegyüld itt azon örömben olvadt föl, hogy íme a legnagyobb tehetség, ki az újabb időben föllép, a népies költészethez csatlakozik, azon irodalmi párthoz, melyet hite szerint ő teremtett. S ők valóban csak ennyiben jártak egy úton. Nem egy csil­lag vezette őket. Arany epikus, a mesealkotás, plastika és jellem­­festésben nagy s annyira objectív, mint egy magyar költő sem. Petőfi lyrikus, a közvetlen érzelmi állapotok költője, önmagáé és koráé , és subjectivitása , noha a legváltozatosb , oly erős, mint szenvedélyei az életben. Midőn oda hagyja az idilli kört, a kedves pusztákat, kunyhóit, hol a való élet és természet bájai lelkesí­tik, vagy vándorélete tarka benyomásairól megszűnik utánozhatlan humorával regélni, már homlokán a nyugtalan és lázadt gondolat Kain-jegye, mint a Byronén, s önmagát emésztve űzi a szerelem, szabadság ábrándjait, hogy fájdalom, harag és gúny martaléka legyen. Ellenben Arany ott áll nyugottan, menten a szív ideális­ masától, egy középkori költő gyermetegsége s egy újkori művész öntudatával emelve föl az alkotó phantasia nagyszerű építvényeit s népesítve meg eredeti alakjaival, melyek nem csalfa eszmények, hanem egy kiforrott genius szülöttei. Csak a felett versenyezhettek , melyik nagyobb költő a maga nemében. Petőfi így sem félthette koszorúit a nagy tömeg előtt, mely hajlama, vágyai, múlt és jelenénél fogva egyaránt hatalmában vala. Mert az ő költészete, míg egyfelől a magyar népköltészet eszménye volt, mely századok óta csak a lyrában nyilatkozik s csak dalai vannak, nem egyszersmind eposztöredékei, mondái, addig- másfelől a kor hangulatát képviselte s ott élt benne mindaz, mi a közélet törekvéseiben nagy és magasztos, korlátolt és ne­vetséges volt. Vele népszerűségben a leglángeszűbb eposz, re­gény, drámaíró sem mérkőzhetett volna. Petőfi alig sejti ezt, s mégis a versenytársaid kikiáltott köl­tőnek ő lett legjobb barátja. Tartós barátság fűzte őket együvé, melyet semmi sem zavart meg. Mily érdekes lehetett e két férfiú együtt. Ugyanazon költői korszak, de más irányban képviselve, különböző természet s ugyanazon hű baráti indulat , ugyanazon

Next