Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)

Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk

30 GYULAI PÁL fordított le : „Robin Hood“ot Jamestől, s a „Koroshölgyet“ Ber­­nardtól, igazabban „A negyvenéves hölgyet“, mely címet azon­ban az akkori könyvvizsgálók nem tudni mi okból, nem enged­hettek meg. Szenvedélyét a színészethez sem a nyomor, sem az annyira csekély siker nem tudták kioltani. Osztó sok jeles ember sze­szélyét, kik más pályához mutatnak kedvet, mint a minőt tehet­ségeik kijelöltek. Műveiből egy kis pénzt szerezve össze, 1843. nyarán Debrecenbe utazott, s újra a színészethez akart szegődni. Fáncsy épen vendégszerepelt ott, s pártfogás alá vette. Vele lépett föl Shakespeare a Velencei kalmárjában. A leánykérő ma­rokkói herceget játszó, nagy mérséklettel szavalván el hosszú monológját. Kevés színészi tehetség volt benne, nem akarták szerződtetni. A társulattól egy kis elégületlen csapat külön vált, hozzá szegődött s elindult negyed, ötöd magával Székelyhídra, Diószegre. Boldog volt. Az első szerepeket játszhatta. Egy-két hónap múlva betegen, rongyosan érkezett vissza Debrecenbe , és beszállott Pákh Alberthez , ki akkor jogtanulmá­nyait végezte e helyen. Sopronban kötött ismeretségük itt fejlő­dött barátsággá. Petőfi a város végén egy szegény öreg asszony­nál ütötte föl tanyáját. Barátja állott jól érte és segítette mivel lehetett. Sokáig betegeskedett és küzdött a nyomorral. Olvasott és írt; ekkor tanulta meg tökéletesen a francia nyelvet. Mély meg­győződése volt arról, hogy a magyar irodalomban szerepet fog játszani. Hideg szobájában éhezve fázva dicsőségről álmodozott. S minő ellentéte a sorsnak! Petőfi 1848 telén a debreceni színházban, kit a jegyszedő csak kegyelemből bocsát be, s min­den ember koldusként néz le vagy észre sem vesz; s Petőfi 1847. őszén ugyanott, kit az egész közönség élyennel fogad, mint Ma­gyarország ünnepelt lyrikusát. Barátja sokszor mosolygott nagyszerű tervein, noha azok valósulását kitelhetőleg segíté. Ő költeményeivel felelt s Fran­kenburg, az „Életképek“ szerkesztője levelével, ki első szólítá föl­dolgozótársul, műveit díjazni ígérvén. Ezután Pest jön vágyai célpontja. Egy jókora kötet verset írt össze, mit ott eladhatni re­mélt. Egészsége is helyre állott, csak pénze nem volt a hosszú útra. Barátja oly állapotba helyezi, hogy elindulhatott.

Next