Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)

Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk

PETŐFI SÁNDOR ÉS LYRAI KÖLTÉSZETÜNK. 103 A modern romanticismus a forradalomból kikelt társadalom költészete volt, s egyszersmind új vihar előjele. Az „Ifjú Német­ország“ a német romantika ellenhatásaként jelent meg forradalmi háttérrel. A mi viszonyaink mások voltak. A tizennyolcadik század nagy forradalma kevés hatással volt reánk s nem érezhettük a restauratio korszakát. Azonban József kora óta a nemzeti vissza­hatás eszméket hintett el, melyek folytonos forrongásban tárták a kedélyeket s alakitólag hatottak mindennemű viszonyainkra. Iro­dalmunk hű kinyomata volt a kornak s mind növekedő erővel ha­tott reá. Egymást teremtették. A fölébredt nemzeti szellem két költőnél nyilatkozott legha­­talmasban : Kisfaludy Sándor és Csokonainál. Kisfaludy Sándor a nemesség költője volt. Megénekelte régi várait, lovagiasságát, előjogait, falusi örömeit s mindazt, mi jel­lemében szép és nemes volt. Képviselő a költészetben a középne­messég, bár nem szabadelvű, de nemzeti visszahatását József kora ellen. Midőn József a történeti jogok helyett bölcsészeti elveket állított fel, az autonómiát föláldozta a központosításért, a latin nyelvet a németért: a visszahatás, mely nemzeti szellemet ébreszte, vallásos kegyelettel karolt fel mindent, mi a múltra emlékezte­tett. A nemesség visszakövetelt minden jogot, még az igazságta­lant is, mert azokat önkény döntötte meg, gyanús volt előtte min­­d a újítás, mert úgy Ilivé, hogy a nemzet­ életet veszélyezteti. Ez élénk forrongásnak hatni kellett a költészetre, s a költőnek, kit kora lelkesített, vissza kellett teremtenie a múltat, feltámasztania a régi erőteljes, testben lélekben magyar, nemességet, fölépítenie az omladozó várakat, felragyogtatnia a hűbéri korszak egész di­csőségét, hogy lelkesítse az elkorcsosult, de ébredő nemzedéket, hogy elhitesse vele : jövőd a múltban van, mert akkor valál ma­gyar és hatalmas. Kisfaludy Sándor ezt tévé „Regéiben.“ Drámáin s a „Himfy szerelmein is ugyanezen szellem ömlik el. ” roman­tikus vola , de tévednénk , ha benne akár a német romantika my­­sticismusát, akár Chateaubriand vallásos és középkori szellemét keresnék. Költészetének háttere nem a megingatott vallás és tár­sadalom , sem az úgynevezett népek szabadságháborúja, de a fel­ébredt nemzeti öntudat, mely a múltból csengve óhajtja vissza az elvesztett nemzeti erkölcsöket.

Next