Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)
Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk
30 GYULAI PÁL fordított le : „Robin Hood“ot Jamestől, s a „Koroshölgyet“ Bernardtól, igazabban „A negyvenéves hölgyet“, mely címet azonban az akkori könyvvizsgálók nem tudni mi okból, nem engedhettek meg. Szenvedélyét a színészethez sem a nyomor, sem az annyira csekély siker nem tudták kioltani. Osztó sok jeles ember szeszélyét, kik más pályához mutatnak kedvet, mint a minőt tehetségeik kijelöltek. Műveiből egy kis pénzt szerezve össze, 1843. nyarán Debrecenbe utazott, s újra a színészethez akart szegődni. Fáncsy épen vendégszerepelt ott, s pártfogás alá vette. Vele lépett föl Shakespeare a Velencei kalmárjában. A leánykérő marokkói herceget játszó, nagy mérséklettel szavalván el hosszú monológját. Kevés színészi tehetség volt benne, nem akarták szerződtetni. A társulattól egy kis elégületlen csapat külön vált, hozzá szegődött s elindult negyed, ötöd magával Székelyhídra, Diószegre. Boldog volt. Az első szerepeket játszhatta. Egy-két hónap múlva betegen, rongyosan érkezett vissza Debrecenbe , és beszállott Pákh Alberthez , ki akkor jogtanulmányait végezte e helyen. Sopronban kötött ismeretségük itt fejlődött barátsággá. Petőfi a város végén egy szegény öreg asszonynál ütötte föl tanyáját. Barátja állott jól érte és segítette mivel lehetett. Sokáig betegeskedett és küzdött a nyomorral. Olvasott és írt; ekkor tanulta meg tökéletesen a francia nyelvet. Mély meggyőződése volt arról, hogy a magyar irodalomban szerepet fog játszani. Hideg szobájában éhezve fázva dicsőségről álmodozott. S minő ellentéte a sorsnak! Petőfi 1848 telén a debreceni színházban, kit a jegyszedő csak kegyelemből bocsát be, s minden ember koldusként néz le vagy észre sem vesz; s Petőfi 1847. őszén ugyanott, kit az egész közönség élyennel fogad, mint Magyarország ünnepelt lyrikusát. Barátja sokszor mosolygott nagyszerű tervein, noha azok valósulását kitelhetőleg segíté. Ő költeményeivel felelt s Frankenburg, az „Életképek“ szerkesztője levelével, ki első szólítá földolgozótársul, műveit díjazni ígérvén. Ezután Pest jön vágyai célpontja. Egy jókora kötet verset írt össze, mit ott eladhatni remélt. Egészsége is helyre állott, csak pénze nem volt a hosszú útra. Barátja oly állapotba helyezi, hogy elindulhatott.