Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)

Bölcsészet - Szontagh Gusztáv: A szép és rút, philosophiai öntájékozás

124 SZONTAGH GUSZTÁV: nem egyhamar alakul meg új költői irány s lesz élénk a köz­fo­gékonyság. A költő nem könnyen találhatja meg a közszellemben a nagy eszmét, érzést, mely lelkesítse, vehet költői benyomáso­kat s lelheti meg kora literét. Hoz-e az idő lyránkra új lendületet, vagy általában a lyra lesz-e az a tér, hol a szellem alkotóbb erő­vel teremt ? kérdések, melyekre ki sem felelhet. Történjék bármi, nincs okunk kétségbeesni. A magyar lyrában nincs visszaesés, csak pangás, s a visszahatás, mely a népelem kinövései ellen nyi­­latkozandik, meghozza költőit. E visszahatás jelensége még ma­gukban a par excellence népies költőkben is kezd nyilatkozni, legalább jelenségeket látunk, melyek ilyesmit sejtetnek. De az itészetnek nem szabad elnémulnia. Hallatnia kell szavát a jelen és jövendőért egyaránt. Részemről, míg egyfelől Petőfi élete s költészetéről írva há­laadómat hiszem lefizetni azon költő iránt, kinek költészete első ifjúságom álmait körüllebegte, addig másfelől mintegy megköny­­nyülve érzem magamat, hogy szót emeltem lyrai költészetünk ba­jairól akkor, midőn a hivatottabbak hallgatnak. A SZÉP ÉS RÚT. PHILOSOPHIAI ÖNTÁJÉKOZÁS SZONTAGH GUSZTÁVTÓL. I. A századok ítélete az emberi ismeretnek legbiztosabb pró­baköve. Ha valamely tudomány, míveltetése folytában, elveiben meg nem tud állapodni, ha körében a nézetek egymástól eltérve szét­ágaznak , vagy épen egymásnak ellentmondanak , akkor e tudo­mányt teljesen megállapítottnak s bizonyosnak nem tarthatjuk. A­mi e szempontból tekintve a philosophiát illeti : a gondolkodás­, erkölcs és jogtant pozitív tudományoknak lehet tekinteni, mert lé­nyegükben az idő folytán alig változtak, ellenben a metaphysika kezdettől fogva e napiglan mint ellenkező elvek csatatere tűnt fel, az aesthetikának művelői pedig a legújabb ideig még tárgya, a szépnek , értelmezésében sem tudtak egymással megegyezni; mi végre jeles, de paradoxonokat vadászó, műértőnket, Henszlmann Imrét, azon állításra fakasztó , hogy „a szép nem is létezik, ha­nem csak az eleven, jellemző és célszerű.””

Next